Felesleges vérontás Egyébként is ritka a jó horrorfilm, ami némi mondanivalót és eredetiséget is megvillant, de ez egyáltalán nem volt olyan brutális, mint amilyennek beharangozták, szerintem a Fede Alvarez-féle verzió sokkal ijesztőbbre sikerült. Az eleje túlságosan elnyújtott, így aztán a valódi horror egy kapkodva összecsapott kliséhalmaz. Ezért aztán kár volt elpazarolni azt a sok művért.
A magány fogságában A lényeket egy alkalommal Atlantisz démonaiként emlegetik, pedig valójában a bennünk, emberekben lakozó démonokról szól a történet, azok közül is főleg a magányról. Pazar képi világú, rendkívül hangulatos kalandfilmbe oltott dráma, fantasy és horror keverékét kapjuk, csodálatos zenei aláfestéssel. Méltatlanul alulértékelt, különleges filmcsemege.
Kém-hatás Ana de Armas és Chris Evans igazán remek párost alkot. Egyrészt Evansnek jól áll a romantikus hős szerep, másrészt pedig megvan a kémia kettejük között, ráadásul a könnyű kémsztori ugyan biztosra megy a jól bejáratott klisékkel, de cserébe kiválóan fényképezett, látványos, szellemes és kapunk egy remek főgonoszt Adrien Brody személyében, továbbá Ryan Reynolds is felbukkan egy tőle megszokott blődség kíséretében. Hangulatos, tisztességes akció-vígjáték egy kis romantikával fűszerezve.
Modern szerelem Könnyed, hangulatos love story egy kis bűnügyi szállal fűszerezve. Szerethető karakterek, sármos szépfiú és talpraesett vagány csaj esete a bűnöző apukával. Könnyed, kellemes szórakozás a mai világban, egy ilyen modern szerelmi történet.
Az év meglepetése Madarász Isti filmjére egyszerűen kevés azt mondani, hogy romantikus fantasy, mert ennél jóval több zsánert sikerült összemixelnie, ráadásul rendkívül élvezetes módon. Garai Gábor operatőr parádés képei és Pacsay Attila zenei aláfestése egészen egyedi hangulatot árasztanak. Minden képkockán érződik az odafigyelés, és végre egy olyan hazai alkotásról beszélhetünk, amely teljesen korrekt CGI effekteket vonultat fel. Veres Attila forgatókönyve egészen kiváló, és hol a sziporkázó humor, hol a spirituális vonal, máskor meg romantikus vagy fantasy és light horror elemek keverednek már-már szürreális megoldásokkal, mint például a Rubik-kockás jelenet. Bárnai Péter és Rujder Vivien között jól működi... több»
Művészi szenvedés Willem Dafoe kétségkívül zseniális színész, azonban az Inside annyira vontatott és elvont, hogy mire belendül, pont vége van. Éppen ezért nem tud semmilyen témát kibontani, a metaforák ugyan működnek, de még a klassz befejezés sem tud igazi katarzist adni. Kár érte, akár működhetett is volna.
Könnyed szuperhős kaland Valószínűleg én lehetek fordítva bekötve, de nekem egy-két apróságot leszámítva nagyon bejött pedig a legtöbb helyen alaposan lehúzták. Jók voltak a poénok, néhol már abszurdnak éreztem a humort ami nekem telitalálat volt, többször elnevettem magam és a látvány is nagyon rendben van. Kicsit furcsa volt Helen Mirren és Lucy Liu karaktere, valamint a hősszerelmes szuperhős gyerek-alteregoja helyenként idegesítően infantilis módon viselkedett de ettől eltekintve kellemes csalódás. Helen Mirren a kissujjából kirázta ezt a szerepet, néhol talán unta is; amikor mágiázott mindig ugyanazt a kézmozdulatot ismételte. Lucy Liunak sem okozott különösebb kihívást bár nem éreztem hozzá illőnek.
Ez a film... több»
Profi adaptáció Spielberg ismét bebizonyította, hogy az egyik legnagyobb mesélő, ha mozgóképről van szó. Igaz, ezúttal animációról beszélünk, ám ez mit sem ront a minőségen, sőt igazi képregény-adaptációhoz méltón elevenedik meg ez a különös karakter. Pörgős, elképesztően látványos, szellemes és kreatív már a főcímtől kezdve, és egészen a végéig tartja a fergeteges tempót. Különös atmoszférájában keverednek a rajzfilmes elemek a bűnügyi és akció kalandfilmek jellegzetességeivel, mindezt finom humorral tálalva. Jó étvágyat!
Értelmetlen zúzás Nagyon bírom Keanu Reevest, és az előző John Wick-filmek is lekötöttek, de ezt most valahogy feladtam harminc perc után. Csúnya bácsik meg a marcona, életunt főhős… és lőnek és ütik-verik egymást, és megint lőnek… egy kicsit olyan ez, mint azok a mostanában oly népszerű videók, amelyekben két bögre kávéból és egy kisebb jéghegyből csinálnak legalább egy liternyi löttyöt, jó sok cukros sziruppal és extra selymes/habos tejjel. Too much, na. Donnie Yen vak karaktere pedig nem a képességei miatt túlzás, hanem egy ilyen környezetbe helyezve. Mégis ki a franc hiszi ezt el? Egyedül ledarálnak trillió rosszfiút, egymást meg szívatják a végtelenségig? A nunchakus jelenet meg egyenesen nevetséges, egy... több»
Filmtörténeti klasszikus Sigourney Weaver nevét nem tudtam kimondani gyerekként, Szigorú Vívör néni viszont alaposan beleégett a retinámba, a Nostromo nyomasztó fedélzetével és Giger szörnyével együtt. A mára ikonikus szerep hozta meg számára az ismertséget, ráadásul egy új műfaj is született mindeközben. Mai szemmel is remekbe szabott darab az Alien, egy olyan korszakból, amikor még tudtak filmet csinálni. Ridley Scott velem egyidős, műfajteremtő klasszikusára a letaglózó a legjobb szó. Még mai szemmel is lenyűgöző az utánozhatatlan atmoszférájával, a remek színészekkel, a gyönyörűen fényképezett beállításaival, a tökéletes díszleteivel, valamint az idegen lény realisztikus megjelenítésével.
Bizarr utazás Nagyon furcsa hangulatú dráma a társas magányról, a kifürkészhetetlen emberi természetről, érzésekről és a lélekről, amit egy meglehetősen bizarr történetbe csomagoltak.
Elizabeth Banks összes gyógyszere elgurult Ennyire morbid, mégis vicces filmet már nagyon rég nem láttam. Egy percig sem veszi magát komolyan, miközben gyomorforgatóan brutális. A történet és a karakterek sincsenek túlbonyolítva, talán éppen ezért valahogy súlytalan az összkép. Ha nem vársz tőle sokat, akkor egész jó.
Ördögi színjáték Először nem igazán tudtam hová tenni a színesbőrű angyalt, utoljára valamelyik régi Madonna klipnél éreztem hasonlót, csak ott Jézus volt fekete. Sóhajok, suttogások, angyalok, démonok jönnek-mennek, többnyire meglehetősen klisés keretek között folyik a jó és a rossz küzdelme. A történet merít innen-onnan, a látvány szódával elmegy, szóval nem több egy érdekes és véres történetnél a technokrata sátánistákról.
Ravasz bosszú A helyszínt tekintve valóban különleges filmről beszélhetünk, azonban a történet számos kérdést nyitva hagy. Érdekes bosszúmozi közepes színészi teljesítménnyel.
Szürreális és groteszk utazás Néha elgondolkodom, vajon a franciák mit tolhatnak, hogy ennyire szürreális és groteszk humorral áldotta meg őket a teremtő. Jean Pierre Jeunet nem éppen az egyszerű filmjeiről híres, és a Delicatessen különösen erősen képviseli a stílusát. Kell hozzá egyfajta lelkiállapot.
Végtelen szenvedés Brandon Cronenberg legújabb agymenése nem üti meg azt a magas szintet, amit az előző filmjével kijelölt. Szürreális meséje a társadalmi különbségekről túlságosan nyomasztó és nyers ahhoz, hogy bármennyire is élvezhető legyen, bár igaz, hogy Mia Goth nem tartozik a kedvenceim közé, lehet, ezért sem nyerte el a tetszésemet. Alexander Skarsgard játéka zseniális, talán ez az egyetlen pont, ami kiemeli az átlag thrillerek közül, ugyanis most a Cronenbergekre oly jellemző body horror faktor is jócskán szint alatt van, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Az Infinity pool így egy szükségtelenül és eltúlzottan nyomasztó, és ezáltal inkább zavaróan nyugtalan utazás, mintsem élvezhető mű. Kivév... több»
Soft horror Charles Dance félelmetes vámpírként, kár, hogy a Luke Evans által megformált címszereplő már nem annyira. Bár igencsak látványos, sajnos több érdeme nincs a produkciónak. A koncepció mellőz minden eredetiséget, és Drakulából egy romantikus nemzeti hőst csináltak, ami enyhén szólva is lagymatag próbálkozás a világ legismertebb vérszívójához képest.
Szomorú mestermű Darren Aronofsky filmjei sosem voltak könnyen emészthetőek, az azonos című színdarabból készült Bálna azonban mindamellett, hogy egy haldokló ember kőkemény drámája, feszegeti a vallás és a homoszexualitás kérdéskörét, illetve kapcsolatát, de nem kerüli meg a felelősségvállalás témakörét sem, miközben mindezeket a szálakat úgy fonja egybe finoman, hogy a végére tartogatott katarzis egy olyan tanmesét bont ki a feltétel nélküli szeretetről, hogy az embernek belesajdul a szíve és potyognak a könnyei. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor a tanulság az, hogy nem mindenki jó, aki szép, és nem mindenki szép, aki jó. Az alakítások roppant erősek, ám egyértelműen Brendan Fraser viszi a pálmát,... több»
Csak erős idegzetűeknek A pocsék színészi játék ellenére érdekelt, mi lesz az ígéretes alapsztoriból, miszerint néhány egymás számára idegen ember egy végtelennek tűnő kukoricaföldön ébred, mellettük furcsa tárgyakkal, miközben egy titokzatos lény vadászik rájuk. Egészen addig a pontig, amíg az első menekülés során a fekete csaj (hát ki más ?) átesik egy fakerítésen ,aminek az egyik darabja beleáll az oldalába. Persze mindeközben a szemüvege olyan tökéletesen ücsörgött az orra hegyén, akárcsak egy Ofotért reklámban. Miután beérte az egyik kolléganő és egy másik kolléga, az előbbi közölte az utóbbival, mi történt, majd hozzátette: „Fáj neki.” Mire a másik borzasztó komoly ábrázattal imigyen konstatálta az események... több»
64 A gonosz halottak felkelése (2023)
Egyébként is ritka a jó horrorfilm, ami némi mondanivalót és eredetiséget is megvillant, de ez egyáltalán nem volt olyan brutális, mint amilyennek beharangozták, szerintem a Fede Alvarez-féle verzió sokkal ijesztőbbre sikerült. Az eleje túlságosan elnyújtott, így aztán a valódi horror egy kapkodva összecsapott kliséhalmaz. Ezért aztán kár volt elpazarolni azt a sok művért.