A tökéletes háborús filmdráma "Ami ma történt, az csak a kezdet. A háborút elveszítjük. (...) Eddig mi rugdostunk seggbe másokat, most már úgy illik, hogy a miénkbe is belerúgjanak egyszer." (Elias őrmester)
Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmes élménye. Édesanyám mindentől félt (szocializmus volt még), ezért élből nem szimpatizált a kapitalista, megszálló hadsereg főszereplésével készült filmmel. '87 volt talán, én 12 éves, és a tévé reklámozta A szakasz című film könyvváltozatát. A BNV-n (Budapesti Nemzetközi Vásár) debütált, külön könyvpavilonnal, hosszú sorral a vevőkből, ahol egy bácsi megjegyezte, talán még túl kicsi vagyok az ilyen súlyos olvasmányhoz, nem!? "Hát mit tehetnék, ezt akarja a kisfiam" – szabadko... több»
Ne malackodjunk, ha kérhetem! Kissé zavaros, miért rakta a történetébe a malac alakot, bár maga a világa abszolút mágiamentes. Azt olvastam, "védőpajzs" meg "belső fejlődés" szimbolika. Hát, én szeretem a Mijazaki-filmek mágiáját (ami itt nincs), és kevésbé értékelem a bújtatott mondanivalót (ami itt a malacpofa). Nem túl nagy ívű történet nem túl nagy csúcspontokkal. Sőt, az olasz légierő megérkeztével az utolsó hepaj úgy bomlik fel, hogy mindenki szétszalad, és vége a történetnek. Most írhatnám azt, hogy az én happy endre vágyó lelkem azért kiszúrta a legendás vörös repülőgépet a végén, de valójában előzetesen hallottam róla valahol, csak ezért vettem észre. Egyszer nézhető darab, nem úgy, mint a Chihiro Szellemországb... több»
Borzasztó film, John Wayne-nek gondolom presztízsveszteség volt. Cowboy-ként jól működött, Iwo Jima fövenyén is még simán pörgött a propaganda, de a hippi korszakban ennyire merev, ódivatú, patrióta filmet csinálni (szerintem) ordas hiba volt.
Sznobokról enyhén sznob felütésű keverékfilm Kedves kolléga tökéletesen felvázolta a helyzetet, nem is tudok olyan sok mindent hozzátenni. Talán csak azt, hogy szerintem is kicsit bizonytalanná teszi a filmet a kettős rendszere (horror-szatíra).
John Malkovich karaktere még inkább gyengíti a film alapzatát, mert jellemzően ő egy olyan szereplő, aki nem lendíti előre a történéseket, és nincs is jelentősebb kapcsolatban velük. Akkor meg minek tér ki rá a film? Sem a szatíra, sem a horror részben nem veszi ki a részét, még csak mellékszereplőként sem.
Viszont Jake Gyllenhaal egymagában annyira zseniális, hogy bőven leköti a figyelmemet, akármit csinál a képernyőn. Ez a színész fantasztikusan tehetséges, nem mindig magát játssza, abszolú... több»
Tompa vagy, mintha egy bomba robbant volna melletted Hát, ez szerintem súlyos melléfogás volt. Will Poultertől már megszoktam a B kategóriát, de Joseph Quinn szerintem többre hivatott, vagy legalábbis nem ez lesz az életrajza csúcsszerepe. Kellett volna egy Ridley Scott, aki mesterien ábrázolja a valós eseményeket, mint a Black Hawk Down című filmben. Mert egy film csak akkor jó, ha nemcsak a valóságot mutatja, hanem igazából szórakoztató is.
Itt sajnos minden hiányzott: egy jó alaptörténet, forgatókönyvíró, jó rendező, a büdzsé... Két dolog, ami emlékezetes: az amerikai haderő "erődemonstrációként" nevezi azt az akciót, amikor vadászgéppel földközelben hangcsapást adnak (pusztán hajtóműdübörgés és légnyomással), amivel összezavarják az ellen... több»
A Föld börtönében már a net sem tűnik olyan végtelennek... Csak ez a film Itt most nem arra gondolok, hogy a megfoghatatlan entitás végül is elkapható, hanem arra az érzésre, amikor egy sci-fi rajongó néz (le) a földön futkosó bogarakra. A western műfaj után a kémfilmek ideje is lejárt, legalábbis úgy látom, lassan kihal. Hiába van még James Bond, talán Ethan Hunt, Jason Bourne (hol van az már), lassan ez a műfaj is leereszt. Mert igenis a Marvel (hiába elcsépelt) és a Star Wars (hiába gagyi) lassan leuralja a mozit, gondolom, így egyre kevesebb a "Kémek, mint mi" rajongó a... Földön.
Igaz, ezt a véleményt egy sci-fi rajongó írja. Mert a virtualitás lassan mindennek betesz (kivéve a sci-fi!!! kivéve a sci-fi!!!), erre reagál egy részből a film is. Ez a film ha zá... több»
Az (anya)tejjel lefojtott robbanóanyag, mondjuk nálam explodált! Érdekes karrierje van ennek a filmnek, mert mostanság nem látom a Netflix kínálatában, amikor debütált, meg nem vert fel nagy port. Csak nem azért, mert burkolatlanul leszbikus súlyozású woke remekműnek indult!? Ettől függetlenül ez egy öt pontos, hibátlan, zseniális film (nálam).
A főszereplő kezdetben Audrey Hepburn kecses eleganciáját utánozza (dobjunk csontot a klasszikus leszbi nézőknek), később meg teljesen a női nézők miatt (és nem a férfiak igényei mentén) átöltöztetik hipszter modern leszbinek. Leírom, milyen ennek a rétegnek a kívánalma: rendkívül szép arcú, de sovány nő, aki nem női divatos ruhában mozog, ezért testileg nem annyira vonzó (mármint a férfiaknak). Mint Kristen Stewa... több»
Kár volt a plusz pénzért Megértem, hogy a sznob hozzá nem értők bálványozzák ezt a filmet. Szerencsére az idő engem igazolt, Zack Snyder közben bebizonyította, mennyire tehetségtelen ember (Rebel Moon filmek). Ez a film is teljesen feleslegesen készült, sokkal rosszabb lett, mint az eredeti Igazság Ligája. Elvette az Amazon nagyon jó zenei témáját, száműzte a Marvelt utánzó humort, Stephen Wolf ruháját átszabta. Csupa, csupa rossz (vagy felesleges) döntés. Kár volt az időért és energiáért. Én csak az eredeti Igazság Ligáját fogom nézni.
Nekem tetszett "Pápá, depi, helló, Papi" – mondta Korg a Thor 4-ben. Itt meg: pápá, Papi, helló, depi. Mert Yelena nem igazán jön ki a (nagybetűvel!) vörösre mázolt faterral. És úúúgy elege van az életből! Legalábbis a film elején. Egyébként meg a film eleje annyira szokványos Marvel, hogy nagyon meglepődtem, mit hoztak ki a végén belőle. Igen, az "Isten nem ver Bobbal" részre gondolok, hát én teljesen oda lettem tőle. Simán elfogadnám új Marvel Kapitánynak ezt a karaktert, a Marvel univerzum Superman alakjának a helyére. Rohadt jól néz ki (a szuperereje), ráadásul kemény előtörténete van aktív mentális traumával. Mivel nem kedvelem a sorozat műfajt, ezért leírom, a Boys sorozatban is Homelander alakja, ha... több»
Hát! Jobb, mint a John Wick! Mit nyüffögnek itt az internet népei már megint!? Megérdemelnék, hogy Tomi Hardy (a kis cuki), aki a valóságban is küzdősport bajnok, hát minimum jól elfenekelje őket. Bocsi, bocsi, bocsika, ez a film önmagában jobb, mint a teljes John Wick sorozat.
Azt folytatták, meg (fel)pontozták, meg hű, meg há. A Pusztításból meg bizti nem lesz folytatás, pedig nagyon olyanra csinálták a végét. Az autós üldözések bomba jók, a tűzharcok meg a GTA, Watch Dogs, Max Payne játékok legjobb (véresebb) pillanatait idézek, úgyhogy én a pamlagon ugrálva, műanyag airsoft Kalasnyikovot levegőbe dobálva visítottam: ez az, Tomi boy, hombre, adjál nekik rendesen! Pusztuljatok, muchachos!
A film maga érdekes keverék... több»
Star Trek, Mass Effect, körém gyűljetek... Sokadjára mondom (írom), a Star Wars világa annyira szétterjedt minden irányban, hogy már nem lehet egyként kezelni. Az Andor is inkább egy jobb Star Trek vagy Mass Effect történetként működik mostanra, mert már nagyon messze kerültünk az eredeti Csillagok Háborúja érzettől. A másik probléma az a sorozatok velejárója, egyszerűen nem tudom nem észrevenni, mennyire elnyújtják a történetet, de még az akciót is. Rögtön az első részben kényelmetlenül hosszan taglalják az álpilóta és a technikus lány alibi meséjét. Később meg Andor bejut a hangárba, bepattan az űrhajóba, és nem tudja vezetni. Neki vágja a hangár falának, csúszik ide-oda, képváltásokkal mutatva. Közben én meguzsonnázom, alszom egye... több»
Kockulok a haverokkal Nem annyira rossz, mint amennyire lehúzzák. Nekem az is tetszik, hogy nem annyira epilepsziás roham, mint a Lego Movie. Pont olyan gyorsasággal pörögnek az események, amit még fel tudok fogni, és nem fordul tőle be a szemgolyóm. Viszont szegény Jack Black sohasem fogja fel már, hogy a lendületből üvöltött viccei nem viccesek. Ez a hapi a Támadók a Marsról óta meg van győződve arról, mennyire vicces alak, közben pedig nem. Hiába lendületes tekegolyó, kb. annyira is vicces, mint egy lendületes tekegolyó. Mármint egy olyan, ami nem talál el semmit, nem tör össze semmit. Hanem csak magában úgy gondolja, "jé, milyen vicces kis tekegolyó vagyok, ahogy itt pörgök fel és le". Jason Momoa viszont jól... több»
Csattanós pofonok és kulturális különbségek Hibátlan film, bár első nézésre én megakadtam néhány dolgon. Például Kosz köz lakói a kínai nagy átlagszegények, de az, hogy a fodrászfiú az egyik jelenetben az udvaron kuporogva sz*rik, az elég megdöbbentő volt számomra. Mint ahogy az is, hogy napközben a csinos fenekét a nadrágból úgy villantja ki, mint ledér nők a mell dekoltázsukat. Hmm...
De egyébként nem langyi, mert a végső jelenetben látható, ahogy egy lánynak udvarol egy csokor virággal. Igaz, az is látszik, a virágot a háta mögött lévő közterületi növénykaspóból szakajtotta ez a drága fiú. Ezzel a végső képpel nagyon büszke nézővé tett a rendező, mert örültem, hogy kiszúrtam a sok-sok kis apró jelenetet a nagy képeslap kompozíciób... több»
50 első randi... fejjel lefelé Nem rossz, de nem is kiemelkedően jó. Kedvenc látványjelenetem, amikor a srác csöbörből vödörbe kerül, vagyis két óceán (és világ) között átsüvít. A képi megvalósítás szemet gyönyörködtető (csodálatos felhőhátteres képek), a történet viszont elég... romantikusra sikerült (értelem és érzelem mérlegén az utóbbi). De hát ez egy ízig-vérig romantikus film, éppen ezért borzasztóan sokat csókolóznak, és dörgölik egymáshoz arcukat a fiatalok. Kirsten Dunst egetverően gyönyörű szőkén, a srácnak meg hűséges kutyaszemei vannak, úgyhogy mindenki talál kedvelni valót a filmben. A történet jobb, mint a Passengers története, egyébként a befejezés meg mindkettőnél elég lapos. Lányok előnyben a filmnézésnél... több»
Alacsony feszültségű generátor... lefulladóban Lehet, hogy az eredeti mű érdekesebb volt. Lehet, hogy Chris Prattnek csak egy arca van. Lehet, hogy Millie Bobby Brown nem képes a testvér szerepét hihetően játszani. És lehet, hogy a vaskos Steve Jobs karikatúra sem volt annyira szórakoztató. A gépeket szolgálni teremtette az ember, ez tény. Az, hogy a mesterséges intelligencia van annyira értelmes, hogy fellázadjon, de létezésének az egyetlen célja, hogy ne engedelmeskedjen az embernek, az meg óriási logikai hiba.
Mert mit is csinálnak ezek a karikatúra gépek a rezervátumban? Összehoznak egy jól prosperáló mikrotársadalmat, mint az Animatrixban? Nem! Csak ténferegnek jobbra-balra, egymást kannibalizálják, közben rozsdásodnak. Aki meg közü... több»
Az angol humor gőgös, beképzelt, arrogáns, durva, bántó: tehát gyenge Sokáig távol tartottam magamat ettől a filmtől, mert úgy éreztem, nem az én stílusom. Töki kalandjai, ahogy frankón tolat, később seggből-szájba adja a hercegnőnek, meg a varrótű lábú Rebel Moon menyecske. Az angol humor a levágott végtagokkal nem vicces, csak vagány (akar lenni). De a karót nyelt, D-vitaminhiányos monarchisták nem tudnak olyan vagányok lenni, mint a jenkik. Bocsánat, alkotmányos monarchisták. Frütyha! Nem semmi! És komoly humorfaktornak számít Samuel L. Jackson selypítése, a selypítése! Kingsman, mi, király ez az érzés, emberek! Röhej.
Az angol humor gőgös, beképzelt, arrogáns, durva, bántó: tehát jó Már megint a Facebook Reels vagy a YouTube Shorts működött, mert ez a film elment volna mellettem, ha nem látom egy kiragadott részét. És milyen jó, hogy felkeltette a figyelmemet, mert ha csak a pontszámára tekintek a filmnek, biztos nem nézem meg. Így viszont gazdagodtam egy hibátlan kalanddal, ami (igaz) másoknál bukott.
Én eleve távol tartottam magamat a Kingsman szériától, mert borzasztóan beképzelt, gőgös humorral operálnak, de amikor megláttam az első világháborús közelharci jelenetet, hát rögtön elcsábultam. És tényleg, a film eme 20 perces része többet ér, mint az 1917 c. film egésze. Jó, jó, az egy realista háborús film forradalmi kamerakezeléssel, ez meg egy akciókomédia. De mily... több»
Amit Rian Johnson lerombolt... ...azt ember már nem építi fel újra. Szegény Abramsnak is csak annyi maradt, hogy a romok között turkáljon magában motyogva. Egyébként Az ébredő Erő is csak egy jó közepes film volt, viszont a Skywalker korán minimum egy pontot rontott, amit előzményként Rian Johnson oda xart.
Azért Abrams is érezte, ebből már nem lesz legenda, úgyhogy bedobta a lovak közé a gyeplőt. Palpatine visszatért! Nem tudjuk, hogyan, de visszamászott. Van zsákjában minden jó, szektás tömeg, csillió (csillag) romboló. Komolyan, a csillagromboló flotta olyan pocsékul nézett ki, egyszerűen nem akartam elhinni, Abrams ezt így találta ki!? Meg az Ellenállás utolsó serege is csak egy túlhergelt, ízléstelenül kinéző "mind... több»
Átlagos film, azért nem olyan rossz, mint sokan állítják. Szerintem a Disney-nek (korábban Lucasnak) sikerült a mesterterve, generációkat újrafertőztek a lézerkardok világával. Én legalábbis úgy látom, a cosplayerek (rajongók) világában ugyanúgy vannak Luke, Anakin, Rey alakok, mint Vader, Kenobi, Kylo figurák. "Jóól vaaan ifjú Skywalker", terjedjen a kórság! Ami tetszett: a Falcon úgy repül, mint egy álom. Nem csoda, hogy a mozi spotba is az egyik repülőjelenet került bele. Daisy Ridley remekül játszik. Abrams a történetben odafigyel arra, hogy Rey karaktere, aki egy sivatagbolygón élt, mindig rácsodálkozik másik planéták szépségére. Szerencsére ezt a részt még az átkozott Rian Johnson (ren... több»
Végső megoldás: a Halál...a Jedikre! Mire idáig elverekedtem magam, már csak fásultan bólogattam. Hát igen, ha Lucas ennyire dogmatikusnak írja le a Jediket, akkor halál rájuk! Dogmatizált, bürokratikus, organizált, önhitt – ezek mind olyan szavak, amiket nem használtunk volna a ('77-es) Jedikkel kapcsolatban. Tudod, akkor, amikor Yodának még nem volt lézerkardja, mert különben azzal oktatta volna Luke-ot vívásra. Mert ő egy olyan bölcs jógi volt, aki az Erő magasabb érvényű megismerését oktatta, nem parasztoknak való lézerkardcsattogtatást. Persze ezt Lucas alaposan átírta, ezért a mi kis Yodánk sokkal szűk látókörűbb, többet hibázó, mint ahogy korábban (később) megismerjük A Birodalom visszavágban. Pl. egyáltalán nem említi m... több»
89 A szakasz (1986)
"Ami ma történt, az csak a kezdet. A háborút elveszítjük. (...) Eddig mi rugdostunk seggbe másokat, most már úgy illik, hogy a miénkbe is belerúgjanak egyszer." (Elias őrmester) Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmes élménye. Édesanyám mindentől félt (szocializmus volt még), ezért élből nem szimpatizált a kapitalista, megszálló hadsereg főszereplésével készült filmmel. '87 volt talán, én 12 éves, és a tévé reklámozta A szakasz című film könyvváltozatát. A BNV-n (Budapesti Nemzetközi Vásár) debütált, külön könyvpavilonnal, hosszú sorral a vevőkből, ahol egy bácsi megjegyezte, talán még túl kicsi vagyok az ilyen súlyos olvasmányhoz, nem!? "Hát mit tehetnék, ezt akarja a kisfiam" – szabadko... több»