MMcFly2015

Kedves, de giccsbe hajló családi film
Sokáig halogattam a film megnézését, mert a kutya reinkarnációjára épülő történet finoman szólva sem keltette fel az érdeklődésemet. Végül otthoni mozizás során, barátnőm nyomására beadtam a derekam. Részben kellemesen csalódtam. Számomra hatalmas előny, ha egy kutyás filmben nem erőltetik rá az állatokra a mesterséges CGI-arcjátékokat. Nem néztem utána a technikai részleteknek, de a látottak természetesnek hatottak, ami sokat hozzátett az élményhez. Az első 40 perc során a film ügyesen felépít egy bájos, szerethető kapcsolatot a kutya és gazdája között. Ez épp elég ahhoz, hogy az első komolyabb drámai fordulat igazán mélyre hatoljon. Az ezt követő lélekvándorlások már nem tudnak ugyanilyen ... több»

Felkészültem a legklisésebb tinihorrorra az előzetes alapján, és az első fél óra csak megerősítette ezt az elvárásomat. A film bevezetője a főszereplő tinik világába kalauzol, ami számomra borzasztóan irritáló volt, így a karaktereket esélyem sem volt igazán megkedvelni vagy megismerni. Viszont amint a történet átlép a címet adó Horror Parkba, a látványvilág gondoskodik róla, hogy egy pillanatra se unatkozzunk. A díszletek kiváló atmoszférát teremtenek, így nem csupán a kamaszokat levadászó gyilkos miatt érezni a feszültséget, hanem maga a helyszín is hozzájárul a horrorélményhez. A park ötlete remekül működik, és valóban olyan érzést kelt, mintha együtt fedeznénk fel a szereplőkkel. A mindö... több»

Egy thriller, amiben semmi nem működik
A kritikusok véleménye ritkán befolyásol egy filmmel kapcsolatban, ezért mindig a megtekintés után olvasom el az adott alkotásról szóló véleményeket. A Vihar előtt viszont ráébresztett, hogy néha nem árt előre tájékozódni – legalább egy vészjósló érzés figyelmeztethetett volna, hogy mire ülök be… Ennek a filmnek láttam a legtöbbször az előzetesét moziban (a premierdátum tologatása miatt), és egy feszes, rejtélyes thrillert sugallt. Ehhez képest semmi sem igaz abból, amit a trailer ígért. Már a film elején érezhető, hogy valami nincs rendben a sztorival. Apróbb utalások vezetnek a közelgő csattanóhoz, de senki sem számít arra, hogy egy műfajváltó fordulatról van szó. Nyitott vagyok az egyedi ... több»

Aki elkezdi a filmet, valószínűleg tisztában van vele, hogy nem egy amerikai szuperprodukciót lát – inkább egy egyhelyszínes (illetve annak közvetlen környezetére korlátozódó) drámát, mintsem egy látványos katasztrófafilmet. Ha ezzel a szemlélettel ülünk le elé, akkor a rövid játékidőnek köszönhetően egy egyszerű, de szórakoztató filmet kapunk. Kifejezetten tetszett az a jelenet, amikor a szereplők gázpalackkal lemerészkednek az utcára. Rendkívül hatásos módon ábrázolja az apokalipszis előszobáját és a túlélésért folytatott küzdelmet – például a tetőn talált gázpalackért vívott harc kifejezetten feszült pillanat volt. A látványvilágot próbálták felülnézeti képekkel erősíteni, de ezek a tájké... több»

Nem mindennapi üzenet a rasszizmusról
A hosszabb játékidő ellenére a Csuklyások – BlacKkKlansman egy percre sem hagy unatkozni. Az abszurditás és a humor tökéletes egyensúlyban van a komoly mondanivalóval, így a film nemcsak szórakoztat, hanem erőteljes üzenetet is közvetít. Spike Lee már több filmjében kifejezte a rasszizmusról alkotott véleményét (számomra a legemlékezetesebb az Utolsó éjjel Edward Nortonnal), és bár volt egy hosszabb kihagyása, most ismét egy mesterművet tett le az asztalra. A történet remekül mutatja be a fekete közösség motivációit és eszméit (Patrice karakterén keresztül), miközben párhuzamosan a Ku Klux Klán gondolkodásmódjába is betekintést nyerünk. A film tele van szatirikus humorral, de a felszín alatt... több»

Tökéletesnek tűnő, de mégis kevés egyszemélyes alkotás
A Pusztító már az előzetesével felkeltette az érdeklődésemet, így nem is volt kérdés, hogy moziban nézem meg. Egy jó krimit kaptam, de az előzetes alapján valamivel nagyobb durranásra számítottam. A film borzasztóan lassú tempót diktál, amit még a párhuzamos történetszál sem tud igazán felpörgetni. Alapvetően szeretem az ilyen szerkezetű filmeket, de itt több helyen elvérzik ez a megoldás. A múltbeli szál – ami egyértelműen a legizgalmasabb része a történetnek – egyre inkább háttérbe szorul, ahogy halad előre a játékidő. Helyette egy harmadik, kezdetben feleslegesnek tűnő bonyodalommal, az anya-lánya közti drámázással próbálják kitölteni az időt. Már az előzetesben is egyértelmű volt, hogy a... több»

Imádom a skandináv krimiket, de a Q-ügyosztály filmjei külön figyelmet érdemelnek. Az eddig kétévente érkező részek remekül teljesítenek a műfajon belül, és nem tapasztalható minőségromlás, ami ritkaság egy sorozat esetében. A párhuzamos idősíkok (múlt és jelen) vezetése ismét kellően feszült atmoszférát teremt, leköti a néző figyelmét. Ezúttal a felgöngyölített ügy nem a brutalitásával sokkol, hanem lelkileg hagy mély nyomot – nemcsak az áldozatokban, hanem a nézőkben is. A film egy rendkívül hihető és nyomasztó témát boncolgat, amelyet a komor hangulat még inkább felerősít. A nyomozópáros jobban működik, mint valaha: a kettejük közti egysoros beszólások remekül ellensúlyozzák a sötét tónus... több»

Sajnos csak egy újabb tucatfilm... Tisztában voltam vele, hogy ez egy „B” kategóriás film, és ennek tudatában az első felét még élvezni is tudtam. A szokásos, sablonosan ábrázolt alvilág, amely egyre mélyebbre rántja a főhőst, önmagában rengeteg potenciált rejtett volna – mégis egy elcsépelt emberrablós történet felé sodródunk, nulla feszültséggel, majd egy meseszerű leszámolásba torkollik az egész. Jogos elvárás, hogy ha egy film A bűvész (eredeti címén Sleight) címet viseli, akkor a történet szerves része legyen a bűvészet. Ehelyett ez a szál csak felszínesen kapcsolódik a cselekményhez, mintha muszájból biggyesztették volna hozzá a lagymatag drámai történethez. Ez a két elem egyszerűen ne... több»

Úton hazafelé és a Lassie után szabadon...
Az Egy kutya négy élete alkotói maradtak a jól bevált kutyás témánál, és egy újabb kutyás filmet tettek le az asztalra. Egyértelmű, hogy ez egy gyerekbarát, családi mozi, és az előzetes alapján is jól látszik, hogy semmi olyat nem tartalmaz, ami a legnagyobb kutyabarátokat lelkileg megviselné. Ezért az Egy kutya hazatér egy remek program lehet családoknak, bár a felnőttek számára könnyen szembetűnőek lesznek a film hibái. A gyerekeket azonban biztosan el fogja ragadni. A szereplők is eléggé egysíkúak; valaki vagy imádja a főszereplő Bellát, vagy kifejezetten ellenszenvezik vele. Átmenet nincs. Ami számomra problémás volt, az a néhol vállalhatatlan CGI. A kutya érzelmei még elég jól átjönnek,... több»

M. Night Shyamalan rosszabbik oldala
Már az előzetes után sem tudtam elképzelni, hogyan lehet két teljesen különböző, de önmagában sikeres filmet összegyúrni. Az egyik (A sebezhetetlen) egy kiváló, misztikummal átitatott dráma, a másik (Széttörve) egy zseniális, tudathasadásos thriller. Utóbbi végén Shyamalan egy csavarral jelezte, hogy folytatás érkezik – már akkor is éreztem, hogy ezt a húzást talán nem kellett volna erőltetni. A gyanúm beigazolódott. A két film karakterei egyszerűen nem tudtak hatni egymásra, ettől az egész történet idegennek hatott. James McAvoy ismét zseniális, de már nem üt akkorát, mint első alkalommal. Egy ennyire elnyújtott filmben ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egyedül elvigye a show-t. Samuel L. J... több»

Tökéletes dráma, egy tragédiáról
Számtalan, igaz történeten alapuló drámát láttam már – évről évre egyre több készül belőlük –, de a Kurszk valahogy mégis mélyebben hatott rám, mint a műfaj átlaga. Talán azért, mert nem egy amerikai tragédiát dolgoz fel, és nem is hollywoodi színészekkel készült. Nem tudom, hogy ez mennyit tett hozzá, de számomra hitelesebbnek hatott, mint a hasonló filmek többsége. A bevezetés a klasszikus, de ezúttal jól működő eszközökkel építi fel a tengeralattjáró legénységének összetartását. Egy esküvő jelenetein keresztül láthatjuk a bajtársiasságot, a családok szeretetét – ez a meghitt kezdet csak még fájdalmasabbá teszi azt, ami később történik. Érdekes és hatásos rendezői húzás volt a képaránnyal ... több»

Hiába a komoly és megkapó téma, a Jobb, ha hallgatsz egy lassú folyású, vontatott bűnügyi film. Érdemes kitartani mellette, mert a történet valódi bonyodalma csak nagyjából egy óra elteltével bontakozik ki, amikor Gary Webb (Jeremy Renner) újságírói munkája már a magánéletét is veszélybe sodorja. Eleinte úgy tűnt, hogy a film a Serpicohoz hasonló bűnügyi vonalat követi, de végül inkább egy politikai thriller és egy életrajzi dráma keverékévé válik. A műfaj rajongóinak ugyan nem tartogat sok újdonságot, de összességében nem mondható rossznak. Mégis maradt bennem némi hiányérzet, amit leginkább Jeremy Renner játékának tudok be. Bár tehetséges színész, és mellékszerepekben kiváló, itt nem siker... több»

Az Üveg körüli hype miatt itt volt az ideje, hogy leporoljam a Sebezhetetlent, amely kulcsfontosságú szerepet kap a folytatásban. Őszintén szólva szinte semmire sem emlékeztem belőle, hiszen utoljára 12 évesen láttam, és akkor még nem igazán jött át a film zsenialitása. Most, 20 év elteltével viszont minden percét élveztem. Hogy miért? Az első és legfontosabb ok Bruce Willis alakítása. Eszméletlen színészi játékot nyújt, és a belső vívódása adja meg a film igazi drámai súlyát. Ehhez jön még a film végigkísérő, libabőrt okozó zenei aláfestése, ami csak fokozza a hatást. A történetet akár néhány mondatban is össze lehetne foglalni, mégis látni kell. Amit M. Night Shyamalan rendezésével átad, a... több»

A témát már számos mesefilm feldolgozta – hogyan látják és hallják egymást az emberek és a „szörnyek” (Mackótestvér egy jó példa erre). Az Apróláb tehát nem hoz sok újdonságot, viszont a tálalása meggyőző és szórakoztató. Szerencsére ez is egy olyan gyerekfilm, amelyen a felnőttek is jókat nevethetnek, miközben a tanulság sem marad el. Megosztó téma, hogy kell-e dalokkal tarkítani egy animációs filmet. Nálam nincs ellene kifogás, ha jól adagolják – és itt pontosan így történt. Nincs túl sok zenei betét, de ami van, az lendületet ad a filmnek. A Kőőrző rapje például zseniális lett minden értelemben, biztos vagyok benne, hogy sokáig emlegetni fogom. A végére kicsit túl szájbarágósan tálalják a... több»

Clint Eastwood harmadik rendezett westernje, amelyet gyakran a leggyengébbnek titulálnak közülük. Az viszont tagadhatatlan, hogy rendezésben sokat fejlődött az előzőekhez képest – igaz, évtizedekkel később is készült. A történet ugyan nem ad semmi pluszt a műfajhoz, ami miatt kiemelkedővé válhatna, mégis megvan benne az a klasszikus westernhangulat, ami miatt működik. Eastwood ekkorra már kisujjból kirázta a morcos, titokzatos idegen karakterét, és most is ő diktálja a feszültséget a játékával. Ami viszont végig idegesített, az a tinédzser lány karaktere, aki reménytelenül beleszeret a főhősbe. Fölösleges és kínosan erőltetett szál, nem értem, miért kapott ekkora hangsúlyt. Ezzel szemben egy... több»

Elhatároztam, hogy leporolom a polcon lévő DVD-ket – köztük egy nagy adag westernt is. Külön figyelmet szenteltem Clint Eastwood rendezéseire, így kezdésnek egy igen elismert és jól értékelt filmjét választottam: A törvényen kívüli Josey Walest (Rotten Tomatoes: 95%). Sajnos rá kellett jönnöm, hogy hiába voltak egykor nagyon menők a westernfilmek, manapság már kevés olyan akad, amely valóban megállná a helyét mozifilmként. Ez esetben is így érzem: Clint Papa nagyszerű rendező, de az akciójelenetek és a vágások ma már idejétmúltak, néhol kifejezetten nevetségesek. A nyitójelenetben megismerünk egy egyszerű farmert, akitől mindent elvesznek, és aki a bosszú reményében csatlakozik a lázadókhoz.... több»

Egyszemélyes alkotás
Tíz évvel a Gran Torino után álmomban sem gondoltam volna, hogy Clint Eastwoodot még egyszer a mozivásznon láthatom – pláne nem rendezőként egy ennyire szórakoztató bűnügyi drámában. Mindig is hatalmas tisztelője voltam, de ezzel a filmmel tényleg újra bizonyította, hogy még ennyi idősen is képes maradandót alkotni. A film igaz történeten alapul, így feltételezem, hogy a rendező keze is meg volt kötve a történet bizonyos elemeit illetően. Ez lehet az oka a kisebb problémáknak, de ezek nem olyan súlyosak, hogy rontsák az összképet. A főhős karaktere erősen emlékeztet a Gran Torino öregjére: veterán, aki nem rejti véka alá a rasszista beszólásait, és idegenkedik a modern generáció szokásaitól.... több»

Ritkán használom egy filmre az egyedi jelzőt, de A keresés esetében gondolkodás nélkül kijár neki. Az, hogy a teljes játékidőt különböző digitális eszközök képernyőjén keresztül követhetjük végig, nemcsak ritkaság, hanem egyenesen úttörő megoldás. Nem emlékszem, hogy mozifilmben valaha is láttam volna hasonló előadásmódot, és már önmagában ez is lenyűgözött. (Nálam ez már félsiker.) A film rövid, de hatásos felvezetéssel ismertet meg a családdal, és ennyi pont elég ahhoz, hogy érzelmileg kapcsolódjunk hozzájuk. A bonyodalomra nem kell sokat várni, a történet egy pillanatig sem húzza az időt. John Cho pedig maximálisan odateszi magát az aggódó apa szerepében – hiteles és végig magával ragadó.... több»

A történet azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és az előzetes alapján biztos voltam benne, hogy egy jól működő – mostanában igen felkapott – felemelkedésről, majd bukásról szóló mozifilmet kapunk. Ez a várakozás részben beigazolódott, de akadtak kisebb-nagyobb csalódások is. A kivitelezés viszont lenyűgözött. A fülledt, indonéziai környezet ábrázolása tökéletesen átjött, és túlzás nélkül állíthatom, hogy Matthew McConaughey a hátán vitte az egész filmet. Komolyan, ez a mozi közel sem tökéletes, és mégis jó filmként gondolok rá – kizárólag miatta. Ennél nagyobb dicséretet nem is tudnék mondani a színészi teljesítményéről. A legnagyobb probléma a játékidő. A film második fele túlságosan töm... több»

Francia film – tehát számomra elkerülhetetlen. Már az elején érdemes tisztázni, hogy a Szerelembe gurulva egy bájos romantikus történet, amelyben a vígjáték inkább háttérbe szorul. Noha akad benne néhány eredeti poén, ne a Dany Boon-féle „marhaságokra” számítson, aki megnézi. Elsősorban a 35-40 év feletti korosztálynak ajánlanám, mert ők valószínűleg jobban értékelik majd a mondanivalót, míg a fiatalabb nézők számára könnyen unalmasnak tűnhet. A befejezés hatásos és tanulságos, bár kissé hatásvadász. Összességében a romantikus filmek kedvelőinek kitűnő választás.