koricapito

Űrbéli roadmovie
Az Ad Astra egy lassú, andalgós, karakterközpontú sci-fi, aminek bőven van mondanivalója. Talán kicsit több is a kelleténél. A Brad Pitt által életrekeltett Roy McBride-ot kísérjük el a csillagokba vezető útján, ami végtelenül hosszúnak és magányosnak tűnhet, viszont neki ez egy kivételes lehetőség arra, hogy megismerje saját magát és értékelje az életét. A magány és a belső vívódás, melyen hősünk átmegy tökéletesen érződik a képernyőn keresztül, főképp Pitt visszafogott, mégis zseniális alakításának köszönhetően. A film műfajában sci-fi, de lehetne akár western is, vagy egy szimpla dráma, hiszen a lényeg nem a körítés, hanem a karakter. A nem túl távoli jövőbe helyezett cselekmény csak egy ... több»

Mese az empátiáról
A franciák mindig értettek a filmkészítéshez, főleg annak érzelmi részéhez. Természetesen nemcsak romantikus értelemben gondolok az érzelmekre, hanem drámai, felkavaró értelemben is. Amennyire képesek megörvendeztetni és életre ösztönözni a vígjátékaik, romantikáik, esetleg könnyebb drámáik, annyira képesek lesújtani és lelkileg lerombolni a thrillerek, horrorok és keményebb drámák, amik francia földön készülnek. Az Életrevalók is egy érzelmes film, mégpedig a könnyedebb fajtából, ami igyekszik felnyitni a néző szemét úgy, hogy közben empátiára ösztönözze, és olyan érzéseket váltson ki belőle, mint az együttérzés és az öröm. Alapvetően a film az emberek egymásra gyakorolt hatását mutatja be,... több»

Testvéri kötelék
Nem a kedvenc műfajom a western, mégis van néhány olyan darab, ami megfogott és kifejezetten elnyerte a tetszésemet. Nyugodtan mondhatom, hogy most már a Testvérlövészek is ebbe a kategóriába tartozik. A szereplőgárda figyelemreméltó, ezért is döntöttem úgy, hogy próbát teszek a filmmel. Ritkán fúj össze a szél ilyen tehetséges művészeket, így, mikor megnyomtam a lejátszás gombot, az sem zavart, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mire számítsak a cselekményt tekintve. Létezik a színészeknek egy olyan csoportja, akiknek már a puszta jelenléte is képes érdeklődést kiváltani belőlem egy film iránt. Joaquin Phoenix és Jake Gyllenhaal ebbe a csoportba tartoznak. Egyikük sem az a biztonsági játéko... több»

Lehetett volna húzósabb is
Az előzetesek, az erős színészgárda és az ígéretes sztori miatt kíváncsian vártam az El Royale-t, de még a rendező személye is fokozta érdeklődésemet, ennek fényében voltak bizonyos elvárásaim. Valami átütőt akartam látni. Egyedi történetet, kidolgozott karaktereket, ütős párbeszédeket, feszült hangulatot, jó audiovizuális élményt. Viszont ezeket sajnos csak részben kaptam meg. Néhány perc után lejön bárkinek, hogy a rendező (Drew Goddard) Tarantino stílusában szerette volna elkészíteni ezt a darabot, ami nagyjából sikerült is. Természetesen jobban szerettem volna a direktor saját stílusát látni a képernyőn, de Tarantinot másolni nem bűn, ezért ezt nem rónám fel hibának, még passzol is a szt... több»

Tiszta zombi ez a vonat
Annak ellenére, hogy szinte csak pozitív kritikákat olvastam és hallottam a filmről, nem tettem magasra a lécet. Természetesen nem azért mert Ázsiában készült - ugyanis már jó néhány remek távol-keleti alkotással találkoztam - hanem sokkal inkább azért, mert ez a téma, a zombiapokalipszis már lerágott csont. (és még illik is ide ez a hasonlat :D) Ezt a kategóriát már sokféleképpen megközelítették, ezért nem könnyű olyan filmmel előállni, ami ne hatna unalmasnak és sokszor látottnak. Az utolsó ilyen, ami tudott újat is mutatni talán a 'Z világháború' volt. Nyilván nem képes mindegyik film megreformálni ezt a stílust, de azt hiszem az elvárható, hogy legalább próbálkozzon friss stíluselemekkel... több»

Nem húzza az időt a film, egyből a lényegre tér és egészen a végéig izgalomban tud tartani. A főszereplő csajt alakító színész nagyot játszik, amire szükség is volt, mert nagyon erős karaktert kellett megelevenítenie, ez egy magasabb szintre tudta emelni a színvonalat. A csavar annyira nem lepett meg, de nem is arra volt kihegyezve a cselekmény. Sokat nem szabad várni ettől az alkotástól, de határozottan élvezhető darab.

Ezt a filmet nem érdemes boncolgatni. A sztori pofon egyszerű, Zach Braff egy vígjátékokban jártas rendező, a színészeket ismerjük. Nem szabad sokat várni, de azt hozni fogja. Érezhetően egy könnyen emészthető, jó pofa poénokkal, szerethető karakterekkel megpakolt alkotás, amelybe még mondanivaló is szorult. Érdemes esélyt adni neki, mert egy jó kis vasárnap délutáni mozi.

Az elejétől a végéig jól tartja a misztikus filmekre jellemző atmoszférát, csak az a baj, hogy emellett semmit nem tud felmutatni a film. Teljesen zavaros és értelmetlen.

Már az elején tisztázza a film, hogy itt nem egy történelmi hangvételű alkotással állunk szemben, sokkal inkább egy kaland-fantasyvel Guy Ritchie stílusban. A sztori tipikus, nem is akartak új dolgot kitalálni az írók, viszont a megvalósítás parádés. A Guy Ritchie filmekre jellemző lendület és humor kitart a film végéig és ez az amitől az Arthur király több mint egy "nézhető" mozi, inkább nevezném élvezhetőnek. A zenét érdemes még kiemelni, ami tökéletesen illett a filmhez.

Nem egy tucatfilm az biztos, de a maga kategóriájában egészen jónak lehet nevezni. Horrorról szó sincs, sokkal inkább thrillerről beszélünk ebben az esetben, viszont azt jól hozza a film. Lehet izgulni a főhősért még annak ellenére is, hogy tudjuk, hogy igazából ő a "rosszfiú". Ez igazából egy karakterközpontú thrillerköntösbe öltöztetett dráma, ami a maga beteg módján még meg is tudja fogni a nézőt, hiszen van olyan mély mondanivalója, ami miatt már el lehet gondolkozni akár a teljes életen.

Már az nagyon gyanús volt, hogy a semmiből előkerült a sokak által várt harmadik epizód. A gyanú sajnos be is igazolódott és értelmet nyert, hogy miért csak Netflixen adták ki ezt a filmet, ugyanis a látottak alapján vitathatatlanul kijelenthetem, hogy a mozikban óriásit bukott volna ez a sz@r. A készítők célja egyértelműen az volt, hogy az előző epizódokban keletkezett űrt, lyukakat kitöltsék, viszont ezt pofátlanul túlzásba vitték, aminek köszönhetően egyetlen egy önálló gondolat sem volt a filmben, a Sci-fi műfajban már jól bejáratott klisék közül szinte az összeset felvonultatja a 'The Cloverfield Paradox'. Ezeken felül a feszültség is hiányzik és borzasztóan unalmas is a film, még úgy s... több»

Nem volt túl magasan a léc ennél a filmnél, nem vártam sokat. Úgy gondoltam, hogy valószínűleg már az előzetesben lelőtték az összes poént és a gyilkos kilétét is hamar ki lehet majd találni, de nem. Meg tudott lepni a 'Boldog halálnapot!' és váratlanul jó szórakozást nyújtott. Lehet, hogy ez pont az alacsony elvárásoknak tudható be, de én élveztem ezt a filmet. Nem volt kreatív a történet, nem voltak kimagasló alakítások, de még csak a rendezés sem volt tökéletes, mégis olyan összképet nyújtott, ami bejött. Akik kedvelik az ilyen jellegű egyvelegeket (akció-thriller-vígjáték), azok tegyenek vele egy próbát, nem fognak csalódni.

A film annak dacára, hogy az alapkoncepciót szinte teljes egészében a 'Blair Witch Project'-ből nyúlja, egy teljesen korrekt, élvezhető darabnak nevezhető. Engem a "plágium" ténye nem is nagyon zavart, hiszen végeredményében szinte minden elemet amit átemeltek, sikerült továbbfejleszteni vagy a film saját stílusához igazítani. Az atmoszféra zseniálisan meg lett teremtve, a látvány és a hangeffektek önmagukban képesek berántani a nézőt abba a nyomasztó világba, amelyben játszódik a cselekmény. Emellett nekem kifejezetten tetszett a drámai háttér is, amely nagyban befolyásolta a karakterek fejlődését és motivációját. A befejezés nem biztos, hogy mindenkinek be fog jönni, viszont addig nagyon j... több»