Kung-fu panda után szamuráj kutya Rob Minkoff rendező annak idején a Tiltott királyságban a két nagy harcművészt Jet Li-t és Jackie Chan-t hozta össze a Majomkirály legendájával, megannyi emlékezetes bunyó közepette.
A Tomboló blökiben minden megvan ami ahhoz kell, hogy egy igazán emlékezetes produkció váljék belőle: aranyosak a karakterek, jók a poénok, van tanulság, profi a kivitelezés de valahogy mégsem áll össze kerek egésszé. Túl sterilnek és direktnek hat nincs meg benne az a báj ami mondjuk a Kung-fu pandát jellemezte.
Igazán kár érte.
De! Jordan Peele nem hazudtolta meg önmagát, és ismét valami olyat tett le az asztalra, ami nagyon meg fogja osztani a nézőket, engem speciel teljesen lenyűgözött. Már megint.
Egyrészt azért, mert olyan szokatlan módon keveri a zsánereket, ami már eleve a székbe szegezi a nézőt, másrészt pedig azért, mert a sok közül az egyiknek egy igen egyedi látásmódot kölcsönöz, de igazából ez már szinte elvárás egy Peele produkció esetében.
Természetesen most is van egy átfogó perspektíva, vagy ha úgy tetszik, üzenet, amelyre a mellékszállal még rá is erősít; mégpedig az a kulturális métely amelyet katasztrófa turizmusként is szokás emlegetni, nevezetesen az a jelenség, amikor a tragédiákról nem tudjuk leve... több»
Szegény ember Pengéje J. J. Perry rendezése persze korántsem olyan sötét, mint a fénybenjáró kalandjai, és Jamie Foxx karaktere sem „félvér” mindenesetre az összes klisét elsüti, amit csak vámpíros filmben lehet de az a baj, hogy azt is esetlenül.
A pörgős nyitójelenet után jódarabig dögunalom az egész, egészen addig amíg Scott Adkins fel nem tűnik, hogy néhány remekbe szabott harcművészeti akciószekvenciával kicsit felrázza a sztorit. Snoop Dogg vendégszereplése nemkülönben üdítő, de ezt leszámítva egy kiszámítható és bugyuta filmmel van dolgunk. Dave Franco sem találta meg igazán a karakterét és úgy általában az egész filmnek van egy ilyen „majdnem” hangulata.
Majdnem ijesztő, majdnem vicces, majdnem horror, ma... több»
Koreai ámokfutás Nem csak azért fárasztó végignézni, mert ultra erőszakos, hanem azért is, mert az állandóan pörgő-forgó kamera egy idő után kimondottan idegesítő. Egyes jeleneteknél szinte a nézhetetlenség határát súrolja az állandó képremegés.
Azt azonban el kell ismerni, hogy az akciójelenetek elképesztően jól lettek megkoreografálva, némelyik olyan hajmeresztő, hogy a John Wick akciószekvenciái ehhez képest estimesének hatnak.
A történet innen-onnan összeollózott, nem ezért fogunk emlékezni rá, ráadásul a játékidő is indokolatlanul hosszú… Az egész olyan benyomást kelt, mintha egy vérgőzös fps-játékba csöppentünk volna, hiszen van itt vírustól kezdve a CIA-ügynökökön át a zombiszerű lényekig minden.
Töm... több»
Véres kaland Dan Trachtenberg rendezése méltó folytatása a franchisenak. Már alapvetően az ad egy igen furcsa ízt az egésznek, hogy az indián kultúrát hozták össze az idegen vadásszal. Egyrészt ez a predator a legfélelmetesebb mind közül, amelyek valaha mozgóképen szerepeltek. Sokkal gonoszabb, vadabb fizimiskát kapott, és koponyacsontra emlékeztető sisakja szinte már fantasybe illő külsőt kölcsönöz neki. Így valamelyest csökkentve a kontrasztot a komancsok természetközeli, misztikus világával. Ahogy Naru (Amber Midthunder) egyre felkészültebbé válik vadásszá avatására, úgy az idegen lény is egyre erősebb ellenfeleket választ magának, vagyis mindketten a végzetük felé igyekeznek a maguk útján: egymáshoz.... több»
Öreg róka nem vén róka Deák Kristóf filmje számomra vitathatatlanul az egyik legjobb magyar film, amit láttam, igazi meglepetés.
Először is reálisan, hitelesen mutatja be a magyar alvilág egyik közkedvelt módszerét, amellyel idős emberektől csalnak ki pénzt. Több aspektusból közelíti meg a témát, ráadásul szociális és társadalmi problémákra is reflektál az idősekkel kapcsolatban.
Remek karaktereket mozgat, nagyon jól összemosva a krimi és a felnövéstörténet elemeit, miközben jól megírt párbeszédei közhelymentes közeget teremtenek, mindezt gyönyörűen fényképezett képekbe csomagolva.
Nem rest felkavarni az érzelmeket, bátran játszik a témával miközben a hazai színészvilág színe-java tiszteletét teszi a produkcióban.... több»
Hát ez meg mi? Őszintén szólva, fogalmam sincs mit akart Besson ezzel a filmmel. Az Arthur és a villangók univerzumához abszolút nem passzol a horror műfaja, ráadásul a sztori nélkülöz minden logikát… Arról nem beszélve, hogy az elcsépelt horror-kliséket ismételgeti. Egysíkú karakterek, csapnivaló színészi teljesítmény és borzalmas operatőri munka teszi felejthetetlenné, sajnos nem pozitív értelemben.
Nézhetetlen, élvezhetetlen, abszolút csalódás.
Szürke próbálkozás Úgy látszik a Russo fivéreknek inkább a fantasy világában kellene maradnia ugyanis, A szürke ember azon túl, hogy elpuffogtatja az összes kémfilmes közhelyet, olyan blődségekkel fáraszt mint például egy gyorsvonatként száguldó villamos.
Az akciójelenetek jól koreografáltak, és dicséretes az operatőri munka, de a közelharcoknál sokszor volt olyan érzésem, hogy oktatóvideót nézek és nem akciófilmet.
Tovább rontotta a helyzetet, hogy a közhelyes, tipikus történetvezetés mellé a nagy nevek ellenére pocsék színészi teljesítményt kapunk. Ennél még egy szappanoperában is nagyobb átélést tanúsítanak a szereplők. Ryan Gosling hozza a tőle elvárhatót, Chris Evans láthatóan unja az egészet és övé az é... több»
Fantasybe oltott női hardcore Henry Le-Van Kiet rendező nem bízott semmit a véletlenre. Semmi tökölés, gyakorlatilag az első öt percben elindul az akció és a film végéig meg sem áll. A főhősnő rövid flashbackjei gondoskodnak arról, hogy megértsük mi miért történik de ennyi éppen elég. A díszlet a kosztümök a fényképezés egytől-egyig profi, és az akciók is remekül vannak koreografálva, ráadásul a művérrel sem spóroltak, szóval minden a helyén. A műfajt ugyan nem váltja meg, mégis egy igényes, lendületes akció-fantasy.
Kis magyar szürreál A Karantén zóna az utóbbi évek egyik legjobban sikerült és legszórakoztatóbb hazai alkotása. A közösségi finanszírozás segítségével létrehozott produkció a misztikum és a transzcendens jegyében a testhorror partvonaláig is elmerészkedik, miközben remek dialógusaival, érdekes, olykor meghökkentő történeteivel boncolgatja a lélek rejtelmeit és a karantén korszakkal megjelenő problémákat.
Remek atmoszféra-teremtés és kiváló színészi játék teszi teljessé, hogy végül egy szürreális utazássá váljon.
A hazai filmgyártás egyik gyöngyszeme.
A búzadara nem üt vissza A cím kissé megtévesztő, hiszen itt nem a harcművészeten van a hangsúly. A komoly téma ellenére pedig egy meglehetősen unalmas alkotás lett belőle.
Túl komolytalan lett ahhoz, hogy érdemben hozzátegyen a családon belüli erőszak témájához , hiszen Zohra története nem nélkülözi a szokásos kliséket, harcművészeti filmnek pedig végképp nem nevezném, ugyanis csak az utolsó tíz percben láthatunk küzdelmet, az sincs túl ötletesen megkoreografálva. A nyolcvanas éveket idéző hangeffektek pedig csak rontanak az összképen.
Valahogy nem sikerült összehangolni a mondanivalót a tartalommal és a látvánnyal, mindenesetre azoknak erőt adhat, akik hasonló cipőben járnak.
Szürreális utazás Hanna Bergholm filmje nem lett egy könnyen emészthető darab és éppen ezért múlja felül a tucathorrorokat.
Először is pofátlanul hadat üzen a közösségi médiának illetve erős társadalomkritikaként is értelmezhető, ugyanis a vlogoló anyukán keresztül felnagyítja a fogyasztói társadalom kényszeres magalomániáját és a kifelé mutassunk minél többet "filozófiáját". A romlott társadalom alapja a kisebb egység, a család és hát jelen esetben senki sem feddhetetlen, az egész bűzlik hiába a virágos tapéta mindenütt. Nem véletlen büdös maga a kreatúra is, hiszen a lélek legsötétebb bugyraiba merülünk alá ebben a pokoli történetben.
A szörny megjelenésével további rétegek bontakoznak ki, egyfelől a rossz... több»
Kraft-Croft Roar Uthaug rendező jó választásnak bizonyult Lady Croft legújabb kalandjára. Csakúgy mint Alicia Vikander Lara Croft szerepére. Végre nem egy vaságyastól 40kilós női szupervument kapunk hanem egy törékeny nőt, akit bizony néha eltángálnak, akit megvisel ha el kell tennie láb alól valakit, hogy aztán egy életszagú, nem túlidealizált karakterfejlődésen menjen keresztül, hiszen a játékokból oly jól ismert női Indiana Jones a film végére születik meg.
A film másik nagy előnye a történet. Az eddigi adaptációkkal ellentétben nem lett a fantasy potméter csumáig húzva hanem megmaradunk egy a realitáshoz közelebbi pályán ami kifejezetten jól áll a sztorinak. Ráadásul olyan szépen fényképezett, hogy... több»
Cageisztikus kaland Nicolas Cage önmagával beszélget, smárol, miközben önmagát alakítja.
Röviden, tömören így is jellemezhetném Cage legújabb filmjét, amely közel sem akkora durranás mint amekkorának beharangozták viszont jól illeszkedik az utóbbi években vállalt szerepeihez. Nemcsak amiatt, mert egy képtelen alapszituációból indul hanem azért mert ez a film ugyanúgy lázad minden ellen mint az előző mondjuk öt, csak éppen nagyobb a költségvetés.
Cage mellett pedig Pedro Pascal egyszerűen zseniálisan hozza a figurát, most kedveltem meg a pasast igazán.
Nem tökéletes film de meggyőző visszatérés és egyben remek fricska a Hollywood-i filmgyártás számára.
Hiba a mátrixban Vajon szimulált valóságban élünk? Esetleg a tudatunk fókusza által ugrálunk a párhuzamos valóságok között?
Miért van az, hogy bizonyos eseményekre emberek egy csoportja másként emlékszik?
Tömegpszichózis?
Könnyed metafizikai kaland, amely ugyan magyarázatot nem ad, de gondolkodnivalót annál inkább.
Netto agymenés Ha szereted a francia vígjátékokat, akkor ez a könnyed mozi biztosan ki fog kapcsolni. Merész, vicces, szexi, pofátlanul kifigurázza a szuperhős filmeket miközben mégis képes elmesélni egy épkézláb sztorit, ráadásul az újragondolt pókemberes csókjelenetet garantáltan nem fogod egy ideig elfelejteni! :)
Kimondottan szórakoztató, könnyed akció-vígjáték.
Feledékeny gyilkos Az Alzheimer-kór (angolul Alzheimer's disease, rövidítve AD) a gondolkodás és a megismerési (kognitív) funkciók beszűkülésével, magatartásváltozással, elbutulással (demencia), majd gyors biológiai leépüléssel járó betegség. Mi van akkor, ha történetesen egy bérgyilkos szenved ettől a kórtól aki ráadásul megcsömörlött a "munkájától" és szeretne valami jót is tenni, csak hát egyre nehezebb felidéznie ama bizonyos részleteket, melyekben az ördög lakozik ?
Liam Neeson legújabb akciófilmjéhez impozáns alkotógárda gyűlt egybe. Martin Campbell rendező neve legalább olyan jól cseng, mint az operatőr David Tattersallé, ráadásul Neeson mellett Monica Bellucci és Guy Pearce is remekel.
Igazi klasszikus... több»
Szállj velem Nagyon kedvelem az orosz filmművészetet, semmivel össze nem téveszthető stílust képviselnek, bármilyen műfajról legyen is szó. A 19. sor egy kellemes misztikus thriller, amely bátran merít a közelmúlt kísértethistóriáiból és kimondottan jó történetet mesél el, de nem kimondottan jól. A szinkron borzalmasra sikerült, és néhol kicsit ügyetlen a rendezés, de ettől függetlenül egy nagyon hangulatos és ötletes mozi.
Vámpírok bálja Vagy én vagyok fordítva bekötve, vagy a híres kritikusoknak ment már az agyára a hatalmas filmválaszték, de azt kell mondjam, hogy a Morbius kimondottan jól sikerült, a Marvel filmek közül az egyik kedvencem lett.
Mindez elsősorban Jared Leto remek alakításának köszönhető, ugyanis az öregedni képtelen zenész/színész most is beleadott apait-anyait. Komor hangulatú szuperhős film született, amely mind látványban, mind pedig a történet szempontjából kimondottan jól teljesít. Rögtön két vámpírral is megismerkedhetünk, ugyanis Michael Morbius (Leto) legjobb barátja is beszáll a buliba. Nem sejtette, hogy a tudós által létrehozott szérum mellékhatásainak kockázatáról bizony ki kellett volna kérni... több»
Felesleges remake Már az 1984-es Drew Barrymore főszereplésével készült adaptáció sem sikerült éppen a legjobbra, a Blumhouse Productions legújabb filmje pedig még azt a szintet sem tudta hozni. Persze, ha jól belegondolunk Stephen King műveiből meglehetősen kevés jól sikerült mozgóképes verzió született, és sajnos ez a produkció is ebbe a kategóriába tartozik.
70 Tomboló Blöki (2022)
Rob Minkoff rendező annak idején a Tiltott királyságban a két nagy harcművészt Jet Li-t és Jackie Chan-t hozta össze a Majomkirály legendájával, megannyi emlékezetes bunyó közepette. A Tomboló blökiben minden megvan ami ahhoz kell, hogy egy igazán emlékezetes produkció váljék belőle: aranyosak a karakterek, jók a poénok, van tanulság, profi a kivitelezés de valahogy mégsem áll össze kerek egésszé. Túl sterilnek és direktnek hat nincs meg benne az a báj ami mondjuk a Kung-fu pandát jellemezte. Igazán kár érte.