rainman

Elillant ez a két és fél óra. Nem unatkoztam, mert a zenés életrajzi filmek hálás téma, ha leülne esetleg maga a film, a zene visz magával! Mondjuk nagyon elégedett sem voltam. Sokat markolt a film, de keveset fogott. Szerintem nem mondok nagyot azzal, hogy az amerikai Gangsta’ rapnek itthon nincs túl nagy beágyazottsága, rajongótábora. Ebben nagy szerepe van a kulturális különbségeknek és az eltelt 30 évnek többek között. Na de ezen túllendülve, túl sok mindenről akart szólni a film: Amerikában a mai napig létező rasszizmustól kezdve a nyolcvanas, kilencvenes évek lenyomatától a happy endes amerikai álom megvalósításáig! Mindenből kapunk egy kicsit, de egyik sincs igazán kifejtve. Van dráma... több»

Én nem voltam annyira elájulva tőle, mint egyesek. Igaz, nem is sok időt kívánt az életemből a maga 89 percével. A romantikus komédiák új típusa... az időhurkos változat. Érdekes. A két főszereplő rendben volt, megvolt a kémia. De nekem akkor is ez egy nyári, (viszonylag) szórakoztató limonádé. Nem több, nem kevesebb.

Lassú sodrású, nagyon rétegzett, erős atmoszférájú film. Nehéz értékelni. Illetve nem nehéz, csak inkább párkapcsolati szimbólumként tudom értékelni, de abban piszok erős. Erre a filmre tényleg rá lehet (sőt kell) sütni, hogy elgondolkodtató. A zenéje szintén megágyaz a lassúságnak, szinte az önmagában feszültté teszi a nézőt, mindenesetre hatásos a képsorok alá. A színészi játék elsőosztályú, nagyon egyben van az egész, mégsem az a film, amit újra és újra elővesz az ember. De az az utolsó jelent… hm beleég a retinánkba Amy Adams tekintete.

Nem tudom milyen indíttatásból kezdtem el, de felvetődött bennem: akarok én nézni egy híradós sorozatot, ami ráadásul a #meetoo témakörére épül?! Adtam neki egy esélyt, és milyen jól tettem! Zseniális! Gyönyörű operatőri munka, jó atmoszféra, remek zeneválasztás, és nagyszerű színészek… mind Aniston, mind pedig Witherspoon élete alakítását nyújtja, de igazából minden karaktert remekül hoztak a színészek, és remekül megírtak a készítők. Kényes témát választottak, de sikerült remekül árnyalni, nem fekete-fehéren ábrázolni ezt a zaklatási témát. Nagyon minőségi darab. Tényleg csak ömlengeni tudok róla, pedig nem egy pörgős darab, mégis faltam, mint kacsa a nokedlit! Jöhet a második évad!

Micsoda remek bűnös élvezet ez a film! Bár nagy siker volt ez annó a maga idejében is, de az idő csak szépített rajta! Igazi kilencvenes évek, látványos, de egyszerű, adrenalin pörgető akciófilm, remek egysorosokkal, és élete legjobbját adó Wesley Snipes-szal!

22 évvel a magyarországi bemutató után újráztam a filmből. Kamaszéveim nagy kedvence volt a film, sőt az egész sorozat, kíváncsi voltam mai szemmel, többszáz (ezer) filmmel a hátam mögött, felnőtt fejjel hogyan értékelem?! Nos, bár picit fakult az eltelt idő alatt, mivel tinikről szól tiniknek, szóval nem a negyvenes korosztály volt akkor sem a fő célpont, de emellett továbbra is remek szórakozás! Bár maga film nem horror, de jól reflektál a nyolcvanasévekbeli kaszabolós horrorokra, mint pl. a Halloween, a Péntek 13 és társai. Na és persze a filmet rendező Wes Craven korábbi filmjeire, elsősorban a Rémálom az Elm utcában-ra. A legnagyobb „arc” a filmben Randy a horror buzi srác, az ő jelenet... több»

Ami sok, az sokk, kéremszépen! Valamiféle szatirikus vígjátékba, vagy fekete komédiába ültetett Hitchcock-féle Hátsó ablak akart ez lenni, vagy mi fene! Hellyel-közzel még működött is, de csak részleteiben, mivel a humor eléggé erőltetett lett benne. Jócskán megkoptatta az idő vasfoga, nincs benne a legjobb 10 Tom Hanks filmben, de nosztalgikus, egyszeri szórakozásnak elmegy kólával!

Az ilyen jellegű filmek többnyire lassú folyásúak, kimértek, közepesen szórakoztatók csak. A történet, a cselekmény adja el magát. Nincsenek kiemelkedő alakítások, nincsenek bizsergést keltő pillanatok. Ezúttal sincs másként. Kapunk egy lassú oknyomozó drámát egy egészen hihetetlen történettel. Látni kell az ilyen filmeket, ismerni kell ezeket az életből vett sztorikat, hogy okoljunk belőlük.

Spielberg nagy klasszikusa már 45 éves; és nem ez volt az apropója, de hosszú idő után újranéztem. Még mindig egy remek darab, de azért fogott rajta az idő vasfoga. A látvány és a feszültség mai szemmel nézve is rendben van, de a karakterek és a párbeszédek eléggé kopottak. Ami viszont kortalan, az John Williams mesteri zenei aláfestése. Nagyon sokat ad az élményhez. Ma már egy ilyen film eléggé lassúnak tűnhet a mai pörgős darabokhoz képest, de nagyszerű voltát mutatja, hogy 45 évvel az elkészülte után is a közbeszédben tud maradni. Klasszikus, na! :-)

Minimális elvárással ültem le elé, és nem voltam ugyan maradéktalanul elégedett, de amit, kínált, azt hozta is. Határozottan jobban sikerült, mint az előző rész, de az elsőhöz nem tudott felnőni. Akció nem sok volt benne, hozzáteszem, szerencsére, mert akciót rendezni Michael Bay még mindig jobban tud. A filmnek a nosztalgiára épülő, lelkizős/nyuggerezős részek álltak a legjobban. Kár, hogy a végére ebből szappanoperát csináltak, ami még úgy is röhejes, hogy a szappanoperás szöveget Mike és Marcus elsüti. A zene is sokat tesz hozzá a pozitív összképhez, mert nagyon jól adja a hangulatot, és nagyban építkezik az első rész zseniális soundtrackjéből. Összességében egy abszolút vállalható, szóra... több»

Az első Amerika kapitánynál még naivan ültünk le a vászon/képernyő elé, nem sejthettük mi vár ránk… Ez pozitívum és negatívum is egyben. Ha pedig így értékelem a filmet (márpedig így kell), akkor egy igen kellemes kalandfilmben volt részem! A 2. Világháború remek alap volt neki, ezt tudjuk az indiana Jones és az utolsó kereszteslovag óta. Kaptunk tehát egy ízig-vérig kalandfilmet, látványos megoldásokkal -bár a CGI mai szemmel nézve igencsak megmosolyogtató-, és egy remek főszereplővel! Chris Evans tökéletes választás volt a főszerepre, ezt bizonyította is a további filmekben. Összességében a későbbi Marvel filmekhez viszonyítva, kaptunk egy régimódi kalandfilmet, pont ezért unikum!

Nem nagyon értem ennek a filmnek a létjogosultágát. Semmi, de tényleg semmi olyan nem volt benne, amit kismilliónyi egyéb filmben ne láttunk volna már, ráadásul magasabb minőségben! (Csakhogy néhányat megemlítsek: Alien, A mélység titka, A gömb…) Még a trikós-bugyis Kristen Stewart rohangálás is Ripley másolat az Alienből. Amúgy sem értem mi indokolta, hogy a főszereplő a film harmadában ebben a (bugyi, trikó) szerkóban rohangáljon?! Hihetetlen, értelmetlen, se nem félelmetes, se nem szórakoztató. Kidobott másfél óra!

Ez egy zseniális romantikus vígjáték! Tulajdonképpen egy mese, egy -szinte- képtelen helyzetre építkezve, mikor is a totál lúzerbe beleszeret a tökéletes nő! Bátran oda merném állítani a szintén zseniális Micsoda nő! mellé, amely egy klasszikus darabja ennek a zsánernek. Habkönnyű film, és nagyon naiv, nagyon szerethető karakterekkel. És valljuk be, sokan azonosulni tudunk a főszereplő, Kirk, bénázásával. Hisz nem mindenkit teremtett a teremtő menő macsónak! :-) Jay Baruchel szinte erre szerepre született, szinte minden filmjében ezt a karaktert hozza, itt a csúcsra járatva! De jól áll neki! Kár, hogy mostanság keveset látni! A film egyébként okosan egyensúlyozik a romantika-vígjáték vonalon... több»

Nagyon semmilyen sem volt, illetve de, az Ethan Hawke-féle Mielőtt felkel a nap-ot próbálta utánozni, csak nagyon nem ment neki! Egy kétszemélyes, romantikus, vicces kamaradarab akart lenni, de sajnos egyik filmstílusba sem sorolható, mert eléggé vérszegény lett. Ahogy működött a Mielőtt felkel a nap-ban az éeltről, szerelemről való filozofálgatás, az annyira nem működött itt. Pedig mind Winona Ryder, mind pedig Keanu Reeves jó színészek, de a nem volt meg a kémia köztük, amire pedig egy olyan filmben, amiben a játékidő 95%-át a két főszereplő beszélgetése teszi ki, égető szükség lett volna! Nem mondom hogy nagy csalódás volt, mert semmiféle elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban, de simá... több»

Tarantino ezúttal nem a tutiba nyúlt! Készített egy hangulatfilmet, a hatvanas évek végi Hollywoodról. Egy átlagos magyar nézőnek, aki kevéssé ismeri Amerikának azon korszakát (meg úgy általában is Amerikát), annak kevés lesz ez a szinte cselekménynélküli, de kétségkívül hangulatos díszletekkel teli autós flangálás az 1969-es Hollywood-i utcákon! Nyomokban tartalmaz azért Tarantino-s párbeszédet, és jelenetet, de véleményem szerint ez volt a legkevésbé dinamikus filmje! Persze nagyot játszik DiCaprio, mint egy lecsúszott filmsztár, talán még nagyobbat Brad Pitt, a dublőr szerepében, de összességében ez hatalmas csalódás volt!

Majd’ 25 éve, hogy moziban láttam, és mivel épp aktuális, hát újráztam belőle. Kár volt. Az emlékek egy izgalmas, feszült akcióthrillert sugalltak. Végül is azt kaptam, hatalmas nagy csalódással karöltve. Egy remek alapkoncepciójú filmet sikerült leredukálni az alkotóknak egy teljesen hihetetlen, közhelyes akciófilmmé. A filmkészítők valószínűleg olcsón jutottak helikopterekhez a forgatáshoz, mert a film minden tíz percére jut egy helikopteres jelenet. Az alapfelütést se találhatták önmagában elég érdekesnek, ezért beleerőltettek egy kis családi drámát is, hátha így közelebb kerülünk a szereplőkhöz. Nem. A vége olyan szinten hihetetlen, hogy szinte fáj. Pedig vannak benne jelenetek, amelyek ... több»

Ez bizony remek volt! Közhelyes időnként, de mégis nagyszerű, gyorsan ledarálható szórakozás. Milliónyi korábbi tinifilmet megidézett a John Hughes-féle Nulladik órától kezdve a Csaj nem jár egyedülig. Ami persze nem baj, mert nagyoktól lopni nem bűn. :-) De a legjobb az egészben, hogy ez egy dráma igazából, a szuperhősös körítés csak máz, hogy könnyebben feldolgozható legyen Sydney családi/élet drámája. Egyetlen baja, hogy mire felpörgött, már véget is ért az évad. Egy remek felütés, szépen megágyazva egy következő évadnak. Jöhet a folytatás!

Legtöbbször az élet írja a legjobb, vagy épp leszörnyűbb sztorikat. Ezeket már csak meg kell filmesíteni. Csak nem mindegy hogyan! Ezúttal egy jobban sikerült darabot láthattam. Feszült és drámai volt. A terroristák fásult, fanatista elszántsága miatt végig ott volt a filmben a feszült macska-egér hajsza, hiszen válogatás nélkül lőttek mindenkire, aki csak mozgott. A szálloda személyzetének, a vendégek hősies védelme nélkül, valószínűleg még nagyobb vérontás lett volna. Mint az később megtudtam a hotel áldozatainak nagyobb része a szállodai személyzet körül került ki. A filmben pedig jól átjön az önfeláldozó védelmük. A vége megható, de nem giccses.

Régivágású kalandfilm nagyon szép, már-már tériszonyt keltő látvánnyal, és remek Soundtrackkel. De semmi több. Főleg nagyvásznas, egyszeri szórakozásnak jó, majd léphetünk is tovább.

Azt nemigen értem, hogy miért lett belőle klasszikus darab, de egy könnyed, mai szemmel nézve kissé butuska, időnként szerethető, máskor nagyon idegesítő karakterekkel operáló road movie a Repülők, vonatok, autók! Ami miatt mégsem lehet haragudni rá, az a John Hughes filmekre nagyon jellemző film végi tanulság, a szeretetről, elfogadásról, családról!