A hírnévre vágyás kifigurázása? Nicolas Cage (Paul Matthews) biológia professzorként tűnik fel ebben az igazán érdekes filmben, aki ráadásul egyetemi tanárként játszik főszerepet. Kifejezetten jó a film alapötlete, mely az elejétől fogva ébren tartja a kíváncsiságot a nézőben. Végig várjuk, hogy hova fog kifutni a film, mit akarnak nekünk elmondani. Akarnak-e egyáltalán bármi fontosat kihozni ebből a koncepcióból? Majd egy idő után rá kell jönnünk, hogy igazából az álom témakörével játszadozott el Kristoffer Borgli, a film írója és rendezője. A drámába vegyített vígjátékon keresztül több témát is érintenek, és újragondolják, hogy a kapitalizmus jegyében mily módon gyarmatosítható az individuum felségterülete, a saját álma.... több»
Csokimorál Lenyűgöző látványvilággal, határtalan fantáziával ihletett csokigyárba nyerhetünk egy aranyszelvényt, ha belépünk ebbe a Tim Burton alkotta mesebirodalomba, a Charlie és a csokigyár című kalandfilmbe. Láthatunk itt mindenféle ínycsiklandó finomságot, csokivízesést, ehető füvet, trükkös áfonyát, illetve mókusokat, kis énekes-táncos munkásokat, minden irányba közlekedő liftet. A mese hagyományos keretei felbomlanak, a jó és rossz motívumok újfajta nézőponttal kecsegtetnek. A való világ szövetét igyekszik magára húzni az a didaktikus társadalomkritika, mely a filmet áthatja. S bár nem bírálja a társadalmat, csupán felmutat néhány kritikus, életünket megnehezítő vágyat, melyekkel nemcsak a gyere... több»
Szórakoztató Nem ígér nevetést elejétől a végéig, de vannak benne könnyfakasztó csúcspontok. A bárminemű humort kedvelők számára igazi ínyencség. Nem a tucatfilm kategóriába esik. Újranézős, persze nem azonnal.
A repüléstől félőknek is bátran ajánlom. :)
A film alapkoncepciója nem lett volna rossz, mert egyre több embert érdekel, hogy a MI milyen előnyöket és hátrányokat hoz el az életünkbe, a jövőnkbe. Egy nagy szakadékot éreztem a vonalvezetésben, mintha kivágtak volna részeket, vagy nem tudták volna vizuális tartalommá formálni elképzeléseiket.
Rögtön egy konfliktusba csöppenünk, ahol már természetesen a robotok az amerikai nép ellenségei. Sci-finek szerintem túl felszínes. A cselekmény sem egy nagy szenzáció. Az alapkérdések ebben a témában sokkal mélyebbek, mint amiket a film fel tudott mutatni. A robotok éreznek, lelkük van, jogokkal rendelkeznek, és egy új fajként funkcionálnak a filmben. Ezzel kellett volna valamit kezdeni. Az egyet... több»
Találó cím Nagyon vártam ezt a filmet, már hónapok óta készültem rá, hogy megnézem. Rettenetesen hosszú volt, nem sikerült megtölteni ezt a játékidőt sem elegendő cselekménnyel, sem beszippantó mozzanatokkal. Érzelmi űrtízpercekkel volt tele, ami alatt azt értem, hogy nem sikerült mélyre vinni. DiCaprio próbált egy új arcot felvenni. Őszintén szólva számomra teljesen hiteltelen volt a játéka. Nem tudta átadni a bugyuta férfi szerepét, aki kettős játékot játszik. Elég gusztustalan jellem jutott rá, ezért szerintem nehézségei akadtak ezzel a szereppel, fényévekre áll az eddigi teljesítményétől. A végig lebiggyesztett száj lehet, hogy édeskevés volt ehhez a szerephez. A nézőknek kell belelátni, hogy mi já... több»
Bonnie és Clyde történetét már számtalan formában feldolgozták. Személy szerint legutóbb egy szabadtéri színpadon, musical formájában láttam a storyt. Szánt szándékkal sohasem kerestem ezt a témát, de valami véletlen folytán mindig belefutok. Így történt ez az Útonállók című film esetében is.
Elég hamar kiderül, hogy miről is fog szólni a kétórányi játékidő. Az első egy óra nem tartogat túlzottan sok izgalmat, sőt a témavezetés sem érdekfeszítő. Olyan megkopott a film, mint amilyen maga az alaptörténet. Gyakorlatilag ez volt eddig a legunalmasabb feldolgozás, amit valaha láttam, hiába Kevin Costner és Woody Harrelson játéka, a két ranger sem menti meg a filmet. Vagyis inkább ennyi elmondható... több»
Nem nagyon kedvelem az ilyen jellegű filmeket, amiben teljes részletességgel mutatják be a drogosok leszokással járó küzdelmeit egy intézményben, mert túl fájdalmas átérezni, hogy mit élhetnek át. Viszont becsülöm ezeket a tévelygő embereket, amikor egy másik dimenzióból megpróbálnak az ún. normális életbe visszaintegrálódni. Le a kalappal. Mindenki függ valamitől, ahogy azt a Hiperkarma is megénekelte már. A film elég részletesen adja át nekünk a függőség rabláncainak súlyát. Nem lett rossz. (Direkt nem írtam az előző mondat végére, hogy ahhoz képest, hogy magyar film.) Néha persze túljátsszák a karaktereket, de erre eleve számítottam is. :) Egyszóval nem rossz.
Egy fiú élete Húsba vágó, igaz elbeszélésen alapuló drámai történet. A megrázó emlékképekkel birkózó emberek közös története is lehetne akár, mert anatómiai pontossággal ábrázolódik az a kollektív pokol, ahol az egyező mintázatú emlékek gyűlnek. Így tehát ez a film nem csupán egy fiú életéről szól, hanem közvetetten ugyan, de közösséget vállal az olyan gyerekek és felnőttek életével is, akik rengeteg bántalmazást szenvedtek el sanyarú sorsuk során. Külön érdekesség, hogy Tobias Wolff író memoárja alapján készült a forgatókönyv, és a főszereplő fiút, akit Leonardo DiCaprio alakít, szintén Tobias Wolffnak hívnak.
A szkript maximálisan berántja a nézőt, helyenként kavargó, rossz érzéseket keltve, mélyben rej... több»
Hang nélkül Nagyon szép film. A szereplőkkel együtt, őszintén lehet nevetni a poénokon. Érzékenyen, kellő empátiával közelítik meg azokat problémákat, amik a siket családtagok és a gyönyörű énekhanggal megáldott lánygyermek életét nehezítik meg.
Megérdemelte ez az alkotás az Oscar-díjat. Olyan aspektusokat hoznak be a történetbe, amikre egyébként lehet, hogy nem is gondolnánk. Nem didaktikusan vagy szájbarágósan teszik mindezt. Az érzelmi feszültség pedig végig fenntartja a figyelmet. Jól összerakott film, lehet rajta sírni-nevetni. Mindenképp egy értékes darab.
Elgondolkodtató Természetfilozófiával átitatott egzisztencialista műalkotás, amiben számos téma szerepet kap, úgymint a létfilozófia, a szabadság kérdésének központi motívuma, valamint a természet, ember, közösség hármasának kölcsönhatása.
Nagyon erős képsorokkal indul a film. Rögtön a történet legelején, a bántalmazás bemutatásával felszínre hozzák a családi drámát. Szívfacsaró jeleneteknek lehetünk tanúi. A gyönyörű táj éles kontrasztba kerül a láp mélyén kialakult családi pokollal.
Kya Clark (Daisy Edgar-Jones és Jojo Regina) korán elveszíti az összes családtagját, és izoláltan, magányosan marad magára a szülői házban. Iskolába nem jár, mert fél a többi gyerek megvetésétől. A kicsi korában megtapasztalt ... több»
Poirot visszatér Haris Zambarloukos, az operatőr minőségi munkát tett le az asztalra. Nincsenek összecsapott, elnagyolt képkockák. Figyelemre méltóan játszanak a kamerával, a fényekkel, színekkel, sebességgel, arányokkal, vágásokkal. Precízen irányítják a nézői tekintetet. Igényes, kidolgozott jeleneteket forgattak le. Látszik, hogy sok munkát tettek bele. Jelen esetben valóban a mozgókép viszi a hátán a cselekményt, amit el is várhatunk egy jó mozitól. A másik örömteli, említésre méltó tényező a filmben, hogy az olaszországi Velence ikonikus, festői hangulatából is kapunk bőségesen. Érdemes a film végén ülve maradni, mert felülnézetből is gyönyörködhetünk a szigetekre épült városban. Na, de azért nem egy út... több»
Bombabiztos sztori A főszereplő, Liam Neeson nevével fémjelzett alakítás előre kínálja a garanciát egy izgalmas akciófilmhez. Az Elrabolva sztárjától megszokhattuk a kimért, megfontolt, magas intellektusú probléma- és helyzetkezelést. Az egyszerre áldozat és megmentő, a keménykötésű apaszerepet ismét magára vállaló Liam, azaz Matt Turner újra nyeregbe lendül. Vagyis inkább a volán mögé kényszerül, ülése alatt egy bombával.
A cselekmény sablonos és hatásvadász, de tartogat izgalmas, nem várt fordulatokat is. Talán a legimpulzívabb eleme a történetnek, hogy Matt a gyerekeivel, Emiliy-vel (Lilly Aspell) és Zach-kel (Jack Champion) együtt ragadt az autóban, mivel aznap ő vitte volna őket a suliba. A rendező, Ant... több»
Mise en abyme A kreativitás hiánya újabban filmbeli nagyságokat ölt. Lehetne részletezni, hogy miért. Miért nincs mondanivalója a mai filmeseknek? Talán az ihlet, az eredeti ötlet, a sok embert érintő témák egyéni megfogalmazása filmes nyelven megkívánna olyan, az életben elszenvedett tapasztalásokat, amik végül a kreativitásban törnek felszínre. Nagyjából ez hiányzik. És nyilván a kultúra más területein is érezhetjük, hogy a kapcsolati és az egzisztenciális tőke képes ilyen, és az Asteroid Cityhez hasonló minőséget alkotni. El kellene kezdeni tehetségeket keresni, hogy végre legyen ennek az őrületnek végre. Vagy legyenek szívesek odaírni a filmhez, hogy bocsi, csak unalmunkban szórakozunk, te meg fizesd ... több»
Határsértés? Valójában egyszer sem sikerült nevetni ezen a filmen. Az volt a legidegesítőbb ismétlődő jelenet, hogy Daniel folyton visszament ugyanabba a kocsmába. Mikor már szurkolnál, hogy na most végre elindul, akkor valahogy mégsem. És ott lebeg a kérdőjel, hogy akkor most fog repülni, vagy nem? Vagy amúgy sem akart?! Van emiatt egy folytonos várakozás a nézők részéről, mert tudjuk, hogy el kell indulnia. Tehát a reményt megkapjuk, hogy lesz valamiféle cselekmény is. Na, hát arra várhatunk. Főként dialógusokra épült drámával van dolgunk. Már-már színházban érzi magát a néző. Nagyon rá kell hangolódni a két férfi beszélgetésére, ehhez kitartóan kell fókuszálni. Valójában egyik sem egy szerethető karak... több»
Lassú szonáta A film eleje annyira lassú és vontatott, hogy darabokra untam magam. Hiperaktív emberek messziről kerüljék el ezt a filmet, mert az égvilágon nem történik semmi kb. az első 40 percben, és azt kell keresni, hogy mi a lényeg.
Nagyjából a siker, a karrier áll a középpontban. Roppant fárasztó, hogy az egész film erre lett kihegyezve. Amúgy is rémunalmasnak tartom a sztárolást, na itt sajnálatomra ismét ez várt TÁR-t karokkal.
A film felépítése vontatott, ami nem lenne baj, ha a fontos, apró rezdülések értelmet nyernének, de hogy pl. a karmesternek minden éjjel nehézsége van az alvással, az nem ad hozzá semmit a történethez. Nincs ezzel egyedül, majdnem minden ember szenved ilyesmitől, nincs ebbe... több»
Első látásra Egy jóképű, odaadó férfi, Heck (Matthew Goode) és egy nagyon szép, angyali mosollyal rendelkező nő, Rachel (Piper Perabo) egybekelése kerül a középpontba rögtön a film legelején. Az álompár tökéletesen összeillik, idilli képet festenek együtt, míg Rachel fel nem lángol a virágárus iránt.
A történet abból a szempontból érdekes, hogy elnagyolt, túlzásokba eső, helyenként giccses jelenetekkel vegyített romantikus drámával és komédiával dolgozik egyszerre. Az időnként előtörő szarkasztikus humor segít feledtetni, hogy egy szappanoperához közelítő filmet kapunk. A helyzetek és érzelmek gyors váltakozása olyan feltételezést kelt, mintha csak 30 percük lett volna az alkotóknak egy humorral oldott r... több»
A hatalom mámora Hajdu Szabolcs által rendezett film egy olyan nézőpontból enged betekintést a sport világába, ami szinte tabudöntögetésnek számít. Ugyan később több sportágban is kirobbantak botrányok, de talán ez a film a legelső, amely megmutatja az eredmények mögött meghúzódó szadizmust, ami a tűr kategóriába tartozott régebben. Mára már sokkal korszerűbb módszerekkel dolgoznak edzéseken, ahol a fizikai és pszichés jólét egyaránt fontos, és zéró tolerancia van bárminemű fizikális bántalmazással szemben. A hatalom nem azt jelenti, hogy bármit megtehetnek az eredmény elérése érdekében, de korábban valahogy így volt értelmezve az "edzői módszer". Ennek egy szeletét láthatjuk felnagyítva, noha itt a tanár gy... több»
Színes kavalkád Igazán kedves, cuki történet, de vannak benne tragikomikus pillanatok is.
Sally Hawkins, azaz Poppy színészi játéka annyira utánozhatatlanul egyedi, hogy nehéz őt nem szeretni ebben a filmben. Nem hiába zsebelt be két rangos díjat szerepéért. Az egyik kedvenc jelenet számomra az, amikor Poppy elmegy táncórára, valamiért elkap a röhögőgörcs tőle, annyira viccesen gesztikulál. De azért a tánctanár se semmi a „My Place”-es lábdobbantásával. Valójában nem egy humoros részlet az autósoktató, Scott (Eddie Marsan) kiborulása, de mégis elröhögi magát az, aki volt már ilyen szituációban, kicsit paródia íze van. És megértjük később azt is, hogy miért olyan fura a fickó. Illetve találunk rá némi utalás... több»
Fiatalság, bolondság Egy nagyon aranyos, kedves kis film a maga unalmas tempójában. A húszas éveiket hátrahagyó, útkereső fiatalok hétköznapi, New York-i életét eleveníti meg a történet. Egy közös baráti társaság tagjainak életét fűzték fel külön-külön cselekményszálra, majd ezek váltakozásával konstruálják meg a vizuális átkötéseket.
A központi szerepet Sam Wexler (Josh Radnor) kapja, aki a lúzer író kissé bohém, szétszórt életet élő figuráját alakítja, nem is rosszul. A nyitójelenetben az előző este széthagyott ruhadarabokat magára húzó női lábat és kezet látjuk csupán, majd a rejtélyes alak az ajtót becsapva távozik a lakásból. A zajra hirtelen felébredő Sam realizálja, hogy nagyon el fog késni élete találkoz... több»
Egy mélyen megrázó film barátságról, árulásról, összetartásról, jóvátételről. Hosszú időre nyomot hagy, mert vannak olyan jelenetek, amiket nehéz feldolgozni. Két kisfiú annak ellenére köt barátságot egymással, hogy az egyikük családja jómódú, a másik gyakorlatilag szolga. Történik egy tragikus esemény a szegény kis szolgálófiúval, a barátja pedig ennek hatására nem tud mit kezdeni a bűntudatával, árulóvá válik, és további bajt okoz. Felnőttként megpróbál éretten cselekedni és segítséget nyújtani. A történet erős drámai hatást kelt, miközben egy másik kultúrával is megismerkedünk.
65 Álmaid hőse (2023)
Nicolas Cage (Paul Matthews) biológia professzorként tűnik fel ebben az igazán érdekes filmben, aki ráadásul egyetemi tanárként játszik főszerepet. Kifejezetten jó a film alapötlete, mely az elejétől fogva ébren tartja a kíváncsiságot a nézőben. Végig várjuk, hogy hova fog kifutni a film, mit akarnak nekünk elmondani. Akarnak-e egyáltalán bármi fontosat kihozni ebből a koncepcióból? Majd egy idő után rá kell jönnünk, hogy igazából az álom témakörével játszadozott el Kristoffer Borgli, a film írója és rendezője. A drámába vegyített vígjátékon keresztül több témát is érintenek, és újragondolják, hogy a kapitalizmus jegyében mily módon gyarmatosítható az individuum felségterülete, a saját álma.... több»