Nem biztos, hogy minden filmnézőnek ajánlanám őszinte szívből, de aki szereti a megszokottaktól eltérő narrációt, dramaturgiát, újítást, szokatlan filmnyelvi eszközöket, az biztosan értékelni fogja ezt a zseniális filmet, amiben annyi elképesztő és nagyszerű ötlet van, mint máskor egy egész éves filmtermésben. Szokatlan, egyszerre megdöbbentő és mosolyt csaló, csupa nagybetűs FILMÉLMÉNY, olyan, amivel csak nagyon ritkán találkozik a filmrajongó.
Inárritu korunk legfantasztikusabb rendezőinek egyike, bármilyen műfajú filmet is rendez, szinte mindig korszakos mesterműveket tesz le az asztalra. A Birdmannel elkészítette pályafutása talán legtökéletesebb filmjét, de a "The Revenant" sem áll messze ettől a színvonaltól. A film költészet és ez esetben ezt szó szerint is vehetjük. Lubezki képei hihetetlenül csodálatosak és bár előfordul, hogy párszor megtörik a film dinamikáját, az esetek nagy részében csodálatos alapot és hátteret biztosítanak a film meditatív jellegéhez. A kamerakezelés, a rendezés és a színészi munka csak szuperlatívuszokkal jellemezhető. A visszatérő egy fantasztikus filmes ajándék.
Ez a film abszolút méltatlan Tarantinohoz. Egy hosszúra nyúlt önimádás és önismétlés (már a Djangoban megismerhettük a rendező véleményét a témáról) egy fércmunka. Felesleges villogás és rongyrázás az Ultra Panavision kamerákkal, amikor a film jeleneteinek 95 %-a egy kabinban, vagy egy postakocsiban játszódik. Hosszú, unalmas, a színészek közül pedig csak 1-2 olyan van, aki végig kimagasló (és nem ripacs) teljesítményt nyújt. A sztori közepes, a Tarantino-s dumák pedig csak nagyon kis százalékban igazán ütősek. Szomorú csalódás, mert kifejezetten kedvelem a filmjeit...
Jó volt újra egy messzi, messzi galaxisban Sokáig kellett várni rá, de végül csak eljött. Az első kérdés, hogy vajon beváltotta-e a rajongók hatalmas elvárásait, lévén a Star Wars a 20. sz. 2 felének és jelenkorunknak talán legnagyobb popkulturális jelensége. A pohár félig tele van, vagy félig üres, attól függ, honnan nézzük. A film ugyanis szerintem kétféleképpen interpretálható. Nézhető az „egyszeri” rajongó, vagy filmnéző szemével, aki bizsergető érzésekkel gazdagodik a film alatt, mert az alapvetően igenis jó, szerethető, élvezhető, visszaadja a klasszikus trilógia élményvilágát, mind képekben, mind hangulatban erősen megközelíti annak legjobb részeit. J.J. Abrams rendező láthatóan nagy szeretettel és odafigyeléssel készítette el... több»
A Craig korszakban csak egy rosszabb Bond film volt, a Quantum csendje. Ez sajnos sok mindent elárul a legújabb 007-es alkotásról. Mendes meg sem tudja közelíteni a Skyfall zsenialitását. A dramaturgia, a sztori összecsapott, pár igazán jó jelenetet leszámítva a nagy durranásnak szánt szcénák nem igazán működnek és még Bond coolságához képest is vagy túl egyszerűek, vagy nagyon elnagyoltak. Nem mondanám a Spectre-t nézhetetlennek, de számomra (egy nyári remek Mission Impossible) és főleg a már említett Skyfall után ez kevés. A film talán legnagyobb hibájaként a kidolgozatlan és nem elég karakteres "főgonoszt" nevezném meg. Waltz remek színész (és ez sem az ő, mint inkább a forgatókönyv hibáj... több»
A 20. perctől azt vártam, hogy mikor lesz már vége ennek a szörnyszülöttnek? Wes Anderson-Michel Gondry koppintás magyar módra. Vontatott, kiszámítható, abszolút nem vicces, inkább olyan "kényelmetlenül, feszengve ülsz a székedben" típusú film.
Manapság ritkán nézek horrort, mert szerintem kb. szökő-évente készül valamire való és a legtöbbje szemét. Az It Follows-t viszont nagyon dicsérte kb minden fórum, így kíváncsi voltam, mit hoz be a hype-ból. A pohár félig tele, félig üres. A film hangulata, képi világa, a zenéje, az, hogy a 80-as évek klasszikusait (leginkább Halloween) idézi és állít emléket nekik, nagyon rendben van. Ahogy a lepusztult várost (Detroit) egyfajta háttérnek használja, remek atmoszférát teremt és ez felettébb dicséretes. Szokatlanul, de nagyon egyszerű eszközökkel képes a feszültséget fenntartani, ami többnyire működik is. A hiba ott kezdődik, hogy nekem az alapsztori nem tetszett, próbáltak egyfajta metaforá... több»
A film első kb. fél órája remek, aztán a stadionjelenetet követően, mintha egy teljesen más film kezdődne. Lassú, szétesett szerkezet, rétestésztára nyújtott, unalmas cselekménnyel és totál blőd fordulatokkal. Kár érte,mert ahogy kezdődött, az többet ígért.
Helyenként kifejezetten szépen, okosan és viccesen épít és játszik el a kémfilm műfaji kellékeivel. Sok-sok utalás, geg és maga a történet is. Vannak jobb és kevésbé jó pillanatai, van, amikor nagyon betalál és van, amikor érezni rajta az erőlködést és az izzadtságszagot. Semmiképpen sem gondolnám forradalmi alkotásnak, eredetinek még kevésbé, de a zsáner szerelmeseinek szerezhet pár kellemes percet és a valóban remek ötleteiért már alapból megéri megnézni. Jó, de nem nagyszerű.
Május végén járunk és mozikba került a 2015-ös év eddigi legjobb filmje. Akció szekvenciákban, látványban, a külcsín mellé tökéletesen passzoló atmoszferikus zenében, hangulatban hihetetlenül gazdag. A rövid, akciómentes jelenetekben pedig képes mély gondolatok közlésére, ami igazi bravúr. Egyszerre döngöl földbe és emel fel. Felidézi nem csak az elődöket, de a zsáner legszebb 70-es, 80-as évekbeli darabjait. Egyszerre retrospektív és újszerű. Legnagyobb zsenialitása pedig talán abban rejlik, hogy bár Max a címszereplő és a világa is hihetetlenül maszkulin, a film igazi hőse Furiosa, illetve a női mellékkarakterek.
Az Ex Machina elsősorban a gépi és emberi intelligencia közti hasonlóságokra és különbségekre próbálja keresni a választ, de közben sokkal többet mond el az emberi természetről, a lélekről, hogyan működünk, mik határozzák meg a reakcióinkat, a férfi és női szerepek mélyére próbál hatolni. Figyelmeztet a mesterséges intelligenciák és a technológiai túlfejlődés, a szingularitás veszélyére, de közben egyértelműen a végső veszély forrásaként az embert jelöli meg.
Az első rész hatalmas elvárásai után, amivel sikerült megalkotni a tökéletes Marvel popcorn képregényfilmet, várható volt, hogy az Ultron kora 100 %-ig nem fog tudni felnőni a várakozásokhoz. Ez részben így is történt. A látvány és az akció (bár talán kicsit túl sok) nagyon rendben van, pislogni sem érdemes, félve, hogy lemaradsz valamiről. A főgonosz Ultron remekül felépített, kellően extrém és szokatlan karakter, igazán emlékezetes lett. Az új szereplők is rendben vannak, jól felépítettek. A hősök közül van, kinek mélyül a karaktere, van, kinek kevésbé, de ez egy ennyi szálat mozgató történet esetén érthető is. Alapvetően minden rendben is van, a néző szórakozása biztosított, de azért némi... több»
A szériára oly jellemző, eltúlzott, de rendkívül látványos akció, remek látvány, jó karakterek és tökös zenék, valamint egy szívbemarkoló befejezés jellemzi.
Terrence Malick talán legszebb, filozofikus filmje, az élet körforgásáról, az emberi döntésekről, a sorsról. Megosztó film, de ha bejön, akkor nagyon csodálatos élménnyel képes megajándékozni a nézőt. Felejthetetlen filmélmény, olyan, amiből csak nagyon kevés készült mostanában.
A felszínen buta sci-fi mészárszéknek tűnő film sokkal többet rejt magában. Egyszerre rendszer és társadalomkritika, a háború értelmetlenségének briliáns tablója.
Malick filmjei mindig gyönyörű, ám néha fájdalmas képekkel beszélnek az emberi természetről, a viszonyrendszerekről és az "Őrület határán" esetén a háborúról. Kevés olyan film van, aminek sikerül ilyen pontosan megragadni annak valódi természetét.
71 A homár (2015)