Nem pontosan érthető, mi is a szándéka a film készítőinek, persze álnaivitás mindezt képzelni. Egy bizonyos agyterületet stimulál, melynek hatására valamilyen hormon szabadulhat fel. Kreatív filmszeretőknek nem ajánlott!
Bár sok minden azt sugallja, hogy kissé giccses – de egyáltalában nem. Jó érzékkel megáldott koreográfusok keze közül került ki. Kiváló film vasárnap délutánra, gyerekeknek vagy felnőtteknek.
Nagy hatású film, igen magas igényességgel elkészített mű, amely jóformán beszippant andalító természetességével. Mindenképpen ajánlott a megtekintésre, gyerekeknek is.
Modern technikával is lehet szép rajzfilmeket készíteni, ez mindenképpen mellette szól. Valóban, a történet eléggé agyonütött már, nem sok újdonsággal bír.
Tudja az Isten, mit is gondolhatott Bergman akkortájt, mikor ezek a képkockák a celluloidra kerültek. Ha A hetedik pecsét vagy a Suttogások és sikolyok c. darab sötét, akkor a Farkasok órája mindenre rákontráz. Felesleges róla elemzést írni, mert az holtbiztos, hogy nem úgy van.
Lebilincselő rajzfilmsorozat, hiteles, érdekfeszítő történetekkel – nem feltétlenül kisgyerekeknek való, csupán csak azért, mert számos allegória, komoly elgondolkodtató diskurzusokkal teli. Egyszerűnek tűnő konfliktushelyzete nem is annyira magától értetődő. A történet feloldásának több megoldása is lehet – az alkotók által választott is nagyon érzelemdús, magával ragadó. Példamutató hatással bír sok-sok generáció fiatalságára.
A neoprimitív horrorkorszak egyik jellegzetes szimbóluma. Öncélú. A karakterek reakciói indokolatlanok, irreálisak. Ha eltekintünk mindettől, akár körömrágva is végig lehet ülni, de igényes nézőnek nem ajánlott.
Az első rész szinte lírai drámaiságba torkolló, az érzelmek széles oktávján játszó intellektuális magasrendűsége után a mémet meglovagló producerek minden mentális tartalmat és érzelmi bensőséget, értelmet lerántottak a történetről, és a háborús sanzon giccsmámorába fullasztották a vietnámi veterán történetét. További folytatásai immáron nem csupán értelmetlenek, hanem már ismételten a sárba tipornak egy nagyon eredeti, egészen elgondolkodtató, felkavaró történetet.
A 80-as évek eleje még bőven a vietnámi trauma feldolgozásáról szólt – az amerikai háborús filmek szintjén. Itt azonban úgy látszik, túlságosan sok volt a tartalom, a mélység.
Rambónak már az első háborúja is minden bizonnyal meg... több»
A rendezőóriás minden kétséget kizáróan legnehezebben emészthető, legérthetetlenebb alkotása. Dehonesztáló módon a művészfilmes kategóriába sorolandó, merthogy a drámát messze túlhaladja. Tulajdonképpen egy ihletett antik tragédia, némi Dosztojevszkijjel ötvözve.
Az alaposabb vizsgálat után kezd átszüremleni a túlvilági dimenziókból a megelevenedett szürrealizmus. Fassbinder eleven hatása él a műben, szinte sugárzik a díszletek mögül a legbensőbb szenvedés, amely úgy bújik meg a külsőségek mögött, mint az éji árnyék. Bergman nem felveti, hanem belerobbantja merengő tekintetbe a szenvedések mögötti értelmetlenség mivoltát.
Lassú és körmönfont párbeszédek, ahol minden mozdulatnak jelentősége l... több»
Az előzőekhez képest alulmarad, több szempontból is. Rendkívül (túlságosan) hosszú, a karakterek személyiségjegyei részben eltűnnek, a dramaturgia összefüggéstelen olykor.
A filmtörténetben talán a legepikusabb jelenettel vagy mémmel rendelkezik. A cselekmény központi, mondhatni, antihőse, a halál ilyetén módon történő ábrázolása, illetve manifesztációja rendkívül szellemes. Tulajdonképpen annyira spontán és magától értetődő a megjelenése (mind a néző, mind pedig Skandinávia nagy Odüsszeusza, Antonius Block számára), hogy szinte nem is feltűnő.
A sakkjátszma felvetése nyilvánvalóan az élet allegóriája, a végső nagy megmérettetés – amelyre a felkérést Antoniustól a halál simán elfogadja. Lovagunk rendkívüli és meghökkentő magabiztossága a néző számára is kissé meglepő lehet, hiszen ki tudna ellentmondani, avagy ki merné felvenni a kesztyűt, vagyis a sakktáblát.... több»
Tulajdonképp egy megkapó történet – a cselekmény kibontása hűen alkalmazkodik az általa reprezentált társadalmi környezet és történelmi időszak jellegzetességeihez. Ha valaki rajongója esetleg valamelyik főszereplőnek, az mindenképp nézze meg – hiszen azért tartogat némi erkölcsi tanulságot, ha jól odafigyel a néző.
Fanyalgó kritikai észrevételek ide, olykor-olykor nem tetsző fejingatások oda – az igazság általában, mint itt is, annak az oldalán van, aki bármely nagy ár ellen úszva is a mozipénztárakban bezsebeli a profitot. Spielberg – nem kis tévedés talán – hasonlóan járt a Jurassic Park-kánonnal, mint Lucas a Star Wars-univerzummal, amelynek végeláthatatlan(ul minőségi alászállást produkáló) folytatásai születtek, mindenféle kombinációban és felállásban. Azt persze nem kérdezték meg tőle, mit szól mindehhez, mindenesetre az akkor még újdonság erejével ható (ez kifejezetten jellemző a neves amerikai rendező munkásságára) film kétes értékű folytatásairól lett híres.
Bárkitől is származott az ötlet, g... több»
Mickey Rourke kétségkívül legmeghatározóbb, legeredetibb filmje. Rendkívül lebilincselő történetfolyam, a misztikus thrillernek minden bizonnyal az egyik példaértékű alkotása.
Nem kétséges, hogy már az első képkockák olyan módon tárulnak fel, mintha a néző egy nagyon hosszú, régóta tartó dráma közepébe csöppenne. De Niro és Rourke első találkozása már olyan, mintha évtizedek óta ismernék egymást, ugyanakkor a levegő valóban szikrázik körülöttük. Egy mélyen eltemetett sejtés, ami Harry Angel aurájából sugárzik ki, vele szemben a korántsem megszokott külsejű alak, sétapálcás, hosszú körmökkel és a vásznon is átható doh szaggal.
A privát nyomozás sorra következő megállói inkább egy lefelé futó ... több»
Oppenheimer Rejtélyes módon, valamelyest áthallás tapasztalható az 'Egy csodálatos elme' c. film John Nash-éhez. Az igaz, hogy ami a mentális jelleget illeti, nyilvánvalóan egy teljesen más eset, viszont a főhős kognitív megnyilvánulásai hasonló érzetet kelthetnek.
Ha valami távol áll a széles publikumtól, az az egyetemi fizika, mégis sokszor a tudomány ilyentén bemutatása az alkotók részéről azt is sugallhatja, hogy az új felfedezések nem egy egységes tudást óhajtanak megalkotni, hanem a korábbi erősen materialista szemlélet alacsonyrendű álláspontjához kívánják visszahúzni.
A szükségszerűen felbukkanó szerelmi zönge leírása szerencsére nem dagályos, a felek személyes érzelemvilágának és a környezet ok... több»
73 A méhész (2024)