Milanman

Túlságosan kötődik a korábbi részekhez
A Covenant a 3. legjobb film az Alien franchise történetében, ami egyrészt jó dolog, hiszen az Alien 3-4-et és a Prometheust (nem beszélve az ide csak lazán és nem kánon szerűen kapcsolható Alien Vs Predator filmekről) minőségben megelőzi, a sorozat első 2 darabját pedig már úgysem fogja egyetlen újabb darab sem, mert azok filmtörténeti jelentőségű mesterművek. Miért jó? Kitágítja a mitológiát, többet megtudhatunk a Tervezők, valamint a címszereplő Alien múltjáról, jelenéről, szépen bővül, színesedik mind látványban, mind történetben a kánon. A történetmesélés, a suspense, a feszültség adagolása helyenként nagyon jól működik, amikor pl. először szabadul el igazán a pokol a filmben, az a jele... több»

Rálicitál az első részre
Sokszor bele lehet futni filmes folytatások esetében, hogy az alkotók az első (korábbi) rész minden sikeres elemére megpróbálnak rálicitálni, azt a lehető legnagyobb mértékben felülmúlni. Ez a vol.2 esetén fokozottan igaz. Mindenből több van...sokkal több. Ez bizonyos esetekben jó (karakterek árnyalása, zene, a látvány helyenként, a humor helyenként), másutt viszont klasszikusan a "túltolás" esete áll fenn sajnos. Az a baj, hogy a második részt nagyon-nagyon szerették volna még coolabbra megcsinálni, aminek egyrészt az lett az eredménye, hogy bár van egy fő történeti szál (ami olyan, amilyen, szerintem kiszámítható és nem is nagyon eredeti), a filmidő nagyobb részében azonban ad-hoc jelenete... több»

A cyberpunk magnum opusa
A cyberpunk mindig is az egyik kedvenc műfajom volt. A Gibson, Dick, Stephenson etc. R. Talsorian Games-Mike Pondsmith- Cyberpunk 2020, FASA-Shadowrun, eredeti Ghost, Akira és még sok-sok szerző és mű által felfestett utó(disztó)pia gyermekkorom óta élénkén megmozgatja a fantáziámat. Ezért is örülök megkülönböztetetten, amikor egy ilyen témájú film kerül a mozikba. A Palackba zárt szellem eredeti anime feldolgozása az egyik legkomplexebben kifejtett cyberpunk mű, amit valaha alkottak, a műfaj egyik magnum opusa. Fontossága megkérdőjelezhetetlen. Amikor egy ilyen művet újra feldolgoznak, felmerül a kérdés, van értelme, mennyire tud az új hozzáadni az eredeti klasszishoz? Nos, ezúttal szerinte... több»

Az elmúlt évek egyik legintelligensebb thrillere, mely fantasztikusan játszik a különböző idősíkokkal, a valós, illetve fikcionális történeti szálakkal, hogy a végére egy rendkívül komplex karakter- társadalom- illetve emberi kapcsolat-térképpé álljon össze. A rendezés, az operatőri munka, a zene és leginkább a zseniális színészek mind-mind magasabb szférákba emelik a filmet, ami a vége főcím után is még sokáig velünk marad és kellő muníciót biztosít a látottak megvitatására.

Kedves, érzékeny és megható történet, amit alapvetően jó nézni, mert ártalmatlan és szerethető, de azért minden elemében benne van, hogy igazi Oscarra gyúrt, a hatásvadászatra és a könnycsatornák megnyitására is nagyban alapozó alkotás. Igazából nagyon belekötni ezen túl nem lehet, az operatőri munka fantasztikus, a képei gyönyörűek, a zenéje is jól passzol a film tónusához, a színészek mindent beleadnak. Számomra a film középső részén található párkapcsolati rész volt gyengébb a többinél, illetve a lezárás volt a korábban is meglévő hatásvadászatnál is hatásvadászabb, de ezt írjuk annak a kontójára, hogy megtörtént események alapján készült.

Ritka az olyan film, aminek a megtekintése után több, mint egy hónappal is hatása alatt vagyok. Egyszerűen jó érzés emlékezni a film által keltett hangulatra, volt benne valami olyan plusz, ami nagyon megfogott, bármikor újra tudnám nézni. A Kaliforniai álom pontosan ilyen film. A zenéje, a hangulata, a színészei, a rendezése, a hollywoodi álom és álomgyár körítése, a film üzenete, a táncbetétek, a megalkuvás nélküli lezárás mind-mind olyan emlékezetes hatást váltottak ki belőlem, amire még most is jó érzés visszagondolni. Azt hiszem, a filmművészet lényege valahol itt keresendő. Hagyni a nézőben valamilyen lenyomatot a film által.

Független, ízig-vérig filmművészet
Rendkívül felemelő érzés tud lenni néha független filmet nézni. Kell hozzá egyfajta befogadás, mert ezek az alkotások általában szándékosan kikerülik a hagyományosnak mondható filmnyelvi eszközöket. Egy amerikai független film esetében ez többnyire azt jelenti, hogy nem igazán kell törekedni a megszokott hollywoodi klisék puffogtatására és a nézői igények kiszolgálása sem elsődleges cél. A régi város klasszikus amerikai független film. Lassú folyású alkotás, amiben az igazi értékek az apró részletekben jelennek meg. A csodálatos színészi alakításokban (Casey Affleck (Lee) egyszerre törékeny, érzékeny, dühös, összetört, de játékában ott lakozik egyfajta egyszerű hit és remény a jövőre nézve, ... több»

Egyszerű, manír- és hatásvadászatmentes film, a fiatalkori énkeresésről, a fokozottan hátrányos helyzet elleni küzdelemről, a felnőtté válás embert próbáló nehézségeiről. Fantasztikus színészi alakítások, kevés eszközzel, de sokat mondó forgatókönyv és rendezés. Szomorú, de végső soron reménykeltő alkotás, amihez nyitott szívvel érdemes hozzáállni. Nem gondolnám, hogy mestermű, vagy korszakos alkotás, de mindenképpen figyelemre méltó.

Az American Honey fantasztikus film...lenne, ha kb. 45 perccel rövidebbre vágták volna. Gyönyörű operatőri munkával készült képekben mesél az amerikai valóságról, a társadalmi különbségekről, egy ártatlan, fiatal lány felnőtté válásáról és szembesüléséről a nagybetűs élettel, csak közben az alkotók olyannyira beleszerettek az alapanyagba, hogy nem volt szívük rendesen megvágni. Így benne maradt egy csomó olyan jelenet, ami se a cselekmény, se a film relevanciája okán szükségtelen. Ettől eltekintve egy igazán erős film lett, remek alakításokkal és emlékezetes jelenetekkel.

Témájában talán már lerágott csontnak is tekinthető alkotás, amit részben a főszereplő alakítása, részben pedig az a szubkontextus emel ki a többi, hasonló filmből, hogy a külcsín sokszor megtévesztő lehet, a farkas a legszelídebbnek látszó bárány képében is megjelenhet. Minden mást a neonácikról, a beépített zsarukról, az erőszak értelmetlenségéről már láthattunk korábban, az Imperium által bemutatottnál jobban, erősebben is. Nem rossz film, de nem is kiemelkedő.

Haladás a kozmikus irány felé
A Dr. Strange ízig-vérig az elmúlt évek sikeres Marvel receptjének terméke. Karizmatikus, izgalmas főszereplő (Cumberbatch tökéletes Strange), fantasztikus, ámbár néha túltolt látványvilág, remekül összerakott akciók és egy alapvetően működő történet. Nem forgatja ki a négy sarkából a képregénymozi műfaját, de szerethető, nézhető és a zsáneren belül a misztikus tanok, a mágia behozásával azért kellőképpen élvezetes alkotás. Az egyetlen igazi hibája ott található, hogy, mint minden új, belépő szereplő esetén, ez is eredettörténet, annak minden, kissé néhol uncsi hibájával és persze azért, bár kisebb mértékű, klassz elemével is. Ha a karakter nem született szuperhős (többnyire így van) meg kel... több»

Egyszerű, de rendkívül pofás neo-western, amihez remekül asszisztál a lepusztult texasi táj és a film zenéje. Szikár karakterek, nehéz sorsok, velős mondanivaló és az elmúlt évek talán legszebb vizuális üzenete a családról, a testvéri szeretetről.

Középpontban a tudományos kérdések
Az igazán jó tudományos fantasztikum műfaji sajátossága és ebből eredő sikeressége nagyrészt annak köszönhető, hogy egyszerre képes hatni az észre, az emberi felfogóképességre (vagyis elgondolkodtat) és a szívre is (vagyis meghat). Részben ezért a remek sci-fi történetek a high és low concept határmezsgyéjén mozognak. Az Arrivalt is ez a kettőssége teszi kiemelkedő alkotássá. A tudatosan háttérbe szorított fantasztikum helyett a rendkívül izgalmas tudományos kérdések kerülnek középpontba, ami nagyon szépen rezonál korunk egyik legizgalmasabb problémájával, a kommunikáció átalakulásával és ennek defektusaival. A nyelv, mint eszköz több szinten működhet, egyszerre hozhatja össze és távolíthatj... több»

Ritkán találkozni olyan filmmel, mely, mint az "Egy tökéletes nap" képes játékosan, urambocsá viccesen, kellően könnyed groteszkséggel megfogni a háború értelmetlenségét és tragédiáját. Kicsi, egyszerű, említésre is alig méltónak tűnő filmnek tűnhet, de ne tévesszen meg senkit. Itt sokkal több van a mélyben, mint, amit elsőre sejtet. A múltból előtörő érzelmi-szerelmi szál viszont szerintem felesleges. Nem ad hozzá az összképhez. De ettől még ez egy remek film, fantasztikus színészekkel, utánozhatatlan balkáni ízzel.

A poszt-Vietnám éra Amerikájának atmoszférájának bemutatása, a kiábrándultsággal, a nihillel, a veteránok útkeresésével, zseniális. Ezt erősítik a remek színészi teljesítmények, az erős rendezés és a megalkuvást nem tűrően hiteles erőszak ábrázolás. A sorozat kezdete nagyon ígéretes, csak remélni tudom, hogy kitart a minőség a végéig.

A látvány, a világ, az akciók, az apró ötletek, az atmoszféra mind zseniálisak. A történet külsősként (nem vagyok túl járatos az FF univerzumban) némileg katyvasz, de még ez is a pozitívumok irányába mutatna, mert összességében, ha nem is mindig könnyen, de követhető volt. Ami viszont iszonyat módon rontja az összképet, az a vágás és a dramaturgia. Végig olyan érzésem volt, mintha a játékból kivágott átvezető videókat vágták volna össze, mindennemű valódi kohézió nélkül. Van egy történeti főszál, de a kisebb elemek sokszor totál random keverednek bele. A végeredmény így sajnos minden szépsége, coolsága ellenére filmként szinte értékelhetetlen. Hangulatkeltőnek viszont remek.

A Gyűrűk Ura óta a legjobb high-fantasy film. Elképesztő látvány, kiválóan felépített, összetett karakterek, a lehetőségekhez képest kellően összetett történet. Ebből az alapanyagból ennél jobb filmet nem lehetett volna csinálni.

Itt már többen leírták előttem, hogy ez a film egyszerre miért zseniális és egy kapitális baromság és erőltetett lezárás is egyszerre. Ha nincs az utolsó 10-15 perc, simán kijárna a kiváló minősítés, de nekem ez a periódus totálisan agyonvágta az összképet.

Remek animációs film, fantasztikus ötletekkel és megoldásokkal, csodálatosan összetett és megírt karakterekkel, csupaszív, élő-lélegző világgal. Helyenként kicsit ugyan kiszámítható és nagyon jellemzően tanítani szándékozó (másság, tisztelet, "ne ítélj látszatra" stb.) de ez nem von le az értékéből. Nagyon közel van a műfaj legnagyobbjaihoz, de az a pici hiányzik, hogy igazán nagy klasszikus váljon belőle.

A 13 óra nem tud és nem is akar újdonságokkal szolgálni, ami a zsáner történetét és sajátosságait illeti. De minden pillanatán látszik, hogy nagy műgonddal készült. Bay a Pain & Gain után újfent bebizonyítja, hogy tud ő ügyes drámát is rendezni. A 13 óra kicsiben mutatja be a háború értelmetlenségét, az arab tavasz következményeiként kialakult káoszt, illetve az önfeláldozás és becsület emberi erényeit. Amerikai patrióta film, minden porcikájából érződik az amerikanizmus, de közben azért arra is talál módot (ha keveset is) hogy egy pillanatra megmutassa a másik felet is. Nem nagy film a 13 óra, de aki kedveli a stílust, nem fog csalódni.