Nem titok, hogy Jennifer Lawrence miatt szerettem volna megnézni ezt a filmet, ami a színésznő egy korai szárnypróbálgatása volt, ám a végén azért ennél sokkal többet adott. A bugyuta magyar cím ellenére ez egy igazán drámai, többször nézős és elgondolkoztató film. Jodie Foster rendezői szerepben tündököl, ami már önmagában is érdekes, a néhai Anton Yelchin egy szerethető karakterben, valamint Mel Gibsont egy egészen különleges (már-már abszurd) szerepben láthatjuk, aki a film nagy részében egy hód báb mögé bújva irányítja saját és családja életét. A Fekete hattyú után egy újabb érdekes ábrázolása a meghasadt személyiségnek. Walter Black élete kezdetben jobb irányba mozdul, amikor a hód befé... több»
Az egyik kedvenc magyar filmem az elmúlt évekből, ami mindig meg tud nevettetni. Tibor eszméletlen (de szerethető) lúzerkedése és röhejes próbálkozásai, ahogy meg akarja nyerni vágyainak tárgyát, a nála sokkal idősebb Rényi Lexi szívét...Amikor piros tangában rohan végig a szállodában, vagy amikor tetves muskátlit köt a péniszére, hogy az hosszabb legyen... benne van a gagyi faktor, de ez pont egy olyan film, amit meg kell nézni akkor, amikor egy nehéz nap után semmi kedved a lét értelmén gondolkodni, csak egy könnyed filmre vágysz, ami kikapcsol. Fancsikai Péter szerintem nagyot alakít, bár érdekes belegondolni, hogy egy ilyen film után rá bízták az '56-os hős, Mansfeld Péter szerepét, de v... több»
Bennem némileg kétes érzések maradtak a film kapcsán. Nagyon tetszettek azok a jelenetek, amikor a valóság és a képzelet elmosódását érzékeltették, Emily Blunt játéka is meggyőző volt. Feszültség volt benne, amit el is vár az ember egy thrillertől. Nekem a problémám ott volt, hogy gyakorlatilag Blunt karakterén kívül a többi szereplő súlytalan maradt, így gyakorlatilag az történt, hogy a "főgonoszt" még a végkifejlet előtt ki lehet logikázni, ha van egy kis esze az embernek. Összességében nem volt rossz, de hiányérzettel távoztam a moziból. Ennek ellenére a könyvet el fogom olvasni, hátha így egy átfogóbb képet tudok majd alkotni erről az egészről.
Egy aranyos film, aranyos történettel amelyben a vágy titokzatos tárgyát Melanie Griffith testesíti meg. Bizony, időnként jó lenne visszamenni a gondtalan 12 évesek világába, amikor elkezdtünk érdeklődni a másik nem iránt, s úgy éreztük a biológia órán elhangzott dolgok édeskevesek lesznek. Tetszettek a fő karakterek (főleg a kisfiú), s a sztori is, főleg a félreértésekből származó jelenetek. Összességében minden klisés fogása ellenére egy élvezetes, szórakoztató film, kikapcsolódásra nagyon is ajánlott!
Úgy ültem be a moziba, hogy az első filmből két momentum maradt meg, a második részt pedig nem láttam. Ennek ellenére, vagy épp ennek eredményeként remekül tudtam szórakozni az egészen, s összességében egy igen kellemes csalódást okozott. A poénok ültek, változatosak és jól időzítettek voltak (nekem kifejezetten a fesztiválos jelenetsor, valamint Emma Thompson minden megnyilvánulásai tetszettek), s összességében azt gondolom, hogy ezt a "ki lehet az apa" szálat ügyesen mozgatták készítők. Egészen a végéig, mert ott sajnos sikerült szerintem a lehető legkiszámíthatóbb lezárást kitalálni (amit még tovább erősített a Hugh Grantes újságcikk is). Eredeti nyelven néztem, s ajánlom is, pláne annak,... több»
Nem tartom magam Woody Allen-rajongónak, de ez a film nagyon tetszett tőle (naná, hogy Kern András hangjával!). Egy aranyos kis történet, amely akár önéletrajzinak is mondható, de a hangsúly sokkal inkább azon van, hogy a rádiónak milyen fontos szerepe volt, még mielőtt a televízió teret hódított volna. Van benne kellő mennyiségben Woody Allenre jellemző humor (ez már a legelején megjelenik), meg keserédesség, de ez csak növeli az egésznek a báját. Emellett viszonylag rövid (alig több, mint 80 perc), úgyhogy egy könnyed kikapcsolódáshoz is ideális választás!
"Mindig az igazat mondom. Akkor is ha hazudok."
Egy vérbeli gengszterfilm, az alvilág minden szépségével és csúfságával együtt. Al Pacino miatt nagyon is érdemes megnézni, szerintem minden egyes megnyilvánulása aranyat ér, ennyire hiteles, mocskos szájú latinót nem igazán láttam még filmen (a többi színész/színésznő is rendben volt, dehát a főszeplő mellett labdába sem rúghattak). Bár nem egy rövid film, s szerintem akadnak olykor laposabb részek is, de az utolsó 20 percet nagyon is érdemes kivárni, no meg persze a végső leszámolást.
A filmben leginkább az alapelgondolás tetszett. Egy olyan jelenség került bemutatásra, amely nagyon könnyen valósággá válhat, sőt már-már meg is történt (emlékezünk ezekre a netes kihívásokra, mint az igyál meg egy korsó sört húzóra, vagy öntsd le magad egy vödör jeges vízzel?). Nagyon sok emberi alantasság került bele ebbe a filmbe, mint a kukkolás utáni vágy, a tömegpszichózis, a 15 perc hírnév iránti elképesztő vágy, illetve az, hogy mindenki bizonyítani akarja, mennyire is tudja feszegetni a saját határait. Tetszettek ezek a mobilos kameramegoldások is, sokat dobtak az egész hangulatán, s a színészek játéka is összességében tetszett. Minden pozitívuma ellenére, s szerintem ez a játékidőb... több»
Egy aranyos film, egy '70-es évek eleji coming-of-age mozi, amely az elején vígjátékként aposztrofálja magát, majd a végén csavar egyet, s átmegy drámába. Adva van három kamaszfiú, akiknek a nyári szünete éppen a szokásos mederben akarna folyni, csakhogy feltűnik a szigeten egy csinos hölgy, aki aztán a vágy titokzatos tárgya lesz egyikőjük (Hermie) számára. Mondhatnánk, hogy az alaptörténettel már ezer meg egy film operált, mégis ebben a filmben van valami olyan báj, ami kiemeli ebből a felhozatalból. Amennyit a három srác összeszerencsétlenkedik azt öröm nézni (pl. a mozis vagy az óvszervásárlásos jelenetek, amik nekem a külön kedvenceim) , ám amikor kell, a film ügyesen vált át az érzelme... több»
Egy érdekes elképzelés egy olyan világról, amelyben gyakorlatilag a genetikai fasizmus valósul meg. Ugyanakkor arra is tesz egy finom utalást a film, hogy minden rendszert ki lehet játszani (még egy olyat is, ahol egy szempilla, vagy egy csepp vér alapján ki lehet deríteni mindent egy emberről), továbbá arra is, hogy ha hiszel magadban és kellően elszánt vagy, akkor bármit elérhetsz. Ez nem az a sci-fi, ahol repülő járgányok, lézerpisztolyos lövöldözések váltják egymást, egy kicsit lassan halad előre a történet (az első "igazi akciójelenetre" úgy a 70. percig kell várni). Emellett viszont kicsit giccsesnek érzem, hogy azt az úszójelenetet kétszer is be kellett tenni a filmbe, plusz amit a fi... több»
"A szicíliaiak a niggerektől származnak."
Ez a film egyszerűen zseniális! Mind Christian Slater, mind Patricia Arquette játéka nagyon tetszett, holott mára már mindketten majdhogynem a feledésbe merültek (igaz, a színésznőnek nagyon jót tett a Sráckor okozta felhajtás). Emellett pedig a melékszerepekben is kiváló színészek vannak, de mégsem lopják el a reflektorfényt az igazi főszereplőkről (Gary Oldman ezzel a fura kinézettel valami hihetetlen, valamint Dennis Hopper és Christopher Walken jelenete, arra meg nem tudok szavakat találni, annyira zseniális). Korai Tarantino munka ez, már a Kutyaszorítóban után, de még a Ponyvaregény előtt, s már itt megvan mindaz, amiért ennyien szeretik ezt a ... több»
A film elsősorban a "politikuscsinálás" mechanizmusát,valamint az ezzel járó médiamanipulációt emeli ki. Ehhez pedig az (ál)dokumentarista eszközöket, valamint neves színészeket használ. Bob Roberts egy fiktív személy, mégis, rajta keresztül számos ismérvét megismerhetjük az amerikai politika mechanizmusait, s ezt az egész kampányokkal kapcsolatos hajcihőt, ami egyrészt a nagy szavak hangoztatása, valamint a politikai ellenfelek gátlástalan megalázása. Az meg a ráadás, hogy egy 1992-ben bemutatott film ennyire látnoki erejű legyen, hiszen azóta több híres politikus is alkalmazta azt a modellt, ami a filmben is megjelenik. Aki szeretne egy képet kapni az amerikai politika és választás mechani... több»
Egy jó kis film, amelyen keresztül betekinthetünk pár középiskolás mindennapjába. Egy olyan élethelyzet ez, amikor minden olyan gyorsan változik, közben pedig szeretnénk lépést tartani ezekkel a változásokkal, de ahogy a filmben is átjött, ez nem mindig egyszerű. Egy ilyen élethelyzetbe pedig mindannyian kerültünk, vagy fogunk majd kerülni. A történet egyszerű, de a a karakterek nagyon is szerethetők, s úgy gondolom, ebben a filmben ez a lényeg!
Ha belegondolunk, hogy a főbb szereplők, a rendező és a forgatókönyvíró első komolyabb filmje, azt kell hogy mondjam, egy igazi gyöngyszem ez a film. Nagyon is ajánlott mindenki számára!
Nagyon érdekes film. Nem olvastam a drámát, s nem láttam színházi verzióban Tennessee Williams művét, de a film meghozta a kedvet az eredeti szöveghez. Ez már egy jó pont. A film elején Marlon Brando játéka tetszett, aztán ahogy haladt előre a történet egyre inkább Vivien Leigh játéka győzött meg. Nem egy mai film, s bár voltak időnként olyan érzéseim, hogy a sztori kicsit ellaposodik, de az utolsó fél óráért megéri kivárni, mert akkor áll össze az egész egy kerek egésszé, plusz a filmvégi nagyjelenet Brando és Leigh között 60 év távlatából is nagyon hatásos. Az meg csak a ráadás, hogy amennyire tudom, a színésznőnél pont ebben az időszakban kezdet kialakulni a mániás depresszió, aminek a tü... több»
Kicsit bajban vagyok ezzel a filmmel. A legnagyobb erényének azt tartom, hogy ezt az egész világot érintő jelenséget egy közérthető módon próbálta megközelíteni és elmagyarázni, vagyis úgy, hogy elméletileg mindenki megértse. Lehet, hogy én vagyok a buta és visszamaradott, de az a helyzet, hogy nemhogy tisztázódott volna bennem ez az egész válsággal kapcsolatos rendszer, hanem még nagyobb űr keletkezett a fejemben. Emiatt viszont fogok majd adni neki még egy esélyt, hátha akkor jobban tudom értelmezni az elmondottakat. A rendezés jó, a színészek is kiválóak (személy szerint Christian Bale tetszett a legjobban ebben a különc zseni figurájával), de a legjobban azok a részek tetszettek, amikor ... több»
Több helyen olvastam, hallottam, hogy ez a film így szuper, meg úgy szuper, úgyhogy amikor a napokban adta az egyik adó, gondoltam én is megnézem. Először letaglózott, időnként a gyomrom forgott, a végén pedig nagyon is elgondolkodtatott. Fogalmam sincs milyen az élet egy gettóban, jelen esetben a favellákban, de ez a film egy nagyon hiteles képet mutatott, a maga minden szörnyűségével. Ahogy Rakéta mondta: "Túl messze voltunk a Rio de Janeirói képeslapokon látható világtól." Ez történik akkor, amikor a 7-8 éves gyerekeknél nincs perspektíva, csak és kizárólag a lopás, a gyilkolás, picit idősebb korukban pedig a drogbiznisz. Ráadásul még közbiztonság sincs, nincs kontroll, valamint a létfent... több»
Nekem nagyon tetszett a film. Alapból szeretem az olyanokat, amelyekben egy valós, vagy fiktív zenekar szerves része a történetnek, de itt nemcsak a zene volt az, ami lenyűgözött, hanem a képi megoldások is, illetve az időnként abszurditásba hajló jelenetek egymás utánija. Michael Cerát én egy tehetséges színésznek tartom, s ebben a filmben egy nagyon aranyos párost alkottak Mary Elizabeth Winsteaddel, de a többi mellékszereplőt is bírtam. Nagyon hangulatos film, jó zenével, ügyes képi megoldásokkal, úgyhogy nagyon is ajánlom megnézésre!
Ez a Godzilla film egyike azon filmélményeimnek, amelyik az évek során a legtöbbet alakult. Gyerekként láttam és akkor lenyűgözött, aztán utánnaolvastam az egésznek az eredettörténetének, a japán verziókról, plusz elméletileg öregedtem és okosodtam is az évek során, valamint láttam pár Roland Emmerich-filmet is. Így együttvéve már inkább úgy tekintek erre, mint egy kakukktojás ebből az egész Godzilla-világból. Szegény szörny a japánoknál egyfajta válasz volt az atombombára, plusz a természeti egyensúly egyfajta fenntartója lenne. Ehhez képest itt a Godzillából egy eszetlen rombológép lett, amely naná, hogy pont New Yorkba megy, hogy szépen letarolja a híres épületeket. Ez még hagyján, de tel... több»
Ritkán fordul elő velem, hogy egy vígjátékot kb két hét alatt kétszer is megnézzek, ám a Hivatali patkányoknak sikerült, pedig nem egy mai film, mégis ezerszer jobbnak találom, mint a manapság készült vígjátékok 90 százalékát. Egyrészt nagyon szórakoztató, az emlékezetes figurák (pl. Milton vagy Lumbergh) a végtelenségig el vannak túlozva, másrészt pedig egy finom kritika is van benne, s nemcsak az irodai munka világa felé, hanem úgy az egész kapitalista, meg céges gondolkodás felé. Én remekül szórakoztam mindkét alkalommal mikor láttam, ezért mindenkinek javaslom!
Ebben a filmben valóban az van, amit a címe ígér: gyűlölet, gyűlölet mindenfelé. Adva van három francia srác (akik persze nem echte franciák), akik Párizs külvárosi gettójában élnek, nincsenek igazán jövőbeli terveik és dühösek. Dühösek a társadalomra, a rendőrségre és egymásra is. A gyűlölet pedig kölcsönös, hiszen a rendőrség, a hatalom és a társadalom is gyűlölettel van irántuk. Egy óriási szociális problémát mutatott be a film a '90-es évek közepén, amely egy jó tíz évvel később valósággá vált, hiszen a csapból is a párizsi zavargások folytak annak idején. Nem egy vidám hangulatú film, erre fel kell készülni, de mindenképp javaslom a megnézését, elsősorban azért, mert sallangmentesen ábr... több»
74 A hódkóros (2011)