Dorkateo

Szívfájdítóan jó - minden hibája ellenére
Dűne, 2021. Családi mozizásra készültünk. Milyen film lenne alkalmas, amire a felnőtt gyerekeimmel együtt beülhetek? Hát egy híres sci-fi, mi más. Jöhet a Dűne! Olvastam a könyvet még kamaszkoromban és természetesen láttam az 1984-es filmet is. Leginkább a kék szemekre emlékeztem, amit anno kézzel kellett a sok ezer képkockán megfesteni. Meg is néztem gyorsan újra, hogy biztosan képben legyek. Ma már hosszúnak tűnik, bár nevezzük inkább eposzinak. Én még a "Csillagok háborúja-nemzedék" vagyok. Az a korosztály, aki gyerekként tágra nyílt szemekkel bámulta az űrlényeket a moziban. A régi Dűne látványvilága nemes, bár nyilván nem tudtak merőben újat alkotni a Star Wars után. Érzésre az Űrodüssz... több»

Átlagos
Nekem nem jött be. Jó ötlet, de a kivitelezés gyengécske. Hiába a sok jó színésznő, nem kerek, nem áll össze a történet. Mintha csak végigsorolták volna a bűbájos filmhez való összes alapanyagot. De nem történt meg a varázslat.

Unalmas
Pedig én szeretem a lassan folyó, érzelmes filmeket. De ez itt lagymatag, semmi új gondolat nincs benne. Nem tudom beleélni magam a történetbe.

Tudom, ha csak a filmet nézném, akkor nem adhatnék rá 5 csillagot. De nem tudom úgy nézni. Mélyen megérint, együtt haragszom, félek, szeretek és sírok Charlotte-tal.

Akinek még nem volt elég a COVID-ból...
...az nézze meg! Vagy csak emlékezzen vissza minden hülyeségre, amit csináltunk, gondoltunk az elmúlt másfél évben! Utólag könnyű humorizálni rajta. És persze nevetni jobb, mint bosszankodni.

Véleményt írni a filmről lehet, a történetről viszont nem érdemes. Az írónő, Iréne már elismert szerző volt a két világháború között, s utolsó befejezetlenül maradt művében elképesztő realitással ábrázolja az akkori életet. Mi a jó? S mi a rossz? Hogyan lehet eldönteni, kinek az élete fontosabb. Ha jót teszek az egyik emberrel, ártok a másiknak... Nincsenek válaszok, csak életek vannak. Etikai véleményt az írhat, aki élt ilyen helyzetben, és megtapasztalta, mivé válik nyomás alatt.

Az a baj, hogy a rendező olvasta a könyvet. A cselekmény nagyjából stimmel, de a szereplők benső mozgatórugói a filmben nem kerültek a helyükre. Persze gonosz vagyok... nem könnyű feladat egy jó regényből jó filmet készíteni. Eltalálni a képen is érthető hangsúlyokat, elhagyni, ami nem fontos, nem a cselekmény szintjén hozni át a hangulatot. Claude Berrinek ez most nem sikerült.

Nem vagyok musical rajongó, és a régi filmek sem vonzanak túlzottan, néhány kivételtől eltekintve. A My Fair Lady az egyik ilyen, kivételesen maradandó film számomra. Nem kopik meg, a dalok is megmaradnak a fejemben, pedig régen néztem utoljára. Csak ismételni tudom a többi véleményt: klasszikus.

Klasszikus feldolgozás
Talán a legjobb Poirot alakítást láthatjuk Albert Finney-től (akit meg sem ismertem, hiszen a Bor, mámor Provance vagy a Erin Brockovich mellékszereplőjeként egészen másként néz ki). Agatha Christie is elégedett volt vele, és mi is azok lehetünk. Bár majd 50 éves a film, mégis kiváló.