koricapito

Már az első pár percben érződött, hogy ez egy lassú folyású horror lesz, ami inkább a hangulatra fogja helyezni a hangsúlyt, nem pedig a véres jelenetekre vagy az ijesztgetésre. A komótos tempó, a parádés rendezés és a remek színészi alakítás miatt, kb a játékidő felére olyan szintű feszültség alakul ki és hatja át a nézőt, amely már önmagában elvihetné a filmet a hátán, ha lenne hozzá egy (legalább) közepes cselekmény. Ezzel viszont el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a film tökönrúgja magát, ugyanis az eddig felépített feszültséget és atmoszférát megfogta a készítő és kibaszta az ablakon és egy olyan befejezést választott, ami egyáltalán nem passzol ahhoz, amit addig sejtettek a látottak... több»

Borzasztó.. Rengeteg logikai hibával dolgozik a film. Tele van fölösleges, bugyuta párbeszédekkel, a karakterek sincsenek rendesen kidolgozva, az alapkonfliktus is elcsépelt ("óvjuk a bolygót, különben megnézhetjük magunkat" című propaganda), ami nem is lenne probléma, mert ebben a témában már készültek jó filmek, viszont ez nem fog abba a csoportba tartozni. A film szinte egyetlen pozitívuma a látvány, egyedül annál éreztem némi igényességet. Aki teheti kerülje, mert ez még csak nem is az a fajta szar, amin legalább röhögni lehet.

Alighanem az egyik legvalósághűbb alkotás a maga műfajában a Barry Seal
A filmvilágban már rengeteg drogkartellekkel foglalkozó, életrajzi hangvételű alkotás készült, azonban csak kevés az, amely igazán jól sikerült. Sokszor az is a vesztét okozhatja egy ilyen műnek, ha az alkotók nem tudják eldönteni, hogy mit is akarnak kihozni az adott alapanyagból: esetleg egy komoly, a lehetőségekhez mérten minél valósághűbb drámát, amely szorosan kapcsolódik a valósághoz, - adott esetben a valóban megtörtént eseményekhez - és a hitelességével próbálja meg elkápráztatni a nézőt (pl: 'Sicario', 'Betépve', 'Narcos'), vagy inkább egy valamivel könnyebb, akció-orientált, poénokkal tűzdelt filmet, amelynél nem a realisztikus megvalósítás a legfőbb prioritás, sokkal inkább az, ho... több»

Már az elejétől kezdve nagyon jó hangulata van a filmnek, hozza a 'Stranger Things'-féle 90-es évekbeli misztikus atmoszférát, ami határozottan jól áll ennek a sztorinak. Hamar ki is bontakozik a cselekmény, amely során a karakterek személyisége hatalmas fordulatot vesz és ebből jönnek sorra a bonyodalmak és konfliktusok. Ez körülbelül a játékidő feléig tart, aztán hirtelen stílust váltottak a készítők (valószínűleg úgy érezték, hogy az alapkonfliktus nem elég izgalmas) és kapott a film egy laza 'Amerika pszichó'-s beütést, ami abszolút nem illett az addigi eseményekhez, illetve a realitás - ami addig jellemezte a filmet és ezáltal remekül bemutatták, hogy ilyen szituációban, hogyan viselked... több»

1922: Stephen King történeteiből hálás feladat filmet készíteni
Bár nem vagyok egy könyvmoly, azt még én is tudom, hogy Stephen King regényei alapműveknek számítanak és mindig jó alapanyagot biztosítanak egy filmhez. A kérdés csak az szokott lenni, hogy milyen kezekbe kerülnek azok az adaptációs jogok. Sajnos eddig amennyit láttam ezekből az átdolgozásokból, nem sok volt, amely után azt éreztem, hogy a következőt is mindenáron látnom kell. Az '1922'-ről semmit nem tudtam azelőtt, hogy az unokatestvérem ajánlotta volna, ezért nálam teljesen tiszta lappal indult a film. Talán emiatt tudtam nehezen felvenni a fonalat az elején, de ez nem is zavart, mert az audiovizuális megvalósítás olyan atmoszférát teremt, amely jól átadja azt a misztikus hangulatot, ami ... több»

A film legnagyobb erénye, hogy nem veszi magát komolyan. Egy könnyű horror-vígjáték rengeteg popkultúrális utalással és kreatív, változatos öldöklős jelenettel. Aki szereti ezt a stílust, annak az egyik kedvence is lehet akár, de még az erősebb gyomrú vígjátékkedvelők is simán megnézhetik, hiszen ebben a filmben a horror leginkább a vérengzésben merül ki, félni egy percig sem lehet, talán inkább izgulni.

Amikor leültem megnézni ezt a filmet, még nem tudtam, hogy mire számítsak. Két jó színész, egy ismeretlen író/rendező páros, egy furcsa humorú vígjátékot sejtető előzetes. Az ilyen kombinációk ritkán végződnek jól, viszont ennek köszönhetően nem volt túl magasan a léc. A készítők már a mű elején tudatták a nézővel, hogy bizony egy nagyon elvont filmet készül megnézni, ami tele van alpári poénokkal, undorító és tabudöntögető jelenetekkel. Annak ellenére, hogy ezek az elemek végigkísérik a filmet és elég gyakran erőltetettnek is hatnak, ha sikerül túllépni rajtuk és befogadni a mögöttük megbúvó mélyebb tartalmat, akkor könnyen beszippanthat a film. Amint ez megtörténik, a beteg humor, szomorú ... több»

A horror műfaj egyik feltörekvő rendező/írója Mike Flanagan már az 'Oculus'-al felkeltette az érdeklődésemet, ami a zsáneren belül egy teljesen elfogadható film lett. Ezután jött a 'Hush' és a 'Gerald's Game', melyek szintén jól sikerültek és olyan újszerű, friss filmkomponenseket vonultattak fel, melyek igazán egyedivé tették ezeket az alkotásokat. Ezek után úgy éreztem, hogy a 'Mielőtt felébredek' is megérdemel egy esélyt. Bár a film jól nyitott és hamar bevonzott a hangulata, sajnos nem tudtam teljesen kizárni azt a tényezőt, hogy Kate Bosworth-t milyen borzasztó színésznek tartom. Mellette Thomas Jane és a kölyök (aki egyszer még sok Oscar-díjas színész lesz), hozták a karakterükhöz töké... több»

Mivel érdekel ez a téma, ezért alapból előnnyel indult nálam a film. A kézikamerás, dokumentumfilmes megvalósítás határozottan jól illik a sztorihoz, viszont emiatt kimagasló audiovizuális élményre nem kell számítani. Szerencsére nem is azon van a hangsúly és azt sem lehet egyértelműen kimondani, hogy a sztorin vagy a karaktereken lenne, szerintem sokkal inkább magára a szituációra, a kialakult helyzetre próbálták terelni a néző figyelmét a készítők. Ez pedig egy jó húzásnak bizonyult, hiszen maguk a karakterek nem is voltak olyan markánsak, hogy rájuk lehessen koncentrálni továbbá a sztorit is le lehet tudni pár mondatban. Amiről viszont lehet és érdemes is beszélni az pontosan az a szituác... több»

Személy szerint engem nem vonzanak a romantikus művek, azonban a leírást és az értékeléseket látva, voltak olyan gondolataim, hogy talán ez lehet az a film, amely közelebb visz a műfajhoz. Ezek a gondolatok viszont körülbelül féltávnál elillantak, ugyanis rá kellett döbbennem, hogy annak ellenére, hogy alapvetően a két főszereplő romantikájára épül a film, szépen lassan előkerülnek azok a drámai elemek, amelyek erősen hatnak a néző érzéseire, és nem feltétlenül a pozitív értelemben. Komoly erkölcsi kérdésekkel találják szemben magukat a karakterek, melyeket az adott körülmények között talán még kívülállóként, a képernyőn keresztül szemlélve az eseményeket sem lehet racionálisan megválaszolni... több»

Nagyobb, erősebb, gyorsabb és kegyetlenebb
Az első 'Predator' film a legjobb az eddigiek közül és bármi történt azóta, illetve bármi történjen a jövőben, ez így is fog maradni. Nem azért mert egy tökéletes alkotás, de a viszonylag egyszerű alapötletre egy olyan vérengzéssel és brutalitással teli akció-horror kombót raktak össze a készítők, ami már-már tökéletesnek hatott. Ennek fényében, hiába lehet azt mondani, hogy a Predator, mint karakter, olyan alapot biztosít egy filmhez, amiből könnyen lehetne jó mozit csinálni, mégis nehezen tudnak elszakadni a készítők attól a megfelelési kényszertől, amelyet az első rész támaszt. Ebben az esetben is ez a helyzet, hiszen nem nagyon változtattak az alaptörténeten, viszont megpróbáltak minden... több»