A Draft Dayt tiszta szívből csak annak tudnám ajánlani, akit érdekelnek a football háttérintézményei, a rengeteg statisztikára, kutatómunkára és elemzésre épülő draft procedúra és annak menete. Ha bejön ez a világ, akkor ennél jobb, izgalmasabb film nem hiszem hogy van a számodra.
Szívmelengető film a rasszizmus és a gyűlölet értelmetlenségéről és football filmnek sem utolsó. Csak ajánlani tudom a sport szerelmeseinek, mert betekintést enged egy olyan korszakba, amikor a ma már egyértelműnek tűnő dolgokat akkor még megkérdőjelezték, sőt elfogadhatatlannak tartották. A világ összességében mára sem lett sokkal elfogadóbb és toleránsabb, de legalább a sporton belül nem kell már harcolni az előítéletekkel.
A boszorkány zsenialitása abban rejlik, hogy elemi erővel, az emberi lélek legmélyebb, legzsigeribb ösztöneire, félelmeire és babonáira hat, a folklórban megbújó rejtélyeket, kitalációkat, valós alapokon nyugvó, de felnagyított "rémségeket" hoz felszínre. Megnézése során szépen lassan bekúszik az ember bőre alá és "viszketést" indukál. Nem a mai terminus meghatározás szerinti, tankönyvi horror, de hatását tekintve sok másik, annak matricázottnál is klasszisokkal jobb.
Moralitás-történet régen volt ennyire izgalmas és lehengerlő, mint az Eye in the Sky. Remek színészek, aktuális mondanivaló, pattanásig feszült narratíva. Az év egyik meglepetésfilmje.
Akcióvígjáték kvintesszencia a 90-es évek elejéről az ereje teljében lévő Willisszel. Mindkét elemében jól muzsikál, igazi kultfilm, a buddy-moviek egyik legjobbja.
A nagy likvidátor De Vito egyik legtesthezállóbb filmje. Könnyed, humoros alkotás, amit többször is szívesen megnéztem fiatalabb koromban, mert jók a dumák benne. Az összhatáson az sem ront, hogy a film végkifejlete kiszámítható, a mondanivalója pedig kissé didaktikus.
Akkora klasszikus, hogy a másikat a fal adja! Minden elemében korszakalkotó alkotás, a 80-as évek egyik igazi csodafilmje, Schwarzenegger top 3-as, ikonikus karaktermegformálásával.
Magával ragadó zenével és látvánnyal bíró musical, szerethető karakterekkel, fontos, ma is aktuális üzenettel és végeredményben könnyed, lazán fogyasztható stílussal. Kiváló vasárnap délutáni matinéfilm, amin nem kell sokat agyalni, csak átengedni magát az élménynek. A műfajt nyilvánvalóan nem fogja megreformálni, de a közmegegyezéses, nemzetközi negatív kritikák véleményem szerint torz képet alkottak az alkotásról, annál jelentősen jobb.
Rosszul feldolgozott igaz történet "Az igaz történet alapján" filmek általában mindig valami nagyon különleges, elmesélésre érdemes sztorit dolgoznak fel. Én nem vonom kétségbe, hogy az Üvegpalota eseményei is megtörténtek a valóságban, de ettől nekem ez még valamiért egészen valótlanra sikeredett és egyáltalán nem működött. Persze a szeretet mindent legyőz féle közhelyek szépen működnek a filmvásznon, de a valóságban az ilyen szintű szörnyűségek relativizálása és átértelmezése egyfajta nosztalgikus múltidézéssé egészen veszélyes értelmezés. Csak, mert a valóságban az ilyen élethelyzetek nagy számban tragédiába fordulnak. Én nem tudtam bevenni a film által sugallt "az apám egy igazi fa**fej volt, de kaptam tőle egy csillagot,... több»
Jó szándékú, érdekes témát boncolgató, de sajnos szinte minden elemében gyengén kivitelezett, buta sci-fi. Széteső narratíva, értelmetlen fordulatok, gyenge színészi alakítások és logikátlan befejezés jellemzik. Amit el lehetett benne rontani, azt kb. mind sikerült is. Kár érte, mert az alapanyagból többet is ki lehetett volna hozni.
Az első rész sem volt forradalmi, de működött a történet és a karakterek is jópofák voltak. Az "emeljünk mindent négyzetre" alapelv mentén készült folytatás sajnos rendkívül fárasztó és sablonos lett. Az eredeti csajhármas már nem tud friss lenni, az anyák pedig borzasztó sztereotípiák, az események kiszámíthatók. A legszomorúbb azonban hogy bár vígjáték, nagyon ritkán tud igazán vicces lenni. Nem nézhetetlenül rossz, de maximálisan felejthető.
Az elmúlt időszak egyik legjobb politikai, történelmi témájú szatírája, fantasztikus humorral és színészekkel. Egy tragikusan abszurd és embertelen korszak tablója, amit mai szemmel, a 21. sz. embereként felfogni, megérteni is komoly kihívás lehet. Olyan emberként, aki ismeri a totális rendszerek természetrajzát, számomra egyszerre szolgált a film tökéletes szórakozásként, mert nincs jobb módja szembenézni a tragikus múlttal, mint a humor eszközével, és volt ugyanakkor emlékeztető hogy ilyen ne történhessen meg újra. Nekünk, a jelen embereinek mindent meg kell tennünk ellene. A Sztálin halála bebizonyítja, hogy nem csak egy dráma, de egy vígjáték is lehet klassz történelmi mementó. Az, hogy ... több»
Az Alienist pazar látvánnyal, remek színészekkel, korhű eszközökkel és külsőségekkel mutat be egy 19. sz-i sorozatgyilkos utáni nyomozást. Budapest remekül játssza New York-ot, a részletekben aprólékos kormegidézés igazán dicséretes. Az egyetlen, igazi gyenge pontot ott látom, hogy túl hosszúra nyúlik a hajsza, ami így akarva, akaratlanul 1-2 gyengébb, unalmasabb epizódot is produkál. De az összkép azért így is elég erős.
Az új Jumanji csont nélkül hozza a popcornnal könnyen fogyasztható délutáni matinéfilm színvonalát. Vicces, látványos, habkönnyű alkotás, mely a műfajt megreformálni biztosan nem fogja, de 2 órára kellemes kikapcsolódást szerez. A kortárs és retrospektív kiszólásai, kulturális utalásai pedig különösen örömteliek. Ennyi, se több, se kevesebb.
Az Expedíció provokatív, gondolatgerjesztő alkotás, mely szándékosan megosztja a nézőket. Sci-fiként egyszerre próbál az emberi faj természetrajzából meríteni, amit vegyít egyfajta fikciós műfajeleggyel. Megjelenik benne a földönkívüli inváziós filmek és a múlt századi testhorrorok néhány, jellemző stílusjegye, hogy aztán valami szürreális, metafizikai társadalom- és lélektankritika legyen. Teszi mindezt olyan sajátos eszközökkel, hogy a mondanivalójának interpretációja rendkívül széles kört ölelhet fel. Nekem egyszerre beszélt makró szinten az ember ösztönös ön- és környezetpusztító fatalitásáról valamint mikró szinten ugyanennek a pusztító elemnek a megjelenéséről párkapcsolati szinten. Eh... több»
Az I, Tonya egy rendkívül furcsa és ellentmondásos film. A karaktereket, akikről szól, igazán nehéz tiszta szívből szeretni (sőt többségüket inkább fogja utálni a néző), de annyira autentikus a forgatókönyv és a színészek is hihetetlenül precíz munkát végeznek, hogy egyszerűen majd minden egyes szereplő iránt kialakul valami elemi erejű kötődés a film nézése közben. Az pedig, hogy eközben rendkívül mély rétegű képet fest egy amerikai szubkultúráról, helyenként drámai, máskor vígjátéki-abszurd elemeket használva, illetve bemutatja, hogy milyen áldozatokkal (is) járhat a profi sportkarrier, már csak hab, illetve azon is a cseresznye azon a bizonyos tortán. Szokatlan életrajzi ihletésű film, am... több»
Szép és fontos történetet feldolgozó film, ami örök érvényű igazságokat szolgáltat a szerelem mindent legyőző erejéről és a rasszizmus, az elnyomás hiábavalóságáról, de közben kicsit belehal a szépelgésbe és a mozdulatlanságba. A színészek jók, csak az a baj, hogy önmagában egy "igaz történet alapján" címke nem biztos, hogy mindig elég, ha magában a történetben kevés az "üzemanyag". Itt is ez a helyzet, ami egy kedves, szerethető filmet eredményez, aminél azonban számos jobb van a műfajon belül.
A legtöbb elemében üdítően friss zombi-horror film, mely nem csak a zsánert rázza fel, de egyben sikeresen visszanyúlik a műfaj eredetéhez is, amikor ezt a típust elsődlegesen társadalomkritikának szánták. A Busan emellett rendkívül pörgős, karakterek szintjén szépen árnyált és az utolsó pillanatokig rendkívül izgalmas.
A cyberpunk az egyik kedvenc műfajom. Az Altered Carbon atmoszférateremtésben és látványvilágban a műfaj egyik legerősebb mozgóképes darabja. Ezt erősítendő, az alapvető CP toposzokat még sikerül újabb, helyenként és elemeiben rendkívül érdekes szintre emelnie. Az operatőri munka nagyjátékfilmi színvonalat idéz és a színészek is egészen jók, nem lógnak ki, tökéletesen megfelelnek a Netflixes formátum elvárásainak. Ahol ütemet téveszt a sorozat, az a történet, a történeti szálak kiegyensúlyozatlansága. Van, amikor rendkívül felpörög, nagyon izgalmas és érdekfeszítő, de máskor pedig sajnos köldöknézegetős unalomba fullad. Szerencsére ebből van kevesebb, ezért én a stílus rajongóinak mindenképp... több»
Az elmúlt pár évben a Pixarnak ritkán sikerült megütnie azt a rendkívüli nívót, amit még anno a Wall-E-vel, az Up-al és annak az időszaknak egyéb remekműveivel felállítottak. Ezért is külön öröm nekem a Coco, mert újra képes hozni azt a kreatív zsenialitást, azt a csupaszív hozzáállást, amit azok a filmek. Egészen lenyűgöző és egyben szívbemarkoló, ahogy a Coco megidézi a mexikói kultúra egyik legszebb ünnepét egy olyan történeten keresztül, amit nem lehet úgy végig nézni, hogy közben ne szorulna össze a gyomrunk, ne lábadna könnybe a szemünk és ne gondolnánk azokra a szeretteinkre, akiket elvesztettünk. Könnyen azt gondolhatnánk a fentiek fényében, hogy a Coco valami nagyon súlyos, drámai a... több»
76 Újoncok napja (2014)