Egy izgalmas thriller, de nem tudja végig tartani a feszültséget Bár merész azt állítani, hogy ez egy igaz történeten alapuló film, mivel a valós események hátteréről nem tudunk semmit, mindössze annyit, hogy a főhőseink rejtélyes körülmények között eltűntek, a film ettől függetlenül jól működik. A történet majdnem teljesen fiktív, de így is képes thriller és dráma műfajában hatékonyan megfogni a nézőt. Sajnos, a befejezés elrontja az összképet, és ez rontja le az élményt.
A film bevezetése jól sikerült, mivel alaposan bemutatja a három főszereplő különböző tulajdonságait és gondolkodásmódját, amivel három generációs kontrasztot alakít ki. A bonyodalom nem éppen eredeti, de hatásos, mivel a feszültség tényleg az idegeinkig hatol. Minden egyes párbeszéd és... több»
A sci-fi háttérbe szorul, de a romantika működik A magyar cím mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Gyakran találkozunk kínos szójátékokkal vagy erőltetett utalásokkal (pl. Jóbarátok után Jóapátok), de ezúttal védenem kell a fordítást. Bár elsőre furcsának tűnhet, meglepő módon jobban illik a történethez, mint az eredeti cím.
Az előzetes alapján egy könnyed sci-fi-romantikus vígjátékot vártam – és pontosan ezt is kaptam. A főhős úgy építi meg az időgépet (többször is), mintha egy technikaórás projekt lenne alsó tagozatban. A film egyáltalán nem mélyed el az időutazás bonyolultságában, így aki emiatt érdeklődik iránta, könnyen csalódhat. Én is így jártam – itt nincs paradoxon, nincs időhurok, és senki sem üldözi a saját múltbéli mását. Az i... több»
A modern kor Chucky-ja Nem sok reménnyel ültem be a moziba, hiszen Chucky „kalandjai” már annyi folytatást megértek, hogy egy újabb rész hallatán az ember leginkább egy tévéfilm színvonalára gondol. Őszintén szólva én trilógiaként kezelem a franchise-t, a 2000-es évek utáni daraboktól pedig tudatosan távol tartottam magam. Éppen ezért lepett meg, hogy a 2019-es Gyerekjáték azon ritka remake-ek közé tartozik, amelyeknek tényleg volt értelme.
A történetet erősen leegyszerűsítették – tele van horrorfilmes klisékkel –, ugyanakkor a modern korhoz igazították az ikonikus babát. Nincsenek voodoo-varázslatok és lélekátvitel, helyette egy (szándékosan!?) meghibásodott, mesterséges intelligenciával működő android baba kapta... több»
Nem kéne folytatás, de ha már van; akkor élvezzük! A John Wick trilógia minden részét moziban néztem végig. Az első film sikere után a folytatás sajnos csalódást okozott, és már akkor is úgy éreztem, hogy ennek a történetnek nem lett volna szüksége további epizódokra. Ezt az állításomat a mai napig fenntartom. Ennek ellenére, miután a második részben egyre inkább a féktelen akció került előtérbe a történet rovására, már tudtam, mire számítsak a harmadik felvonásnál. Így azt kell mondanom, hogy kellemes meglepetés ért.
Továbbra is igaz, hogy a sztori lényegében nem létezik, és John Wick motivációja is egyre inkább elvész – már a második részt is „leírtam” emiatt. A John Wick 3 viszont nem árul zsákbamacskát: pontosan tudja, kik a célközönsége... több»
Szokták mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni. Ezért! Nagyon nehéz a sorozatra egészként tekinteni, mert a Charlie Sheen utáni időszak kritikán aluli. Tulajdonképpen két teljesen különböző szériáról beszélhetünk egy név alatt...
Az első nyolc évadot tucatszor megnéztem már esti kikapcsolódás, munka utáni rövid szórakozás céljából. És most maradjunk is kicsit itt a Charlie Sheenes részeknél (összesen nyolc évad): a történet apránként, az évadok elteltével mindig hozott egy kis újítást, de sosem rontott a sorozat minőségén. Alan Harper szerethetően volt számító és ügyetlen, Jake Harpert pedig a vicces és egyben cuki jelző kísérte végig, aztán a kamaszkori középsulis, első szerelmes dolgot is igen jól elviccelték vele. Charlie Harper egyenesen kir... több»
Okkal a legsikeresebb szitkom közel 25 év után is Évente egyszer végigdarálom a 10 évadot. Az idei „maraton” is megvolt már. Vannak időszakok, amikor annyira lefáraszt a munka és az élet, hogy nincs kedvem új filmekbe vagy sorozatokba kezdeni. Ilyenkor a Jóbarátok a tökéletes esti kikapcsolódás. Ilyenkor lefekvés előtt pár rész Jóbarátok elszórakoztatja az embert.
Nem olyan, mint a mai szitkomok többsége, van benne valami egyedi és szerethető, amit csak ebben a sorozatban tapasztaltam. A romantikát és a vígjátékot mesterien ötvözi, és sokszor elérzékenyül az ember, majd mindig a „már majdnem nyálas részeknél” képesek elpoénkodni. Az évadok vége kellően izgalmas, teljesen fenntartja az érdeklődést, és működnek a különböző csavarok. Mivel sok... több»
A németek egy igazán egyedi hangulatú misztikus sorozatot tettek le az asztalra Az elmúlt egy évben számtalanszor belefutottam a Dark magasztaló kritikáiba, így elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb én is belevágjak. Sok minden szólt mellette, ami különösen vonzó számomra: elsősorban az időutazás témája, amely bármilyen formában jöhet, másodsorban pedig az európai gyártás. Szeretek eltávolodni az amerikai filmes sablonoktól, így bizakodva kezdtem neki a sorozatnak. Tíz részt terveztem egy hétre elosztani, de annyira beszippantott a Dark világa, hogy két nap alatt ledaráltam az egész évadot.
Ez a sorozat hihetetlenül elvont – az atmoszféra a legnagyobb erőssége. A nyomasztó filmzene és a folyamatosan megnyíló rejtélyek olyan különleges hangulatot teremtenek, hogy egysze... több»
A Mi kell a nőnek női feldolgozása. Kellett ez nekünk? Barátnőm választotta a filmet esti kikapcsolódás gyanánt. Gyanútlanul el is kezdtük nézni, és én, ostoba módon, még a címből sem sejtettem, mire vállalkozom. Egy szűk fél óra után esett le, hogy a Mel Gibson-féle Mi kell a nőnek? kapott egy női remake-et. Őszintén: szükség volt erre?
Nem tudom, mi ez a női feldolgozás-mánia Hollywoodban. Maga az ötlet még nem is lenne probléma, ha végre látnánk egy olyat, ami tényleg működik. De a Szellemirtók és az Ocean’s 8 bukása után most már olyan klasszikus vígjátékokat is elővesznek, mint A Riviéra vadorzói vagy jelen esetben a Mi kell a nőnek?. Az értékelések pedig magukért beszélnek.
A film egyértelműen a női közönséget célozza, de a minőség még így... több»
Kimagasló látványvilág – és semmi több Úgy voltam vele, hogy sokat nem veszíthetek, ha már egy Peter Jackson nevével fémjelzett filmet nézek. Nos, ez csak részben bizonyult igaznak: a látvány valóban kárpótol, de minden más – ami miatt igazán kimagasló lehetne ez az alkotás – csúnyán alulmarad.
Az alapkoncepció ugyan merész és ígéretes, de mintha a készítők fantáziája itt ki is merült volna. Egy középszerű, alibi sztorit kanyarítottak köré, ami nem tudja igazán kihasználni a világában rejlő lehetőségeket. Ráadásul a felvázolt jövőkép komolysága számomra már a film elején szertefoszlott, amikor a kiállított "amerikai istenek" között a Gru minyonjainak szobra is feltűnt... Ezen a ponton éreztem, hogy nem biztos, hogy jó helyen járo... több»
Egy teljesen fölösleges női Bosszúvágy feldolgozás A Peppermint előzetese még megfogott, de amint megláttam a történet vázát és a rendező nevét, már sejthető volt, hogy ugyanabba a buta, klisés akcióorgiába csöppenünk, mint Pierre Morel korábbi filmjeinél (Elrabolva, Gunman). Az Elrabolva ugyan még sikeres volt, de nem lehet a végtelenségig ugyanazzal a sablonnal eladni egy filmet – egy középkorú színészt egyszemélyes hadsereggé alakítva.
A történet és a kivitelezés sem kínál semmi újat: az elmúlt harminc évben évente készül egy-két hasonló bosszúfilm kisebb-nagyobb költségvetéssel. Ez a zsáner már annyira elcsépelt, hogy önmagában nem elég egy film sikeréhez. Az egész cselekmény – még a „fordulatok” is – előre kiszámíthatók, mintha fejben m... több»
A Kokainkölyök valóban megtörtént eseményeken alapul, ezért külön figyelmet szenteltem neki. Mégis, valami hiányzott belőle, amit az ilyen típusú „életrajzi” drámáktól megszokhattunk. A történet nem túl erős; hasonló gengszteréleteket számos filmben láthattunk már, fiktíven és valós alapokon egyaránt. Ráadásul a magyar szinkron egyes jeleneteket eléggé irritálóvá tett. Különösen a „néger vakert” nem tudja hitelesen visszaadni a magyar nyelv, így mindenképpen érdemes angolul nézni a filmet. Szerencsére a film felénél változik a történet iránya és stílusa, ami a film javára válik. A sablonos bűnügyi vonal helyett inkább egy hatásos dráma bontakozik ki. Ebben pedig Matthew McConaughey kiemelked... több»
Tarek Boudali és bandája sosem fárad el... Többször írtam már, hogy Philippe Lacheau és csapatának filmjei mindig remek szórakozást nyújtanak számomra. A Felvigyázó óta, amint az új filmjük a premierlistán szerepel, máris irány a mozi, mert tudom, hogy egy újabb őrült, néhol bugyuta és klisés vígjáték vár rám, ami garantáltan könnyesre röhögtet. Bár ez a stílus megosztó lehet – egyesek talán az Adam Sandler-féle, jól kitaposott ösvényt látják benne –, eddig a nevük garanciát jelentett a szórakoztató agymenésre (Alibi.com, Elmentek otthonról).
A Hozzám jössz, haver? esetében annyi a változás, hogy a rendezői székben Tarek Boudali ült, aki Philippe cimborája. Érezhető a különbség, de a színvonal nem változott jelentősen. Mondhatni, egy... több»
Ilyen finálét, ilyen moziélményt 10 évben, ha egyszer kaphatunk 2008-ban indította a Marvel Stúdió ezt a hatalmas univerzumot. Azóta figyelemmel kísérem, és csodálom azt az összefüggést, amit az évről évre debütáló szuperhős mozik közt felfedezni lehet. Már a tavalyi Végtelen háború is megmutatta, hogy a 20 filmen át dédelgetett gyümölcs beérett. Hihetetlen, de a Bosszúállók: Végjáték képes volt mindezt az érzést és élményt a csúcson túlra emelni. Minden képzeletemet felülmúlta, és olyan moziélményt nyújtott, amit csak 10-15 évente adhat egy ilyen nagyszabású film.
Természetesen spoilermentesen írok a Végjátékról, ami piszok nehéz feladat, hiszen hála a kitűnő marketingnek, egyik előzetes sem lőtt le semmit előre. Így minden poén, minden dráma és fordula... több»
Nem csalódtam még skandináv filmekben – mostanáig Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy skandináv filmben ekkorát csalódhatok. A film magyar címe és a leírás izgalmasabban hatott rám, mint maga a film.
A játékidő nem haladja meg másfél órát, mégis a lassú tempó unalmas, érdektelen időtöltéssé válik. A film ismertetője említ drogkereskedőt, szerelmi háromszöget és erőszakot. Mivel dán filmet nézek, elvártam azt a jellegzetes skandináv stílust, ami ezen témák hallatán rögtön beugrik, de sajnos semmi nem köszönt vissza belőle. A karakterekről szinte semmit sem tudunk meg, sem a bűnözői életformáról, sem a főhősök kapcsolatáról. Igazából azt se tudnám megfogalmazni, miről szólt a film. Vártam egy fordulatot, egy izgalmas befejezést, ami feldobj... több»
Csak képregényrajongóknak? Elismerem, hogy a Pókverzum egy rendkívüli vizuális élményt kínál, és teljes mértékben értem, miért aratott akkora sikert a közönség és a kritikusok körében. A képregényes stílus egyedülálló, a színek vibrálnak, és az animáció tényleg egyedi látványvilágot teremt. Az akciók látványosak, a zenei aláfestés pedig tökéletesen passzol a film hangulatához. Röviden szólva: menő. De itt véget is ér az, amit én személy szerint dicsérni tudok.
Az első egy óra kifejezetten szórakoztató volt, az alaphelyzet és a főszereplő karaktere is működött számomra. A mentor és tanítvány kapcsolat, a drámai pillanatok és a humor jól voltak adagolva. A gond ott kezdődött, amikor bejöttek a többi dimenzióból érkező, ... több»
Egy új rendező, egy új irány – és végre egy szerethető Transformers-film Kövezzetek meg, de egyáltalán nem kedvelem a Transformers-filmeket. Annak idején az első rész még lekötött, de az utána következő folytatásokkal a széria számomra egyre mélyebbre süllyedt. Az ismerősök és a meglepően pozitív kritikák viszont meggyőztek arról, hogy érdemes adni egy esélyt az Űrdongó-nak. És milyen jól tettem!
Az előző filmek Michael Bay-féle "CGI-káoszát" levetkőzve az Űrdongó visszatért az alapokhoz: a film egyszerre szolgál előzményként és spin-offként, de ami igazán különlegessé teszi, az a családbarát, bájos megközelítés. Mintha az E.T. – A földönkívüli és a Kicsi kocsi – Irány a Hollywood (vagyis a Herbie-filmek) stílusát ötvözték volna a Transformers világával. A sztori... több»
A DC univerzum végre elszakad a komor hangvételtől, és egy könnyed szuperhősfilmmel bizonyít Az előzetes alapján sokan arra számítottak, hogy a Shazam! egy friss, humoros színfolt lesz a DC filmjei között – és ebben nem is tévedtek. A Shazam! ugyanis egyértelműen más irányt vett, mint a megszokott sötétebb tónusú DC-filmek, és bátran vállalja, hogy ezúttal a szórakoztatásé a főszerep.
Viszont a film nehezen indul be. Billy Batson karakterének bemutatása kissé elnyújtottnak és izzadságszagúnak érződött, és az első fél órában a humor is döcögős. De amint Billy elnyeri szupererejét és átalakul Shazammá, az igazi móka csak akkor kezdődik. A Shazam! legnagyobb erőssége egyértelműen a címszerepet alakító Zachary Levi, aki zseniálisan hozza a gyermeki lelkesedést egy felnőtt testben. Minde... több»
Nem hibátlan, de méltó befejezés Sam Raimi trilógiájának Kövezzetek meg, de 2019-ben, a rengeteg Pókember-feldolgozás közepette is úgy gondolom, hogy Sam Raimi eredeti trilógiája a legjobb élőszereplős adaptáció. Talán közrejátszik benne a nosztalgia is, hiszen ezek a filmek iskolapéldái annak, hogyan lehet szerethető, látványos és ikonikus szuperhősmozit készíteni – egy olyan korban, amikor még sehol sem voltak a Bosszúállók.
Az első két rész sikerét látva Raimi nagy fába vágta a fejszéjét a trilógia befejezésével, és noha a látvány és az akciójelenetek minősége kifogástalan, a film túlzsúfolttá vált. Három főgonosz már túl sok volt egyetlen történetnek, és érezhető, hogy a stúdió rákényszerítette Venom szerepeltetését. Emiatt egyik ellenfél sem ... több»
Stephen King klasszikusa végre méltó feldolgozást kapott Stephen King munkásságával csak érintőlegesen vagyok tisztában – regényeit ugyan nem olvastam, de a klasszikussá vált történeteit a régi filmadaptációkból ismerem. Így volt ez a Kedvencek temetőjével is, amely szerintem megérdemelt egy igényes, korszerű újrafeldolgozást.
Nem tudom megítélni, hogy mennyire sikerült visszaadni a regény hangulatát, de az biztos, hogy az 1989-es változathoz képest ez a verzió sokkal igényesebb és profibb lett – mind a látvány, mind a színészi alakítások terén. Bár a készítők változtattak néhány kulcsfontosságú elemen, ami miatt sok rajongó kritizálta a filmet, szerintem ez nem ártott az összhatásnak. Sőt, azok számára, akik már ismerik az eredeti történetet, tar... több»
Fura film, ami a horror rajongókat is képes két táborra osztani Hónapokon keresztül elkerülhetetlenül belebotlottam vagy a trailerbe, vagy a film magasztalásáról szóló cikkekbe. Nyilván elérte a célját: a kíváncsiságom egyre nőtt Jordan Peele filmjei iránt, így ott is voltam a premiernapon a moziteremben. Általában nem szoktam sokat várni a véleményem megfogalmazásával, de több nap sem volt elég a film megtekintése után, hogy helyre rakjam magamban a vegyes érzéseket, amelyek kavarogtak bennem. Egy szóval jellemezve a legtalálóbb kifejezés: fura.
Sejtettem, hogy a filmnek erős művészi vonatkozása lesz. Sajnos azonban esetemben ez csak annyit eredményezett, hogy felfogtam: „itt valamire utalt ezzel a jelenettel”, de ezen túl nem sokat tudtam kezdeni vele.... több»
66 Az eltűntek (2018)
Bár merész azt állítani, hogy ez egy igaz történeten alapuló film, mivel a valós események hátteréről nem tudunk semmit, mindössze annyit, hogy a főhőseink rejtélyes körülmények között eltűntek, a film ettől függetlenül jól működik. A történet majdnem teljesen fiktív, de így is képes thriller és dráma műfajában hatékonyan megfogni a nézőt. Sajnos, a befejezés elrontja az összképet, és ez rontja le az élményt. A film bevezetése jól sikerült, mivel alaposan bemutatja a három főszereplő különböző tulajdonságait és gondolkodásmódját, amivel három generációs kontrasztot alakít ki. A bonyodalom nem éppen eredeti, de hatásos, mivel a feszültség tényleg az idegeinkig hatol. Minden egyes párbeszéd és... több»