Furcsa hibrid Általában az ázsiai akciófilmeknek három típusa van. Az első a kőkemény akciómozi, a második az európai szemmel bugyuta ázsiai humorral túlságosan átitatott akciómozi, a harmadik pedig az első kettő keveréke. A nagy 4-es is a harmadik kategória: amíg a közelharcok pazar koreográfiát követnek, addig a túltolt gore a szétrobbanó fejekkel és repkedő végtagokkal már-már karikatúraszerű, amit csak erősítenek az olyan blődségek, mint amikor 5 méterről képtelen az egyik főgenya géppisztollyal eltalálni a tuk-tuk-on menekülő célpontokat, vagy amikor a páncéltörő rakéta megállítására tett kísérletként becsukják a bambuszházikó ablakát. Finom szólva is furcsa egyveleg, ráadásul indokolatlanul hosszú. ... több»
Nyomasztó jövő David Cronenberg visszatért a gyökereihez, és az Az eXistenZ – Az élet játék-hoz hasonlóan ismét a cyberpunk után szabadon biopunk-nak titulált irányzatból merít.
A történet szerint a nem túl távoli jövőben a környezetszennyezés és a civilizációs hatások miatt az emberi faj elveszíti a fájdalom érző képességét, szinte teljesen eltűnnek a fertőző betegségek és furcsa mutációk jelennek meg. A 8 éves Brecken (Sotiris Siozos) szervezete például képes a műanyag megemésztésére, Saul Tenser (Viggo Mortensen) és Caprice (Léa Seydoux) performanszművész párosa pedig az előbbi testében időről időre fejlődő új belső szervek nyilvános eltávolításával keresi a kenyerét. Breckent megöli édesanyja, mert sz... több»
Véres mese a Mikulásról Tommy Wirkola méltán szerzett hírnevet olyan, mára kultstátuszba emelkedett horrorjaival mint a Náci Zombik vagy Az utazás, és a Vérapóval sem hazudtolta meg önmagát. A rendezőre jellemző nyers erőszak ábrázolás ezúttal sziporkázó humorral párosul. David Harbour az eddigi legfurcsább Mikulás, akit valaha vászonra álmodtak. Az eredetére vonatkozóan csak nagy vonalakban felvázolt utalásokat kapunk, igazából ő maga sincs tisztában, mitől feneketlen a puttony, és honnan jön a varázslat. Mindemellett imádja a sört, és nem szégyell menet közben pisilni, ne adj isten hányni a levegőben száguldó szánról. Cinikus, magának való, nagyon fekete a humora és kemény ellenfél, ha közelharcról van szó. A ro... több»
Folklór kaiju Roar Uthaug már a Tomb Raider újragondolásával is bebizonyította, hogy remekül ért a kalandfilmekhez és a Netflix számára készített Troll esetében sincs másképp.
A Norvég mitológia kiváló alapot szolgáltat a cselekményhez és bár itt nem álltak dollármilliók rendelkezésre a látványra nem lehet panasz, a CGI a nagy stúdiók blockbustereivel simán felveszi a versenyt.
A karakterek jól el lettek találva bár meglehetősen egydimenziósak, látszik, hogy inkább a lény kidolgozására és a látványra helyezték a hangsúlyt. A párbeszédek is kicsit furcsák, a téma komolysága ellenére csak úgy röpködnek az egy szavas poénok, néhol nem igazán illett a film hangulatához. Talán épp a költségvetésnek tudható be... több»
Klasszikus kaland Véletlenül bukkantam erre a Disney mesére, és kifejezetten üdítő volt. Nem csak azért, mert mostanában szinte csak a horrorok és az erőszakos tartalmak vannak terítéken, hanem azért is, mert egy igazi klasszikus történetvezetésű sztoriról van szó, ami ráadásul egészen kalandfilmszerűre sikeredett, vagyis egy kicsit komolyabb hangnemben szól, nem csak a gyerekekhez. Atlantisz világát látványosan eleveníti meg, a karakterek is jól sikerültek, talán egyetlen hátránya, hogy egy picit rövid. Igazán hangulatos, látványos történet, és csatlakozva az előttem szólókhoz, valóban méltatlanul mellőzött mozi.
Ünnepi Marvel-izé Tulajdonképpen jó, hogy nem lett belőle a szokásos amcsi karácsonyi giccs- és közhelyparádé, és a humora is jól el lett találva, de egyébként tök felesleges volt elkészíteni, hacsak nem azért, hogy Kevin Bacon hülyüljön egy jót. Néhol a CGI egyenesen pocsék, és tulajdonképpen semmi újat vagy többet nem tesz hozzá sem a Marvel univerzumhoz, sem a karácsonyhoz. Ellenben Dave Bautista karácsonyi szerkója nagyon menő. :)
Nehezen emèszthető fogás Mark Mylod filmje az év vége nagy meglepetése számomra. Egyetlen icipici pillanatra Jordan Peele jutott eszembe, talán az ő stílusára emlékeztetett leginkább, mégis egészen egyedi lett a végeredmény. Bár Anya Taylor-Joy alakítása is megér egy misét, egyértelműen Ralph Fiennes lopja a show-t. Meg merem kockáztatni, hogy még Voldemort szerepében sem volt ennyire félelmetes, és ez részben köszönhető a kiváló forgatókönyvnek, részben pedig a témaválasztásnak, ugyanis A menü valójában egy szürreális pszichológiai tanulmány a kiégésről. Maga az alapmetafora, a menühöz való ragaszkodás szembeállítása az ember saját, kényszer szülte választásaival egyenes út a film közepén már nyilvánvaló végkifejle... több»
A sorozat leggyengyébb része A Jeepers Creepers erőssége abban rejlett, hogy a misztikumot remekül ötvözte a horror sötét világával. Nem öncélú vérfürdő volt, hanem egy jól kitalált sötét fantasy, és bár a legelső részt a többi sem múlta felül, ez valószínűleg megásta a franchise sírját. A történet, azon túl, hogy sablonos, hemzseg a logikai bakiktól. A szörnyet már az első percektől fogva mutogatják, hozzáadtak egy teljesen felesleges woodoo vonalat, ráadásul a színészi teljesítmény is egyenesen pocsék, hangulata meg egyáltalán nincs, legalábbis ami méltó lenne egy horrorfilmhez. Kár volt elkészíteni, ötlettelen, gyenge folytatás.
Elődjét felülmúló folytatás Millie Bobby Brown bájos és tehetséges, és Enola Holmes szerepét mintha egyenesen neki találták volna ki. Henry Cavill tekintélyt parancsoló jelenléte ismét hoz egy kis komolyságot a történetbe, bár most eleve sokkal jobb lett a sztori, mint az első részben. Helena Bonham Carter újbóli feltűnése külön öröm számomra és ezúttal a főgonosz(ok) is végre karizmatikusabbra sikerültek. Látványos, nagyon hangulatos, szépen fényképezett akció-kalandfilm, kellemes humorral és nagyon jó színészekkel.
Erős középszer Az év horrorjának talán túlzás nevezni, inkább thrillerként funkcionál, annak viszont egész jó. Bár a történet nem túl eredeti, feledteti a remek színészi játék.
Sablon akció Egy csomó helyen olvastam, hogy micsoda akcióorgia lesz itten és ráadásul Nick Nolte is játszik benne. Az a helyzet, hogy ez annyira sablonos lett, hogy az embernek kedve támad körberajzolni, szegény Nolte bácsi meg borzasztóan idegesítő a remegő hangjával előadott pocsék szerepében. Unalmas, ötlettelen, értelmetlen.
Háromezeregy éjszaka meséi George Miller valami olyasmit alkotott amit talán elsőre meg sem ért az ember mert olyan mély érzèseket mozdít meg amelyeknek a létezéséről sem tudtunk vagy legalábbis jó mélyre eltemettük őket.
A páratlan és zseniális Tilda Swinton formálja meg Alitheát a narratológust A. S. Byatt The Djinn in the Nightingale's Eye című regényéből készült filmben.
A nő egyedül is teljes életet él, egészen addig amíg a sors nem keresztezi az útját egy Dzsinnel (Idris Elba) aki a történeteivel szép lassan ráébreszti a nőt arra, hogy az általa élvezett egyedüllét ellenére legbelül mégis magányos, olyannyira hogy a dzsinn által megtapasztalt időtlen és határtalan, önfeláldozó szerelemre kezd el vágyni, holott ... több»
Light horror Inkább thriller, mint horror. Erősen érezhető a női rendező kézjegye, hiszen inkább a romantikus szál lett az erősebb. A horror/thriller elemek sajnos sablonokból építkeznek, csakúgy, mint a karakterek, mégis van egy sajátos hangulata, de ennek ellenére ez most nekem kicsit mellément.
Mesék a karmáról David Leitch filmje az év egyik nagy meglepetése számomra. Már-már Tarantinót megszégyenítő stílusban mesél a karmáról, mindezt pedig teszi egy olyan akciófilm keretein belül, amely jobbnál jobb poénokat csomagol meglehetősen véres köntösbe, és nem fél a nyugati stílusú lőpárbajokat az ázsiai filmek látványvilágával keresztezni, ráadásul mindezt egy vonaton. Arról nem beszélve, hogy egy-két sztár nyúlfarknyi, ám annál meglepőbb szerepekben tűnik fel. A történet remek, a karakterek jól kidolgozottak, a párbeszédek viccesek és tartalmasak, az akciók pedig kőkemények. Lendületes, stílusos, vicces, néhol a groteszk határát súroló, az átlagnál kissé véresebb akcióorgia.
Kosztümös sci-fi Az Alienoid kimondottan olyan film amit moziban érdemes megnézni, és kimondottan olyan amit egyszerre fognak élvezni a sci-fi és a harcművészeti alkotások rajongói is.
Az egyszerre több idősíkon játszódó történet egyik része egy mágiával, fantasyvel átitatott vuhszia, amely pazar közelharc jelenetekkel kényeztet, míg a másik egy ízig-vérig high-tech akciófilm. Rendkívül furcsa a két zsáner keveredése, olyan, mintha két külön filmet néznénk egyszerre, amelyek néhány ponton metszik egymást, mindemellett ügyesen használja az idősíkok keveredését és így egy igazán egyedi ízt kap az egész produkció az időutazással, idegenekkel, robotokkal és gigalátványos akciókkal. Vibrálóan színes, egyedi, lát... több»
Spanyol testhorror Hangulatában kissé emlékeztet Rodriguez Terrorbolygójára és Cronenberg korai testhorrorjaira, de még a Fulci-féle gore is visszaköszön, ráadásul nem tolakodóan, de megidézi az Alien vagy A dolog egyes jeleneteit. Jól összerakott , technikailag remekül kivitelezett és hangulatos horror.
Igényes borzongás Remek túlélő thriller, jó kis történettel, amely ráadásul egy-két meglepő fordulatot is tartogat. Látványos, feszült, jól felépített és szépen fényképezett, igényes mozi.
Magyar időhurok Bálint Előd valószínűleg erre a szerepre született, ráadásul egy új műfaj is szárnyát bontotta a Zanox képében; hello balkáni-romantikus-sci-fi!
Az hagyján, hogy egy pálinka és egy kísérleti gyógyszer segítségével lehet utazni az időben, de az időhurok koncepciójába bőven belefér a romantika, a krimi és egy szatyor bundáskenyér.
Abszolút magával ragadó, egyedi képi világú, remekül megírt történet brilliáns párbeszédekkel, remek színészekkel, finom humorral, ahogyan csak mi magyarok tudunk filmet készíteni. Igazi különlegesség, minden ízében friss és egyedi.
86 Reszkessetek, betörők! (1990)
Ha idén is otthon felejtik Kevint, esküszöm, hívom a gyámügyet. :)