Jó párszor megnéztem anno, és visszagondolva azt kell mondanom, teljesen megérte. Nagyon leköt, mindig van benne feszültség, és bár az áldozati csapat a műfajtól elvárható módon van felépítve, és megvannak a hülye cselekedeteik, attól még szerintem egy jó filmmel van dolgunk. A rosszakaróknak is van némi motivációjuk a maguk módján, és érdekes hátterük. Ezzel kicsit kiegyenlíti a film az öncélú erőszakosságot.
Japán életfilozófia egy falatban Jiro bácsi tipikus munkamániás japán férfi, aki elfelejtett nyugdíjba menni. Az elhivatottságán és szakértelmén keresztül bemutatkozik a tradicionális japán életfelfogás, a családi kapcsolatokba is betekintést nyerhetünk, és közelebb kerülhetünk ahhoz, miben is rejlik a világ egyik legművészibb gasztronómiájának koncepciója. Meg elültet a fejünkben egy szusiálmot, hogy mi is meglátogassuk Ginza egyik alagsorában a helyet, és a gatyánkat is otthagyjuk pár falatért a világ egyik legjobbjának tartott szusijából.
Nem találja fel a spanyolviaszt, de annyira élvezhetően és szórakoztatóan csinál mindent, hogy képes feledtetni szinte mindent. Az évtized számomra legkedvesebb akciófilmjei közt van. Cruise-t lehet utálni, de amit csinál a képernyőn, azon nem sok kivetnivalót lehet találni, én nagyon bírom, rengeteg színvonalas filmje van. És itt láttam először Emily Blunt-ot, aki pár év alatt beigazolta, hogy érdemes rá figyelni. A film végi időugrást szerintem sosem fogom megérteni, ezt szerintem a film sem kezelte jól, de még éppen belefér egy ilyen hibával is az öt csillagos határba.
Kicsit lemaradt az elsőhöz képest Jó, jó, csavaros a történet, vicces, és nincs rókabőr szaga, amitől leginkább tartottam. Teljes értéket képvisel az első rész után, ami az utóbbi jó pár év egyik legnagyobb teljesítménye volt számomra animációs film terén. Megismételni sejtettem, hogy nem tudják, tehát így is nagyon elégedett voltam vele. A legnagyobb tüske a sok zenei betét volt. Vérszemet kaptak a Minden szupi-szuper sikerétől, sajnos a film hátrányára.
Utólag utánaolvastam, hogy miről is szól a dogmafilm-mozgalom, és mik a lefektetett szabályok. Így már kicsit érthetőbb, hogy miért volt annyira idegen az élmény egy "szokásos" filmhez képest. A kezdeményezés értékelendő, de az összkép nekem ettől nem lett jobb. A történet érdekes, és komoly, de egyrészt kicsit lassan épül fel, másrészről pedig nekem nagyon valószerűtlen volt az, ahogy minden alkalommal, amikor végre felszínre került valami a múltból, a vendégek mind karót nyelve próbáltak tudomást sem venni a történtekről.
Imádnivaló semmirekellők Koreeda Hirokazu nem vállalkozott kevesebbre, mint megugrani saját mércéjét a családi drámák terén, amit az A fiam családjával már beállított. Nehéz rangsorolni őket, de talán egy hajszállal sikerült neki. Értelmezésem szerint míg A fiam családja inkább a családon belül fontosnak tartott értékek, nevelési módszerek ütközésére fókuszál, a Bolti tolvajok (eredeti címében szerepel is a család szó, de a fordításba nehezen lehetett volna beilleszteni) a családi lét alappilléreit feszegeti. A továbbiakban már inkább csak erre a filmre koncentrálok.
Honnantól számít családnak fél tucat egy fedél alatt élő ember? Vérségi kötelék, társadalom által elvártnak tekintett szerepek és életmód, szeretettelj... több»
Nem kevés egybehangzó véleményt olvastam, miszerint ez a film megreformálta a zombifilmeket. Szinte semmi ilyet nem tett, egyedül a helyszínválasztás adott egy minimálisan újszerű megközelítést a katasztrófának. Viszont a megvalósítás feszes, pörgős, a karakterekért lehet izgulni, tehát még ha az elvárásokkal ellentétben nem is találta fel a spanyolviaszt, de az utóbbi idők legszórakoztatóbb zombifilmjét hozták össze a koreaiak.
Másodjára bár tartom a véleményem, hogy nem forradalmian új, zombifilm kategóriában mégiscsak átbillent az 5 csillag felé. Most talán az emberi drámák jobban megérintettek.
Remélem legközelebb sikerül még színvonalasabbat alkotni :) Az egy dolog, hogy az utóbbi öt évben meglepő számú minőségi, szórakoztató darabbal tudott előrukkolni a magyar filmipar, de, hogy még aktuális és komoly problémára felhívó alkotás is lesz köztük, nem hittem volna.
Időről időre bele lehet futni feltáró cikkekbe, amelyek a mai virtuális korszak által már igencsak megkönnyített tanár-diák szexuális zaklatás/kihasználás eseteiről szólnak. Elég kényes téma, és mindenképpen több figyelmet és felelősséget igényelne nemcsak mindkét résztvevő fél részéről, de a szülőktől és az iskoláktól is. Az efféle esetek sokkal könnyebben jutnak aztán felszínre, és több port is kavarnak, de a film egyik erőssége, hogy mikor az ember azt hiszi, ez lesz a fő téma,... több»
Közel fénysebességben nem tökéletes a csillagok együttállása Három csillaggal tudtam értékelni ezt a moziélményt, de a hozzá tartozó átlagos jelző mégsem fejezi ki az érzéseimet. Egyediségét ugyanis úgy is meg tudta őrizni, hogy rengetegszer azt éreztette velem, mintha szándékosan egy Csillagok között-be oltott 2001 Űrodüsszeiát néznék, csak erotikus kiadásban. Előbbi film sikerére talán a cím fordításával rá is játszott a magyar forgalmazó.
Kezdeném a film talán legnagyobb erősségével, az egyes jelenetek hangulatával. Ezt néha olyan pazar fényképezéssel és hangaláfestéssel tudták megtámogatni, hogy kedvem lett volna elismerően csettintgetni. A történések önmagukban le is kötik a figyelmetek a maguk egyenként pár perces időtartamában, bár ezt leggyak... több»
Fekete humor mesterien SPOILER
Elég széles műfaji skálát kapott a film , amit én nem egészen értek. A dráma és a vígjáték kategórián kívül mást nem véltem felfedezni benne. Na jó, nyomokban turisztikai promóciós videó elemeit tartalmazza. A film minden valamirevaló szereplője átél, egészen pontosan elszenved (legalább) egy drámai eseményt, miközben a cselekmény és a párbeszédek abszurditásán és morbidságán a néző röhögni kénszerül, vagy legalább egy kényszeredett grimasz átfut az arcán. A drámaíró McDonagh színházi múltja megmutatkozik, igazi tragikomédiát sikerült vászonra vinnie (azóta ezt megismételte az Ebbinggel is).
Másodszor láttam, és valószínűleg az örök kedvencek közt fog maradni. Itt én sem tudom szó n... több»
Örök érvényű mondanivaló, örök unalom A film már több, mint 65 éves. Nem hinném, hogy emiatt kegyelmeznem kellene neki, úgy értékelem a régi filmeket is, hogy mennyire nyújtanak jó szórakozást ma. A jó értékelések miatt nagy várakozásaim voltak, valamint ismerek jó japán drámákat, és más, korabeli jó japán filmeket is, úgyhogy bizakodva fogtam neki. A lassú tempóban eleve biztos voltam, de ez a film még annál is vontatottabb.
Az első közel két óra gyakorlatilag egyetlen cselekmény, egy mondatban is össze lehet foglalni. A vidéki idős házaspár Tokióba megy várost nézni és meglátogatni gyermekeiket és özvegy menyüket, és azt veszik észre, hogy nekik már megvan a saját életük, és tehernek érzik a jelenlétüket. Ehhez jön a lassú vág... több»
78 Colette (2018)