Ez valami toborzó film? Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mikor kell nevetni, és a két főszereplő karaktere sem volt annyira szimpatikus. Mondjuk, toborzófilmnek nem volt rossz, ha annak készült; vígjátéknak ZS-kategória. A végén felbukkanó Andy García zseniális alakítása kárpótolt, na meg a gyönyörű Nina Dobrev, aki a Vámpírnaplókból a kedvencem.
5/10
Még a fele sem telt el, de már nagyon vártam a végét. Több volt a kínos jelenet, mint a vicces. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor nevettem rajta. A vége nem volt rossz, de addig unatkoztam. Bírom a két főszereplőt, de valamiért most Jason Bateman és Aaron Paul rövid ideig tartó játéka jobban átjött. 6/10
Idiocracy 2.0 Seann William Scottot kergetik az elején, és ennyi is volt a szerepe, majd Awkwafina és John Cena veszik át a főszerepet, akik nem rossz párost alkottak. A zárójelenet tetszett, és a stáblistát is végignéztem, mert sokkal szórakoztatóbb volt, mint a film maga, de az utolsó fél órát már nem igazán követtem a cselekményből, mert annyira szörnyű volt. Nagyon igénytelen film, még vígjátéknak is. 3/10
Hát nem a Benjamin Button különös élete női megfelelője, bár nem is azt akarja utánozni, mert itt a csaj nem öregen jött a világra, és a végén nem vált semmivé, hanem egy baleset következményeként nem tudott öregedni. Harrison Ford nagyobb meglepetés volt, ahogy a játéka is hozta a kötelezőt, de ez az Adaline (Blake Lively) nagyon unszimpatikussá vált nekem a végére, plusz a magyar szinkronjától kirázott a hideg, mintha egy tinit hallanék, aki nem a legokosabb döntéseiről híres. Mondjuk, hiába volt 107 éves, agyilag nem volt egy érett karakter, pedig több nyelven tudott. Ezeket leszámítva 7/10, mert csak a feléig tetszett a sztori.
Egyedi bosszúfilm Tulajdonképpen a film nagy része egy üldözős road movie, de az alapkoncepció egy hiperszupertitkos bosszútörténet, és a legjobb jelenetek csak az elején, illetve a végén vannak. A finn helyszín, ahol a nyitójelenet játszódik, jó választásnak bizonyult, mert a lappföldi fotókkal volt eladva az egész film, és az előzetes legjava is abból tevődött össze. Valójában a játékidő csupán 15-20 perce játszódik ott, és utána jönnek a meglepetések, amit mondjuk elsőnek Nevadának hiszünk, abból könnyen lesz Észak-Afrika, majd Spanyolország, és Németország. Rejtélyes módon kimarad Franciaország a történetből. Sokkal többet vártam, mert nemcsak egy nagyon pörgős előzetest láttam róla, de annak megfelelően ... több»
Wokesday Alig emlékszem már az első évad történéseire, annyira mély nyomot hagyott bennem. Az is igaz, hogy több év eltelt azóta, és számomra érthetetlen, mi tartott idáig, mert annyira kiemelkedőt most sem tapasztaltam. Legalább itt a szülők (Catherine Zeta-Jones és Luis Guzmán) többet szerepelnek, és zseniális karaktert adnak, ehhez nélkülözhetetlen volt Tim Burton rendezése is, aminek rendkívül örülök, hogy nem adta ki a kezéből, viszont a régebbi alkotásaival ellentétben ezen nagyon látszik a jelennek való kényszeres megfelelés. Jenna Ortega telitalálatnak bizonyult most is, mert őt ez a sorozat tette a filmművészet térképére, és nem azok a filmek, amelyekhez adta eddig a nevét, viszont a Burton-... több»
Legalább a cím egyedi és találó A közelmúltban vetettem rá magam mindhárom évadra, és nem lettem lenyűgözve: a karakterfelépítések jók, a sztori is tetszett (még az elején), bár számos szörnyes-zombis feldolgozást kaptunk már Koreából (is). Szerintem a szörnyek ábrázolása és mozgása többnyire kissé gagyinak tűnik, ennél még a Hellbound szörnyei is kreatívabbak voltak, pedig azok aztán... Hozzáteszem, nem minden esetben, mert voltak zseniálisan megalkotott lények is, és volt egy kis anime beütésük. Ami egyes szörnyek kinézetét és hirtelen mozgásait illeti, azok a ZS-kategóriás '80-as évek horrorfilmjeit idézték.
A cím azonban nagyon találó volt, mert egy társasházban játszódik, ahol a karakterekre ezernyi veszély leselkedi... több»
Csúcshatás másképp Több mint 10 évig mellőztem a film megnézését, de egy ideje már listán volt. Teljesen mást hittem ez idáig a sztorit illetően. A nyitójelenet elég sejtelmes, az emberi evolúcióra asszociál, majd gyorsan a jelenben találjuk magunkat, de még mindig nem tudni, mi fog ebből kisülni pontosan. Gyorsan a lényegre tör, de kevesebb mint 1,5 óra alatt nem vártam mást, és nem volt gond ezzel, mert annyira összecsapottnak sem tűnt. Nagyon tetszettek a természeti jelenségek és az élővilág képsorai, főleg Morgan Freeman narrációjával, mintha egy dokumentumfilmbe csöppennék. Annyira tudományosan közelíti meg néha a cselekményt, hogy majdnem elhiszem, amit látok, de sajnos fel kellett ébrednem, amikor butas... több»
A hercegnő mentőakció 10 évvel A Sith-ek bosszúja eseményei után játszódik, és a legfontosabb karakterekről szól. Teljesen rendben van játékidő terén, csupán egy fél délután elegendő volt rá, annyira tudtam pörgetni. Ha epizódokra lebontva kellene értékelni, akkor az 5. rész volt a legjobb, abban van a legtöbb fordulat, de egyes epizódok kevésbé fogtak meg. Legkevésbé a Disney-féle hülyeségek tetszettek, ezért sokszor ingadozott a 3 és 4 csillag között. Két fő cselekményszál van: az egyik egy mentőakció körül forog, a másik az Obi-Wan és Anakin közötti ellentétről szól, de nem árulom el, hogy találkoznak-e vagy sem, pedig szerintem az összes fan látta már ezt a sorozatot előttem. Liam Neeson cameója és a záróképs... több»
Az egyik legfeleslegesebb SW-sorozat A nagyobb sagák mostanság mindig kapnak egy 100-10 000 évvel korábban játszódó előzménysorozatot (de minek? :) ). Valami hasonló történt a Star Wars-szal is, és nem igazán lett annyira népszerű, azt hamarosan kifejtem, hogy szerintem miért nem. Az egyik legfeleslegesebb Star Wars-sorozat a The Acolyte volt, és ebben nem a woke a leginkább zavaró tényező, hanem a középszerű karakterek és a cselekmény. A galaktikus krimi gyorsan átvált egy testvérdrámába, amelyhez tipikus Disney-klisék társulnak. Köze minimális volt a sagához, lehet, a fanok most megköveznek, de ebben nem igazán éreztem az erőt. Túlságosan méltatlan volt a Star Warshoz, hiába próbálják beleerőszakolni a kánonba. Felesleges ele... több»
Pókcsajok Ezt az Arany Málna-díjas csodát megnéztem, mielőtt lekerül az HBO Maxról, és már tisztán világos, miért kapta azt a díjat. Eredettörténet akart lenni, de annak is a leggyengébb módján. Morbiusnál is gyengébb a sztori: őslakos pókemberek, Pókboszi és a "gonosz Pókember", aki gagyi volt antagonistának. A metrós jelenet nem volt rossz, ebből még bármi lehet, gondoltam én, de ennél szinte kifújt. Sydney Sweeney direkt olyan karaktert kapott, akit eléggé sikerült elnyomni ezzel a low-cost diáklány kinézettel, pedig ő vinné a prímet, ez egyébként hatalmas hiba volt, de figyelemelterelésnek kiváló. Bezzeg az nem zavarja a népet, hogy az afroamerikai (Celeste O'Connor) és a latino (Isabela Merced) s... több»
Nem szerettem bele Az alapkoncepció annyira nem egyedi, de ez az ingatlanmaffiás szál azért meg tudott lepni valamennyire, bár a sztori kiszámítható. Az első 15 percben rá lehet jönni, miről fog szólni, és itt már a garantált szoftpornó sem maradhat el. Kevesebb erotikával is fogyasztható lett volna ez a német film, ami Spanyolországban játszódik. Csupán a víz alatti és a parti jeleneteket tolták túl, de egyébként az összes szexjeleneten nagyon látszik, hogy koreografáltak, mint valami videóklipben, ahogy a diszkójelenet is. Nagyon ciki, még a gyenge színészi játék sem zavart ennyire. A helyszínek sokkal jobban átjönnek, mint a cselekmény maga, ami nehezen találja a helyét egészen a végéig, és a női karakterek... több»
Furcsa, de jó Joaquin Phoenix eddig általam nem ismert filmjét néztem meg. A zseniálisan összeállított előzetes és a főszereplő meg tudott győzni, hogy ezt mielőbb látnom kell. A cselekmény lassacskán indul be, érdekes tempója van, és művészfilm-jegyekkel rendelkezik, amelyhez érdekes kamerabeállítás és hanghatás társul. Joaquin Phoenix egy olyan gyilkost alakít, aki rosszakat öl és gyerekeket ment a pedofiloktól. Bérgyilkosos filmnek említik, de nem tipikus bérgyilkost játszik benne, és A szabadság hangja c. filmhez sem hasonlítanám. Számomra a bevillanásokból kevésbé derül ki, hogy katona vagy FBI-ügynök volt-e, vagy mindkettő, ami biztos, hogy traumák érték őt élete során. A gyakran megjelenő szőke nőr... több»
79 Kamuzsaruk (2014)
Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mikor kell nevetni, és a két főszereplő karaktere sem volt annyira szimpatikus. Mondjuk, toborzófilmnek nem volt rossz, ha annak készült; vígjátéknak ZS-kategória. A végén felbukkanó Andy García zseniális alakítása kárpótolt, na meg a gyönyörű Nina Dobrev, aki a Vámpírnaplókból a kedvencem. 5/10