Egy kifejezetten jó magyar film, aminek nagyon nem tesz jót, hogy egy héten háromszor leadja a tv, mert így az amúgy jó poénokat is kicsit kezdik elkoptatni. Mondjuk ez nem történne meg, ha nem szegezne minden egyes alkalommal a képernyő elé a film, amely úgy mutatja be a magyar történelem fontos eseményeit, hogy egyben tökéletes görbe tükröt is állít a jól ismert és unásig ismételt legendáknak, amelyekről mindenki hallott a történelem órákon és mindenki olvasott a történelem könyvek forrásain keresztül. A film úgy fordítja ki az eseményeket, hogy közben mégsem lépi át az ízléstelenség határát, a poénok a kellő helyen és időben csattannak és hát persze az sem utolsó szempont, hogy felvonul a... több»
FBI akció szerelemmel fűszerezve Ahogy oly sok rendezőnek megvannak a maga, ezer közül is felismerhető stílusjegyei (példának okáért csak egy nevet, Quentin Tarantino-t említeném), úgy David O. Russell is szépen lassan eljut odáig, hogy filmjeinek hangulatát egy elképesztő egyediség lengi be. Az Amerikai botrány ennek a jellemfejlődésnek az egyik újabb, fontos állomása, amelyben O. Russell egy egészen különleges világot alkotott. A rendező gyakorta él azzal a fogással, hogy vesz egy igaz alapsztorit, amelyet "felturbóz" egy kicsit (vagy nem is kicsit) és ebből a masszából lesz egy izgalmas hollywood-i történet igazi akciókkal, csavarokkal, hús-vér karakterekkel. Az Amerikai botrányban is ez történik, egy a valóságban is me... több»
Hát erről a filmről nagyon nehéz bármit is írni, mert az összes szuperlatívuszi jelző is kevés lenne a jellemzéshez. Ebben a filmben egyszerűen minden a helyén van: van két hihetetlenül jól játszó színész, s bár Miles Teller is remekül játszik, ezt a filmet egy az egyben J.K. Simmons uralja. Két nagyon ellentétes oldal, de mindkettő ugyanazt akarja: a tökéletességet. Nagyszerű párbeszédek, olykor remekbe szabott beszólások vannak, jól időzített dramaturgiai fordulatok, kiváló zenék, amelyek alá ugyanilyen minőségű hangvágás is párosul. Úgy gondolom, hogy a Whiplash esetében is az áll fenn, ami csak a legnagyobb filmeknél szokott: egyszerűen minden egyes alkotóeleme a filmnek klappol, s ilyes... több»
Egy grandiózus sztori mind a regény lapjait olvasva, mind a filmvásznon látva. A romantikus történetek egyik prototípusává vált, a két főszereplő pedig megalkotta a szerelmes pár alapvető mintapéldáját, amely szerint van a gazdag rossz fiú (Rhett) és a gyönyörű erős, de romlott nő (Scarlett), akik tökéletesen egyformák, ennek ellenére (vagy éppen ezért) nem tudnak egymás mellett boldogok lenni. Scarlettnek a gyenge és bizonytalan, tipikus jó fiú (Ashley) kell, aki e mellett még nős is. A szerelmi háromszög mögött pedig megbújik a történelem, nevezetesen az amerikai polgárháború gyalázatos évei, amelyben felbomlik az addig magát a harmónia békés megtestesítőjének tituláló urak és kisasszonyok... több»
Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezen a filmen nőttem fel. Legalábbis a zenéjén. Kezdetben ugyanis szüleim, majd pedig nővérem miatt (akik imádták a Hair-t) gyakorta előfordult, hogy a vasárnapi ebéd közben hallgattuk a soundtrack-et. Akkoriban még nem rajongtam érte, de nem is lehet ezt egy tíz évesnek felróni, hiszen akkor még nem érthettem a történelmi hátteret, amelyet bemutat, nem ismertem a hippi kifejezést és mit sem tudtam a vietnámi háborúról. Csak később döbbentem rá mennyire fantasztikus ez a film, van benne valami felemelő, ahogy ezek a fiatalok (Berger és társai) ösztönösen megélik a saját szabadságukat. De persze rögtön vele szemben ott az ellenpont Claude karakterében, aki ... több»
Egy látványosra sikerült film, amely egy középkori történetből kiindulva próbál reflektálni korunk problémáira. Természeti katasztrófák, éhínség, globális felmelegedés, s ezek mind a Föld túlnépesedésére vezethetők vissza. Legalábbis a film ezt állítja, de szerintem ez csak részigazság. Az én problémám ott volt ezzel az egésszel, hogy egy ember (vagy egy szűk csoport) megpróbál istent játszani, s ők akarják eldönteni, hogy az emberiség jövője érdekében ki haljon meg, s ki maradjon életben. Szerintem ez az elgondolás minimum visszás, de ez csak az én véleményem. Ha a filmre koncentrálok, akkor kapok egy látványos képi világgal rendelkező alkotást, plusz egy állandóan futkározó Tom Hanks - Fel... több»
Egy régi klasszikust pótoltam be a hétvégén a Ne bántsátok a feketerigót! megnézésével. Kicsit vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Valahogy végig az volt az érzésem, hogy köztem és a film között egyfajta szakadék van, s ez nemcsak az időbeli távolságra vonatkozik. A téma a regény, valamint a film megjelenésekor nagyon fontos lehetett, mára azonban ez már nem számít tabunak. A filmezés is sokat változott, s meglátásom szerint pont ebben a filmben a karakterek kapnak nagyobb hangsúlyt, amelyet viszont nagyon tudok értékelni. Gregory Pecknek viszonylag kevés filmjét láttam, ám a filmben nyújtott alakítása meggyőzött, de rajta kívül a gyerekszínészek is remekül játszottak, s emellett ... több»
A film alapötlete jó, persze sok ehhez hasonló filmet láttunk már, amely a tinédzser kort kutatja, az első szerelmet, az első szexuális együttlétet, az első csalódást. A főszereplő jól hozza a karakterét, a mellékszereplők viszont eléggé elsikkadnak mellette. Nem tudunk meg túl sokat például az anyáról, hogy miért siklott ki ennyire az élete és az sem lett igazán kibontva, hogy mit érezhet amikor megtudja, hogy a pasija a lányával lépett félre. Az animációs megoldások viszont egészen különlegesek, olykor egy képregényen keresztül ismerjük meg a főszereplő érzéseit, amelyet ő maga narrál. A problémám az, hogy valahogy túl hirtelen kerül pont a történet végére. A film is kicsit olyan, mint a ... több»
Hát ez harmat gyenge volt. Egy tipikus rendőr-bűnöző történet, amelyben a rendőrnő lazán feladja a szinte az életét jelentő elveit, mert találkozik egy bosszúra szomjazó bűnözővel, aki a történet háromnegyed részében hazudik neki. Ennek ellenére mégis a segítségére siet és persze jó barátok lesznek a végén. Mindkét főszereplő karektere elképesztően idegesítő, Reese Witherspoon egy buzgómócsing, ügyetlen kis karriermániás, a folytonos rendőszövege már a film elején nagyon irritáló, Sofía Vergara karakterénél pedig végig a nyelvi félreértésekkel próbálnak machinálni, ami egy idő után már kicsit sem vicces, a poénok nem ülnek, a szerelmi szál szükségtelen és erőltetett. Hát, nem sok pozitívumot... több»
Ennek a filmnek az esetében is működött nálam a már jól bevált recept: először a film, aztán a könyv. Hát egyikben sem kellett csalódnom, sőt. A témája már önmagában lenyűgöző, egészen különleges elgondolás volt, hogy egy ilyen betegség ábrázolásához, mint a korai alzheimer-kór, egy nyelvész professzort válasszanak főszereplőnek. Hiszen hogyan is lehetne, ha lehet még tragikusabbá tenni egy önmagában is nagyon szomorú történetet, mint hogy egy tudóssal következik be az emlékezetromlással járó betegség, aki tökéletesen tudja, hogy mi zajlik le egy ember fejében, amikor keresi a szavakat vagy amikor egy emléket kell előhívni a hosszútávú memóriából. Nagyon különleges volt látni, hogyan lesz eg... több»
Egy nagyon kedves, sokszor újranézős történet Josh Hutcherson korai munkái közül az egyik legjobb, amelyben két gyerek teremt magának egy álomvilágot, amelyet csupán azok láthatnak, aki hisznek a mesékben és a saját képpzelőerejükben. Így jön létre Terabithia, ez a különleges világ, ahol a gyerekeknek nem kell olyan hamar felnőniük, mint a sivár valóságban, ahol a pénz ural mindent és az iskolában kis zsarnokok tartják félelemben társaikat. Szerintem a film egy olyan dolgot ábrázol, amire mindenkinek szüksége van időnként. Az pedig már ki-ki saját fantáziájára van bízva, hogy milyen képzeletbeli világot teremt meg magának. A film tökéletes példája annak, hogy milyen az, amikor nagyszerű gyer... több»
Na jó, ez a történet több sebből vérzik. A CGI már olyan szinten túlteng a filmben, hogy az szinte élvezhetetlen, egyetlen enyhítő körülmény, hogy a kreált szörnyeket nem is akarja valóságosnak eladni, hiszen tudva levő, hogy azok a képzelet szüleményei csupán, így tulajdonképpen még az is megbocsájtható, hogy tornacipőt és kosaras nadrágot adnak egy vérfarkasra. Ennek ellenére azért kissé mégis csak túlzás ez az agyon animált elképzelés. Valóság fiú és képezelet lány románca nyilván elengedhetetlen volt az eladhatóság miatt, de azért mégis erőltett lett a befejezésnek ez a része. A színészek amúgy szerethethetőek, Jack Black mindig jól hozza a maga különc módján a maga különc figuráit, a f... több»
Láttam már erősebb történetvezetést a filmtörténelemben, ám a film alaptörténete azért fontos témát boncolgat: nevezetesen arról szól, hogy a nők hogyan kezdték el hallatni a hangjukat, ami hosszútávon a szavazati jog kivívásához is vezetett. Nem tudhatjuk milyen lenne a világ, ha a nők a '60-as években szó nélkül elfogadták volna azt, amit kiszabtak rájuk, ha megmaradtak volna azon elképzelés mellett, amelyet a kor előírt számukra. A film ezt nyilván nem is magyarázza meg, de legalább elgondolkodtat és ez azért nem egy utolsó szempont. A filmben sok később igen sikeres karriert befutott színész próbálgatja a szárnyait, jó látni őket pályájuk elején. Szóval összességében nem rossz, nem rossz... több»
Először rombolni kell ahhoz, hogy építkezhess Köztudott a filmről, hogy nem teljes mértékben épül a valóságra és igazán életrajzi filmnek sem tekinthető, hiszen sok mindent hozzáadtak a sztorihoz, ami a filmbéli történetet drámaibbá, eladhatóbbá teszi. Talán egy ici-picit most elszaladt a készítőkkel a ló. Egy egészen szépen építkező történet, amelynek a nézése közben folyton az a mondás járt a fejemben, hogy: "először rombolni kell ahhoz, hogy építkezhess". Ezzel az elvvel indul a film, amelynek az elején látunk egy az összeomlás szélén álló nőt, aki elveszti a munkáját, több éve elvált a férjétől, az mégis az alagsorában lakik és mindehhez párosul a pénztelenség és egy igencsak diszfunckcionális család is. Aztán egyszer csak, derül ég... több»
Egy vígjáték a '80-as évekből, amelybe két 30-as csaj megunja az alkalmi szexet és egy turista paradicsomba utaznak, hogy megtalálják az igazit. A film elpuffogtatja a sablonokat, amelyeket a téma megkíván és alkalmazza azt a nézők felé, kifelé beszélős megoldást, amely a korra gyakorta jellemző és amelyben Stacy és Melissa kommentálja a magyarázatra vagy éppen kiegészítésre szolgáló jeleneteket. Ezt manapság ritkán alkalmazzák a filmkészítők, így felüdülés volt nosztalgiázni egy kicsit. A két főszereplő jó párost alkotnak együtt, a pasik pedig tökélketesen felvonultatják a férfi társadalom rétegeit. Van az érzéketlen lúzer, a semmitmondó szépfiú, az idegesítő fószer, aki lyukat beszél a nők... több»
Az első részen halálra röhögtem magam, de ez a film.. sajnos nem jött be. És ezúttal még azt sem tudom elmondani, hogy mindez azért van, mert a második rész törvényszerűen rosszabb, mint az első rész. Egyszerűen ebben a sztoriban nincs annyi, hogy két filmet is meg tudjon tölteni valamire való tartalommal, s hiába az első rész egyedi ötlete, a Rossz szomszédság második része sajnos az előző film szolgai másolásán, illetve a szokásos klisék felhasználásával egy nagyon gyenge produktum. Sajnálom, mert az első részen tényleg a hasamat fogtam a nevetéstől, itt sajnos egy-két jelenetet leszámítva nem tudtam szórakozni. Ez pedig sajnos édeskevés egy ilyen jellegű filmnél.
Naa...végre egy jól sikerült vígjáték. Ez mostanában ritkán elmondható. Lehet, hogy hangulat kérdése, de nekünk nagyon bejött. Nemcsak először, hanem másodjára nézve is. A filmet látva visszasírom a jó kis egyetemi házibulikat, a közös bandázást a haverokkal, amikor még minden olyan önfeledten ment magától. Ugyanakkor a másik oldalt, a dolgozó és pihenni vágyó szülőket is meg tudom érteni mostmár. Valahol még a két oldal között járok. Szerintem a filmben a poénok ültek, különösen a légzsákos kilövések. A dumák szórakoztatóak voltak, Seth Rogen és Rose Byrne jó párost alkottak együtt, a baba pedig olyan arcokat vágott, amit öröm volt nézni. Zac Efron hozta a tőle elvárt szokásost, ahhoz nem ... több»
Ez egy igazi szép, romantikus film, ami a maga korában valószínűleg nagy botrányt kavart, pedig ahogy az egész filmen, úgy a szeretkezős jeleneteken is érződik a romlatlanság, a naivitás és az ártatlanság. Persze az tény, hogy Brooke Shields még csak tizenéves volt, amikor eljátszotta Emmeline szerepét, de szerintem nincs ebben a filmben semmi, ami megbotránkoztató lenne. Gyönyörű tájakat láthatunk benne, a története szerethető és olykor még meg is irigyeljük a szereplőktől, hogy távol, a világ zajától nőhettek fel. Több próbálkozás volt a folytatásra, köztük az 1991-es film Milla Jovovich-al és 2012-ből a modern verzió, ami inkább csak a film sikerét szerette volna meglovagolni, de kiveszet... több»
Egy háborús film, de mégsem az. A harctéren játszódik, ám mégsem a harcokról szól. Illetve talán mégis, hiszen bemutatja, hogy egy maroknyi férfi, akik különbözőbbek már nem is lehetnének egymástól, hogyan száll szembe mindennel és mindenkivel a számukra (és az emberiség számára is) olyannyira fontos műkincsekért. A film bizonyítja, hogy létezett az "ember az embertelenségben" elve, hiszen mennyivel szegényebb lenne a világ ezek nélkül a csodák nélkül. Elképesztően jó szereplőválogatás, sztárparádé, Jean Dujardin-t csak még jobban megkedveltem A némafilmes után és a többiek is hozzák a tőlük megszokott szintet. Egy szerethető történet, amelyet még csak nem is a hollywood-i álomgyárnak köszön... több»
Hát egyszerűen imádom ezt a filmet. A története eléggé leegyszerűsített és a karakterek is egysíkúak, megvannak a jó-és a rossz fiúk, a lány, aki elindul Hollywood-ba, hogy sikeres legyen, a dögös srác, akibe a lány beleszeret, a rock sztár, akitől minden nő eldobja az agyát, a meleg srácok, akik a film kellős közepén jönnek rá, hogy mások. Julianne Hough hangja egy kicsit high school musical-es, Tom Cruise...hát...elég érdekes egy alpári rock sztár karakterében... de ebbe a filmbe nem is kell túlzottan árnyalt történetvezetés. A dalok úgyis kárpótolnak mindenért, hiszen a legnagyobb rock slágerek átdolgozásait hallhatjuk. Kell ennél több?
73 Magyar vándor (2004)