Ez egy tipikus sablonos, kiszámítható, mostanában divatos történettel rendelkező amerikai romkon, amelyből tizenkettő egy tucat. Ráadásul leforgatták a megszólalásig hasonló ikertestvérét Natalie Portman-nel és Ashton Kutcher-ral a főszerepben a Csak szexre kellesz című filmben. Ám ennek ellenére sem tudom nem szeretni. Talán a két főszereplő és a vagány dumák mentik meg a filmet attól, hogy egy teljesen átlagos maszlaggá váljon. Mila Kunis karaktere egy igazi dögös, vagány, nagyvárosi csaj, Justin Timberlake pedig ebben a szerepben végre azzá vált, ami a legjobban áll neki :egy kisfiús, nők kedvencévé. Minden esetre ketten együtt nagyon ütősek ebben a filmben és jól kiegészítik egymást. A n... több»
Egy nagyon jó kis sorozat, amely (igen, tényleg igaz), hogy egy egész picit meglovagolja a Jóbarátok sikerét, hiszen sok hasonlóság fedezhető fel a két sorozat között. Mindkettő fiatalokról szól, akik egymáshoz közel laknak, akik minden idejüket együtt töltik, kedvenc törzshelyükön még saját ülőhelyük is van (ami természetesen mindig szabadon várja őket) és persze a kihagyhatatlan szál: egymásba szeretnek. Ám szerintem ez egyáltalán nem gond, egy jól bevált receptet nem kell azonnal kidobni, méghozzá pont azért, mert egyszer már bejött. Az Így jártam anyátokkal-ban a karakterek egyediek, az epizódok történései jól kivannak találva, a visszautalások koherensek és követhetőek, a színész castin... több»
Egy nagyon érdekes játékfilm, amely számos dokumentarista elemmel van teletűzdelve. A poén viszont az, hogy ettől válik még érdekesebbé és izgalmassá ez az egész. Oliver Stone szereti a filmjeiben kritizálni Amerikát, vagy jelen esetben az amerikai kormányt, ám úgy vélem, hogy ez a kemény kritika itt nagyon kijött. A sztori rengeteg fontos és releváns kérdést feszeget, emellett pedig elgondolkodtat is egy globális jelenségről és problémáról. Nagyon tetszettek a képi megoldások, helyenként valóban csak ámultam. A színészek közül Joseph Gordon-Levitt játéka nagyon tetszett, szerintem hitelesen alakította a főszereplőt (a ráadás pedig, hogy az igazi Snowden is megjelenik, de nem akárhogy!). Hat... több»
A harmadik filmben végre kicsit a kedvenc figurámra, Dokira koncentrálhatunk. E nélkül a film nélkül nem is lenne igazi a széria, hiszen a második rész végén csak annyit tudunk róla, hogy a vadnyugaton ragadt. Ismét csak szuper alakítások és remek zene a ZZ Top jóvoltából, valamint a western filmek királyára, Clint Eastwood-re való utalás sem maradt el. Amikor Doki egyetlen feles whiskey-től kidől, az mindent visz, a vonattal felgyorsítani a DeLorean-t 88 mérföldes sebességre pedig az egyik leglátványosabb jelenet, amit a maga korában film produkálhatott. Sok ehhez hasonló filmsorozat kellene mostanában is!
A három Vissza a jövőbe filmnek mind-mind más hangulata van. Az első olyan igazi nosztalgiázós, jó kis '50-es évekbeli zenékkel. Milyen jó lenne, ha láthatnánk a szüleinket, akkor mikor először randiznak (bár kicsit azért furcsa is lenne)? A másodiknál pedig láthatjuk, hogy a film elképzelései szerint hogyan kellett volna fejlődnie a technológiának. Így, hogy már 2015 után járunk sajnos sok mindenben csalódnunk kellett: nincsenek életre kelő hologrammok, nem száguldozunk repülő autókkal, nincs önszáradó sportcipőnk és még csak pizzát se tudunk egy gombnyomásra hidratálni. De ettől még természetesen a film érdeme nem lesz kisebb, sőt...ez egy örök klasszikus, egy örök kedvenc. Egy olyan másod... több»
Háát... Ez a film bizonyítja, hogy mennyire megrekedt a filmipar, ami a romantikus vígjátékokat illeti. Egy feleséget megcsal a férje, erre ő nemcsak hogy nem utálja azt a bizonyos harmadik személyt, hanem még össze is barátkoznak (befonják egymás haját, szó szerint) és közösen állnak bosszút a csalfa hímen. Ez már önmagában is irreális, de aztán megjelenik egy újabb nő, akivel már a feleséget és a szeretőt egyszerre csalja a pasi és a két nő őt is bevonja a buliba. Leslie Mann-t legtöbbször kedvelem (például a 40 és annyiban vagy a Felkoppintvában), de ebben a filmben piszkosul idegesítő, Cameron Diaz meg teljesen érzéketlen. Ennél erőltetetebb történetet rég láttam! Gratulálok a készítőkne... több»
Egy különleges szerkesztésű Cecelia Ahern regény, amelyben végig levél, illetve e-mail formátumban bontakozik ki a történet, így nem volt könnyű vállalkozás, hogy megőrizzék a filmen keresztül is ezt a hangulatot. Alapvetően szerintem sikerült. Egy kedves kis film, s abból kiindulva, hogy Hollywood mostanában csak úgy ontja magából a gagyibbnál-gagyibb romkom-okat, ez egy kellemes felüdülés volt. Lily Collins eddigi filmjeiben leginkább csak idegesített, de ebben a szerepben azonban egészen tűrhető volt, Sam Claflin-t pedig eddig is szerettük, ketten együtt pedig jó párost alkotnak. Olyan igazi első (vagy esetemben nagyon sokadik) randis film.
A film egy rendkívül komor helyszínen játszódik, kegyetlen emberekkel a középpontban, így nem is meglepő, hogy ennyire depresszívre sikerült. Hitelesen ábrázolja a kilátástalanságot, a nyomort és egy pillanatig sem szeretné szépíteni a valóságot (miért is tenné?), hiszen a rendező nő saját, nem éppen könnyű tinédzser korát szerette volna bemutatni a filmben. Jennifer Lawrence még az Éhezők viadala sorozat sikere előtt szerepelt ebben a kis költségvetésű filmben, ám tehetsége már ekkor is megmutatkozott. A filmbéli húgait alakító Sophi Bairley és Chloe Grace Moretz is nagyon nagyot alakítanak, főleg a kis Cammie sorsa a megható, aki egész nap egy kocsmában üldögél és idegeneknél alszik. Igen ... több»
Ez egy jó kis zenés, fiatalokról szóló film, gyatra magyar címmel. Jó, értem én, hogy meg kellet Vanessa Hudgens népszerűségét lovagolni, így High school musical után szabadon (és eszméletlenül kreatívan), High school rock-nak keresztelték hazánkban a filmet. Erről azonban nem a film tehet! Will karaktere olyan, amelybe bármelyikünk bele tud illeszkedni, hiszen valószínűleg sokan voltunk bizonytalanok magunkban ebben a korban és néha-néha jól esett volna felfüggeszteni a gimit egy-egy napra. De Will legalább talál magának valamit, ami miatt érdemes felkelnie reggel és milyen menő már, hogy David Bowie-nak címzi a naplóját. Aly Michalka és Vanessa Hudgens tökéletesen megalkotják egymás ellent... több»
Nem indultam túl nagy elvárásokkal a filmmel kapcsolatban, így legalább nem is csalódtam benne túl nagyot. Egy teljesen átlagos, egyszer nézhető film, amelyben egy különleges tinédzsert ismerünk meg Kelly személyében, aki, hogy saját életéből menekülhessen már-már megszállottan rajong a háborúkért. Azokat a tipikus hibákat követi el, amelyek gyakran előfordulnak egy tizenéves fiú életében (menthetetlenül beleszeret egy nála idősebb nőbe, akinek ráadásul vőlegénye is van és közben nem veszi észre a számára tökéletes lányt, akivel ráadásul naponta együtt dolgozik). Shia LaBeouf-ot vicces volt ennyire fiatalon (és ilyen hajjal) látni. Egynek jó volt, de mély nyomot nem hagyott bennem.
A film abban a korszakban készült, amikor még nem lőtték el minden egyes filmnél/animációs filmnél a 3D-s poént. Így amikor a moziban láttam, teljesen lenyűgözött a több dimenziós hatás. Ez a film ugyanis egyértelműen óriás vásznon kel életre (egyes jeleneteket, például amikor Sean a jo-jóval játszik, a kék kismadár, aki a fiú mellé szegül, vagy amikor az őshalak ugrálnak ki a vízből direkt a 3D-re lettek kitalálva). Josh Hutcherson korai munkáit (mondjuk a mostaniakat is) nagyon kedvelem, ezúttal is jó párost alkot Brendan Fraser-rel ebben a klasszikus művön alapuló újrafeldolgozásban.
Na ez az a stílus, ami még jól állt Madonnának, nagyon nagy kár, hogy az énekesnő néhány éve azt nyilatkozta, hogy szégyelli karrierjének ezen éveit, pedig szerintem az akkori dalai voltak a legjobbak. Dinamikus volt, laza, dögös és Nikki karakteréhez pont erre volt szükség. Nem tagadom, hogy a film kissé butuska, egy kicsit túl könnyen adódik minden (megoldás a hamis vádra, szerelembe esés, esküvő lefújása), na és a vége jelenet, ami kicsit Diploma előttösre sikerült. Azt sem tagadom, hogy Madonna nem az évezred színésznője (ráadásul ekkor még csak próbálgatta a szárnyait), de azért ez a film szerintem teljesen nézhető és még szórakozni is lehet rajta. A magyar szinkron szerintem ez esetben... több»
Erre a filmre tényleg azt lehet mondani, hogy ZSENIÁLIS!!! Így, csupa nagybetűvel és millió felkiáltójellel. És ezt nem azért mondom, mert ennyi meg annyi díjat zsebelt be, hanem azért, mert tényleg szuper. Véleményem szerint itt valóban minden a helyén van: adva van egy jó alapanyag (egy regény), egy remek rendező, aki már bizonyított Csehszlovákiában, majd átment Amerikába, készített ott is egy filmet (Elszakadás), majd filmre vitte Ken Kesey munkáját. Aztán ott vannak a színészek: Jack Nicholson, Louise Fletcher kiválóan játszanak, s mellékszereplők is egytől egyig zseniálisak (nekem személy szerint a "Főnök" a kedvencem). Egy remek történet kerekedik ki mélységgel, mondanivalóval, renget... több»
Az elmúlt évek egyik legjobban összerakott, legjobb alapötlettel rendelkező animációs filmje. Az egyetemen hallgattam olyan órákat, amelyeken pont ezeket az inger-válasz reakciókat tanulmányoztuk és a film nézése közben végig hallottam a tanárnő hangját a fejemben. Nyilván azzal is tisztában vagyok, hogy a valóságban ezek a folyamatok nem ilyen egyszerűséggel zajlanak le és valószínűleg nincsenek agymanók a fejünkben, akik irányítják az érzéseinket, de miért is ne lehetne így elképzelni ezeket a mindannyiunkkal megtörténő folyamatokat, például, hogy hova kerülnek az elfeledett emlékek a fejünkben. Egy gyerek így sokkal jobban megérti, mi zajlik a saját szervezetében, amikor dühös vagy amikor... több»
Egy erős alapsztori (egy tizenéves lány teherbe esik a legelső szexuális együttléte alatt) és egy jó első évad után a folytatás már évadról-évadra egyre laposabb lett. Mikor a második évadban, sőt utána egy következőben is (Amy anyja és Adrian is teherbe esik) ugyanazt a sztorit rágjuk át, az már kezd egy kicsit vontatottá válni. A sorozat szereplői sablonosak (eredendően jók vagy rosszak, bár legalább képesek változni, mint Ricky vagy Adrian) és ami még idegesítőbb már-már hihetetlenül naivak. Nem hinném ugyanis, hogy egy felvilágosult amerikai tinédzser ilyen szinten ne lenne tisztában azzal, hogy (csak egy példa a sok közül) a melegség nem öröklődik a szülők után és nem egyetlen csókból k... több»
Goldie Hawn és Kurt Russell együtt. Nem is csoda, hogy a valóságban is egymásra találtak, hiszen ebben a filmben valami eszméletlenül nagyot alkotnak ketten. Persze a filmbéli "közös lurkóikat" alakító gyerekszínészek is nagyban hozzá tettek a sikerhez. Az elkényesztetett, gazdag Joanna és a jó munkás ember Dean, akik egy nem várt véletlen miatt kerülnek össze és (természetesen) egymásba szeretnek. De azért addig még sok-sok vicces jelenetet köszönhetünk nekik, például amikor Joanna annyira kimerül az egész napos munkában, hogy már beszélni sem tud. Kár, hogy manapság nincsenek ilyen jó romantikus vígjátékok!
"Kapitány, kapitányom". A tanár-diák filmek egyik klasszikusa a feledhetetlen Robin Williams-szel a főszerepeben. A film számos témát latolgat köztük a felnőtté válást, az első szerelmet, a példakép keresést, a barátságot és árulást és természetesen az apa-fiú viszonyt is (amely a tragikus végkifejletet okozza). Azt gondolom ez egy olyan film, amelyre mindeki örök élményként tekint vissza, aki akár csak egyetlen egyszer is hagyta magát a hatalmába keríteni.
Egy lusta vasárnap délután bukkantam rá erre a filmre a tv-ben és címe alapján azonnal tovább kapcsoltam volna, ám valamiért mégis leragadtam. Egy igazán aktuális és félelmetes témát dolgoz fel a film, amelyben egy lány, aki a maga módján egy anonim profil mögé bújva alázza meg és zaklatja kortársait, maga is zaklatottá válik, amikor egyik nap egy ismeretlen férkőzik be a számítógépébe és arra próbálja meg rávenni a lányt, hogy ismerje be, hogy az öngyilkosságba kergette egyik iskolatársát a folyamatos piszkálódásával a weben. Egy igen különös szerkesztésű, szinte egyszemélyes monodráma, amelyben csupán Casey-t látjuk, valamint félelmetes zaklatóját és csupán az ő virtuális harcukon keresztü... több»
Egy jó kis zenés film, amelynek alaptörténete egy tipikus hollywood-i sztori, amelyben a kisvárosi lány a nagy városba utazik, hogy valóra váltsa álmait. Sokan akarnak betörni a zeneiparba, Violet sincs ezzel másképp, ám ő nem énekes, hanem dalszövegíró akar lenni, amihez le kell küzdenie lámpalázát és magának kell elénekelnie saját dalait. A sablonosnak ható történetet kiegészítik a jobbnál-jobb zenék és táncok, az amerikai pub-ok botrányos világa és persze a kötelező romantikus szál, amelyhez egy igazán összeillő párost sikerült találniuk a készítőknek Piper Perabo és Adam Garcia személyében. Ez az a film, amely egy elmaradhatatlan darabja a '90-es évek, fiatalokról szóló filmes felhozatal... több»
A film, amelyben mindenki egy kicsit őrült, ám épp ezért szerethető minden figura a történetben. A könyvhöz képest a film egy jó nagy adag Hollywood faktort kapott egy igazán kibővített és szimbolikus tánc jelenetben, amelyre a színészek hetekig készültek, ám e nélkül nem is lenne az igazi. Bradley Cooper, na és persze a hihetetlenül tehetséges Jennifer Lawrence első közös produkciója (utána már-már unásig sok közös munka követte, amelyeknek többsége azért nem sikerült rosszul). Sok-sok kedvenc jelenetem közül a number one, amikor Tiffany és Pat az első randevújukon ülnek az étteremben, egyikük teát, másikuk müzlit rendel és azon vitatkoznak, melyikük az őrültebb (eredeti nyelven a legjobb).... több»
74 Barátság extrákkal (2011)