Szörnyen unalmas szörnyek Az Alien óta sokan úgy gondolják, hogy ha egy szörny fekete, nyálkás és rémisztő fogai vannak, attól már rögtön félelmetes. Az óriás szalamandrák ötlete nem rossz, minden más viszont az. A szereplők debil ötletein csak a klisék tesznek túl; ódon, nyikorgó ház, rejtélyes szörnyek, a család furcsa sztorija és a többi. A monszták furcsamód szem nélkül is kiválóan törtek be házba, gépjárműbe; igaz, mi a francnak húzná fel bárki is az ablakot, mikor mindenhol hemzsegnek az óriáshüllők. A tempó csigalassú, az első egy órában gyakorlatilag nem történik semmi, ami igen, az se lényeges, ami mégis, azt meg elnyomja a padló nyikorgása. Ezt tényleg csak akkor nézd meg, ha van majdnem két órád, amit felt... több»
Klasszikus démonosdi Russel Crowe már nagyon rég volt ilyen jó, és alapjában véve hangulatos és látványos horror kerekedett belőle. Egyáltalán nem olyan rossz, mint amennyire lehúzták, a túlhypolt Evil dead folytatásnál pedig ezerszer jobb. Hangulatos, látványos, izgalmas.
Rambo anyu Niki Caro nem tartozik a kedvenc rendezőim közé, és sajnos a pocsék forgatókönyv tovább rontja a helyzetet. Egy csomó kérdés megválaszolatlan marad, a negatív karakterek kétdimenziósak, egyedül az anya-lánya kapcsolat mélységeit és magasságait adja vissza szépen és finoman, de amennyire jól sikerült ez a része, pont annyira erőltetett az összes többi. Számomra már a Mulannal bebizonyosodott, hogy Caro nem tud akciófilmet rendezni. Jennifer Lopez most is odateszi magát, mint valami Rambo-anyu, az énekes-színésznők közül ő legalább fel tud mutatni értékelhető teljesítményt, azonban a rendezőnő egyszerűen hülyén dirigálta le az egészet, így nem Lopezen múlott a bukta. Egyszer nézhető, de sajnos... több»
Pazar fantasy Ha létezik Fantasy-vígjáték akkor ez az.
Könnyed humor, tökéletes látvány és fergeteges akciók. Elképesztően hangulatos, Michelle Rodriguez lubickol a szerepében de már a sírva röhögős temetős jelenet miatt is érdemes megnézni. Ezer éve nem szórakoztam ilyen jól mozgóképen. Csillagos ötös :)
Gyenge eresztés James Gunn harmadik nagy kalandja a Galaxis őrzőivel pont annyira szétesett ( vigyázat spoiler!) mint a film végén a csapat.
Próbál komolykodni ami bár egyszer-kétszer könnyeket csalt a szemembe, de hosszútávon számomra kinyírta a sorozat renoméját.
Nekem eddig a második rész tetszett a legjobban, az egyik legjobb sci-finek tartom ami valaha készült a remek történetével és sziporkázó humorával, hogy a pazar látványról már ne is beszéljünk.
Különálló filmként remek a harmadik rész, akár az állatkísérletek elleni propaganda is lehetne, a látvány most is remek / külön tetszett az Ellen-Föld kertvárosában néhány pillanatra az egyik ház előtti kocsifeljárón felbukkanó barna wartburg 353, kíváncsi... több»
Erős középszer A szupererővel megátkozott Renfield (Nicholas Hoult ) és nárcisztikus főnöke, Drakula (Nicolas Cage) kapcsolatát egészen új megvilágításba helyezi, miközben kissé lagymatag poénokkal próbálja kitölteni a látványos és meglepően véres akciók közti űrt. Sajnos az Awkwafina által megformált Rebecca és Renfield közt abszolút nem működik a kémia, az ázsiai színésznő kifejezetten rossz választás volt, jelenléte már-már irritáló. A két Nicholas azonban láthatóan lubickol a szerepében, Cage pedig megérdemelt volna egy kicsit több játékidőt.
Hangulatos, néhol vicces horror vígjáték de sajnos csak egy erős közepes.
Felesleges vérontás Egyébként is ritka a jó horrorfilm, ami némi mondanivalót és eredetiséget is megvillant, de ez egyáltalán nem volt olyan brutális, mint amilyennek beharangozták, szerintem a Fede Alvarez-féle verzió sokkal ijesztőbbre sikerült. Az eleje túlságosan elnyújtott, így aztán a valódi horror egy kapkodva összecsapott kliséhalmaz. Ezért aztán kár volt elpazarolni azt a sok művért.
A magány fogságában A lényeket egy alkalommal Atlantisz démonaiként emlegetik, pedig valójában a bennünk, emberekben lakozó démonokról szól a történet, azok közül is főleg a magányról. Pazar képi világú, rendkívül hangulatos kalandfilmbe oltott dráma, fantasy és horror keverékét kapjuk, csodálatos zenei aláfestéssel. Méltatlanul alulértékelt, különleges filmcsemege.
Kém-hatás Ana de Armas és Chris Evans igazán remek párost alkot. Egyrészt Evansnek jól áll a romantikus hős szerep, másrészt pedig megvan a kémia kettejük között, ráadásul a könnyű kémsztori ugyan biztosra megy a jól bejáratott klisékkel, de cserébe kiválóan fényképezett, látványos, szellemes és kapunk egy remek főgonoszt Adrien Brody személyében, továbbá Ryan Reynolds is felbukkan egy tőle megszokott blődség kíséretében. Hangulatos, tisztességes akció-vígjáték egy kis romantikával fűszerezve.
Modern szerelem Könnyed, hangulatos love story egy kis bűnügyi szállal fűszerezve. Szerethető karakterek, sármos szépfiú és talpraesett vagány csaj esete a bűnöző apukával. Könnyed, kellemes szórakozás a mai világban, egy ilyen modern szerelmi történet.
Az év meglepetése Madarász Isti filmjére egyszerűen kevés azt mondani, hogy romantikus fantasy, mert ennél jóval több zsánert sikerült összemixelnie, ráadásul rendkívül élvezetes módon. Garai Gábor operatőr parádés képei és Pacsay Attila zenei aláfestése egészen egyedi hangulatot árasztanak. Minden képkockán érződik az odafigyelés, és végre egy olyan hazai alkotásról beszélhetünk, amely teljesen korrekt CGI effekteket vonultat fel. Veres Attila forgatókönyve egészen kiváló, és hol a sziporkázó humor, hol a spirituális vonal, máskor meg romantikus vagy fantasy és light horror elemek keverednek már-már szürreális megoldásokkal, mint például a Rubik-kockás jelenet. Bárnai Péter és Rujder Vivien között jól működi... több»
Művészi szenvedés Willem Dafoe kétségkívül zseniális színész, azonban az Inside annyira vontatott és elvont, hogy mire belendül, pont vége van. Éppen ezért nem tud semmilyen témát kibontani, a metaforák ugyan működnek, de még a klassz befejezés sem tud igazi katarzist adni. Kár érte, akár működhetett is volna.
Könnyed szuperhős kaland Valószínűleg én lehetek fordítva bekötve, de nekem egy-két apróságot leszámítva nagyon bejött pedig a legtöbb helyen alaposan lehúzták. Jók voltak a poénok, néhol már abszurdnak éreztem a humort ami nekem telitalálat volt, többször elnevettem magam és a látvány is nagyon rendben van. Kicsit furcsa volt Helen Mirren és Lucy Liu karaktere, valamint a hősszerelmes szuperhős gyerek-alteregoja helyenként idegesítően infantilis módon viselkedett de ettől eltekintve kellemes csalódás. Helen Mirren a kissujjából kirázta ezt a szerepet, néhol talán unta is; amikor mágiázott mindig ugyanazt a kézmozdulatot ismételte. Lucy Liunak sem okozott különösebb kihívást bár nem éreztem hozzá illőnek.
Ez a film... több»
Profi adaptáció Spielberg ismét bebizonyította, hogy az egyik legnagyobb mesélő, ha mozgóképről van szó. Igaz, ezúttal animációról beszélünk, ám ez mit sem ront a minőségen, sőt igazi képregény-adaptációhoz méltón elevenedik meg ez a különös karakter. Pörgős, elképesztően látványos, szellemes és kreatív már a főcímtől kezdve, és egészen a végéig tartja a fergeteges tempót. Különös atmoszférájában keverednek a rajzfilmes elemek a bűnügyi és akció kalandfilmek jellegzetességeivel, mindezt finom humorral tálalva. Jó étvágyat!
Értelmetlen zúzás Nagyon bírom Keanu Reevest, és az előző John Wick-filmek is lekötöttek, de ezt most valahogy feladtam harminc perc után. Csúnya bácsik meg a marcona, életunt főhős… és lőnek és ütik-verik egymást, és megint lőnek… egy kicsit olyan ez, mint azok a mostanában oly népszerű videók, amelyekben két bögre kávéból és egy kisebb jéghegyből csinálnak legalább egy liternyi löttyöt, jó sok cukros sziruppal és extra selymes/habos tejjel. Too much, na. Donnie Yen vak karaktere pedig nem a képességei miatt túlzás, hanem egy ilyen környezetbe helyezve. Mégis ki a franc hiszi ezt el? Egyedül ledarálnak trillió rosszfiút, egymást meg szívatják a végtelenségig? A nunchakus jelenet meg egyenesen nevetséges, egy... több»
Filmtörténeti klasszikus Sigourney Weaver nevét nem tudtam kimondani gyerekként, Szigorú Vívör néni viszont alaposan beleégett a retinámba, a Nostromo nyomasztó fedélzetével és Giger szörnyével együtt. A mára ikonikus szerep hozta meg számára az ismertséget, ráadásul egy új műfaj is született mindeközben. Mai szemmel is remekbe szabott darab az Alien, egy olyan korszakból, amikor még tudtak filmet csinálni. Ridley Scott velem egyidős, műfajteremtő klasszikusára a letaglózó a legjobb szó. Még mai szemmel is lenyűgöző az utánozhatatlan atmoszférájával, a remek színészekkel, a gyönyörűen fényképezett beállításaival, a tökéletes díszleteivel, valamint az idegen lény realisztikus megjelenítésével.
Bizarr utazás Nagyon furcsa hangulatú dráma a társas magányról, a kifürkészhetetlen emberi természetről, érzésekről és a lélekről, amit egy meglehetősen bizarr történetbe csomagoltak.
Elizabeth Banks összes gyógyszere elgurult Ennyire morbid, mégis vicces filmet már nagyon rég nem láttam. Egy percig sem veszi magát komolyan, miközben gyomorforgatóan brutális. A történet és a karakterek sincsenek túlbonyolítva, talán éppen ezért valahogy súlytalan az összkép. Ha nem vársz tőle sokat, akkor egész jó.
Ördögi színjáték Először nem igazán tudtam hová tenni a színesbőrű angyalt, utoljára valamelyik régi Madonna klipnél éreztem hasonlót, csak ott Jézus volt fekete. Sóhajok, suttogások, angyalok, démonok jönnek-mennek, többnyire meglehetősen klisés keretek között folyik a jó és a rossz küzdelme. A történet merít innen-onnan, a látvány szódával elmegy, szóval nem több egy érdekes és véres történetnél a technokrata sátánistákról.
Ravasz bosszú A helyszínt tekintve valóban különleges filmről beszélhetünk, azonban a történet számos kérdést nyitva hagy. Érdekes bosszúmozi közepes színészi teljesítménnyel.
43 A mélyben (2023)
Az Alien óta sokan úgy gondolják, hogy ha egy szörny fekete, nyálkás és rémisztő fogai vannak, attól már rögtön félelmetes. Az óriás szalamandrák ötlete nem rossz, minden más viszont az. A szereplők debil ötletein csak a klisék tesznek túl; ódon, nyikorgó ház, rejtélyes szörnyek, a család furcsa sztorija és a többi. A monszták furcsamód szem nélkül is kiválóan törtek be házba, gépjárműbe; igaz, mi a francnak húzná fel bárki is az ablakot, mikor mindenhol hemzsegnek az óriáshüllők. A tempó csigalassú, az első egy órában gyakorlatilag nem történik semmi, ami igen, az se lényeges, ami mégis, azt meg elnyomja a padló nyikorgása. Ezt tényleg csak akkor nézd meg, ha van majdnem két órád, amit felt... több»