Úgy gondolom, ez volt a csúcspont az egész franchise-ban, erre volt érdemes várni! Viszont innentől már nem lett volna szabad kockáztatni a színvonalt folytatásokkal...
Kellemes meglepetést okozott még a folytatás is, azt hiszem, pont azt kaptam, amit vártam, annak pedig külön örülök, hogy kicsit felfrissítették az alapokat, és hoztak be egy-két újdonságot!
Nem nagy elvárásokkal kezdtem el, főleg azután, hogy mindenki, aki írt róla, lehúzta az egészet úgy, ahogy van...
Pedig egyáltalán nem volt rossz, kellően volt titokzatos, feszült és durva is, de mint mindig, most is lett volna még mit finomítani rajta az utómunkálatok során!
Nem fog a kedvenceim közé tartozni, de biztos vagyok benne, hogy következő évben is elő fogom venni párszor!
Ez pont olyan volt, mint mikor összeeresztették Godzillát és King Kongot küzdeni egymás ellen, teljesen fölösleges, agyatlan f*szság kerekedett ki ebből is meg abból is!
Az a szomorú, hogy már előre sejtettem, ha van rész Freddy halálával, akkor biztos lesz a feltámadásával is, és ezt a részt kicsit nehéz volt lenyelni, de valahogy túléltem azt a 2 órát, de nincs az az Isten, hogy még egyszer bevállaljam. XD
Nem gondoltam volna, hogy ezt mondom már a 3. rész környékén, de nagyon jól meg tudták őrizni a franchise hangulatát, a szereplők szuperek voltak, a sztori meg tök fasza, nem bántam volna, ha ez így folytatódott volna a továbbiakban is!
Bár nem volt rossz egyáltalán, elég nagy hiba volt kihagyni belőle Heathert, vártam volna, hogy mutassák, mi történik még vele, ugyanakkor érdekes volt látni a sztorit egy férfi szempontjából is! Végül is nem csalódtam ebben a részben sem, teljesen nézhetőre sikerült!
Nagy izgalommal és elvárással ültem le elé, évek óta vártam, hogy egyszer legyen elég türelmem, és végre végignézzem az egész franchise-t.
Egy percig sem unatkoztam, a Wes nevével fémjelzett filmekben mindig megbíztam, óriási rendező az én szememben, sokszor bebizonyosodott már, hogy amihez ő hozzányúl, abból aranyat csinál!
Különleges helyet foglal el ez a darab nálam, azért is, mert ez az első horror, aminek megszerettem a főgonoszát, és pont amiatt, mert Freddy karaktere nem sikerült se túl vadállatra, se túl puhányra, Wes nagyon pontosan eltalálta a kettő között rejlő határt, ez tette szerethetővé nálam Freddyt!
Hatalmas tisztelet a rendezőnek és az egész stábnak hogy ez létrejöhetett!
Anno kihagytam valami oknál fogva, mintha csak éreztem volna, hogy fölösleges teljesen, lehet, most is ezt kellett volna tegyem. XD
Annyira nem tesz hozzá semmit az előző részhez, hogy azt szavakba sem érdemes önteni, erőlködésnek is szánalmasan gyenge volt!
Tipikusan az a film, hogy pár évig kihagyod, aztán esetleg elkezd érdekelni, előveszed, és utána úgy döntesz megint, hogy jó pár évig mellőzöd...
Ez történt velem is, 2018-19 környékén láttam először, nem feküdte meg a gyomrom kicsit sem, de nem is jött be annyira, úgy voltam vele, hogy legalább nem úgy halok meg, hogy nem láttam egy kultfilmet.
Most viszont valamiért mégis elővettem újra, gondoltam, hátha most változik a véleményem, és nem, ugyanolyannak látom, mint régen!
Nem lenne rossz film, mert úgy a háromnegyede egész jó volt, de a vége valami elképesztő hulladékra sikeredett sajnos...
Szerintem most pár évig megint úgy leszek vele, hogy látni sem akarom. :D
Csak azért szántam rá magam, hogy megnézzem, mert benne van az egyik kedvenc számom, a Megadeth No More Mr. Nice Guy-a, ennyi már elég volt nekem, hogy belekezdjek, és végül is, nem volt rossz film egyáltalán. Sem unalmas, sem gyenge nem volt, nem a legjobb rendezése Wes Cravennek, de nem is utolsó.
62 Péntek 13. - IV. rész: Az utolsó fejezet (1984)