Clint Eastwood 94 évesen is képes meglepni El sem jutott volna hozzám a film híre, ha nem figyelném különösen Clint Eastwood karrierjét. Hihetetlen, hogy ilyen idősen is képes kimagasló filmeket rendezni. Ez is olyan alkotás lett, amely akár meg is koronázhatná pályafutását, ha itt – ne adj isten – véget érne.
A kettes számú esküdt egy régi vágású, lassú, de feszültséggel teli dráma, ami igazi ritkaság a mai filmfelhozatalban. Központi témája egy hatalmas erkölcsi dilemma, amelyet a film mesterien épít fel. A néző szinte együtt feszeng a főszereplővel a tárgyalóteremben, ami a rendezés egyik legnagyobb érdeme.
A szereposztás kifogástalan: „A” kategóriás színészek alakítják a karaktereket, és a színészi játékba nehéz lenne belekötni. ... több»
Netflixen nagy meglepetésemre fent van a Hangyák a gatyában 3! Nem tudom, a mai kamaszoknak mond-e valamit ez a cím, de a 2000-es évek elején óriási német vígjáték volt. Viszont aki az eredeti filmek hangulatát várja, annak el kell engednie az elvárásait, mert ennek a résznek gyakorlatilag semmi köze az előzőekhez – inkább csak az alapötletet ültették át a 2020-as évek kamaszainak világába. A meglepő az, hogy egyáltalán nem nézhetetlen. Egy korrekt tinifilm... A bajom csak az, hogy komolyabbra sikerült, mint kellett volna. Hiányzik belőle a poén és az a könnyed hangulat, ami vígjátékként működtetné. Így inkább egy egyszerű (de jobb), tini romantikus dráma lett.
Nem nézhetetlen! Egy hatodik Reszkessetek, betörők! filmnél ez bizony már dícséret... Reszkessetek, betörők! – Otthon, édes otthon. Nem nézhetetlen! Egy hatodik Reszkessetek, betörők! filmnél ez bizony már dícséret...
Ovizsaru 2, Hull a pelyhes 2, Beethoven 5, Denis a komisz karácsonya… és még sorolhatnám a családi filmek folytatásait, amelyek gyakran nemcsak hogy nem hoznak újat, de inkább a klasszikusokat árnyékolják be. Személy szerint ezeket a filmeket inkább kíváncsiságból nézem, hogy vajon meddig süllyedhet még a minőség. A Reszkessetek, betörők harmadik része után már igencsak mélyre zuhantak ezek a folytatások, és a legutóbbi darabok sem változtattak ezen a trenden.
Épp ez miatt vettem kihívásnak a hatodik feldolgozást a sorba, és a nulla elvárásommal mondhatni kellem... több»
Stan és Pan a kulisszák mögött Sosem tartozott a kedvenceim közé a Stan és Pan duó, de mindig is elismeréssel tekintettem a munkásságukra, hiszen belevésték nevüket a filmtörténelembe.
(Érdekes módon, míg Charlie Chaplint imádom, és a filmben is emlegetett Norman Wisdom – Pitkin filmeket is szívesen megnézem, valahogy Stan és Pan humora számomra mindig mesterkéltnek és erőltetettnek tűnt...)
Megfogott, hogy a Stan és Pan film 2019-ben nem egy feldolgozás, hanem egy életrajzi alkotás, amely betekintést nyújt a legendás duó életének kevésbé ismert időszakába. Különösen tetszett, hogy nem a fénykorukat mutatja be, hanem azt az időszakot, amikor karrierjük már leáldozóban volt, és próbálták újra megtalálni helyüket a szórakoz... több»
Az ítélet napja – újratöltve, de minek? Valljuk be, a Terminátor 2 utáni próbálkozások egytől egyig kudarcot vallottak. Nem véletlenül érezzük úgy, hogy azzal a két klasszikussá vált sci-fi akciófilmmel lezárult a történet. Ennek ellenére három sikertelen folytatás után is felcsigázott az ígéret, miszerint a Sötét végzet lesz a hivatalos harmadik rész...
Erre rákészülve azonban csalódnom kellett, mert a film kínosan szenved az önismétléstől. A Terminátor 2-ben látott történetet kapjuk vissza, kevésbé érdekes karakterekkel és minimális eltérésekkel. Mivel egy tökéletes filmre hajaz, részben ki is békülhettem volna ezzel, de a sok egysoros beszólás és a túlzásba vitt poénkodás rettenetesen irritált. Ez a fajta humor teljesen idegen ... több»
A műfajkeveredés néha remekül sül el, A Hold árnyékában pedig jó példa erre: ügyesen ötvözi a sci-fit a krimivel. Az időutazós filmeket imádom, és a fordulat, amit ebből kihoztak, meglepő és hatásos volt. Az oda vezető út viszont nem hibátlan – a karakterek egysíkúak, az öregedésábrázolás gyenge (főleg a főszereplőnél), és pár kérdés nyitva marad. Mégis, a Netflix kínálatában kiemelkedő darab, engem megfogott.
Életrajzi dráma szokatlan stílusban Mielőtt megnéztem volna a filmet, utánanéztem a történetnek, és kíváncsi voltam, hogyan dolgoznak fel egy ilyen médiabotrányt. Az O.J.: Made in America és az American Crime Story: O. J. Simpson-ügy óta jobban odafigyelek az efféle életrajzi filmekre – milyen jól is teszem, mert az Én, Tonya kihagyhatatlan élmény volt.
Már az első 15-20 perc világossá teszi, milyen hangulatra számíthatunk: egyszerre komikus és drámai. Ahogy haladunk előre, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a fekete humor dominál. Zavarba ejtő érzés, amikor a bántalmazásokat, a trágárul beszélő, lányát megalázó anyát nézzük – és mégis el-elnevetjük magunkat. Ez a sajátos tónus frissességet visz a szokványos életrajzi filmek köz... több»
Egy bosszútörténet művészi oldalról megközelítve Teljesen más típusú filmre számítottam, de végül kellemes csalódásként éltem meg. A tartalom és a borító egy tipikus thrillert ígér, mégis egy művészien megkomponált drámát kapunk.
A Dogman – Kutyák királya ízig-vérig európai alkotás, amely teljesen elrugaszkodik a hollywoodi nagyfilmek világától. A környezet és a szereplők sokkal valóságosabbnak hatnak, a történet bonyodalma pedig hétköznapi, életszerű problémából indul ki.
Utánanéztem, mennyire épül igaz történetre Matteo Garrone filmje, és a lezárásban látott főtéri jelenet valóban megtörtént. A rendező azonban egy művészi csavarral új értelmet adott neki, ami különleges atmoszférát kölcsönöz a filmnek.
Ha már művészfilmként tekintek a Do... több»
A műfajban nem egy kiemelkedő darab, de Sam Worthington kihozza belőle a maximumot A film teljes története egyetlen nagy fordulatra épít, így szinte lehetetlen SPOILER mentesen értékelni. Ha még nem láttad, kérlek, csak akkor olvasd el, ha már megtapasztaltad a film csavarját!
A Netflix egyik legjobb thrillerjeként emlegetik, amit erős túlzásnak tartok. Bár tény, hogy a műfaj klasszikus elemeit ügyesen alkalmazza, és próbálja félrevezetni a nézőt, egy tapasztaltabb szemnek már előre sejthető a csavar.
Legalábbis nálam ezért nem működött maradéktalanul a film végén a csattanó. Az oda vezető úton rengeteg utalás van, ami felnyit(hatja) a néző szemét. Például többször is említik, hogy fejsérüléssel kezelték az apát, és néhány jelenetben kifejezetten fókuszálnak erre. Egy ilye... több»
Klisés romantikus vígjáték, ami pont a kliséket parodizálja… Érted? Nehezen szántam rá magam a filmre, de barátnőmmel egy laza délutánra megfelelő "randifilmnek" tűnt az előzetes alapján, ami, hozzá kell tennem, meg is fogott… Azonban kb. a film feléig működött az alapkoncepció, onnantól kezdve pedig ugyanabban a mederben haladt tovább, amire korábban paródiaként utalt. Hogy őszintén megmondjam, ilyen jelenséggel nem sűrűn találkoztam, már csak ezért is érdemes volt megnézni.
A másik pozitívum, hogy talán ez az első filmje a színésznőnek, amire azt mondom, kétség nélkül, hogy bájos… Rebel Wilson eddig még nem volt ennyire szerethető egy filmjében sem. Korábbi szerepei mindig is irritálóak és unszimpatikusak voltak számomra, szóval tényleg kellemes csalódáské... több»
Amikor a helyszín szórakoztatóbb, mint a szereplők együtt… A Netflix kínálatából választottam egy könnyed filmet, és bár az előzetes nem volt túl meggyőző, Jean Reno neve felkeltette az érdeklődésemet, hiszen őt az utóbbi időben ritkán láthatjuk a képernyőn. Sajnos, a film során kiderült, hogy a három (majd négy) főszereplő közül az ő karaktere lett a legérdektelenebb.
Ez nem egy tipikus vígjáték, inkább egy szokványos road movie, ahol a drámai elemek dominálnak. Az alapsztori egyszerű: két régi barát (a haldokló fél lányával) a barátjukhoz igyekeznek, miközben egy régi autóval vágnak neki a sivatagi útnak. A film másfél órája ezt a fárasztó utat mutatja be, miközben a szereplők A-ból B-be próbálnak eljutni.
Ahhoz, hogy ez az átlagos történet igazán... több»
A borító és a leírás alapján romantikus vígjátékra számítottam, így barátnőmmel nekiindultunk a filmnek. Hamar kiderült azonban, hogy nem egy sablonszerű tini-vígjátékról van szó, hanem inkább a drámai szálak dominálnak. A történet egy hátrányos helyzetű srác köré épül – aki a szerelem hatására próbálkozik az iskolában –, ami elméletileg megállná a helyét, de a lassan bontakozó cselekmény és a felvázolt romantikus szál végül sebezhetővé válik. A vígjátéki elemek csak az anya karaktere (Judy Greer) túlzott aggódása és a srác lúzersége révén próbálnak megjelenni, de ezek inkább drámai irányba tolódnak el. A lezárásban van némi meglepetés, és a másfél órás hossz mindenképpen könnyed élményt kín... több»
A film jó, csak nem annak készült, akinek az előzetes ígérte Ez manapság gyakori probléma: ha a kritikusok imádnak egy filmet, a hétköznapi nézők gyakran lehúzzák. Nem feltétlenül azért, mert rossz, hanem mert mást kaptak, mint amit az előzetes sugallt. Az Ad Astra – Út a csillagokba is ebbe a csapdába esett. A marketing akciódús sci-fiként pozicionálta, így sokan, köztük én is, teljesen más elvárásokkal ültünk be a moziba. A végeredmény viszont egy lassan kibontakozó, filozofikus dráma lett – és ez sokak számára csalódást okozhatott.
Pedig a nyitány grandiózus. Az első fél órában a látvány lenyűgöző, a világépítés ígéretes, de aztán a film tempót vált: onnantól Brad Pitt egyszemélyes drámája kerül előtérbe. Pitt remek alakítást nyújt, de a történet t... több»
Amit várhatunk egy ötödik Rambo filmtől, azt részben meg is kapjuk. Részben... A Rambo 5 első beharangozója nagyon felcsigázott. Egyrészt, mert Stallone a Rocky-szériát is újra feltámasztotta, másrészt 2008-ban a John Ramboval sem nyúlt mellé...Egyszóval tudja az öreg, hogy mit csinál. A film premierjéig tartottam is egy Rambo maratont, így tényleg felkészültem a karaktert illetően.
Abból a pár kedvcsinálóból is le lehetett szűrni, hogy a nagy háborús veterán már nem fronton, hanem kisebb környezetben intézi el a rosszfiúkat. Nagyjából az első rész színvonalára számítottam. Ez részben sikerült csak, hisz bármennyire is szórakoztatott a Rambo 5, némileg kilóg a sorból. Az első két résznek (főleg az elsőnek) a puszta emberölésen kívül van egy mondanivalója, egy komolyabb... több»
A Riviéra vadorzói lebutított verziója – ez lenne a modern vígjáték? Az elmúlt években egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy egy új vígjáték menet közben lepleződik le mint egy régi klasszikus feldolgozása – csak épp azzal a „csavarral”, hogy a nemeket felcserélték. Mi kell a férfinak? (2019), Átejtve (2018), és most a Csaló csajok. A gond nem az, hogy léteznek ezek az újragondolások, hanem hogy egyik sem méltó az eredetihez. De még ha el is engedem az összehasonlítást, önmagában is egy gyenge, felejthető vígjátékot kapunk.
A Riviéra vadorzói számomra a műfaj csúcsa. Régi vágású, okosan felépített, fordulatos és stílusos film. A Csaló csajok pedig ennek egy lebutított, kiforgatott változata. A történet szinte egy az egyben megegyezik, így aki ismeri az 199... több»
Ha még sosem láttál gengszterfilmet, talán tetszeni fog... A kritikusok darabokra szedték, de próbáltam bizakodó maradni – főleg azért, mert John Travolta az American Crime Story első évadában bizonyította, hogy van benne potenciál. Gondoltam, ha ott ügyvédként nagyot alakított, akkor egy ikonikus maffiafőnök bőrébe is könnyen belebújik.
Nos, részben sikerült neki. De sajnos a Gotti annyi ponton vall kudarcot, hogy még egy erős főszereplő sem tudja kihúzni a gödörből.
Mielőtt belemennék, miért ennyire sablonos az egész, leszögezném: nem nézhetetlen film. A Fekete mise Johnny Depp-pel például szerintem sokkal nagyobbat bukott, mint a Gotti.
A szereposztás viszont hagy maga után kívánnivalót – vagy legalább a sminkesek dolgozhattak volna jobban. Elkép... több»
A Jack és Jill ejtette seb újra felszakadt... Nem tudom, miért kezdtem el. Nem tudom, miért fejeztem be. És főleg nem tudom, miért hittem akár egy pillanatig is, hogy ez jó film lehet az előzetes alapján. Úgy gondoltam, egy laza esti vígjátéknak vagy egy bűnös élvezetnek még elmegy – hisz (ciki vagy sem), annak idején a Norbit című förmedvényen is el tudtam szórakozni, sőt, a mai napig idézgetünk belőle a családban.
Marlon Wayans viszont nagyobbat akart markolni az őrültségből, mint amit kezelni tudott, és ennek katasztrofális eredménye lett. Egyszer sem mosolyodtam el a filmen. Egyetlen vicc sem működött. Az egész egy kínos, végtelenül erőltetett ripacskodás, amit nézni is fárasztó. A történet maga még működhetne is, ha a hat főszerepl... több»
A jó és a rossz SZEMTŐL SZEMBEN! Ismerős lehet valahonnan Nagy kételyekkel ültem le a Gengszterzsaruk elé. Gerard Butler mostanában a B-kategóriás filmek világában rekedt, a rendező pedig a Támadás a Fehér Ház ellen 2-t is jegyzi – nem túl biztató előjelek. Ha mindez nem lenne elég, a szereplőgárdában feltűnik 50 Cent is, akiről finoman szólva sem a színészi tehetsége jut először eszembe.
Talán a negatív elvárásaim miatt is, de a film kellemes meglepetést okozott. A kisebb-nagyobb hibái ellenére egy szórakoztató darab. Már az elején remek párhuzamot állít a két banda közé, és a főszereplők – Butler és Pablo Schreiber – elviszik a hátukon az egész show-t. (Nem mintha ez nehéz lett volna, mivel a mellékszereplők sajnos elég felszínesek.)
A sztori lén... több»
Az agyam egyik fele kitűnően szórakozott, a másik viszont kínosan feszengve figyelte az eseményeket.
Ritkán mondom egy filmre, hogy az alpáriság – értsd: altesti poénok és káromkodások – szórakoztató formában van tálalva, de itt sikerült elérni ezt az egyensúlyt. Nem véletlen, hogy az előzetes a Rossz szomszédság filmekhez hasonlította az alkotást, hiszen hangulatában és humorában is közel áll hozzájuk. A Jó srácok másfél órás játékideje nagyobbrészt garantálja a nevetést – a poénok néhol kínosak, néhol fárasztóak, de összességében működnek, főleg a gyerekszereplők naivitására építve.
A történet mélységét vagy komolyabb mondanivalót nem érdemes keresni mögötte, hiszen a humor leginkább a gye... több»
Ne egy klasszikus, régi vágású westernre számítsunk…
A hagyományos westernek mára szinte kihaltak, ezért ha felbukkan egy olyan modern alkotás, amely ígéretesnek tűnik, érdemes odafigyelni rá. Így voltam a Testvérlövészek című filmmel is. Tudom, hogy a műfaj sosem igényelt túlságosan összetett történetet – a klasszikusokban is leggyakrabban bosszú, rablás vagy egy kiszabadítás volt a fő mozgatórugó. Mégis, ettől egy kicsit többet vártam.
A színészgárda és az előzetes okkal keltette fel az érdeklődésemet, de végül csalódást okozott. A film humora nálam teljesen hatástalan maradt – egyetlen olyan momentumot sem találtam benne, ami miatt indokoltnak érezném a vígjáték besorolást. Ugyanakkor a k... több»
83 Esküdt #2 / Kettes számú esküdt (2024)
El sem jutott volna hozzám a film híre, ha nem figyelném különösen Clint Eastwood karrierjét. Hihetetlen, hogy ilyen idősen is képes kimagasló filmeket rendezni. Ez is olyan alkotás lett, amely akár meg is koronázhatná pályafutását, ha itt – ne adj isten – véget érne. A kettes számú esküdt egy régi vágású, lassú, de feszültséggel teli dráma, ami igazi ritkaság a mai filmfelhozatalban. Központi témája egy hatalmas erkölcsi dilemma, amelyet a film mesterien épít fel. A néző szinte együtt feszeng a főszereplővel a tárgyalóteremben, ami a rendezés egyik legnagyobb érdeme. A szereposztás kifogástalan: „A” kategóriás színészek alakítják a karaktereket, és a színészi játékba nehéz lenne belekötni. ... több»