Gergo Horvath

Bennem is elsőre az a kérdés merült fel, ami talán másokban is, hogy vajon szükség van-e még egy Csillag születik adaptációra. Bradley Cooper, akit méltatlanul mellőztek a legjobb rendező Oscar-díjának kategóriájából viszont bizonyította, hogy egy ilyen adaptációra nagyon is van. Nagyszerű alakítást hozott, de ugyanígy le a kalappal Lady Gaga előtt. Nagyszerűen működött a vásznon a párosuk, rég láttam már ilyen összhangot két színész között. Nagyszerű rendezés, kiemelkedő alakítások, megindító történet, valahogy így kell ma drámát készíteni.

Felnőttként kezdtem már bele az eredeti animációs sorozatba, és azonnal megfogott a sztori, a humor, a látvány, a báj és a szív, ami jellemezte a szériát. Aztán jött a hír, hogy egészestés mozifilm készül, és akkor még úgy voltam vele, hogy ez egy igen erős alapanyag, és bíztam benne, hogy Shyamalan össze fog tudni rakni egy épkézláb mozit. Talán keveseket ér meglepetésként, ha ennyi évvel a bemutató után azt mondom, hogy a rendező csúfos kudarcot vallott. Minden pozitív jelző, ami említettem feljebb, hiányzott belőle, és még egy jó adag unalom is hozzácsapódott. Baromi nagy kár, mert ebben tényleg sok lehetett volna, és most már talán sosem derül ki, pontosan mennyi is...

A Disney-s Star Wars éra kétségkívül legjobb filmje lett a Zsivány Egyes. Végre kitört a megszokott sablonokból, se Jedik, se fénykardok, se Skywalker család, csak egy izgalmas és jól vezetett sztori, aminek a végén mutatott némi bátorságot is a stúdió. Ha ez lenne a jövő a Star Wars-filmeket illetően, akkor aligha panaszkodhatnánk.  Csak hát ezt követte a Solo és a két, meglehetősen vegyes megítélésű nyolcadik, kilencedik epizód, így most még nehéz megmondani, mit sikerül átmentenie a Disney-nek ebből a sikerből, de bízzunk benne, hogy minél többet. 

Brad Pitt alakítása kétségkívül az Ad Astra legerősebb ütőkártyája: egyszerre mély, érzékeny és szuggesztív, ami sajnos magáról a filmről nem igazán mondható el. Bár a látványvilág kétségkívül megér egy misét, de folyamatosan azt éreztem, hogy a rendező csak pózol, és találomra helyezi különböző vizuálisan megnyerő díszletek közé a főszereplőjét. Számtalan helyen éreztem ilyet, a marsi jelenetben, amikor Pitt áll a folyosón, amin végigmegy a vörös fény (csak azt nem tudni, minek, jól mutat, de semmi több), vagy amikor a csatornán keresztül beúszik a rakéta alá (itt is az volt az érzésem, hogy a rendező szeretett volna víz alatti szkafanderes jelentet, és bár a sztoriba nem fért bele logikusa... több»