MMcFly2015

Sosem értettem, hogy tudnak egy XXI. században játszódó filmet westernnek nevezni. Ez a film adta meg a magyarázatot, és most teljesedett be a neo-western fogalma a fejembe. Minden megvan benne, ami az igazi vadnyugatot átadó klasszikus westernekbe van. Lassan haladó tempó, mégis minden lényeg a párbeszédek között van. A jó és a rossz karakterek hajszája (ami a film előrehaladtával kihozza a nézőkből, hogy részben a rossz fiúkat kedvelje meg), és persze a film végi leszámolás. A kopár - meleg vidék, a cowboy kalap már csak hab a tortán. A színészekre nem lehet panasz. Mindkét oldalról jó párost választottak, akik között a (fekete) humor is sikeresen előbukkan. A lezárás -az utolsó 5 percben ... több»

Méltó tisztelgés egy elfeledett hős előtt
Katherine Johnson nevével először a Timeless című időutazós sorozatban találkoztam. Akkor egy kicsit utánanéztem, ki is volt ő, így a film megnézésekor már nem teljesen ismeretlenül ültem le elé. Bár drámáról van szó, az egész filmet végigkíséri egyfajta üdítő hangulat. Ebben nagy szerepe van a három főszereplő közti jókedvű dinamikának és a kiváló filmzenéknek. A történet nem szájbarágós, ami szerintem előnyére válik. A szakmai részét laikusként nem mindig tudtam követni, de nem is ez volt számomra a lényeg. Az viszont egyértelmű, hogy a női egyenjogúság és a rasszizmus témái erőteljesen és érzékenyen jelennek meg. Taraji P. Henson elképesztően hiteles, szinte érezni lehet, milyen súlyt cip... több»

Az első rész visszafogottabb sulis környezetével még képes volt egy szerethető, vicces tinifilmet kihozni. Ahogy az lenni szokott, a folytatásnál nem húzták meg a határokat, és ez a szörnyű végeredmény lett belőle. A legelcsépeltebb, legkínosabb klisét is bedobták: amikor egy főszereplő pasi női göncbe bújik, elvékonyított hanggal próbál elvegyülni a lányok között. Ez körülbelül azt a színvonalat hozza, mint Adam Sandler mélypontja, a Jack és Jill. Az első részben óriási volt Red Bull karaktere, de ezzel a húzással őt is teljesen tönkrevágták. És akkor még nem is beszéltünk Florian „kalandjairól”. Olyan tempóban jönnek a gyomorforgató "poénok" (takony, vibrátorral eldugult WC-ben matató öreg... több»

Balszerencsés, hogy egy kimagaslóan jó vígjáték címét viseli ez a film, mert az ember így pláne többre vágyik tőle. Az értékelésekből, a szereplőgárdából és már a címből is sejteni lehetett, hogy gyengébb színvonal várható, de még ennek tudatában is csalódást okozott. Ez a "folytatás" nagyjából annyira kapcsolódik az 1984-es Legénybúcsúhoz, mint az Amerikai Pite 7 – A szerelem bibliája az eredeti Pitékhez: egy olcsó, amatőr tucatfilm, ami csak a címével próbálja eladni magát. Mindenki jobban jár, ha inkább újranézi a Tom Hanks-féle klasszikust. Én fáradtan egy könnyed, laza vígjátékra készültem, de ezt a funkciót egyáltalán nem töltötte be. Nincs egyetlen szereplő sem, aki igazán vinné a hát... több»

Lassan indul be a film, kezdetben inkább egy egyszerű romantikus történetnek tűnik. De ahogy a legénybúcsú valóban beindul, a szereplőkkel együtt mi is piszkosul jól kezdjük érezni magunkat. A film megszületése óta számtalan tucatvígjáték épült hasonló témára, de ez elsöprő egyediséggel hozta mindezt — 1984-ben ez óriásit üthetett. A színészekre különösebben nem érdemes kitérni: Tom Hanks is néhol túljátssza a szerepét, néhol elbohóckodik, de itt egy habkönnyű vígjátékról beszélünk, nem kell véresen komolyan venni. Erős kritikai szemmel kár lenne boncolgatni, a film célja a szórakoztatás — és ezt maximálisan teljesíti. Erősen ajánlott mindenkinek, aki még nem látta. Ha másért nem is, már csa... több»

Nem lett rossz a film, de szinte minden momentumát láttuk már más vígjátékokban. Tökéletesen beáll a Hóbortos hétvége és a Másnaposok vonalába, ahol a zűrös éjszakáké a főszerep. Jillian Bell színésznővel továbbra sem sikerült megbarátkoznom, viszont Scarlett Johansson tehetsége itt is megmutatkozott, és simán lenyomja a többi szereplőt. Az előzetesben ellőtt poénok mellé bőven akad – teljesen indokoltan korhatáros – dumákból és új, szórakoztató jelenetekből is. Egy ponton viszont derült égből villámcsapásként érkezik egy komolyabb drámai szál a barátnők közötti feszültségről, ami kicsit leülteti a filmet, és onnan nehezen tud visszakapaszkodni a korábbi lendületre. A vége felé már inkább Sc... több»

A kultikus első rész után már volt egy szörnyű próbálkozás az előzménytörténettel, és bár ez a folytatás valamivel vállalhatóbb, a minőséghez így is csak távolról közelít. Sajnos a Farrelly testvérek utolsó filmjei már erősen vérszegények lettek, így kár volt hozzányúlni talán az egyik legjobb és legmaradandóbb munkájukhoz. Ez a film is azt a fárasztó, kínos, erőltetett humort hozza, amit a 2012-es Dilis Trióban láttunk, és az szinte nézhetetlen volt. A kezdő jelenetnél már meginogtam: kritikán aluli bevezetés, szerencsére azért később némileg magára talál. A történet szinte ugyanazt a road movie-s stílust követi, mint az első rész, de sajnos a karakterek túljátsszák magukat. Olyan szinten... több»

Mostanában divattá vált a rabszolgaság témáját feldolgozó filmek készítése, ami ebben az esetben inkább hátrány, mint előny: az Egy nemzet születése sajnos nem tud érdemben újat mondani a témában korábban készült, erőteljesebb alkotásokhoz képest. A történet kicsit Spartacus-szerű: az elnyomásból kitörő rabszolgák lázadását követi végig. Számomra a lázadáshoz vezető út volt a film legizgalmasabb része — érzékenyen és egyre fokozódó feszültséggel építkezik —, míg maga a felkelés már inkább elnagyoltnak és sietősnek hatott. A film kegyetlenül őszinte módon mutatja be, hogyan működött a rabszolgaság hamis vallási igazolásokkal fenntartott rendszere, és milyen kilátástalan sorsokba kényszerített... több»

Halle Berry már a 2013-as A hívás című filmjében bizonyította, hogy remekül áll neki a thriller műfaj – és most sem kellett csalódnom. A Gyermekrablás rém egyszerű film, a költségvetése sem lehetett túl nagy, hiszen az egész történet kb. 85%-a egy autós üldözésben játszódik. A cselekmény sem próbál csavarokat dobálni, egyszerűen halad előre, pontosan úgy, ahogy a néző is sejti – mégis működik. Nem hagy unatkozni egy percig sem, a feszültséget pedig nagyszerű filmzene is erősíti. Összességében egy jól sikerült B kategóriás thriller, ami talán nem mozivászonra termett, de mindenképpen megér egy estét – akár otthon, akár nagyvásznon nézve.

Kedvelem a francia filmeket, de már az előzetest látva éreztem, hogy a Pattaya valahogy kilóg közülük. Csalódást viszont nem okozott – pontosan azt nyújtja, amit a szinopszis és az ajánló alapján várni lehet. A forgatókönyvírók nem sokat bajlódtak a történettel; logikát vagy mélyebb tartalmat nem érdemes keresni benne. Akadnak benne valóban jó poénok, de végigkíséri egyfajta alpáriság, ami miatt vegyes érzéseket hagy maga után. Egyszernézős vígjáték, ami nem hagy mély nyomot, de ha épp őrült hangulatban vagy, társaságban kifejezetten szórakoztató tud lenni.

Bizonyára elfogult vagyok, mert anno 12 évesen ez a film nagyon tetszett, és emlékszem mekkora feneket kerítettek anno ennek a mozifilmnek. Animal Cannibals is csinált rá egy soundtrack-et. A történet lényegében a sulis életre megy rá, nem olyan merészen mint egy Amerikai Pite, de az alap koncepció ugyan az: a szüzesség elvesztése. A főszereplő haverja, Red Bull óriási karakter, szerintem ő viszi el a jelenetek többségét. Eltelt 17 év a film megjelenése óta, ha ma látnám először bizonyára semmi újat nem mutatna, mert hát mára futó szalagon jönnek különböző országból ezek a vígjátékok. Ez viszont előhozza belőlem a nosztalgia faktort, és mindig jót röhögve nézem meg - ha belefutok.

Ezt az abszurd témát is csak a franciák tudják feldolgozni úgy, hogy ilyen jól és szerethetően működjön családi vígjátékként. A téma az évek elteltével még aktuálisabb lett, de természetesen a francia társadalmi helyzetre utal főként. A film magja Christian Clavier. Fantasztikus az alakítása, már csak az ábrázata is képes feldobni a jelenetet. A borzalmas magyar cím ne tántorítson el senkit, óriási francia vígjáték, egy olyan hétköznapi témáról, ami nem minden esetben jön felszínre. Nagyon jól szórakoztam. :)

Egy óra hosszán keresztül egy laza vígjátékként jól funkcionál. Főként a főszereplő, Danny Boon-nak hála. Majd utána elkezd felvenni egy drámai vonalat, annak érdekébe, hogy ránkerőltessen egy tanulságot, és kapjunk 1-2 megható jelenetet. Működik, viszont ennek köszönhetően ellaposodik a végére a film. Szerethető, kedves kis francia komédia, egyszer érdemes megnézni. Nem egy pörgős állatság, hanem egy fokkal komolyabb vígjáték, aminek mondanivalója is van.

1-2 éve mikor elindultak a híresztelések, olyanokat lehetett olvasni, hogy: újra gondolják a Múmia szériát egy komolyabb hangvétellel. Én ebből kiindulva nem ezt vártam. Egy fokkal, nem lett jobb az elődeinél, sőt! A 99'-es első Múmiának volt egy királyul felépített, újdonsággal bíró története, ennek még az sincs. Azt hittem, hogy Tom Cruise és Russel Crow neve minőség a garanciára, ésszel nem tudom felfogni, hogy kerültek bele ebbe a rebbot-ba. Russel Crow féle történetszál annyira érthetetlen és fölösleges... semmit nem tesz a történetbe. A legrosszabbkor előjött erőltetett poénkodás képes volt elbarmolni egy komplett jelenetet. Hát a főhős szellemként visszatérő haverja, elkezd mai szleng... több»

Én őszintén megmondom, a Karib tenger kalózai filmek közül nekem csak az első rész okozta az elsöprő sikert. Viszont amennyire féltem ettől a mozitól, annyira kellemes csalódás volt ez a rész. Az első 15-20 perc elég lelombozó volt. Szinte kötelező jelleggel megkapjuk Johnny Depp ripacskodását és idétlenkedését. Már a harmadik és negyedik részben is fárasztó volt Jack Sparrow karaktere. Sikeresen átlépték azt a határt, ami miatt már engem nem tud szórakoztatni. Szerencsére fél órától ez a bohóckodás már alább hagy, nem is nagyon Depp volt a középpontban, és ez jót tesz a filmnek. Sztori egyszerű - mondhatni a szokásos - mégis jól működik. Látványban nincs hiány, és a zene most is hibátlan. H... több»

A krimi, mint műfaj mára már elég széles skálán mozog, de ez a film lehetne az alapja is. Nem mindennap látni ilyen bűnügyi filmet. Egyetlen egy bűnügy, maximálisan - több oldalról kivesézve. A nézőnek szépen fokozotatosan nyitják fel a szemét. Óriási. Rengeteg jeleneten érződik a feszültség, ügyesen alkalmaz nem egyszer fordulatokat. Kizárt dolog, hogy valaki unalmasnak találja. Mario Casast én nem tartottam nagy színésznek. Eddig a Bárka c. sorozatban és a Felhők fölött... romantikus filmjeibe láttam. Kezd felnőni a feladathoz, remélem a komolyabb filmek terén fogjuk viszont látni. Őszintén ajánlom a krimi rajongóknak, nem mindennapi film, szinte elfogadhatatlan, hogy hazánban semmi hir ró... több»

Semmit nem tudtam a Csodanő sztorijáról, a képregények távol állnak tőlem, így kifejezetten örültem, hogy elkészült ez a film is. A Batman vs Superman c. filmben minden, ami értékelhető (csak) Csodanő volt, viszont nem sok mindent tudtunk meg róla. Mostanáig. A görög mitológiával kivagyok békülve, nem vette el a kedvemet az amazonok és istenek bemutatása. Az amerika kapitány első része anno, azért tetszett, mert elugrott a megszokott környezettől, és a múltba repített minket. Végre itt is a történelembe ,,szuperhősködünk". Érzékelhető volt, hogy az eddigi kritikák miatt, a humort is nagy számban bele kellett csempészni a filmbe, viszont több esetbe nálam elvérzett - vagy túl fárasztóvá tetté... több»

Drámaként erősen működik a film, sőt azt a két szálon futó nagy szenvedést még sikerült is túltolni a másfél óra alatt. Számomra Schwarzenegger drámai oldala nem jött át annyira, mint például a Maggie c. filmben (Mondjuk ott egyedül kellett vajlúdnia, itt meg Kevin Zegers alakítása mellett Schwarzi eltörpül). Ami bosszant a filmben, hogy ha már igaz történet, szeretek a film elött/után kicsit ismerkedni a témával. Most sem volt másként, és azt kell mondanom, hogy tipikus amerikai giccstenger lett, pláne a vége. Kisebb változások nem zavarnak a film javára, de itt fölösleges volt már a záró jelenet. Elég tragédiát és szenvedést látunk a filmben, a végére már nem kell a plussz löket, főleg - h... több»

Szörnyű, mikor ennyi sztár van egy filmben, de maga a film meg, éppen csak nézhető. 3 látszólag egymától független történetet mutat be, ahol a végén már összeérnek a szálak. Ponyvaregényes történet mesélés, Guy Ritchie féle kameramozgásokkal, és stílusjegyekkel. Ezzel az utánzással nincs is semmi baj, de ezek a rendezők egy nagyszerű történetet, párbeszédeket össze tudtak mellé hozni. Ennél a filmnél semmi sem klappol. Vígjátékként ajánlották, de a filmben 1x tudtam felröhögni. Az első történet egy idétlen B kategóriás vígjátékot felidéző agyhalál. A vígjátékot ez a szál surolja, de egy 30 perces ripacskodásról beszélünk. A második sztori adott egy kicsi reményt, hogy talán kihoznak valamit ... több»

Daniel Radcliffe végre kellemes meglepetést okozott. Nagyon illik rá a szerep, és kitünően hozta amit kellet. A film főként krimiként akar érvényesülni, ami csak részben sikerült. Valahogy kiszámítható volt az az enyhe csavar a film végén. Nagyon jól bemutatják a beépüléshez való felkészülést, és izgalmas szituácikba kerül a főhős. De valahogy a második felétől kezd ellaposodni ez a szál. Valami hiányzott belőle, amit pl. az Amerikai História X c. filmben megkapunk. Egynek elmegy téglás krimiként, de maga a rasszista/skinhead filmek között eltörpül.