Minden megfilmesítések legkorrektebbike. Nem akar se többnek, se kevesebbnek látszani, mint ami. Gyönyörű a vizualitása, a zene úgyszintén. Ugyan nekem a főhősnő komoly csalódást okozott, de ez inkább Thomas Hardy fantáziájának és korának a számlájára írható, mintsem a filmet legyártókéra. Szép fejlődéstörténet, és még annál is szebb, amit a hűségről és az őszinte, tiszta szeretetről mutat. Valóban kiszámíthatóan alakul Bathsheba története, de aki egy kis megnyugvásra és csendes, de annál erősebb érzelmekre vágyik, annál befutó lesz ez a film.
Vasárnapra tökéletes Egy nagy hibája van, és az szerintem maga a főhősnőnk: Bloom. Olyan irreleváns és ostoba döntéseket hoz, hogy nekem volt kínos egy-két megmozdulása. Az anti-karakterek sokkal színesebbek és életszagúbbak voltak, mint a sorozat akármelyik másik szereplője. Aki egy viszonylag könnyed kikapcsolódásra vágyik (és igen, még a dráma és akció jelzők mellett is azt kell mondjam róla, hogy az), annak tökéletes választás. Úgy érzem, van a sorozatban kraft, kíváncsi vagyok, hogy a második évadból (mert az évadzáró sejteti, hogy lesz) mit fognak kihozni.
A trilógia megmentője és ékköve egyben A maga feel-good limonádé kategóriájában abszolút zseniális ez a film, minden benne van, ami csak kellhet: szerelem, esküvő, szalagavató, sírás, nevetés, utazás, émelyítően pasztell dekorációs elemek és a bónusz számomra: New York. Szkeptikusan álltam hozzá a harmadik filmhez, mert nekem a második nem nyerte el a tetszésemet, a hősnőnket alakító Lana Condor színészkedése benne számomra nagyon lapos és erőltetett volt, noha a sztoriban lett volna potenciál. Viszont ez a befejező rész L. J sztorijának méltó koronája. Sugárzik belőle valami olyan jó energia, ami szerintem életmentő ebben a pandémiás időszakban, legalábbis nekem mindenképp az volt. És noha erre kicsi az esély, mindenképpen megné... több»
Hamisítatlan Q. T. film, izgalmas, érdekes, Christoph Waltz szokásához híven zseniális, Samuel L. Jackson pedig olyan jól hozza Calvin Candie rabszolga jobbkezét, hogy legszívesebben én is felrobbantottam volna... De hogy őszinte legyek, nekem ebben még Tarantino mércéhez képest is túl sok volt a vér és a brutalitás...
Te, aki éppen olvasod ezt a kommentet, menj, és azonnal kezdj bele ebbe a sorozatba! :D Én régebben ódzkodtam tőle, mert nem láttam nagy lehetőségeket egy rendőrőrs tagjaiban... És micsoda tévedés volt részemről. Istennek hála, hogy eredeti szinkronnal kezdtem el nézni: külön élvezet a rengeteg szóvicc, ami a magyar szinkronnal értelemszerűen gyakran elvész.
4 csillag, de azért mégse annyira 4 az a csillag. Biztos vagyok benne, hogy amikor Christopher Nolan ezzel előrukkolt, akkor a szokatlan történetvezetésnek, és magának az ugyancsak szokatlan szituációnak köszönhetően ez hatalmas durranás volt 2001-ben, de így 20 évvel később látva szerintem nem állta ki az idő próbáját annyira, mint amennyire ezt szeretnék gyakran ilyen kultfilmes YouTube videókban vagy cikkekben bizonygatni.
Zseniális mese, kétszer is megnéztem néhány nap leforgása alatt. Annyira egyedi, lebilincselő a történet, és olyan mély érzelmeket közvetít anélkül, hogy az ember arcába tolná a nyilvánvalót, hogy még így egy hónappal a megnézése után is a hatása alatt állok. Jó darabig biztosan a kedvenceim között lesz Sophie és Howl meséje. Gyönyörű a grafikája, minden percét élvezet nézni. Viszont angolul értők szerintem egy picit előnyben vannak, mert helyenként a Netflixes felirat pontatlan volt...
Érdekes. Szerintem ezzel az egy szóval is össze lehet foglalni, hogy milyen a Ruben Brandt, a gyűjtő. Végig olyan érzése van az embernek, mint ha sok Panadolt ivott volna lefekvés előtt. :D Mivel alapjáraton is fogékony vagyok a szürrealizmusra, a pop artra és az egyéb nem szokványos kivitelezésű művészetre, nekem kifejezetten tetszett, a 4 csillag azért van, mert nem szeretem az elvarratlan szálakat, és a vége bizony azokat hagy. Aki szereti az animációs filmeket, annak szívből ajánlom ezt a szokatlan történetet.
Mindenképpen adj neki esélyt! :) Abszolút nem értem a fanyalgókat, sem a hazai kritikusok által adott 7,4-es értékelést... Szerintem eszméletlenül jó film, és nem, nem Tarantino koppintás, aki ismeri Guy Ritchie munkásságát (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Blöff, Sherlock Holmes filmek és társai), az tudja jól, hogy erre kellett számítania, sőt megkockáztatom, hogy ez az eddigi egyik legjobb munkája (na jó, az még mindig a Blöff). Feszes tempó, jó karakterek, még jobb színészek, a bokszoló fiatal srácok YouTube videója meg esküszöm, jobb, mint egy-két mai "agyonhájpolt" zene. Plusz pont, hogy Hugh Grantet végre nem egy kétbites gejl szerepben láthattam, Matthew McConaughey meg hát az isten maga. :D Említést érdem... több»
Különleges hangulatú Labrinth zenei aláfestése csodálatos hozzá, és a két főszereplő is eszméletlenül jót alakít. Egészen különleges a hangulata a fekete-fehér kivitelezéstől, de minden pozitívuma ellenére is nehéz volt nézni. Nekem sok volt a tömény dráma másfél órában, viszont ettől függetlenül érdemes szerintem adni neki egy esélyt. Fantasztikus belátást nyújt egy toxikus párkapcsolat minden fentjéről és lentjéről egyaránt. Kell hozzá egy komorabb hangulat, hogy igazán bele tudjon a néző süppedni, jutalmul viszont John David Washingtontól (Malcolm) hall egy olyan brutális monológot – tömören és gyönyörűen kifejezve – a világ elb*szottságáról, hogy még nekem is elfogyott a levegőm, mire a végére ért.
Elbűvölő, izgalmas Lenyűgöző ez a mese. Magával ragadó a képi világa, nagyon fordulatos és fantáziadús a történetszövése, egy percig sem unatkoztam, amíg néztem. A Chihiro és Haku közötti érzelem megmelengette a szívemet, valóban tiszta szeretet, szerelem. Teljesen elbűvölt ez a világ. Én mondjuk a 9+ besorolást nem érzem relevánsnak, inkább 12-13 éves kortól ajánlanám, mert akkor már értik is, és tudják is követni a történet fonalát, jobban tudják értékelni, amit látnak. A Netflixes felirat katasztrófa helyenként, őszintén örülök neki, amiért értek angolul, mert egy csomó helyen félre volt fordítva a szöveg, és egyes elemeket ki is hagytak belőle, amik pedig amúgy fontosak voltak a történetvezetés szempontjáb... több»
Rémítő pszichedelikus utazás Jónak jó film, de szerintem nagyon réteg. Ez alatt azt értem, hogy nem az, amit mindenkinek jó szívvel ajánlanék, helyenként kifejezetten rémítő volt. Én is végig valami pszichedelikus álomban éreztem magam, így a rendező és a forgatókönyvíró nyilván célt ért, de én nem voltam tőle elragadtatva. Harry édesanyja pedig a megnézést követő éjjel álmaimban is kísértett, annyira nem tett rám jó benyomást...
Érdemes megnézni Nem egy vidám történet, szóval, akik csak egy vasárnap esti kikapcsolódást keresnek, azoknak nem ajánlom. A másfél óra minden percét végigkíséri a melankólia és a tehetetlen fájdalom érzése. Aki emlékszik a Harry Potter filmek utolsó részéből Dobby halálára, és arra, amikor Harry eltemeti megmentőjét, és egyik legfontosabb barátját a parton: engem a film egészen arra az egy érzésre emlékeztetett. Ivo maga a megtestesült béke és szilárd jellem, nagyon tetszett a karaktere, az az ember, akit még a megpróbáltatások sem kezdenek ki, csak épít belőlük, és tisztességben él a múltjával és jelenével együtt. A két, egymás ellenségeiként megsebesült, majd az ott töltött idő alatt bajtársakká váló kato... több»
Miles Teller és J. K. Simmons között izzik a levegő. A film számomra tele volt váratlan fordulatokkal, nagyon feszített tempójú, kicsit ki is kezdi az ember agyát a véget nem érő tapintható feszültség. A Whiplash-t nézve sok minden átértékelődött bennem a jazzel mint műfajjal, és úgy egészében a zenével kapcsolatban, de az emberi kapcsolatok dinamikáját, valamint magát a motivációt is egészen új megvilágításba helyezi Damien Chazelle. Durva és erőszakos helyenként, a zene iránti szenvedélyt kinyilatkoztató döntési folyamatokkal benne. Meddig érdemes elmenni az álmainkért? Ez egy fontos kérdés, amit én az utolsó percig sem tudtam eldönteni.
0-120 éves korig mindenkinek :) Nem szeretném az előttem szólókat ismételni, de elkerülhetetlen. A család fontosságát hangsúlyozza a film, kellemes mexikói zenével kísérve. Felnőtt fejjel is isteni volt nézni, szemet gyönyörködtető a látványvilága a Halottak Földjének, de természetesen a mese más helyszíneinek is. Frida Kahlo felbukkanása pedig csak egy plusz pont az összes pozitívum mellett, amit amúgy erről a mesefilmről el lehetne mondani.
Az elfogadás, a bátorság és az igaz barátság filmje Nem találok rá megfelelő szavakat. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne látni egy filmet az igaz barátságról, azoknak, akik már ráléptek az elfogadás útjára, és akik még nem, azoknak pláne.
Fontos, hogy a rasszizmusról ilyen könnyed és emészthető formában is legyen szó, mert nemcsak a feketékre irányul ez, ott is megvan, ahol nem számítanánk rá. Személyes példát is eszembe juttatott a film: kárpátaljai magyarokkal volt szerencsém együtt dolgozni még néhány évvel ezelőtt, és a film egyik részlete valóban megtörtént: az egyik munkatársunk elszólta magát, és nem magyarnak, hanem ukránnak titulálta. A kolléganőmnek rettentően rosszul esett, hogy nem tartotta magyarnak az illető, hiszen az ukránokt... több»
Lebilincselő, fotelba ragasztós sorozat. Szerintem kifejezetten eredeti a sztori, sok benne a csavar, szerethetők a karakterek. Viszont Page számomra gyenge láncszem, ami az alakításokat illeti, de ezt lehet, csak az előítéletem mondatja, más filmjeiben sem szeretem. Ennek ellenére nyugodt szívvel kezdjen bele mindenki bátran!
*az összes létező pozitív jelző* Mindennél jobban imádom az Agatha Christie könyveket, megszámlálhatatlan alkalommal láttam már a megfilmesített verziókat is, és annyi, annyira, annyira boldog vagyok, hogy végre van egy friss film, ami ezeknek a hangulatát idézi. Plusz pont volt a sztárdömping, és hálisten ez nem a visszájára sült el, mint az oly sokszor szokott lenni. Mindegyikőjük egyformán jól hozza a szerepét. Ajánlani tudom csak mindenkinek.
91 Agymenők (2006)