Anthony Perkins azért volt annyira zseniális színész, mert szinte mindent el tudott játszani, de azért a pszicho-thrillerek, amik igazán jól álltak neki. Itt is külön tetszett, hogy fekete-fehér a mozi, ami külön egyfajta hangulatot ad a filmnek. Zseniális rendezés, és Orson Welles, plusz Romy Schneider is igazán jól játszottak.
Teljesen elmebeteg, de nem baj, ez így jó. Nielsen előtt pedig le a kalappal, mert az ő zsenialitása nélkül ezek a filmek, és maga a filmes paletta is szegényebb lett volna.
Gyermekként láttam a sorozatot, és most néhány hónapja is belepillantottam egy pár részbe. Hát igen. Patrick Duffy ikonikus színész volt ezekben az időkben, és a szerep neki jól állt. Mai szemmel már kissé megmosolyogtató, de abban a korszakban egy jó kis sorozatnak számított. Respect!
A harmadik rész is unintellektuális és agysorvadást okozó, nulla, értéktelen gagyi alkotás. Szégyen az egész stáb, de főleg a rendező, aki nem gyengén valamilyen szer hatása alatt csinálhatja ezeket a filmeket.
Aranyos kis animációs mese. Nem kell többet látni benne, ami valóban benne van. Kikapcsolódásra szánták, nem elmélkedésre. Van rejtett üzenete, mint szinte minden filmnek, de könyörgöm, ne olvassunk a sorok között mindig! Kapcsolódjunk ki bátran!
Hutton egy nagyon izgalmas háborús akciófilmet készített zseniális szereplőkkel megspékelve. Clint Eastwood és Richard Burton garancia a sikerre. Akció, kaland, komikum. Nem is kell ennél több. Időtálló, és persze nagy-nagy klasszikus.
Sajnos elfogyott az erő és a dinamika a filmből, ami még az első részt jellemzi. Itt már az önismétlések tömkelege és az unalomig lerágott poénok között a film maga eltűnt.
Scott Kalvert egy nyomasztó és drámai filmet csinált, de nekem annyira nem jött át. Van elég szenny és mocsok a világban, nem biztos, hogy a szabadidőmben is ezt kell néznem. Leonardo DiCaprio és Mark Wahlberg már megmutatta az oroszlánkörmeit, de ennyi.
Az első rész sikere után a kissé gyengébb második rész és utána ez a harmadik epizód, ahol a figurák aranyosak, de a mondanivaló már számomra nem érdekes. Vontatott és önismétlő.
A sorozat (Q-ügyosztály) talán legkeményebb, legerőszakosabb, legpörgősebb, legsötétebb része, amit szintén imádok. Fantasztikusak az akciójelenetek, a párbeszédek, és maga a sztori is lenyűgöző. Egyszóval más, mint az amerikai társaik. Sokkal, de sokkal jobb.
Boe zseniálisan megcsinálta a Q-ügyosztály utolsó (mármint ezzel a stúdióval és színészekkel), befejező részét. Fantasztikusan összerakott sztori, már maga az is teljesen megfogott. A színészi, operatőri, rendezői munka mind-mind precíz, pontos, tökéletesen kidolgozott. Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares itt is szuper módon hozzák a karaktereiket.
Viggo Mortensen amúgy kifejezetten jó színész, és itt sem rossz. Sőt! De a film annyira semmitmondó és unalmas, hogy nincs is miről beszélni. Lassú, erőtlen, és nincs mondanivalója. Egyszóval nagyon unalmas mozi.
Két ember tuti garancia a kifejezetten unalmas, rossz filmekre. Charlie Sheen és Matthew Broderick, akik valahogy mindig, mindennel mellényúltak. Mint ahogy itt is. A film gagyi és rettenetes.
Nem tartozik Di Caprio legjobb mozijai közé. Kissé vontatott, és valahogy nem egy összerakott film, valahogy olyan érzésem volt végig, hogy valami hiányzik a filmből. Nálam egyszer nézős.
Nálam nagyon betalált. Őze Lajos drámai szerepei egyszerűen zseniálisak, bár itt mindenki felnő hozzá. Kern és Páger, na meg Görbe János, akit a kisember szerepeiről ismerhetünk jól. Ó, és Szirtes Ádámot természetesen ki ne hagyjuk! Minden korosztálynak kötelező lenne megnézni.
Hát nekem nem lett a legkúlabb filmem. Ezerszer lerágott csont, elcsépelt poénok és képsorok. Unalommá váló bohóckodás és semmitmondó ripacskodás. Ja, nagyjából ennyi.
Eastwood az egyik legnagyobb kedvencem, és szerintem ez a messze legrosszabb filmje. Látványos, de nekem tökéletesen semmitmondó és érdektelen. C. E. jól játszik, de max. ennyi a pozitívum az egészben.
Laza, könnyed és pörgős, egy percét sem kell komolyan venni. Csak így lehet nekiülni és megnézni. Humor viszont kell az életünkbe, és ez a film mosolyt csal az arcunkra. Drew Barrymore, Ben Stiller és Danny De Vito nagyon jól adja magát.
Még ma is megállja a helyét a filmes palettán a sportfilmek között. Whitaker, a béna ügynök, Bolo, a gonosz gyilkos, Van Damme mint a spárgák és köríves rúgások királya. Minden klappol, és engem még ma is teljesen kikapcsol.
87 A per (1962)