Powerful900

Véleményem szerint a Rontó Ralph az utóbbi évek egyik legjobban sikerült animációs filmje. Nosztalgikus élménnyel gazdagítja a nézőt, miközben veszettül szórakoztat. Mindenképpen megéri megnézni!

A regényről maga Stanley Kubrick mondta egyszer azt, hogy ezt nem lehet megfilmesíteni. Tom Tykwer viszont mindannyiunk nagy örömére rácáfolt erre az állításra és elénk tárt egy gigászi méretű mestermunkát, egy igazi feledhetetlen gyöngyszemet. A cselekmény pörög rendesen, nem unatkozunk egy perc erejéig sem és bizony sokszor újranézős kategória. Nálam legalábbis mindenképp.

Néhány üresjárat természetesen akad, de a tempó így is feszes, pörgős és magával rangadó. A hangulata meglehetősen groteszk, időnként el-elkalandozik egyfajta művésziesebb irányba. A színészi játékok megalkuvást nem ismerőek, az aktorok semmit sem bíztak a véletlenre. Luis Tosar-t élvezet volt nézni, de a többiek sem lógtak ki. Mindenképp érdemes tenni vele egy próbát!

A karakterek rettentő sablonosak, a film üzenetéről nem is beszélve. De elvégre egy vígjátékról van szó, nem egy karakterdrámáról. Tipikusan az az alkotás, ami egyszeri megnézés esetén szódával elmegy, de másnap már senki nem fog rá emlékezni és valószínűleg a kedvence sem lesz senkinek.

Sokrétű film, de közel sem hibátlan és bizony, kategórián belül is láttunk már jobbat. Egyszeri megnézésre mindenképpen alkalmasnak tartom, mert egy nagyon hangulatos filmélmény, kiváló fényképezéssel és soundtrackkel. Évek múlva viszont nem biztos, hogy fel fogjuk tudni idézni David Gordon Green filmjét.

Egyszer nézhető, szimpla kis élmény ez, aminek megvannak a hibái, de másfél órára tökéletesen kikapcsol. Nem mestermű, nem lesz belőle kultfilm, de egy próbát érdemes vele tenni.

Úgy tudnám jellemezni 2012 legjobb filmjét, mint egy tudatosan felépített, gondosan kimért, végletekig izgalmas mozit. Ben Affleck remélhetőleg még sok hasonló remekművet fog dirigálni, elképesztő tehetsége van a rendezéshez. Azok figyelmébe ajánlom az Argot, akik egy megindító, gondolkodásra ösztönző, izgalmas moziélményt szeretnének átélni.

A Képszakadás lényegében olyan, mint amilyennek a legtöbben elképzelik: vicces, pörgős, eszetlen, sablonos, faék egyszerűségű, nagyon idióta, de nagyon szerethető. Nem egy olyan film, amire évekre visszamenőleg is fogunk emlékezni, de kiváló egy buli megalapozásához, amit egyébként a végére ki is hoz a nézőből. Mármint az irdatlan bulizási vágyat.

Totálisan felesleges és semmitmondó darabnak tartom az Újoncok napját, de az igazat megvallva haragudni sem igazán tudok rá. A filmajánló szekciómba így sem fog bekerülni, hiszen ez pontosan annyira száraz és jellegtelen mű, mint amilyennek az ember elsőre elképzelné.

A Tökéletes hang egy üde, habkönnyű, limonádé kis valami, ellenben viszont roppant szórakoztató, ami feldobja a napodat. A kisebb hibái ellenére is szerethető, sőt még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a következő generáció kultfilmje lesz. (Valami olyasmi, mint annak idején a Hair.) Tinilányoknak nagyon-nagyon erősen ajánlott a megnézése, garantáltan odalesznek érte, de úgy érzem bárki rászánhatja magát.

A Chihiro Szellemországban egy olyan mese, ami egy fantasztikus történetet mesél el, mindezt tartalmasan elénk tárva teszi. Nem igazán ajánlanám kisgyerekeknek, akik lehet élvezni fogják, de egészen másképp értelmezné, mint egy idősebb korosztály képviselője. Persze egy olyan tanmesének is beillik a kicsik számára, aminek a lényegét a japán gyerekekkel már nagyon korán megértetnek, mégpedig, hogy a munka gyakorlatilag a kulcsa mindennek, elengedhetetlen az élethez. Gyönyörű film ez, nagyszerű karakterekkel, remekbe szabott animációval, jó történettel, sok izgalommal, igazi sokszor nézhető darab.

Senkinek nem ajánlom ezt a filmet, habár a maga közönsége már így is megvan. Nagyon ostoba alkotásnak tartom egy finoman szólva megkérdőjelezhető főhőssel, felesleges időhúzással és pocsék lezárással. Ettől azért kicsit többet vártam volna.

A színészek nagyon korrekt módon odateszik magukat, különösképpen Liam Neeson, aki tökéletes választás volt a főszerepre. A film zenéje is fantasztikus, ami leginkább a zárójelenetben csúcsosodik ki, ami úgyszintén zseniális. Minden kétséget kizáróan az egyik legütősebb finálé, amit valaha láttam. Nagyon alulértékeltnek tartom, a kritikusok sem voltak oda érte, de én tiszta szívből ajánlom mindenkinek ezt a nagyon kompakt, nagyon precíz és realisztikus darabot.

A Wish I Was Here számára adott volt minden lehetőség arra, hogy egy emlékezetes, megérintő és különleges alkotás legyen, de a legtöbb fronton csúnyán elvérzett. Nézhető film, de 2014 egyik legnagyobb csalódása számomra.

Nem kertelek, a Sötétségben - Star Trek tökéletes blockbuster számomra. Az akciók változatosak és monumentálisak, a karakterek jól meg vannak írva, a tempó pedig annyira pörgős, hogy fel sem tűnik az embernek a több, mint két órás játékidő. Az idei év magasan legjobb filmje számomra, de általában véve is a kedvenceim közé került. Kötelező darab laikusoknak és rajongóknak egyaránt!

Egy roppant intelligens film lett a Csillagok között, aminek nem volt könnyű dolga az előzetes elvárásaimmal, de mindet maradéktalanul teljesítette. Érzelmekben gazdag, giccsmentes mozgóképes csodát alkotott Christopher Nolan. Vészjósló, de egyben gyönyörű film a Föld jövőjéről, az emberi kapcsolatokról és a túlélési ösztöneinkről, amit lehetőleg moziban tekintsen meg mindenki, aki még nem látta. Mert ez egy instant klasszikus, a 21. század Űrodüsszeiája, két éven belül a második sci-fi remekmű a Gravitáció mellett.

Összességében elmondható a Szerelem és más drogokról, hogy közel sem egy mestermű és nem is áll távol attól, hogy egy tök átlagos szerelmes film legyen, de a fent említett pozitívumok kihúzták a gödörből és egy akár többször nézős filmmé varázsolták. Tényleg nem találja fel a spanyolviaszt, de kellemes kis felüdülést okoz, műfajon belül pedig igazi csemege.

Ha az ember élvezni akarja ezt az alkotást, akkor jó időzítéssel kell megnéznie. A végletekig képes elszórakoztatni, a jól megkoreografált akciójelenetek és a korrekt operatőri munka miatt pedig kifejezetten ajánlom is megnézésre azoknak, akiknél kimaradt. Persze csak ha túl tudjátok tenni a temérdek ostobaságon és kínos egysoroson.

A tintahal és a bálna egy hatalmas blöff. Úgy csinál, mintha egy hiperrealista, katartikus erejű mű lenne, de valójában nagyon felszínes és jellegtelen alkotás. Ilyen előjelekkel kicsit félve fogok nekiülni az agyondicsért Frances Ha-nak.

A pocsék, ámde szórakoztató filmek koronázatlan királya a Diszkópatkányok, ami szinte azonnal kultfilmmé nőtte ki magát az idézhető dumáival és bugyutábbnál bugyutább jeleneteivel. Filmművészeti szempontból igénytelen fércmunka, de az élmény és a hihetetlenül magas szórakoztatási index miatt szinte mindent képes vagyok neki megbocsátani. Ja, és Will Ferrell-ről se feledkezzünk meg, az ő komikus színészi karrierjének egyik alappillérét jelentette a Heckerling-Fortenberry koprodukció.