Milanman

Ez tipikusan olyan film, ahol a színészek, a rendezés, a film történetéhez passzoló és szükséges képi- és látványvilág is rendben vannak, de valahogy a történet, annak kifutása nem elég izgalmas és érdekfeszítő. Mert én értem a különböző szereplők közötti viszonyok mélyén meglévő problémákat, ami ki is jön a filmből, de ebből valahogy nem lesz igazi katarzis, leginkább, mert a lezárás "hót" sematikus, számos érdekesebb végkifejletet el lehetett volna képzelni.

A Kincsem lazán hozta, amit vártam tőle. Gyönyörűen néz ki, a színészek ügyesek, a rendezés feszes, egyedül 1-2 anakronizmus, ami kiverheti a biztosítékot, de ezek sem zavaróak. A történet kellően izgalmas, a kor ábrázolása is minden oda nem illő elemmel együtt remekül sikerült. Nem szeretem, amikor a "magyar", mondjuk egy film esetében minőségjelzőként jelenik meg, így azt mondom, nem lett klasszis, de élvezetes, jó szórakozás mindenképpen.

Igazi állatság, nincs rá jobb szó, de a 2 főszereplő simán elviszi a hátán ezt a szokatlan felállással operáló buddy moviet. A dumák lazán az év legjobbjai között vannak és bár a történetben semmi különlegesség nincs, mégis nézhető a fenti érdemei miatt. Nem lesz hivatkozási alap, de agykikapcsolós szórakozásnak tökéletes.

Azzal kezdeném, hogy én az elsőt sem szerettem túlzottan, de az legalább akkor, ott eredeti(bb) volt. Az Aranykör egy agymenés. Ez még nem is baj, lehetne vicces, szórakoztató, de igazából az a fajta még nem kínos marháskodás, eredetiségre törekvés hiányzik belőle. Moore főgonosza idétlen, a történet inkább szemlesütősen fájó, mint izgalmas és érdekes. Nagyon hosszú, elnyújtott, egy ponton abszolút szenvedéssé válik a nézése. 2 pozitívumot emelnék ki: 1. Elton John. Minden túltolása ellenére is fény az éjszakában, illetve 2. Az amerikai elnök ábrázolásának aktualitásai. A többi felejthető. Szerintem.

A Wonder Woman egy szépen fényképezett, zeneileg is remek, a főhősnőt remekül hozó Gal Gadot-t végleg a fősodorba emelő, de emellett a szuperhősfilmek mára már egyre jobban elkoptatott eredet-történet sémáit hozó alkotás. Helyenként izgalmas és látványos, jól összerakott akció szekvenciákkal operál, de a filmidő többi részében szinte mindennemű, maradandó élmény nélkül vonul át a nézőn. Tudom, hogy a közhangulat ezt tartja a DC moziverzum eddigi legjobb alkotásának és, ha a filmes abszolút-értékeket nézzük, talán igazuk is van, de engem képregény rajongóként sem tudott igazán lázba hozni. 1-1 eleme tetszett, de összességében nem hagyott mély nyomot.

Filmes bravúr
A Dunkirk vége-főcíme után rögtön az volt az érzésem, hogy Nolan talán eddigi pályafutása legmegosztóbb filmjét készítette, aminek a teljes befogadásához-megértéséhez, minden apró mozaikjának a helyrerakásához, a megtekintés után még időre van szüksége a nézőnek. A hangsúly a mozaikokon, a részleteken van, mert bár tudjuk, hogy az egész az több, mint részelemeinek összessége, a Dunkirk esetén érdemes nagyon figyelni az apróságokat. Az idő, mint kulcstényező kezelése, ahogy a film végére szépen összeáll a narratíva, az operatőri munka, az a zseniális stílusbravúr, hogy bár hatalmas terek vannak a filmben, kikényszerítik az alkotók, hogy rendre klausztrofób érzéseink legyenek, az apró, emberi ... több»

Klasszikus popcorn csúcsmozi. Feel-good sztori, remek karakterek, helyenként vicces, másszor áll-leejtősen döbbenetes jelenetek, de mindezt olyan körítéssel, hogy a könnyed, szórakoztató hangnem végig megmarad, még akkor is, ha a végkicsengés minden, csak nem "könnyű". Cruise mostanában ritkán igazán jó, de itt most a forgatókönyv is alá dolgozott.

Ha 2008-ban a belgák, majd 2010-ben a hollandok nem csinálták volna már meg ezt a filmet, amit az amerikaiak kottára, jelenetről jelenetre lemásoltak, akár azt is mondhatnánk, hogy egy jó, izgalmas krimi, de így (ismerve az eredetit) csak egy epigon, ami, mivel semmit nem tesz hozzá, alig élvezhető. Egy eleme tetszett, a lezárás. Itt legalább hoztak valami újat.

Annak, aki az eredeti belga verziót látta, semmiképp sem ajánlom az amerikai verziót, mert kottára ugyanaz. Aki viszont egyiket sem látta, ezt nézze meg, mert remek ötletre épülő, ütős, fordulatos krimi, nagyon jó színészekkel.

Okos, vicces film a magyar társadalomban uralkodó állapotokról, ami egyszerre próbál szórakoztatni, tanítani és nem szégyelli, hogy helyenként akár saját magát is kinevesse. Szerethető alkotás.

A képregényfilm műfajában manapság már nagyon nehéz újat mutatni. Waititi sem találja fel a spanyol viaszt, még azzal sem (ld. Deadpool) hogy hülyére veszi a főhősét, illetve társait és egy komédiát csinál a történetből. A karakterek színesek, jópofák, a látvány, a zene remek, a történet viszont faék egyszerűséggel csordogál azzal együtt, hogy bár Blanchett igyekszik, Hellaból nem tud, nem lehet ikonikus főgonoszt alkotni. A moziból kifelé jövet nekem a pohár félig tele, félig üres klasszikus esete jutott eszembe a filmmel kapcsolatban. Nem szórakoztam rosszul, mert a poénok egy jó része ült, de valahogy olyan igazán nagyon átütőnek sem éreztem ezt az egyértelműen vígjátékra faragott comics ... több»

Tipikus esete a "suszter maradjon a kaptafánál" magyar mondásnak. A film rendezője korábbi pályafutása jelentős részét kaszkadőrként élte le. Ez tökéletesen meg is látszik az Atomszőkén. Az akciójelenetei stílusosak, kellően odaba**nak, de minden más sajnos egész egyszerűen pocsék. Történet, színészvezetés, dramaturgia... ugyan kérem, minek az? Kár érte, mert amúgy Theronban van potenciál bőven, akár egy női akcióikon karakterre is. Talán majd legközelebb.

Nagyon kevés olyan eleme van a filmnek, amibe bele lehetne kötni, talán csak a helyenként túlságosan hollywoodiasra sikerült belassítós hatásvadászat zavaró, de a 3. résszel kerek egésszé formálódó történet, a fantasztikus látvány, a színészi bravúrok, a példásan felfestett emberi- és majom-motivációk összeütköztetése egy igen kiváló filmet eredményez. Kevés manapság az igazán sikerült, egyszerre gondolatébresztő és/vagy látvány-blockbusterkent is fogyasztható film. Meg kell becsülni.

Letisztult, elgondolkodtató
Röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogy a BR 2049 minden és még annál is sokkal több, mint amit egy rajongó várhat tőle. A 35 évvel ezelőtti első rész egy filmes (vagy annál is több) műfaj megalapozója volt, mindenre hatással volt, ami utána következett. A cyberpunk vizualitása, gondolatai, kérdésfelvetései filmen először itt jelentkeztek markánsan, hogy aztán egész generációkat varázsoljon el és ösztönözzön gondolkodásra. A 2049 egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem akarja erőltetetten túlszárnyalni az elődöt, nem akar ugyanúgy "megkérdőjelezhetetlen mérföldkővé" lenni, ám klasszisát tökéletesen bizonyítja, hogy így is lehet, hogy azzá válik. Villeneuve (a rendező), ahogy az "Arrivallal" már... több»

Az év eddigi legrosszabb filmje. Minden szempontból. Hajszál választja el a nézhetetlentől. Megkockáztatom, hogy az elmúlt cca. 10 év top 10 legrosszabb filmjeinek listájára is felférne.

Mindig szomorú az, amikor nagyon okosnak, fondorlatosnak és csavarosnak állítanak be egy filmet és közben a látványvilággal terelik el a néző figyelmét a történet szövetében egyre sűrűbben megjelenő lyukakról. Itt is ez történt, a film alkotói képtelenek voltak az alkotás folyamatában eldönteni, hogy igazán mit is szeretnének ebből kihozni. Horror, thriller, művészfilm, a kapitalizmust és elitizmust pengeélre állító társadalomkritika legyen? Így mindenből van benne kevesebb-több. A végeredmény viszont sajnos egy zagyva-főzelék lett. Sok szép kép, jobb és kevésbé jó színészek, de összességében egy kusza, félre sikerült fail lett belőle. Kár érte, tipikus kihagyott ziccer.

Hangulat, atmoszféra és feszültségteremtés terén az alkotók jól vizsgáztak, a színészek is remekül teljesítenek, maga az alaptörténet is okos, érdekes. Kár, hogy mindebből egy Alien-koppintás lett a végeredmény, mert akár korszakos sci-fi-horror is lehetett volna belőle. Így sem vészes, abszolút élvezhető, csak végig benne van a nézőben ez a fajta rossz érzés és hiátus az eredetiség terén.