Amikor egy alkotógárda elhatározza, hogy elkészíti egy kultfilm remakejét, két cél lebeghet a szemük előtt. Készíthetnek egy az eredetihez nagyon hasonló, azt rendkívül szigorúan, komolyan vevő újrát, vagy az alapanyagot csak elemeiben alapul véve egy teljesen más, újraértelmezést is letehetnek az asztalra. Shane Blackék úgy döntöttek, hogy a 80-as évek egyik sci-fi/akció klasszikusának elkészítik egy olyan alternatív változatát, ami akár abban az évtizedben is megszülethetett volna. Az új Predator ugyanis egyrészt szégyentelenül a korszak kliséit lopja, másolja, másrészről pedig tudatosan B-film státuszra aspirál. A story, a színészek, a vágás, a fordulatok, a beállítások mind-mind egyszerű... több»
Boots Riley nevét érdemes lesz megjegyeznünk. Ritka az, amikor egy alkotó első filmje ennyire sajátos hangvételű, de egyben rendkívüli fontosságú is. Elsőre általában valami nagyon személyes ihletettségű művet szoktak letenni az asztalra, melyek megmaradnak „kicsi” filmekként, ritkán írnak történelmet. Ez a vonal itt is megvan, de Riley filmje valami egészen magas szintű filmművészeti élményt hoz, örök érvényű, de korunkban kiemelten rezonáló témákról beszélve. Régen született ennyire eredeti szatíra, mely egyszerre gúnyolja és bírálja a kapitalizmus kizsákmányolását, a rasszizmust, a karhatalmi szervek önkényeskedését és erőszakosságát és fest hű képet korunk társadalmi igazságtalanságairól... több»
A Keresés remek példa arra, amikor a film formátuma, formanyelve érdekesebb, izgalmasabb, mint maga a film cselekménye. A kizárólag online térben értelmezhető felületeken, értsd. internet, közösségi média, illetve hagyományos tv-képernyőkön játszódó film legnagyobb élvezetei faktorát ezen felületek játékos, változatos felhasználása rejti. A történet maga egy közepesen izgalmas és rejtélyes bűnügy körül zajlik, nem ettől lesz igazán emlékezetes alkotás. Volt már példa arra, hogy a virtuális világ felületein keresztül ábrázol egy film, de itt valahogy egészen jó arányérzékkel dolgozták fel a hozzávalókat, ami által egy igazán kortárs, a jelenre jól reflektáló film lett, aminek még az is megboc... több»
Csuklyások: Spike Lee újabb mesterműve Spike Lee zseniális, elvitathatatlanul egyedi hangú rendező. Ezt eddig is tudtuk róla, a Csuklyások pedig erősíti ezt a róla kialakult képet. Rendezői erényeinek egyik legfontosabb eleme, hogy Lee elképesztő érzékkel képes megtalálni filmjeiben a különböző hozzávalók arányát. Jelen filmjének a története alapvetően rendkívül fajsúlyos, mélyen drámai. Sokat megtudhatunk az amerikai feketék elnyomásának tényleges és kultúrtörténetéről egyaránt. Amikor ezt az oldalát mutatja, rendkívül és okkal dühös film.
Azonban Leenek sikerül ezt a komor történetet bombasztikus (fekete) humorba csomagolni, mert tudja, hogy tragikussága mellett a legfőbb vonulata az egész abszurditása. Így válnak hősei és an... több»
MI filmet látok, likeolok... Tom Cruise hatalmas király. Az MI sorozat révén nem igazán tud hibázni, különösen igaz ez, az elmúlt pár darabra. Az Utóhatás is szépen illeszkedik ebbe a sorba. A legjobb értelemben vett, ütős, izgalmas, látványos, szórakoztató, a műfaji elemeket szépen, szinte patikamérlegre állítva vegyítő alkotás. Nehéz lenne bármely elemébe komolyabban belekötni. A színészei baromi jók, különös tekintettel Cruisra, aki valami egészen elképesztőt melózik a film alatt. Tudván, hogy ezeket kaszkadőr nélkül csinálta, még jobban megsüvegelendő a teljesítménye. Számomra egyetlen gyenge pontja van a filmnek, az pedig részben pont a korábban említett patikamérleg effektusból ered. Az Utóhatás szinte semmilyen s... több»
Ne rettenj meg tőle, még ha nem is egy új Rettenthetetlen! Az Outlaw Kinget egyes vélemények a Braveheart-Rettenthetetlen nem hivatalos spin-offjának, folytatásának tartják. Nyilván ez túlzó kijelentés, valamint igazságtalan összehasonlításokat is szülhet az eredeti klasszikus és sok szempontból is mérföldkőnek mondható filmmel. Szeretném előre leszögezni, hogy az OK nem egy új BH. De ha önnön jogán vizsgáljuk, egyáltalán nem okoz csalódást. Kell persze ehhez, hogy a nézőnek legyen legalább minimális érdeklődése a történelmi témájú filmek, különösen a középkort feldolgózok iránt. A fényképezés gyönyörű, a korhűségre való törekvés dicséretes, bár ez nem mindenhol valósul meg tökéletesen, végig tetten érhető az alkotói szándék. Különösen tetszett, hog... több»
A Galveston semmi szokatlant nem csinál, nem találja fel a spanyol viaszt, a történetmesélés területén sem forradalmi, de engem megérintett a véletlenek folytán összekötődő főszereplői sorsok alakulása, a már a kezdetekkor belekódolt és várható tragédiával. Ami kifejezetten tetszett, hogy jó pár klasszikus klisét sikerült okosan elkerülni a forgatókönyvben, így a végkifejlet sem teljesen tipikus. Apró, melankolikus film, de ha sikerül a stílusára ráhangolódni, akkor egészen kellemes másfél órát szerezhet a nézőjének.
A 20. század végének egyik legzseniálisabb, metszően pontos korrajza, ami azóta sem vesztett jelentőségéből. Kortalan mestermű, végtelen mennyiségű idézhető szöveggel és a mai napig növekvő értelmezési lehetőségekkel. Nagyon ritkán van olyan, hogy egy alkotás önmagában képes átértelmezni a néző filmekről, a körülötte lévő világról, értékrendekről alkotott képét. A Harcosok klubja ilyen. Kultfilm, a legnemesebb fajtából.
A Floridai álom egy igazi, ízig-vérig amerikai szociográfia, ha úgy tetszik anti "american dream" mozi. A helyszínválasztás parádés. Mi szimbolizálhatná jobban a valóra vált amerikai álmot, mint a Disneylandek. Az, hogy a film története az ezek mellé felhúzott motelekben "csövező" lecsúszott emberek életét igyekszik megörökíteni, egyszerre fennkölt és velőig hatoló. Rendkívül jól passzol a narratívához a dokumentarista stílus, mintha csak bedobtak volna egy kamerát ezek a szerencsétlen emberek közé, hogy az forogjon, ők pedig semmi mást sem csinálnak, csak élik az életüket, próbálnak fennmaradni a víz felszínén. Ki így, ki úgy. Az ismeretlen gyerekszínészek (mert ők a történet igazi szereplő... több»
Manapság, amikor úton-útfélen gagyi vígjátékba fut bele az ember, jól esik kikapcsolni az agyunkat és megnézni egy csak elemeiben gagyi, de teljesen vállalható, szórakoztató magyar filmet. Sztárparádé. Szinte alig van a mai, magyar színész mainstreamben olyan, aki ne szerepelne benne és ez a kaotikus kavalkád ad egyfajta bájt a produkciónak. Aki az eddigi részeket kedvelte, vagy elvolt velük, most is hasonlóan fog érezni, én már annak is örültem, hogy őszintén tudtam helyenként nevetni.
A Sicario 2. része egy egyszer nézhető, leginkább az akciókra koncentráló film, melyből hiányzik több olyan elem, ami az első részt igazi, csontig hatoló élménnyé tette. Az rendben van, hogy a korábbi főszereplők közül ketten is maradtak (Blunt távozott), ők most is jó teljesítményt nyújtanak. A történet megírásakor azonban mintha nem tudták volna eldönteni, hogy mi legyen az események centrumában, így igazából kapunk amerikai földön elkövetett terrorizmust, az előző részből már megismert mexikói határproblémákat és sorsokat, de az előzmény húsba vájó jellege most hiányzik. Izgalmas persze látni a politikai háttérjátszmákat, amik emberi sorsok sokaságáról döntenek, az emberi jellemek összecs... több»
A dínók jópofák, mindig jó megnézni egy JP-JW filmet, mert kb. tudod mire számíthatsz. Igaz, hogy korábban, legalábbis az első és stílusteremtő résznél még biztosan, törekedtek arra is, hogy legyen legalább egy közepesen ütős sztori is a film mögött. Amióta a Park Worldre váltott már inkább a CGI-al és a látvánnyal próbálják eladni a filmet, illetve a főszereplők karizmájával. Ez alapvetően most is működik, a színészek egész jók, a dínók (többnyire) jól mutatnak, a látvány (többnyire) szuper, helyenként még izgalmat és kellően adagolt üzenetet-társadalomkritikát is kapunk. Kár, hogy ezúttal már nem is nagyon törekedtek arra, hogy a történet is kellően kimunkált és érdekes legyen. Kicsit oly... több»
A Hobbit trilógia záróakkordja látványos, akciódús, de talán a 3 film közül a legkevesebb "lélekkel" bír. Peter Jackson klasszikus Gyűrűk Ura trilógiája a fantasy filmműfaj ékköve. A Hobbit filmeket, ahogy a regényt a trilógiához sem lehet igazán hasonlítani. Azzal, hogy véget ért ez az újabb epikus vállalkozás, nyilvánvalóvá vált, hogy felesleges (nyilván anyagilag nem) volt 3 filmet készíteni belőle. A felvezetés (Váratlan utazás) bár kissé decens, de megalapozza a fantasztikus és legerősebb 2. rész atmoszféráját, megismerhetjük karaktereit és jó érzés újra Középföldén barangolni. A folytatás (Smaug pusztasága) a trilógia legjobb karakterének színre lépésével egyértelműen a Birodalom vissz... több»
A Radius olyan, mintha egy Alkonyzónán felnőtt Stephen King epigonnak a kisregényét minimális költségvetéssel, de annál több szeretettel dolgozták volna fel. Semmilyen szempontból nincsenek itt nagy vállalások, de mindenki teszi a dolgát, az alapsztori és a filmvégi csavar is egészen ütősek, ami által egy teljesen vállalható, helyenként egészen szórakoztató film lesz a végtermék. Sokszor a több tíz-száz milliós blockbusterek képtelenek hozni ezt a színvonalat "érdekességben", így elmondható, hogy a Radius jól teljesít.
Az Iszonyat 1965-ben hatalmasat ütött azzal, hogy kíméletlen és nyomasztó hangulatával maga alá gyűrte a nézőket. Azóta több mint egy fél évszázad telt el, a mozis technikák és filmkészítési módszerek sokat változtak, illetve fejlődtek, de ez a film még ma is képes arra a bravúrra, hogy befolyása alá vonja az embert. Polanski ezzel a filmjével mutatta meg először, igazán a zsenialitását, de a film igazi sztárja a fiatal Catherine Deneuve, aki elképesztő repertoárral hozza a skizofrén lányt és általa, ahogy egyre mélyebbre hatolunk a beteg pszichéjébe, úgy válik a film posztmodern, helyenként erősen abszurd rettegés-bibliává. A film záróképe pedig filmtörténelem. Hibátlan mestermű.
Az állampolgár szerethető film, olyan alkotás, ahol az üzenet, a történet fontosabb, mint az a tény, hogy jó filmről is beszéljünk egyúttal. A történet szereplője Wilson, az afrikai menekült, a film szimbóluma is egyben. Az ő naivitása kíséri végig a történetet, ez lesz annak leginkább jellemző motívuma. Az alkotók vélhető szándéka az volt, hogy egy fontos filmet készítsenek korunk egyik legégetőbb globális problémájáról, a menekültkrízisről, mindezt pedig egy fura, buktatóktól terhes szerelmi szálba csomagolva. Kár, hogy a poharat csak félig tudták megtölteni. Amikor a migrációról beszél a film, többnyire kendőzetlenül nyers és csontig hatoló tud lenni, Wilson románca viszont esetlenre, ko... több»
Örökség: a nyugtalanság ideje Az Örökséget több helyen úgy aposztrofálták, mint az év horrorfilmje, melynek az a bravúr is sikerül, hogy megreformálja a műfajt. Noha ezek a dicsérő szavak szerintem kissé túlzóak, azt semmiképp sem vehetjük el a filmtől, hogy elképesztően erős, a játékidő jelentős részében nyugtalanító, sőt nyomasztó atmoszférával bír. A fenti dicshimnuszt azért sem érdemes kész tényként elkönyvelni, mert nem tisztán horrorral állunk szemben, sőt a legmélyebb emberi dráma, a gyász feldolgozása és megjelenése legalább annyira hangsúlyos elem, mint az ijesztgetés, ha nem hangsúlyosabb. Ami pedig a félelemkeltést illeti, nos itt valóban beszélhetünk nem szokványos elemekről. Olyan eszköztárat használ, ami ne... több»
Egy vígjáték sikeressége mindig azon áll, vagy bukik, hogy a humora mennyire talál be a nézőknél. Engem John Cena első jeleneténél megvett és összességében sem kellett csalódnom. Alapvetően nem sokban különbözik az átlagos amcsi vígjátékoktól, de ami mégis felemeli, hogy egyrészt remekül teljesítenek a színészei, másrészt a filmnek van lelke. Fontos,érdekes dolgokról tud, többnyire viccesen mesélni. Persze helyenként kicsit fárasztó, vagy bárgyú, esetleg túl van tolva, de szerintem ez itt most az összhatás szempontjából belefért. Nem korszakos film, de szerethető. Az 5 csillagból szívem szerint 3,5-et adnék neki.
Nehéz eldönteni, hogy mi volt az alkotók eredeti szándéka ezzel a filmmel. Ha karikatúrának szánták, akkor tiszta szívvel adható neki egy erős közepes értékelés, mert helyenként vicces, eltúlzottan erőszakos, de semmiképp sem eredeti. Ha komoly poszt-apokaliptikus filmnek szánták, akkor csak sajnálni tudom őket, mert akként biztosan elbukik. Végig olyan érzésem volt, mintha különböző ötleteket szkeccsenként forgattak volna le, majd próbáltak volna egy közös nevező alá hozni, de ennek az lett az eredménye, hogy a film narratívája teljesen szétesik és egyáltalán nem képes koherens egészként működni. Sajnos így, ebben a formában végeredményben egy hatalmas bukta lesz, amit már a vége főcím után... több»
Az Upgrade ízig, vérig cyberpunk film, ami egyrészt okosan és ügyesen használja fel a műfaj eredeti alkotóelemeit, de emellett szépen illeszti a narratívába a jelen kor technológia vívmányait és elsősorban a hozzájuk köthető emberi félelmeket. A Mesterséges Intelligenciák, önvezető autók, az Intelligens otthonok, a hackelés, az ember és az ember testének elgépiesedése mind-mind szervesen megjelennek a filmben és szerencsére nem csak körítésként, hangulatfokozásként, hanem a történet szerves részeként. Mindehhez pedig egy rendkívül okos, fordulatos cselekmény társul, melyet a bosszúfilm műfajába csomagoltak. Szerencsére az alkotóknak arra is maradt idejük, hogy a forgatókönyvbe kellően adagol... több»
59 Predator - A ragadozó (2018)