Látványos őskáosz A Legendás állatok franchise második része szépen halad az előd által kitaposott úton. Egyrészről tökéletesen látszik rajta minden, elköltött dollármillió. A látvány mesés, a képi világhoz köthető apró és nem annyira apró innovációk, lények, trükkök, megoldások szemetgyönyörködtetőek. A film hangulata a HP univerzum körítésével csont nélkül behúzza a nézőt, így részben sikerülhet elkerülni a buktatókat, kiküszöbölni a hiányosságokat, amit a film többi eleme szolgáltat, vagy éppen pont nem. Ugyanis pl. története, épkézláb forgatókönyve nem igen van a Grindelwald bűntetteinek. Sodródunk ide-oda, CGI ostrom jobbról, balról, de igazából semmi elemi erejű fordulat, ami valamilyen szilárd koncepci... több»
Múzeumi tárlat a mozivásznon A Columbus lassú, lírikus, meditatív, egyszerű, az emberi érzéseket, félelmeket, vágyakat, útkeresést fókuszba állító film. Valóban olyan érzést kreál a nézőben, mintha egy tárlatot néznénk végig, annak minden szépségével és nyugalmával. Két ember (John Cho visszafogottságában is remek, Haley Lu Richardson pedig hatalmas felfedezés, egyszerre törékeny, érzékeny, de vibráló is, ha kell, komoly karrier lehet az övé) találkozik egy hagyományosnak mondható élethelyzetben, beszélgetni kezdenek és kettejük között barátság szövődik, melynek köszönhetően mindketten kicsit jobbak, érettebbek, nyitottabbak lesznek. Mindezt Columbus városának építészete és annak szimbolizmusa kiséri, egyfajta keretet a... több»
Erős nők filmes aranykora Nem tudom, hogy csak simán az élet, vagy direktben az olyan korszellem által motivált mozgalmak, mint a "metoo" szülték azt a tendenciát, hogy számottevőleg megszaporodtak az olyan filmek, amik kifejezetten erős női főszereplőket helyeznek a középpontba? A Widows igazi sztárjai is ilyen nők.
Egy félresikerült rablás után elveszítik férjeiket és a csapat vezérének özvegye Veronica (Viola Davis korunk egyik legzseniálisabb színésznője, aki akár egy jelenetben is képes összetört és pillanatok alatt erős, legyőzhetetlen nővé váló ősdémont is játszani) hívására saját kezükbe veszik sorsuk irányítását, elsőre nem is sejtve, hogy ezzel milyen politikai csatározások és érdekek kerszttüzébe kerülnek... több»
Ellentmondásos politikai utazás A politikai témájú filmek általában rendkívül megosztók szoktak lenni. Mivel igényelnek a téma iránti egyfajta előzetes képzettséget és tudást, a szélesebb nézőközönség számára ritkán tudnak igazán vonzóak lenni. Ez alól az "Alelnök" sem kivétel. Az amerikai politikai-választási rendszer iránti érzékenység, vagy annak legalább középszintű ismerete nélkül a film kaotikusnak tetszhet az "átlagfogyasztó" számára. Teljes joggal. Adam McKay rendezői stílusa igencsak ambivalens. A "Nagy dobás"-ban már korábban alkalmazott csapongó, ide-oda ugráló filmnyelv ezúttal is kiegészül egy olyan narrációval, ami egyrészről segít a témában kevésbé járatosak számára megmagyarázni a történteket, másrészről fe... több»
Kár, hogy csak "egy kis szívesség" Minden eleme megvan ennek a filmnek ahhoz, hogy igazán emlékezetes alkotás legyen belőle, véleményem szerint mégsem lesz azzá, valahogy nem sikerül áttörni a falat. A film csúcsa kétségkívül Blake Lively alakítása. Az ő mindenkori jelenléte hihetetlenül sokrétű, mondhatni mesteri. Igazi femme fatale, de még azon is tud csavarni kicsit. Benne van egy 21. sz-i modern nő minden komplexitása. Anna Kendrick már más "tészta". Dicséretes, hogy a forgatókönyvben nem egydimenziósra próbálták őt sem megírni, de valahogy a szerepének bizonyos változásait egyszerűen lehetetlen elhinni neki, azokról süt, hogy totál valótlanok és csakis a forgatókönyv miatt alakulnak így. A történettel is voltak problémái... több»
Murphy törvénye a köbön! A "Tetovált lány" franchise legújabb fejezetére nehezen tudok jobbat írni. Ebben a filmben gyakorlatilag minden rossz, vagy film közben elromlik. Hibás a koncepció, többnyire (Lisbeth és Blomkvist esetén különösen) rossz a színészválasztás, érdektelen és közhelyes a történet. Claire Foy rendkívüli színésznő, de egyrészt ez a szerep nem neki való, másrészt, ha már elvállalta, próbálkozik rendesen, de olyan gyenge a forgatókönyv, annyira klisés, olyan mértékben hiányzik belőle az eredetiség legapróbb szikrája is, hogy nem tud mást, ő is kudarcot vall. Sverrir Gudnason pedig egész egyszerűen túl fiatal a szerephez, így a néző valami furcsa idő-kvantum-csapdában érezheti magát a kronológiai nons... több»
Jót vagy semmit? (Vagy valami mást?) Talán ez járhatott Anthony McCarten és Peter Morgan fejében, amikor megírták a film forgatókönyvét. A Bohém rapszódia, elvitathatatlan zenei és hangulati bravúrja mellett, ugyanis egy sajnálatosan kilúgozott, megszépített feldolgozása lett Freddie Mercury életének. A Queen énekese imádta habzsolni az életet, ezért mindent beleadott, botrányoktól sem mentesen élt. De nem csak ő, együttese többi tagja is aktívan kivette a részét a rocksztárokra oly jellemző életmódból.
Mercury emellett erősen queer/meleg karakterrel is bírt, ami sztáréletének minden alkotóelemében megnyilvánult. A fenti elemeket a film, számomra furcsa és érthetetlen módon megszépítve, vagy csak szimbolikusan ábrázolja, noh... több»
Egy első zseniális rendezés A Csillag születik 2018 egyik legszebb, legérzelmesebb, legmeghatóbb és egyben legjobb filmje. Ehhez nem kevés tényezőnek kellett összejátszania. A történet ismerős, csak amerikai nagyjátékfilmen 3 korábbi feldolgozást is megélt. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy vajon van-e létjogosultsága egy újabb feldolgozásnak? Bradley Cooper első, érett sztárrendezőket idéző, zseniális rendezése bebizonyítja, hogy vannak olyan történetek, melyek megérdemlik, igénylik, hogy újra és újra elmeséljék őket, mert az aktuális nemzedékeknek is szüksége van rá.
"A zenitjén túl lévő rocksztár és az általa felfedezett dalszerző-énekes lány szakmai, később szerelemmé, majd házassággá váló kapcsolata" is ilyen, mel... több»
A kém, aki szeretett... John Le Carré, a kém-pápa regényfeldolgozásai mindig sajátos filmes élményt nyújtanak. Jellemzően lassú folyású, kevés harsány akcióval tűzdelt történetek ezek, ahol a hangsúly leginkább a történetek mélyebb-meta szintjein és a karakterekek bemutatásán, tanulmányozásán van. Sikerességük általában abban rejlik, hogy Carré egyrészt rendkívüli korszak-atmoszféra teremtő, illetve bravúros karakterépítő képességekkel rendelkezik, amit egy tehetséges stáb sikerrel vihet filmre.
Így volt ez a Suszter, Szabó, Baka, Kém, az Üldözött és az Éjszakai szolgálat esetén és most is. A legújabb, ezúttal minisorozat formájában érkező adaptációban, hova máshova, mint a kémek-titkosügynökök világába csöppenün... több»
A DC nagy visszatérése? Nyugati (amerikai) képregényfilm fronton manapság már nagyon nehéz újat mutatni. Az elmúlt bő évtizedben, a Marvel és a hozzá görcsösen felnőni igyekvő DC szinte minden létező perspektívát, hőstípust, eredettörténetet bemutatott. Az Aquaman sem lesz műfajújító darab, de a DC filmes univerzumának mindenképpen az egyik ékkövévé válhat. Kezdjük azzal, hogy a látványvilága valami egészen megdöbbentően fantáziadús, sokrétű és gyönyörű. A viz alatti (első sorban) világot, lényeit, külsőségeit bemutató képei szemet gyönyörködtetőek, hasonlóan kimunkált vizualitást utoljára talán az Avatarban láthattunk.
A DC meglépte azt a talán sorsfordító lépést, hogy a korábbi komor, tragikus, sötét felhangú f... több»
Gyógyító utazás Peter Farrelly eddig jobban, vagy kevésbé sikerült vígjátékairól volt híres, amik elsősorban a humor egyszerűbb formáját fogták meg és többnyire (al)testiséggel próbáltak nevetést kicsikarni a nézőkből. Ezért is különösen meglepő, hogy a Zöld könyvvel a rendezőnek 2018 egyik legszebb (tan)meséjét sikerült megalkotnia. Már a történet felütése is parádés. A 60-as évek elejének Amerikájában járunk. Tony Lip (Mortensen pályafutásának egyik legjobb alakítása) a new yorki éjszakai életben dolgozik, igazi italo-amerikai figura, nagy családdal, hangzavarral, de sok-sok szeretettel körülvéve.
Munkahelyének időleges bezárása révén lehetőséget kap, hogy legyen sofőrje, kísérője az afro-amerikai zong... több»
A kísérleti film új hajnala? A Madeline a mélyben nem könnyű alkotás, nem is a tömegeknek szól, leginkább egy filmes kísérlethez hasonlítható, ahol az alkotók, rendezőtől operatőrön keresztül a színészekig sajátos, formabontó eszköztáron és kifejezési módon keresztül próbálnak bemutatni alapvetően hétköznapi dolgokat. Madeline egy majdnem 17 éves tinilány, aki valamilyen a film által nem közölt mentális betegségben szenved. Felnőtté válni sehogy sem könnyű, ha még nehezített is a pálya, az okozhat bonyodalmakat. A lány apja, aki fekete, sehol, az anyjával, aki fehér, egészen különleges, feszültséggel terhes a kapcsolata. Madeline egyetlen, igazi kikapcsolódása, ahol képes lehet felszabadultan létezni, az az amatőr, kísé... több»
Ernst Toller, az Aposztata Aposztata, latin szó, hitehagyottat jelent, olyan ember, aki elvesztette vallási meggyőződését. A film eredeti címének magyar fordítása csak részben pontos, némiképp spolier is, de az biztos, hogy teljes egészében nem fedi le a főszereplő lelki állapotát a film történései során. A First Reformed első sorban a hitről, a meggyőződésről szól. Lehet ez vallásos hit, de elkötelezettség is egy ügy mellett. De legalább ennyire szól bűnökről, belső meghasonulásról és annak vizsgálatáról, hogy vajon a bűneinkre, az eltévelyedéseinkre milyen módon találhatunk, vagy kaphatunk megváltást, illetve mik azok a penitenciák, amiket le kell rónunk mindezért.
Az Ethan Hawke által zseniálisan alakított lelkész... több»
Se vele, se nélküle... A Hidegháború egy atipikus, bonyodalmakkal és konfliktusokkal sűrűn terhelt szerelem gyönyörű, fekete-fehér tablója. A cím is a két főszereplő furcsa kapcsolatára utal. Sem egymással, sem egymás nélkül nem tudnak élni. Olyan örök szerelem az övék, ami sosem teljesülhet be, sosem lehet igazán idilli, de véget érni sem tud. Történjen bármi is a szereplőkkel, sodorja őket a sors bárhova a világon, előbb-utóbb úgyis egymás karjaiban kötnek ki, hogy aztán vagy a külső, vagy kettejük személyiségéből fakadó belső tényezők szétszakítsák őket. Zula és Wiktor is rendkívül erős személyiségek, meg is érdemlik egymást, kapcsolatuk nem nélkülözi az ön- és egymás "mérgezését" sem, de a néző ettől független... több»
Filmművészet, felső fokon. Damien Chazelleről már eddig is tudni lehetett, hogy generációjának egyik legtehetségesebb alkotóművésze. Külön bravúros eddigi pályafutásában, hogy minden filmjével újabb műfajokban próbálta ki magát és eddig mindig rendkívül magas szintű volt a végeredmény. A First Man sem kivétel. Sikerült a fiatal rendezőnek az a bravúr, hogy egyszerre lett filmje izgalmas, feszült kordokumentum és megható, drámai életrajzi film. Chazelle láthatóan és tudatosan törekedett arra, hogy a történelmi/életrajzi alkotóelemek hangsúlyát úgy határozza meg, hogy egyszerre legyen mindkét műfajban fajsúlyos az alkotása.
Az űrkutatás visszásságait, az amerikai-szovjet űrverseny kiéleződését és az űrmissziók műhelyti... több»
Embernek lenni... Rodeósnak lenni az egyik legmacsóbb dolog Amerikában. A helyi identitás egyik alapvetése a földhöz, a tartott, tenyésztett állatokhoz való viszony. Mihez kezd egy 21. sz-i cowboy, ha olyan sérülést szenved, ami miatt már nem lehet az aki előtte volt? Hogyan találhatja meg az élet értelmét ebben az új helyzetben és vajon a többszörösen hátrányos helyzetű családja és környezete hogyan képes elfogadni őt így? Ezekre próbál választ keresni és kapni ez a rendkívül egyszerű, de nagyon őszinte és gyönyörűen fényképezett film. Apró gyöngyszem egy olyan világról, mely a gyökereink alapján akár bennünk is rezonálhatna, bár mára eléggé messze kerültünk tőle. Mondanivalója az emberi létről azonban unive... több»
A Guilty tökéletes példa arra, hogy igazán jó, feszült thriller megalkotásához nem kell különösebb mágia. Elég egy helyszín, egy remekül, minden részleteiben tökéletes forgatókönyv és egy karizmatikus főszereplő. Ha ezek a hozzávalók megvannak és a rendező is biztos kézzel dolgozik, akkor születnek az ilyen fantasztikus filmek, mely simán az év egyik legjobb krimije Hogy igazán nagyot üssön, a történeten még egyet csavar a főszereplő személyes tragédiájának bevonása, mely által igazi bűn és bűnhődés történet bontakozik ki a néző előtt.
Pokoljárás Lars Von Trierrel Lars Van Trier mélyen a lelkébe nézett és akarva, akaratlan, valamilyen kényszertől vagy szabad akarattól vezérelve megalkotta a Ház, amit Jack épített című filmszerűséget. Önreflexió, vagy önkielégítés, nehéz eldönteni, ugyanis Trier mindvégig egy nagyon vékony és sérülékeny mezsgyén halad. Röviden jellemezve, filmje nem jó. Nem jó, mert hiába próbál különböző metafizikai és művészi síkokra evezni, hiába akarja saját önnön démonait egyfajta kulturális megváltásba gyömöszölni, ha lecsupaszítjuk, filmje semmit sem tesz hozzá a azokhoz a témákhoz, amiket feldolgozni szándékozik. :
Főhősének Jacknek Dante: Isteni színjátékából vett Verge(Vergilius) parafráz kísérője mondja egy ponton, mitől len... több»
Szenvtelenül egyszerű és gyönyörű Alfonso Cuarónról már akkor sejteni lehetett, hogy tehetséges alkotó, amikor elkészítette a Harry Potter franchise egyik legjobb darabját. A Children of Mennel és a Gravityvel pedig végleg belépett generációjának nagy és egyedi hangú rendezői közé. Legújabb, Netflixre készült filmje, a Roma pályafutásának eddigi legszemélyesebb darabja. A Mexikóvárosban, az 1970-es évek elején játszódó film megidézi Cuarón gyerekkorának legmeghatározóbb élményeit.
Nem csak, hogy a 70-es évekről szól, de stílusában is olyan, mintha akkor készült volna, ez pedig különösen emeli a film autentikusságának fokát. A főszereplő egy középosztálybeli család bejáró-nevelőnője, az ő történetén keresztül nyerhetünk bepi... több»
A Coen testvérek filmjeit általában vagy nagyon szeretni szokták, vagy nagyon nem. Kevés azon nézők száma, akikre semmilyen hatást nem gyakorolnak. Én őszinte hívük vagyok, így talán nem is meglepetés, hogy legújabb western antológiájukat is kedveltem. A tesók már korábban is bizonyították, hogy legyen szó akár korhű (True Grit), akár modern (No Country For Old Men) westernről, nagyon értik a dolgukat, ez talán az egyik legerősebb zsánerük. Persze egy dolog narratívájában egységes, "egy történetes" filmet készíteni és megint más különböző, rövidebb történetekből faragni egy egész estés darabot. Mivel azonban ez kifejezetten a Netflixre készült, összességében még jól is áll neki. A szkeccsfil... több»
76 Legendás állatok - Grindelwald bűntettei (2018)
A Legendás állatok franchise második része szépen halad az előd által kitaposott úton. Egyrészről tökéletesen látszik rajta minden, elköltött dollármillió. A látvány mesés, a képi világhoz köthető apró és nem annyira apró innovációk, lények, trükkök, megoldások szemetgyönyörködtetőek. A film hangulata a HP univerzum körítésével csont nélkül behúzza a nézőt, így részben sikerülhet elkerülni a buktatókat, kiküszöbölni a hiányosságokat, amit a film többi eleme szolgáltat, vagy éppen pont nem. Ugyanis pl. története, épkézláb forgatókönyve nem igen van a Grindelwald bűntetteinek. Sodródunk ide-oda, CGI ostrom jobbról, balról, de igazából semmi elemi erejű fordulat, ami valamilyen szilárd koncepci... több»