Én alapvetően bírom McCarthyt. Üdítő jelenségként jelent meg anno, kedveltem, hogy a hollywoodi celebvilághoz nem igazán illeszkedő külsője ellenére képes lehet érvényesülni. De sajnos ez az üstökös szerű emelkedés úgy tűnik nem tartott sokáig, mert főhősünk nem igazán tud kilépni ebből a ducika-komika szerepkörből, amihez többnyire ízléstelen humor társul. Ez még nem is lenne baj, ha egy jó forgatókönyvet mellékeltek volna a filmhez, amiben jó poénok vannak, de ez itt egyáltalán nem jött össze. A partiállat ugyanis kínos. Működő, őszinte humor nyomokban sincs benne. Hiába próbálják szimpinek beállítani McCarthyt és az őt körülvevő fiatalokat, szembehelyezve őket a történet antipatikus, de... több»
Joaquin Phenix csúcsteljesítménye és egy ütős sztori a Sosem voltál itt Joaquin Phoenixről már jó ideje sejtettük, tudtuk, hogy fantasztikus színész, szerencsére a pár évvel ezelőtti önkéntes visszavonulásából is visszatért, hogy a kamerák elé állhasson. Köszönjük meg neki, mert így születhetett meg ez a mestermű is. Igazi egyszemélyes showról beszülünk. A film és annak minden jelenete, amit a színész karaktere, karizmája ural, azért működik, mert klasszisteljesítményt nyújt. Joe ex-katona, vélhetően ex-hírszerző, akinek múltját, gyerekkorát tragikus és traumatikus események árnyékolják be. Ezekből csak flashbackeket láthatunk, de a jelen eseményeivel történő egyezések és utalások pontos képet festenek arról, milyen sebzett személyiség. Joe munkája, hogy fiatal ... több»
A Telivérek elsősorban azért működik, mert a két fiatal színésznő makulátlan és extraklasszis teljesítményt nyújt. Másodsorban pedig azért, mert zavaróan és kétségbeejtően pontos látleletet ad a 21. sz. fiatalságáról. Egy olyan világban, ahol az embert szinte minden irányból. elképzelhetetlen mennyiségű inger éri, aktív cselekvésre szólítva, bántó a felismerés, hogy a fiatalok egy része mégis unatkozik, nem tud mit kezdeni az életével. A film tipikusan a "jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon" alapesetre építve mutat be két jól szituált, gazdag családban élő tinédzser lányt, akik egyfajta kényszerből, kurta-furcsa barátságot, szövetséget kötnek. A lassú tempóban építkező történet remek... több»
A The Endless egy H. P. Lovecraft idézettel indít, ami a szerző műveit ismerve kellő nyugtalansággal töltött el. Ahogy egyre jobban belefolytam a film történésébe, folyamatosan erősödött bennem ez a nyomasztó, bőr alá bekúszó érzés, amit egészen a film végéig nem is tudtam lerázni magamról, sőt még utána jó ideig ott maradt a gondolataimban. Lehet vitatkozni a film alapfelállásán, de nekem kifejezetten tetszett, hogy végeredményben semmi konkrétumot nem tudunk meg a film furcsa eseményei mögött rejtőző erőkről. Ezzel is gyönyörűen alátámasztja az alaptételt, hogy az ember legjobban az ismeretlentől fél. A film egész végig csak rejtélyesen sejtet információkat, így csak morzsákat tudhatunk me... több»
A Kicsinyítés számomra az elmúlt évek egyik legambivalensebb filmélményét hozta. Egyrészről ott van a zseniális alapötlet, amin keresztül egy rakás fontos dologról lehet beszélni, mint pl. az emberiség jövője, a környezet védelme, vagy mikró színtéren az egyén helye a világban, az emberi kapcsolataink, a házasság, barátság, hűség, az énkeresés. Megfelelő arányérzékkel és tudatosan, a fontosabb-érdekesebb elemekre koncentrálással Payne filmje akár klasszikus is lehetett volna. De sajnos nem lett az, mert a forgatókönyv írása közben valamiért az alkotók elvesztették a fonalat. Egy pontig érthető, hogy számukra izgalmas a "kis emberre" Paulra való koncentrálás, de a játékidő felétől a film átme... több»
A Post az "Az elnök emberei" című klasszikus testvérfilmje. Olyannyira, hogy a lezárás egy gyönyörű jelenettel utal és egyben megágyaz az 1976-os klasszikus eseményeinek. De nem csak cselekményben, hanem stílusban is rendkívüli hasonlóságok figyelhetők meg a két alkotás között. Itt is a klasszikus újságírás magasiskolájának berkeibe nyerhetünk bepillantást, a háttérben játszódó alkukkal, eseményekkel, ahogy a politika piszkos oldalát és cselszövéseit próbálják az újságírók felgöngyölíteni. Nagyon örültem annak a ténynek, hogy Spielberg nem próbált egy 20. századi történetet 21. sz-i eszköztárral elmesélni, hanem ragaszkodott az akkor bevett elemekre. Lehet, hogy mai szemmel ezt sokan porosna... több»
Horror? Vígjáték? Komoly? Komolytalan? Tinifilm? Coming of age darab? Sok a kérdés, a film pedig nehezen tud választ adni mindenre, mert lényegében saját maga sem igazán tudja. Egyszerre paródia és burleszkbe forduló véres B-film. Kár, hogy egyetlen elemében sem tud igazán friss lenni, vagy újat mondani. Kihagyott ziccernek mondanám, ami annyira igyekszik cool lenni, hogy szinte minden elemében eltúlzott, túlhúzott, röhejes.
Az elnök emberei az egyik legjobb film, amit valaha készítettek az internet korát megelőző "analóg" újságírásról. Mai szemmel nézve már lassúnak hathat, de a fantasztikus színészi munka és a kiváló rendezés miatt a stílus szerelmeseinek kötelező.
A Rampage őszinte film. Nem akar többet nyújtani, mint egy helyenként vicces, karikatúra jellegű zúzda, remek óriásszörnyekkel és pusztítás-orgia jellegű látvánnyal. A szereplők jól hozzák a karaktereket, bár az, hogy Morgan most már minden szerepében Negant hozza, picit zavaró, még akkor is, ha jól áll neki. Kicsit bugyuta, kicsit logikátlan, de szerethető.
A 70-es évek hidegháborús paranoiáját és az élet minden területére beszüremlő kémkedést tökélesen elkapó, old-school thriller, remek színészekkel és történettel. A film első 15-20 perce tankönyvekbe illő krimi szcéna, a mai napig az egyik legerősebb, amit valaha láttam. A mai szemnek már kicsit talán kopottas a film a régi technológiával, de összességében még mindig nagyon jól mutató, piszok erős alkotás. Igazi klasszikus.
A Hostiles műfajilag nem western. A "Vadnyugaton" játszódik, de sokkal inkább lehetne húsba vájó drámának titulálni. A film történetébe az egyes személyek saját tragédiáján keresztül belefonódik Amerika történetének talán legnagyobb konfliktusa-tragédiája, az őslakos indiánok és a hódító telepesek közötti konfrontáció. Már senki sem tudja, hogy ki "ütött" elsőként, ki sütötte el először a fegyvert, a vélt, vagy valós sérelmek áthatolhatatlannak tűnő lövészárkokat teremtettek. A film legfontosabb üzenete pont erre épülve, azt próbálja hangsúlyozni, hogy mégis van lehetőség áthatolni ezeket a különbségeket, ha megpróbáljuk megismerni a másik fél motivációit, a kommunikáció és az elfogadás nagy... több»
Az Éjszakai játék tipikus hollywoodi vígjáték, ahol egy jó ötletet vegyes minőségű kidolgozás követ. A tucat jelzőtől alapvetően az menti meg, hogy helyenként működik a humor és a filmbe épített csavarok is képesek fenntartani az érdeklődést, még akkor is, ha egy ponton túl kissé kiszámíthatók lesznek. Nincs itt nagy varázslat, mindenki teszi becsülettel a dolgát, így a végeredmény egy élvezhető, de nem forradalmi film, ami egy forró nyári délutánra optimális lehet.
Nem tudom, hogy mennyire szerencsés, de 1 hónapon belül olvastam a regényt, majd láttam a filmet így egyrészt volt összehasonlítási alapom, másrészt a könyv hypja még élénken élt bennem. 2 nap alatt a végére értem, csont nélkül az egyik legjobb könyvélmény volt számomra mostanában. Spielberg nevéhez az elmúlt években (a kritikai és a nagyközönség szerint) vegyes minőségű filmek köthetők. Nekem ő a mozitörténelem egyik legnagyobb alkotója, így számomra nem volt komolyabb probléma egyik művével sem. A mester rendkívül sokrétű alkotó, nyúljon kalandfilmes, történelmi, vagy jelen esetben sci-fi témához, nem nagyon tud hibázni. Ezúttal sem. A forgatókönyv megírásakor az alkotók okosan azt a dönté... több»
Egy fajsúlyos coming of age film A Love, Simon magyar címe rettenetes. De ez semmiképpen se riasszon el senkit a megtekintésétől, ahogy a témája sem, mert nagyon is megéri. A coming of age filmek mindig is nagyon közel álltak a szívemhez, főleg, ha sikerül a főszereplőt kellően összetetté és izgalmassá tenni. Simon esetében egy kifejezetten érzékeny karaktert ismerhetünk meg, aki történetesen meleg.
Bár lassan a 21. század 2. évtizedének végére érünk, az emberi társadalmak közül még a névleg demokratikusan működők között sem beszélhetünk arról, hogy Simon nemi orientációja természetes jelenség lenne és ne kellene szembenállással, értetlenséggel szembesülnie. A történet magvát Simon coming outja és annak története képezi. ... több»
A Hang nélkül alapvetően semmi különlegeset nem tesz, pusztán egyrészt veszi a zsáner jellegzetes elemeit és egy új dimenzió, a hang, illetve a csend beemelésével teremt bőr alá bekúszós atmoszférát. A színészek remekül hozzák a rettenet kellős közepén élő, személyes tragédiáktól is sújtott családot, akik egyedül túlélni próbálnak ebben a az ember számára már ellenségessé vált környezetben. Lehet vitatkozni azon, hogy az jó, vagy rossz, hogy alapvetően semmit sem tudunk meg arról, hogy mi történt a világgal, hogyan változott azzá, kik a "lények" és honnan, miért jöttek. Nem újdonság ez az "in medias res" felütés, számtalan, hasonló poszt-apokaliptikus horrorban láthattuk, szerintem itt jó vo... több»
Lehet, hogy öregszem, de ez bűngyenge volt. Tele elképesztő valótlan és abszurd dolgokkal. Se nem horror, se nem bűnfilm. Az egyetlen feszültség, amit kelt, azért van, mert várod, hogy már vége legyen.
A Tomb Raider játékok legújabb filmes inkarnációjában az a legjobb, hogy nem akar, még véletlenül sem, többnek látszani, mint ami. Nem művel nagy csinnadrattát, nem akar didaktikus módon életbölcseleteket osztogatni és semmiképpen sem akarja megújítani a műfajt. Sőt, lop a legjobbaktól ld. Indiana Jones, de ez nem áll rosszul neki. A film első harmada bemutatja a főhőst. Vikandert eleinte szokni kell a szerepben, de a film második felére már egészen természetesen fest Lara Croftként. A film története, látványa, vagy akciójeleneteinek milyensége nem különösebben eredeti vagy világklasszis színvonalú, de összességében teljes mértékben elfogadható és szórakoztató a kalandfilmet kedvelő nézők ... több»
Nem hiszem, hogy kongatni kellene a vészharangot, ami a SW univerzum jövőbeni épülését jelenti, de talán érdemes lenne a Disneynek kicsit behúzni a fékeket, mert a Solo tökéletesen bizonyítja, hogy fél évvel az előző SW film után talán kicsit túl korai egy újabb eresztést moziba küldeni. Persze, ha világklasszis filmről lenne szó, akkor nem problémáznék, de azért itt nem ez a helyzet. A Solo rendkívül ambivalens film, több szempontból is. Egyrészt a rendezőváltás láthatóan nem tett jót neki, ami bizonyos elemeket illet a filmben. Howard rendezése egyértelműen biztonsági játék. Sokat nem kockáztatott, hozta az elvárható szintet, de nem is akart valami nagyon formabontót, meglepőt húzni. Ezt l... több»
...félig tele van. Vagy félig üres? A pohár félig tele van, vagy félig üres, tartja a mondás. Hogy honnan nézzük, azt mindenkinek a saját vérmérséklete alapján kell eldöntenie. Tökéletesen igaz ez, az Infinity Warra is. Hosszú évek univerzumépítése ebben a filmben csúcsosodott ki, ami nyilvánvalóan hatalmas hypeot generált a film körül. Ami jó hír, hogy egész sok szempontból sikerül ennek meg is felelni. A sok hőst, relatíve kevés helyszínen sikerül úgy csatasorba állítani, hogy csak néha csúszik hiba a gépezetbe. A film egyik legnagyobb gyengeségévé érdekes módon éppen az egyik legerősebb eleme válik. A sok-sok filmen keresztül épített történet, a számtalan eredet- és egyéb megközelítésű story után egy Marvel film már nehezen... több»
Legtöbb elemében középszerű, helyenként pedig sajnos kifejezetten gyenge, kiszámítható, tipikus neo-Neeson féle akció. A sztori alapja érdekes, de a kifejtése unalmasra sikeredett, a legnagyobb baj azonban, hogy a derék Liam megöregedett és akcióhősként egyre kevésbé hiteles. Az akciószekvenciák viszont többnyire ötletesen vannak megkomponálva és rögzítve.
64 A partiállat (2018)