Szerintem rendben van ez, csak nem nekem való Thomas Mann-feldolgozás, ami már egyszer megtörtént a híres író regényével 1957-ben is, úgyhogy ez félig-meddig egy remake is egyben. Mellesleg Mann sose fejezte be a regényt, pedig lett volna még életében 31 éve arra, hogy meggondolja magát, miután először félredobta. Minden bizonnyal nem találta vállalhatónak vagy használhatónak, és mégis, két rendező is úgy érezte, hogy érdemes valamit kezdeni a félkész anyaggal. Azt hiszem, hogy az általános pozitív fogadtatás inkább az író hírnevének szól, mint akár az írásnak, akár a belőle készült film(ek) kvalitásainak.
A szereposztás nem rossz, a film szépen van fényképezve, de hoz mindent, amit a 20. század elején a sokak számára oly kedves, számom... több»
Fantasztikus kivitelezés Csodálatos kivitelezésű film, nagyszerű színészekkel. Saoirse Ronan még gyerek, de a tehetsége már nyilvánvaló, a pár évvel idősebb folytatását Romola Garai adja elő, szerintem kifejezetten korrektül. James McAvoy rendkívüli, Keira Knightley magához képest átlagos. Benedict Cumberbatch pillanatokra szerepel, aki miatta nézné meg a filmet, ne fáradjon.
A történet nem túl szövevényes, sőt, egyenesen egyszerűnek tekinthető, néha azért belecsempésznek egy kis rejtélyt itt-ott, de mindig hamar fény derül mindenre. Egy gyerekkori hazugság következményeit meséli el, melyet egy, a szexualitásával ismerkedő meggondolatlan 13 éves lány követ el. Az egész egy katartikus és nagy erejű, egyben meglepő le... több»
10/10 A napokban végignézem Wes Anderson 2023-as mini novellafeldolgozásait, a három röviddel már végeztem is, ezt a mait is beleszámítva. Már csak a Henry Sugar van hátra.
Eddig ez volt a legszórakoztatóbb számomra, Ralph Fiennes valami elképesztően viccesen formálja meg a hivatásos patkányirtó szakembert, aki elég egyszerű, sárga fogú és retkes körmű figura, aki cserébe felettébb okoskodóan adja elő magát, majd a végén mindezt megtetézi egy igazi alucsákós összeesküvés-elmélettel. Nálam ezzel az alakításával most feljebb került a polcon.
Most ennek kivételesen nem olvastam el az eredetijét, nem tudom, mennyire követte a novellát a film.
Keira Knightley fantasztikus alakítást nyújt A film az ifjabb George Bush által végrehajtott iraki demokráciaexport kezdetén játszódik, amikor a főszereplő, akit Knightley nagyszerűen formál meg, lelkiismereti dilemmába kerül egy hírszerzési anyag ismeretében, és szivárogtat a sajtó felé. Megtörtént eseményen alapuló filmet látunk, amely igen jó érzékkel szerkesztett, végig fenntartja a figyelmet és a feszültséget. Menet közben úgy éreztem, hogy a néző nincs infantilizálva, nem próbálják a szánkba rágni, hogy épp mit látunk, rábízzák az intelligenciánkra, hogy meg fogunk vele birkózni. Hogy ez mindenkinek sikerül-e, azzal kapcsolatban vannak kétségeim, aki nem bízik magában, az nézzen mást.
Knightley mellett mások jó színész játékát is... több»
Klisés, de el lehet rajta lenni, ha nincs más. Úgy éreztem, hogy kissé hallmarkos filmet nézek, ami ugye olyan, mint az 1990-es években igen jól fogyó Romana és egyéb romantikus regényfüzetek filmes megfelelője. Ezek ugye szakmányban készülnek, és ugyanazokra a klisékre épülnek, sablonosak, mint állat. Cserébe egy fárasztó nap végén kb. robotpilóta üzemmódban lehet őket végignézni, mint egy Barátok közt epizódot vagy brazil sorozatot (szerintem már olyan sincs). Annyira különben nem full gáz, meg lehet nézni, csak nagy mélységeket nem szabad várni tőle. De legalább Kristen Wiig szerepelt benne pár percet, őt bírom. A hallmarkos vígjátékokban ilyesmi nem fordul elő.
7/10 főleg a rendezés miatt, nem a novellára Nem tudom, még hány novellából fog Wes Anderson ilyen kis rövidfilmeket készíteni az idén (vagy jövőre), de meg fogom nézni mindet, mert maga a rendezés ezúttal is szórakoztató, mint Wes Andersonnál minden esetben, és 18 perc nem olyan hosszú idő, hogy bármit is kockáztatna vele az ember, ha rászánja. Tegnap az A méreg címűt néztem, az a fura befejezés ellenére igen jó volt, itt most magát a novellát nem éreztem túl különlegesnek, úgyhogy előkaptam az e-könyvet, és elolvastam. Az a helyzet, hogy ezúttal az elolvasás alapján nem éreztem annyira pontosnak a megfilmesítést, mint az előző filmnél. Az is kissé zavaró volt, hogy a párbeszédeket gyors egymásutánban darálta le ugyanaz a szereplő, a ... több»
8/10 Háromszereplős kis szösszenet egy novella alapján. Wes Anderson mint mindig, most is jó munkát végzett, hozta a tőle elvárható színvonalat. Ha csak rajta múlt volna, akkor 5 csillagra értékelném, csak azért 4, mert nekem kicsit kurtán-furcsán ért véget. Neki is ugrottam elolvasni az eredeti novellát, hogy utánanézzek, az is hasonlóan végződött-e. Nos, mint kiderült, az is furán ért véget, viszont kicsit más hangulatban, más jött át a számomra, mint a filmből. Az egész rövidfilmes feldolgozás nagyon hűen követte a novellát, a végének a lényegét azonban szerintem nem adta át, amit kissé sajnálatosnak érzek. Az eredetit Scribd-en lehet olvasni, ha valakinek van előfizetése, aki pedig kevésbé ér... több»
8/10, intelligens film minimalista köntösben Rendkívül szokatlan stílusban készült a film, talán percekig nincs hang az elején, azután egészen a végéig ritkák maradnak a párbeszédek, zene nincs egy hangjegynyi se az egész idő alatt, a kamerabeállítások statikusak, a vágások lassúak, a kivitelezés tehát meglehetősen minimalista. Semmi csihi-puhi, effekt meg mozgalmasság. Ne nézze meg olyan, akit ez kiborít. És az se, aki fáradt gondolkodni, vagy más körülmény teszi azt lehetetlenné.
Georges és Anne egy már ezer éve összecsiszolódott középkorú házaspár, akik elkezdenek fura videókazettákat kapni magukról, meg kissé bizarr képeslapokat. Először az se tudható, hogy most akkor mindketten kapják, vagy csak az egyikük. De menet közben elég eg... több»
Nagyszerű munka Ezt a filmet már jó régen láttam, de az egész a retinámba égett, nagyon eredetinek találtam. Azóta jó sok másik filmet is megnéztem, és már rájöttem, hogy az eredetiséget illetően vakon voltam, de ez számomra nem von le az 5 csillagból semennyit. A legutóbbi Wes Anderson-rendezést (mármint egész estést, nem rövidfilmet, konkrétan az Asteroid Cityt) néztem az elmúlt hetekben, és kissé lassan, de visszamenőleg megvilágosodtam, hogy Ujj Mészáros Károly rendezőt ő inspirálta, hogy pozitívan fogalmazzak. Jobban belegondolva lehet, hogy meg is nézem majd valamikor ismét – eddig 2x láttam, de kíváncsi vagyok, hogy így hogy fog tetszeni, hogy már tudom, hogy Wes Anderson koppintást néztem. De azt hi... több»
8/10, a michigani Repülős Gizi (Géza) kalandjai Szórakoztató valóságfeldolgozás tisztességes rendezésben, jó ritmusban, könnyen lepereg a bő két óra.
Az 1980-as években játszódik a sztori, Kanadában, ahová a munkanevén Robert Whitemannek nevezett ifjabb Gilbert Galvan menekült, miután megpattant egy michigani börtönből. Valószínűtlenül könnyen lezajló bankrablásokat követett el a mi Róbertünk, az ő kis történetének feldolgozását látjuk.
Időnként feltűnik a filmben Mel Gibson mint a világraszóló pénzmosó haver, civil szakmája szerint didibár-tulajdonos. Mel Gibson hollywoodi befolyásának nagyságát mutatja, hogy el tudta intézni, hogy a republikánus redneck tahó önmagához hűen kapjon egy kis buzizós homofób monológot Boy George Karma Chamel... több»
7/10 – nagy példaképek nyomában A film első perceiben a harcosok klubját idézte meg, aztán guyritchie-s akart lenni, még Tarantino is volt benne, kis Roberto Rodriguezzel. Hát jó, nekem nem valami vonzó az ilyen stílusutánzásig fajuló megihletettség, de ha különben jó az eredmény, akkor képes vagyok ezen felülemelkedni. A történet elején látjuk a Craig Dancsi által alakított drogkereskedőt, aki a visszavonulását tervezi, mégis elutasíthatatlannak érez egy felkérést, aminek eleget tesz, és persze ez bonyolítja a dolgokat. A történetmesélés az elején annyira egyszerű és átlátható, mint egy Teletubbies epizódban. Később nekem összekuszálódott az egész, de ahhoz neki kellene ülnöm még egyszer, hogy el tudjam dönteni, hogy vajo... több»
Az 1 és 2 csillag között vacilláltam de aztán újranéztem UPDATE: újranézve totálisan átjött ez a minimalista semmiábrázolás, már tetszik, zseniális, csak elsőre nem csúszott le! UPDATE VÉGE
Hű, a keserves mindenit. Ez nem volt mindennapi élmény, de nem különösebben jó értelemben, viszont legalább egész rövid volt. Nem mai film, de nem is túl régi, 2006-os, az akkori finn környezetben játszódik, mégis inkább a 20. század közepére visszanyúló, retró elemekkel sűrűn tarkítva, ami a lakberendezést, a háttérben elhangzó zenéket, az emberek megjelenését illeti. Ez adott is neki némi érdekességet a kétségtelenül jó érzékkel beállított képek mellett, ezért tudtam egyáltalán értékelni. Máskülönben olyan volt, mintha egy film paródiája lett volna, mintha d... több»
Nem tökéletes, de szórakoztató Nagyon látványos a film, és jól van összerakva. A fejezetekre bontás és a fejezetek címének kiírása a Kill Billre emlékeztet, a nácihentelés meg a Becstelen brigantykra. Úgyhogy kijelenthetjük, hogy vannak bőven tarantinói hagyományok benne. Nem volt minden hiba nélküli azért, voltak olyan túlzások, amiken elnézően kellett túllépnem. Pl.: egy golyózáporban nem véd egy fél testet takaró lemezdarab. Nem egy szövegelős film különben, alig szólalnak meg a szereplők. Jalmari Helanderről még nem is hallottam, de lehet, hogy szedek le tőle még 1-2 filmet, tehetséges.
7/10 – kissé gyötrelmes Hát ez nem az a film, amit popcornt majszolgatva néz az ember, hanem zaklatottan. Gyakorlatilag olyan, mint egy házi dokumentumfelvétel, mintha nem is filmnek készült volna, hanem megkértek volna egy amatőrt, pl. engem, hogy vegyem filmre azokat a dolgokat, amik ezzel a szétesett családdal történnek. Denis Ménochet elég jól adja a visszataszító agresszort. A kiscsákót játszó koravén arcú kiscsákó pedig a korához képest meglepő teljesítményt nyújtott (elvileg 12 volt a forgatáskor, de elég érthetetlen titkolózás megy a neten az életkoráról, ezt is csak egy francia oldalról sikerült kisilabizálni – sajnos a francia nyelv nem az erősségem, de gondolom, az „agé de 12 ans au moment du tournage” a... több»
Vérfagyasztó Hogy is lett ebből Harmadnaposok? A best man ugye násznagyot jelent. Esetleg tanút, mert ezeknél a népeknél némi átfedés előfordul. Best man: násznagyok. Az eredeti filmcím A Few Good Men filmcímre próbál viccesen utalni azzal, hogy haha, ezek még jobbak. Höhö – nagy humorzsákok ezek a britek, ha összefognak az ausztrálokkal. :) Magyarul ugyebár azért lett belőle az, ami, mert a másnaposok véletlenül sikeres volt, és azt kell hinnünk, hogy a kettőnek köze van egymáshoz, hátha többen vesznek mozijegyet.
A film amúgy viszonylag rettenetes. Bár ha valaki bírja az olyan poénokat, hogy pl. valaki eltanyázik hugyozás közben, és hanyatt fekve még látjuk, hogy magasra törő sugárral összevizeli magát... több»
A spanyol eredetit nézzétek inkább Általában szeretni szoktam az amerikai remake-eket, de ez most számomra kicsit olyan volt a Campeones-hez képest, mintha valaki elmesélte volna a forgatókönyvet, hiányzott belőle az élet, kissé laposnak tűnt. Talán nem lett volna vele gondom, ha azt nem látom, csak ezt. Mert különben Woody Harrelson jó színész (legalábbis szerintem). Haboztam 1-2 hétig, hogy letöltsem-e, elsőre el is vetettem az ötletet, de végül Harrelson miatt voltam kíváncsi rá. Azt hiszem, a rendezőt (Bobby Farrelly) lelépte az élet, vagy sose volt túl tehetséges – 20-25 éve volt neki néhány ismertebb vígjátéka, amikben a humor főleg olyanokban nyilvánult meg, hogy Jim Carrey gumiarcú, vagy Cameron Diaz hajáról hímivarse... több»
Eltévesztettem a házszámot Nem vagyok vallásellenes, magamat agnosztikusként határozom meg. Viszont a mozivászonra vitt nagy méretű és szélesvásznú ájtatosság kics*szi a biztosítékomat, különösen, ha rockzenészeknek maszkírozott nyálgépek énekelnek ilyen modern zsoltárokat, amihez a küzdőtéren csápolnak, azt nagyon nem tudom hova tenni. Úgyhogy erre se voltam felkészülve. Ebben a műfajban nálam még mindig Eric Cartman az egyedüli hiteles arc, aki miután meglátta a keresztény rockban rejlő óriási potenciált, fogott egy csokor könnyűzenei slágert, és kicserélte bennük az összes baby meg darling típusú szót Jesusra. Aminek az eredményeképp olyan veretes sorok születtek, mint a when I'm holding you in my arms Jesus, meg ... több»
Ez a film most gyógyhatású volt nekem A minap néztem Dany Boonnal egy rettenetes vígjátékot, illetve annak 80%-át (a "Bűnös vagyok" avagy "Mon crime" nevűt), na az kikészített. Ez most épp jókor jött, segített helyrerázni a dolgokat. Nem volt a filmben se hallatlan innováció, se különleges forgatókönyv ötlet, de mégis rendben működött.
Egy személyiségfejlődéstörténetet látunk, ahol az élet nehézségei által megkeseredett taxisofőr faszi járja meg a pozitív átalakulás útját egy hosszúra nyúlt fuvarja során, amikor felvesz egy először idegesítő öreglányt, és nem is sejti, hogy ez majd milyen fontos változást hoz számára. És persze ez kölcsönös, a néni számára is érzelmi nyereséggel zárul ez a spontán kapcsolat, mely a végére egy ... több»
Negyed óra alatt kiolvadt a biztosítékom Összefoglalom az élményeimet az első húsz percről, mert azután úgyse biztos, hogy a maradékot látni fogom. Ennek az az oka, hogy csak kapkodtam a fejem, egy minden szempontból harsánykodó, túlszínészkedett, zajos, túlterhelő filmet láttam, állandóan szól benne valami rézfúvós-szimfonikus filmzene, a csicsa képi világtól szemrákot kapok, Fabrice Luchini és Dany Boon se tud ezen segíteni, főleg, hogy ők is modoros keretek közé vannak kényszerítve. Ez azért rém szomorú, mert Francois Ozonnak ugyan nem láttam sok filmjét, de pont nem annyira rég néztem a Swimming Poolt, ami kereken húsz évvel korábban készült, és már akkor szemmel láthatóan jobb munka volt, micsoda lehangoló szembesülés, amikor ... több»
Vegyes érzéseim vannak, de összességében 8/10 Liz (Julia Roberts) új yorki nő elválik, túlesik egy fiatal fiús kalandon, aztán önismereti jellegű utazásba fog. Ez eddig egy amolyan bevállalósabb életközépi útkeresési sztori, nem példa nélküli, mindegyikünknek van 1-2 ismerőse, aki kilépett az addigi életéből, és lefalcolt Indiába meditálni, vagy zsákfaluba remetének valahol az Őrségben satöbbi. Nekem legalábbis van pár. Szóval idáig még nincs semmi új feltalálva. Amiért én mégis nagyra értékelem az ilyen történeteket az az, hogy nagyon hasznosak. Sok embernek van nagy szüksége erre a fajta spirituális mondanivalóra, amit közvetíteni próbálnak, még ha néha az én ízlésemnek kissé túl csajos filmes módon is. A produkcióban különben rengete... több»
70 Egy szélhámos vallomásai (2021)
Thomas Mann-feldolgozás, ami már egyszer megtörtént a híres író regényével 1957-ben is, úgyhogy ez félig-meddig egy remake is egyben. Mellesleg Mann sose fejezte be a regényt, pedig lett volna még életében 31 éve arra, hogy meggondolja magát, miután először félredobta. Minden bizonnyal nem találta vállalhatónak vagy használhatónak, és mégis, két rendező is úgy érezte, hogy érdemes valamit kezdeni a félkész anyaggal. Azt hiszem, hogy az általános pozitív fogadtatás inkább az író hírnevének szól, mint akár az írásnak, akár a belőle készült film(ek) kvalitásainak. A szereposztás nem rossz, a film szépen van fényképezve, de hoz mindent, amit a 20. század elején a sokak számára oly kedves, számom... több»