2015 óriási pozitív csalódása A 2015-ös évből számomra az egyik legnagyobb pozitív csalódás. Eli Roth olyan témához nyúlt, és egy olyan "kultuszt" támasztott fel ezzel, amelyről azt gondoltuk, hogy a filmipar teljesen megfeledkezett. Éppen ezért veszélyes, kockázatos munkát is vállalt, hiszen könnyen mellé is nyúlhatott volna. Nagy fába vágta fejszéjét, a rizikókat pedig vállalta a körülmények ismeretében. Akarva akaratlanul elgondolkodtam, hogy ezt a lépést eddig miért nem tette meg senki más?! Elkészítik a sokadik szellemes filmet, lerántják róla a sokadik bőrt, míg vannak olyan témák amelyeket senki sem feszeget, mégis aranyat ér. Ilyen ez is, mármint a kannibalizmus. Nem tudok olyan sok filmről, amely ezt a témát ped... több»
Semmitmondó és kiszámítható Végtelenül unalmas és vontatott filmnek tartom, mondanivaló nélkül, feszültségek nélkül. Mindenféle érzelemtől mentes, a belőlem kiváltott reakciók száma körülbelül a nullával egyenértékű. Rendkívül nehezen indul be. A cselekményvezetés nem túl olajozott, nem túl gördülékeny, emiatt válik unalmassá és erőltetetté a dolog. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy elég régen láttam már, talán egy hónapja, így nem is emlékszem minden apró mozzanatra, viszont azt tudom, hogy rossz visszagondolni rá. Valahogy minden fontosabbnak, érdekesebbnek tűnt abban a pillanatban, mint a lejátszóban lévő korong. Minden jelentéktelen részt felnagyítanak benne, túlnyújtják, elcsépelik. Egyáltalán nincsenek benne ije... több»
Ígéretes A film egyik pozitívuma az, hogy magyar színésznőnk, Osvárt Andrea is megcsillantja benne tehetségét. Nem tudom, hogy szedték össze a szereplők közé, de ott van, ennek azért örülhetünk és elkönyvelhetjük magunkban. Szintén nem lehet szó nélkül elhaladni a film képi világa mellett, amely szerintem az operatőr dicsérete is. Továbbá az alaptörténet is könnyen magába szippantja az érdeklődőt, akár csak az örvény, hiszen egyedülálló, egyszerű mint a faék és mégis rendkívül érdekfeszítőnek tűnik. Számomra az is pozitívum, hogy Eli Roth neve is hozzájárult a produkcióhoz, azonban kivételesen nem a rendezői székben foglalt most helyet, hanem a szereplőgárdában. Ebből is látszik milyen tehetséges és ... több»
Régen nagy kedvencem volt, már rengetegszer megnéztem azóta is, újra meg újra. A műfaj rajongóinál kihagyhatatlan csemege, egyszerűen pótolhatatlan, egy igazi klasszikus, egy kultfilm. A Texasi láncfűrészes szériából szerintem az egyik legerősebb rész. Brutális, kendőzetlen, nyers, nincs benne finomkodás. Egy-két jelenet olyan szinten embertelenre sikerült, hogy éreztem a vér ízét a számban. Van a filmnek eleje, közepe és vége. Van egy mondanivalója, nem csupán az idétlen gyilkosságokról szól mint azt sokan gondolják. A színészek hiteles játékának köszönhetően teljességgel értékeljük a helyzetet és beleképzelhetjük magunkat a bőrükbe. Van kiért izgulni, van kinek szurkolni, ami ritka a kortá... több»
Sokan kígyót békát kiabálnak a filmre. Kövezzetek meg, nekem tetszett! Szerintem teljességgel szórakoztató és élvezhető alkotás. Lehetséges, hogy elfogult vagyok mivel Eli Roth az egyik kedvenc rendezőm napjainkban, ettől függetlenül a negatív kritikát is megtudom fogalmazni róla, hiszen ott van az általa rendezett Kabinláz, ami például nem tetszett és erősen untatott. A Kopp-Kopp viszont valamiért megfogott. Volt benne végig valami tapintható feszültség amit nem láttunk, de ott volt, lógott a levegőben. A téma egyedülálló és azt gondolom, hogy a mai világban még aktuális is lehet akár. Bármikor, bárhol megeshet egy hasonló eset, nem lepődnék meg. Nyilvánvalóan nem a látvánnyal operál, nincs... több»
Nem túl izgalmas. Az előzetes alapján elég magasra tettem a mércét. Az elején úgy voltam vele, hogy még akár jól is elsülhet a dolog, viszont hamar rá kellett döbbennem, hogy megint csak illúziókat kergettem. Bár ezt a "tükör" témát ezerszer megrágták és kiköpték már, mégis lehetőséget láttam benne. Fiatalos, lendületes, ígéretes. Az előzetes is fokozatosan adagolja a feszültséget, a nézőt érdeklődővé teszi. De hát ez a marketing. Közben rájöttem, hogy semmi újat nem tud felmutatni, klisés, sablonos, lerágott csont kategória mindemellett kiszámítható is. Mintha a készítők szándékosan vették volna ilyen lightosra a figurát, mintha a cél egyáltalán nem egy horror film készítése lett volna, sok... több»
Érdekes kis film volt. Főként Rachel Nichols miatt néztem meg, ő volt a fő mozgatórugója annak, hogy egyáltalán kacsintgatni kezdtem a Raze irányába. Aztán sajnos az ő karakterének elég rövid volt a kifutási ideje, amit sajnáltam, viszont ettől függetlenül nem bántam meg, hogy megnéztem. Élvezhető, izgalmas, merész. Főként ezekkel a jelzőkkel tudnám illetni a filmet. A horror elemek széles tárháza megtalálható benne, erőszakos jelenetektől egyáltalán nem mentes. Mindenképp kell egy erős gyomor hozzá, a műfajjal ismerkedőknek nem ajánlatos ezzel kezdeniük. Volt benne csonttörés, fej szétzúzása a falon, halálra ütlegelés. Csupán néhány a "szemet becsukó" jelenetek közül. A film zenei- képi vil... több»
Nagy Quentin Tarantino rajongó vagyok szóval kötelező darab volt. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy szereti túlnyújtani a bevezetést meg úgy általában a saját filmjeit; itt sem volt másként. Két mini történetet mesél el, pontosabban: két fiatal, kalandos lelkületű lányokból álló csapat történetét meséli el, akiknek összeakad a bajszuk a poros utakon cirkáló sebhelyes arcú kemény legénnyel. Kaszkadőr Mike a neve, fegyvere pedig a saját kocsija. Tehát a két mini történet közt az egyetlen kapocs maga Kaszkadőr Mike, aki ugyebár próbál mindenkit az áldozatává tenni. Elég sok benne az unalmas, semmitérő jelenet, amikor nem történik semmi különleges, említésre méltó dolog. Ilyen például m... több»
Elég megosztóan fogadta a nagyközönség ezt az alkotást. Valaki nagyon szereti, vagy nagyon elítéli, arany középút, köztes állapot nincs. Jómagam még nem döntöttem el, hogy melyik kategóriába soroljam magam. Kísértetiesen emlékeztet Az emberi százlábúra ahol szintén hasonló a koncepció, emberből/emberekből egy állatot próbálnak kreálni, több-kevesebb sikerrel. Itt sincs másként, a film gonosz karaktere ugyanis megszállottan rajong a rozmárokért és ezt az imádatát úgy próbálja kifejezni, hogy ártatlan embert ejt foglyul és próbálja átalakítani a saját száj íze szerint rozmárrá. Elég betegen hangzik, épp olyan betegen mint amilyen maga a film. De közben rájöttem, hogy végül is tetszett, hiszen ... több»
Euz a filmet a készítők sem gondolták komolyan Nagyon vártam már ezt a filmet, hogy megnézhessem. Mikor értesültem a hírről, hogy a francia Pascal Laugier által rendezett Mártírok megfilmesítési jogait megvásárolta az álomgyár, és remake készül majd belőle, tudtam, hogy az eredeti nyomába sem érhet majd, illetve, hogy hibát hibára fog halmozni, de azért elhatároztam, hogy kötelező jelleggel lecsekkolom, amint lehetőségem lesz rá. Így is tettem. Sosem felejtem el, hogy Pascal Laugier mártírjai milyen hatással voltak rám, hogy még évekig felvillantak előttem képkockák, jelenetek a filmből amelyek gyakran még a mai napig képesek kísérteni. Egy ízig-vérig horror, a műfajban egyértelmű ütközőpontnak számít. Aki nem látta még, az nem látott ig... több»
Pozitív csalódás volt számomra. Amit vártam és amire számítottam az egy középkategóriás akcióthrillernek, kriminek illett volna be. Helyette másfél óra izgalmakkal teli, kellemesen feszült, izgalmas thrillert kaptam az arcomba, ami bevallom jól esett. Kellemes kikapcsolódást nyújtott, elég pörgős volt, a cselekmény előrehaladásával pedig egyre kevesebb hajszálam maradt, na jó, nem szeretnék túlzásokba esni de valóban elég kiemelkedő volt. Néhol pattanásig feszült, néhol kellemesen borzongató. Persze van, hogy leül és ellankad, de összességében szinten tartja a figyelmet és leköt. Színészek közül egyértelműen Hope Davis volt a legszínvonalasabb, lehengerlően tálalta elénk a skizofrén karakter... több»
A szőke cicababa megérdemli a 3 csillagot Féltávnál párszor megugrott a vérnyomásom, egy-két jelenetnél belekaptam a karfába; de ennyi! Kicsit többre számítottam. Az alapkoncepció elég jónak tűnt, úgy gondoltam ebből valami egészen jó is kisülhet. Azonban a készítők elég felületesen oldották meg a gyakorlatban. A vér az folyik rendesen, hentelés van bőven, megy a kaszabolás-darabolás a műfajhoz méltó módon, viszont nem lehet mindent a látvány mögé bújtatni. Röviden: sokkal jobbra számítottam! Először is a bevezetést túlnyújtották a kelleténél és emiatt későn jön meg a várt feszültség, másodszor pont mikor beindulnak és felpörögnek az események akkor áll le a DVD. Egyszerűen képtelen megteremteni az atmoszférát, a feszült légkört. Ki... több»
70 The Green Inferno (2013)
A 2015-ös évből számomra az egyik legnagyobb pozitív csalódás. Eli Roth olyan témához nyúlt, és egy olyan "kultuszt" támasztott fel ezzel, amelyről azt gondoltuk, hogy a filmipar teljesen megfeledkezett. Éppen ezért veszélyes, kockázatos munkát is vállalt, hiszen könnyen mellé is nyúlhatott volna. Nagy fába vágta fejszéjét, a rizikókat pedig vállalta a körülmények ismeretében. Akarva akaratlanul elgondolkodtam, hogy ezt a lépést eddig miért nem tette meg senki más?! Elkészítik a sokadik szellemes filmet, lerántják róla a sokadik bőrt, míg vannak olyan témák amelyeket senki sem feszeget, mégis aranyat ér. Ilyen ez is, mármint a kannibalizmus. Nem tudok olyan sok filmről, amely ezt a témát ped... több»