Ízig-vérig karácsonyi film, elsősorban a kisebb korosztálynak, de olyan tipikus egészcsaládos szórakozásnak elmegy a téli szünetben. Kurt Russel a Mikulás szerepében nagyon lopja az egész show-t, lubickol a szerepben. Időnként bájos, időnként bugyuta, időnként látványos és humoros. Nem egy Reszkessetek betörők, de a célnak megfelel.
A háború embertelensége A film egy 1969-es újságcikk (majd egy abból íródott könyv) alapján készült, valós alapokkal rendelkező alkotás. Az újonc Eriksson közlegény (Michael J. Fox) még csak három hete van Vietnamban, mikor egy bevetésen a szakaszát támadás éri. A tűzharcban Eriksson kelepcébe kerül, ám a szakasz őrmestere, Meserve (Sean Penn) megmenti őt. Eriksson bajtársai mind harcedzett katonák, akik fásultan, rezignáltan, közönnyel viseltetnek a háború iránt. A Vietnamban eltöltött idő hatására kiégtek, szinte elembertelenedtek a háború poklában.
Így várják a következő őrjáratot, ahol Meserve vezetésével elrabolnak a falujából egy vietnami lányt, hogy az őrjárat alatt „jobb legyen a morál”. Egyedül Eriksson t... több»
Tony Scott leszállóágban A rendező, Tony Scott a remekül sikerült tengeralattjárós akció-thriller, Az utolsó esély után újra együtt forgatott Denzel Washintonnal, akivel a jelek szerint jól kijöttek, mert Scott további filmekben is főszerepet adott Washingtonnak. Ám míg Az utolsó esélyt a mai napig rendszeresen és örömmel újranézem, ugyanezt nem mondhatom el A tűzben edzett férfiról.
Az egykori lecsúszott, alkoholista CIA ügynök, John Creasy (Denzel Washington) elvállal egy testőr melót Mexikóban, ahol egy 9 éves kislányt kell megvédeni. A kis Pita (Dakota Fanning) hamar megkedveli Creasyt, barátot lát benne, miközben őt csak a meló érdekli, és az azzal járó fizetség. Ám a testőr idővel feloldódik, megkedveli a lány... több»
Megérte? 1969-ben javában dúl a vietnami háború. Az a háború, amely talán a hidegháború legértelmetlenebbje volt, és sokkal inkább volt presztízs harc az amerikai és szovjet hatalom között. Az Ashau-völgy egy stratégiai fontosságú terület, amelyen keresztül a Vietkong elláthatta utánpótlással a csapatait. Több időben, több területen zajlottak elkeserítő harcok. A film az egyik, a 937-es, a katonák között csak Hamburger Hill néven levő magaslat ostromát mutatja be.
Az előretörő amerikai 101-es, légideszantos hadosztály katonái nem tudhatták, hogy egy védművekkel, bunkerekkel jól védett, harcedzett észak-vietnami ezreddel találják magukat szemben. Tíznapos, öldöklő harc után, hatalmas veszteségek árán... több»
Lehetetlen küldetés Személy szerint jobban szeretem a Mission Impossible sorozatot, mint a James Bond filmeket. Míg utóbbi minősége eléggé hullámzó, addig a Mission Impossible az 1996-os első résztől kezdve stabilan magas minőségi szintet üt meg (talán csak a John Woo-féle második évad nem éri el ezt a szintet). Sőt, részről részre egyre jobbak. A Fantom protokoll jól illeszkedik ebbe a sorba.
Ezúttal még nehezebb feladat vár a csapatra, lévén, hogy az ügynökséget megszüntették, ezért csak magukra számíthatnak. A küldetés szinte lehetetlen, mi más... :-) És a tét sem kisebb, mint megakadályozni egy nukleáris katasztrófát.
Rengeteg helyszín, rengeteg speciális kütyü, végig pörgő cselekmény, látványos akciók, és... több»
Politikai dráma Nagy mesélő Spielberg, a legnagyobb rendezők egyike. De igazán termékeny és sikeres korszaka a 80-as, 90-es években volt. Ha manapság már nem is annyira termékeny és grandiózus, még mindig meg tud lepni egy-egy filmjével. Ez a meglepetés ezúttal elmaradt.
A Pentagon titkai egy tisztességes film, de a katarzis elmarad. Az 1960-as évek végén az USA hadügyminisztere által megrendelt Pentagon iratok nyilvánosságra kerülése a film története, mely természetesen valós sztori. Eben a több ezernyi oldalban fejtik ki szakértők az Egyesült Államok vietnami beavatkozásának kudarcait. Mindeközben még javában folytak a harcok, az iratok pedig megjelentek a sajtóban, hatalmas felháborodást kiváltva. A Was... több»
Bődületes baromság…, de pont ezért szeretjük. Az egész Csupasz pisztoly sorozatra igaz, hogy egy fárasztó, időnként erőltetett humorú, de ártatlan film. A főszerepben ezúttal is Frank Drebin hadnagy, aki pont annyira szerencsétlen, ügyetlen, de szeretni való főhős, mint a korábbi részekben. Leslie Nielsen neve szinte összeforrt az általa megformált figurával, elképzelni sem lehetne mást Drebin hadnagy helyére. Ezen harmadik részt tartják a leggyengébbnek, de szerintem jól illeszkedik a sorozatba, nem kevésbé humoros és nem kevésbé fárasztó, mint a többi rész. A nyitójelenet ellenben felülmúlja bármelyik részét, humor a köbön! :-)
Az alkotóknak, Jim Abrahamsnak, Jerry Zuckernek és Pat Proftna... több»
A magam részéről sosem tartottam magam megrögzött Nolan fannak. Elismerem a munkásságát, értékelem, sőt kifejezetten örülök, ha egy igazán jó filmmel lep meg bennünket, de nem tévedhetetlen. Minden rendezőnek vannak erősebb filmjei, mintvahogy gyengén sikerült alkotásai is. Szerencsére az Eredet az előbbi kategóriába tartozik. Kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja, egy kicsit okosabbnak akar látszani, mint ami, de ezt olyan módon teszi, olyan látvánnyal és olyan letaglózóan, hogy nincs időnk közben a gyengeségein gondolkozni. Belesüppeszt a székbe, megragad és nem ereszt két és fél órán keresztül. Hogy ilyen hatással van a nézőre, az nagyban köszönhető Hans Zimmer elemi erejű filmzenéjének ... több»
Kapd el a gyilkost! (Bár sokan ismerik a sztorit, illetve már nem mai film, tehát sokan látták, meg az előzetesekből is kiderül, de azért szólok, hogy némi SPOILER lehet a kritikámban) :-)
Először is, hosszú, nagyon hosszú. Aggódtam azon, hogy fog 165 percet kitölteni egy kvázi megoldatlan (részben megoldott) rejtély. Felesleges volt, elillant a majdnem három óra. Pedig valójában nem több egy nyomozós krimitől. De mégiscsak David Fincher kezei alatt született film, aki pontosan tudta, hogyan kell ezt fenemód érdekesen tálalni. Egyszerűen minden a helyén volt; a hangulat, a korhűség, a remek szereplők, a jól felépített dialógusok és a remek vágás.
Itthon a film előtt nem igen volt ismert történet a Zodiákus gyi... több»
Sablonos romantikus vígjáték. A megszokott panelekből építkezik, így aki egy hasonló filmet is látott, az tudja, mire számíthat… és pontosan azt is kapja. Itt véget is érhetne a kritika, de ennyivel azért nem lehet elintézni. Igaz ugyan, hogy semmi újdonság nincs benne, de mint ezen filmek általában, úgy ez is működik. A szereplők aranyosak, a kémia működik köztük, van benne humor, meg csöpögős jelenet is. Pont, ami kell. Akinek herótja van az ilyen filmektől, az messze kerülje el, nem ez a film fogja megkedveltetni vele a műfajt, ellenben aki kedveli a romantikus vígjátékokat, vagy csak egy laza, könnyed vasárnap délutáni kikapcsolódásra keres valamit a Netflixen, az essen neki bátran, egyn... több»
Ma már nem nagyon látni ilyen „egyszerű”, lényegre törő és mégis veszettül szórakoztató filmet. Mert manapság már kell egy thrillerbe is a dráma, valamilyen aktuálpolitikai tartalom, esetleg LMBTQ-s kinyilatkoztatás. Nincs ezzel baj, ha jól adaptálják egy filmbe a „mélyebb” mondanivalót, akkor helyénvaló és nagyon mai. DE. Mostanában mintha elfelejtenék, hogy egy filmnek nem kell feltétlenül komolynak lennie, elég egyszerűen csak szórakoztatnia. És erre nagyon jó példa a Szökevény. Kicsit thriller, kicsit orvosi krimi amolyan Robin Cook módra, de mindvégig feszült és szórakoztató. Köszönhetően a remek Harrison Fordnak és a még remekebb Tommy Lee Jonesnak. Remek darab, jó újra és újra elővenn... több»
Kicsit meglepett ez a film. Meglepett, mert sokkal jobb, mint amit remélni mertem! Persze a rendező, Aaron Sorkin neve nem ismeretlen számomra, mert forgatókönyv íróként olyan filmeknél jött elő a neve, mint például a klasszikus Egy becsületbeli ügy, vagy az Elnök emberei sorozat, de mégse gondoltam, hogy egy politikai, nagyrészt tárgyalóteremi drámából kihoz egy ennyire szórakoztató filmet. Merthogy szórakoztató volt az elsőtől az utolsó percig! Egy alapvetően száraz témát prezentált kissé szatirikusan, humorosan, remek szereplőgárdával. Egy 1968-ban megtörtént, a Vietnámi háború elleni tüntetéssorozat, és az azt követő per a történet, amely valójában egy koncepciós per, egy színjáték, mely... több»
Hatásvadász, de talán pont ezért hatásos dokumentumfilm született a közösségi média veszélyeiről. A filmben elhangzottakkal nagyjából mindenki tisztában van (kellene lennie), de azért jó volt így zanzásítva látni, mennyire rátelepszik az életünkre a Facebook, Messenger, Twitter és megannyi közösségi média platform. Észrevétlenül tesz a rabjává egyetlen célért, a profitért. Önmagában nem ezekkel az alkalmazásokkal van baj, hanem főleg az ezekre írt mesterséges intelligenciával, amely szinte többet tud rólunk, mint mi magunk. Ezáltal jól manipulálható az ember. A közösségi médiában mi, az egyén, pusztán termékek vagyunk. A figyelmünket adják el a hirdetőknek, amivel profitot termel a cég. Az M... több»
Kicsit emésztenem kell a látottakat. Egy magyar falusi környezetbe oltott western dráma. Mi a tököm?! Pedig tényleg ez volt. :-)
Eléggé különleges darab. Szikár, tele trágársággal, és nagyon szépen megkomponált verekedős jelenetekkel. (Simán hajazza ilyen téren a Bud Spencer&Terenc Hill filmeket.) :-) Azt ugyan nem mondanám, hogy maradéktalanul tetszett, de mindenképpen érdemes volt megnézni. Kicsit olyan érzésem volt, hogy az alkotók nem találták el, hogy most westernt, drámát vagy szatírát csináljanak, így mindenből tettek bele egy kicsit. Egyes szereplők mintha önmaguk karikatúrája lettek volna, míg egyesek erősen túljátszották a szerepüket. Mindenesetre nem hibátlan, de szép próbálkozás ... több»
A tragédia A 80-as évek elejére egy kicsit már megkopott az érdeklődés az űrutazás iránt. Nem csoda, hisz folyamatosak voltak az űrsiklós küldetések, és előtte lement egy teljes Apollo program, aminek részeként megtörtént a Holdra szállás is.
Hogyan lehetne ezt újra érdekessé tenni a nézők (adófizetők) számára? – kérdezte önmagától a NASA. Úgy, hogy fel kell vinni egy teljesen civil embert is, megmutatni, hogy immáron bárki számára elérhető az űrutazás. Erre a célra választották ki a Christa McAuliffe-t, a tanárnőt. Hatalmas marketinget csaptak azon ténynek, hogy űrutazni annyira biztonságos, hogy gyakorlatilag bárki magára kaphat egy szkafandert, és uccu neki. Hiszen fent az űrben a NASA még nem vesz... több»
David Attenborough ezúttal egy személyesebb hangvételű darabbal jelentkezett. A filmjeire jellemző módon ezúttal is varázslatos utazásra hív bennünket a természetbe, gyönyörű felvételekkel tarkítva mondandóját, amelynek nagyobb súly van, mint valaha! Nem csak egy újabb természetfilmet latunk, hanem szinte egy kétségbeesett felhívást, hogy az ember a vesztébe rohan ezzel az életmódjával! Az iparosodás óta, azaz 200 év alatt nagyobb pusztást végeztünk a Földön, mint az azt megelőző 10000 évben összesen. Kipusztítottuk az esőerdők majd’ 70 %-át, szennyezzük az óceánjainkat, a levegőnket, melyek következtében folyamatosan pusztul az állatvilág. Miközben folyamatosan nő az emberiség száma. Ez a f... több»
David Fincher nagyszerű filmet alkotott 1995-ben, olyat, ami ugyanúgy letaglóz és frissnek hat most is, 25 évvel később, mint a bemutató idején. Köszönhető mindez Fincher zsenialitásának, a nyomasztó atmoszférának, a remek nyomozópárosnak, Morgan Freemannak, Bard Pittnek, de a showt természetesen Kevin Spacey lopja, aki a néhány perces jelenetében félelmetesen nagyot alakít! Azt azért illő hozzátenni, hogy a film így egyben tökéletes darab, ha elemre bontjuk, akkor korántsem egyedi, például találni a filmtörténelemben jobban kidolgozott rendőrpáros karaktereket (pl. Riggs&Murtaugh). A nyomasztó hangulat is csak az igazán sötét tónusú soundtracknek köszönhető. A film végi -egyébként rettentő ... több»
Hát ez eléggé meglepett így 2020-ban! Főleg mivel új élmény volt, eddig elkerült Brian DePalma klasszikusa. Mai szemmel nézve egy klasszikus felemelkedés-bukás történet. Szép lassan csordogáló (időnként véres) gengszterfilm, egy zseniális Al Pacinoval! Maga a film véleményem szerint középszerű, de Pacino feledhetetlen játéka sokat hozzátesz az élményhez! A legnagyobb meglepetést a filmmel kapcsolatban számomra a soundtrack okozta. Első hallásra életidegen volt egy euro-szintipop szerű filmzenét társítani egy gengszterfilmhez, de a végeredmény a zeneszerzőt, Giorgio Morodert igazolta, mégiscsak passzolt a film hangulatához! Kapzsiság, a hatalom iránti vágy, kivagyiság, gőg, mindezen tulajdons... több»
Stallone egy elfeledett klasszikusa! Ha teljesen objektíven nézem, akkor egy szórakoztató ’B’ filmes darab. Persze nem lehet objektíven nézni, hisz először VHS-en láttam jó 25 évvel ezelőtt! Még abban a korban, mikor kultstátusza volt a színészeknek. Egy jobb (híresebb) színész, bármilyen filmmel is jött ki, az élményszámba ment. Stallone pedig igazi kultuszszínész volt már akkor is. Jó filmre emlékeztem, de a fentiek miatt azért fenntartásokkal kezdtem el újra nézni. Felesleges volt, mert ez most is egy rohadt szórakoztató film! Nyilván tele van kliséhalmazokkal, de helyén kezelve, akkor is egy jobb Stallone film. Mostanság igencsak híján vagyunk börtönfilmeknek, már csak ezért is érdemes l... több»
Nagy klasszikus, de eddig elkerült. Pótoltam. Mai szemmel nézve eléggé lassú darab. Nem is annyira filmként, hanem inkább a New York 70-es évekbeli lenyomataként működik igazán. A lepusztult, koszos, drogtól, kurváktól és bűnözéstől fertőzött város, amely kitaszítja magából Travis Bickle-t, az egyszerű, bár kissé pszichopata kisembert. New York a lüktető nagyváros, ahol taxizik Travis, ismeri minden szegletét, de csak mint kívülálló szemléli, mert közben végtelenül magányos, kirekesztett. Erre a helyzetre épít a film, egyre növekvő feszültséggel. Travis narrációja a film alatt nagyon hatásos, jól átadja motivációját, hogy a városnak meg kell tisztulnia. Mint írtam lassú film, de szépen építk... több»
84 Karácsonyi krónikák (2018)