elekm90

A Pierce Brosnan vonal után nagy szüksége volt a szériának egy új impulzusra, amit ez a film megadott. Végre nem az van, hogy bármilyen szorult helyzetbe kerül a 007-es, valami high-tech kütyü segítségével megmenekül. Anno voltak kételyeim Daniel Craiggel kapcsolatban, de bizonyította rátermettségét, jó választás volt. Mads Mikkelsen pedig remek, mint mindig. A pókertornás részt éreztem egyedül kissé összecsapottnak, egyébként nagyon jó Bond film.

Érthetetlen számomra, hogy hogy lehetett ilyen bénán folytatni egy Casino Royale szintű filmet. Az egésznek olyan hatása van, mintha egy random kémfilm lenne, hiányzik a megszokott elegancia, sokkal nyersebb. Talán az egyetlen kivétel ez alól az operás jelenet.

Számomra a Craig-féle Bond filmek legjobbika, jó történettel és egy karizmatikus főgonosszal Javier Bardem személyében. Sam Mendes egy nagyon pofás, izgalmas filmet hozott össze.

A látszat ellenére ez egy B kategóriás thriller, mondjuk Eli Roth-tól nem is vártam különbet. Ana de Armast és Lorenza Izzot jó nézni, de az első félóra után kimondottan idegőrlővé válik a film.

Ócska, hollywoodi tündérmese. Tipikus kilencvenes évek végi/kétezres évek eleji film tizenéves kislányoknak, amivel önmagában nem is lenne baj, de ebben a műfajban is számos jobb film készült (pl. A csaj nem jár egyedül). Annyira fals, annyira Disney, hogy az már fáj.

Sajnos a gyengébb Danny Boyle filmek közé sorolnám. Nagyon próbál okos lenni, de inkább erőltetettnek és túlcsavartnak hatott számomra. 1-2 jelenet rendben volt, illetve a 3 főszereplő jól alakított.

A többséggel ellentétben engem sajnos nem sikerült megfognia, William Hurt alakításán kívül kb. semmit nem tudnék kiemelni. Oké, az alapfelállás izgi, de maga a film nem túl pörgős, ráadásul a filmben lévő csavar sem tetszett.

Új Gonosz halott, új irány
Érdekes remake-je az 1981-es Sam Raimi kultuszfilmnek. Az mindenképp jót tett neki, hogy ezúttal normális mértékű költségvetésből készült, a rendezés profi, elsőfilmestől figyelemreméltó teljesítmény. Részben a büdzséből is kifolyólag ugyan a történetvezetés többnyire hű marad az eredetihez, hangulatában nagyban eltér attól, sokkal sötétebb, véresebb, "trancsírozósabb" darab. Szerintem az volt az egyetlen járható út, hogy az alkotók végül ebbe az irányba mentek el. A sztorit és az eredeti védjegyévé vált operatőri megoldásokat átvette, de ezt leszámítva mégsem kapott el az "Evil Dead életérzés". Nem is hiszem, hogy jól sült volna el, ha azt a filmet újra leforgatják, a mai közönséget nagy v... több»

Nagyon akartam, de nem tudtam megadni rá a 4 csillagot. Sajnos a négy különálló szegmens, ami keretbe foglalja a filmet, nagyon eltérő minőségű, így ha átlagolok, akkor csak egy közepesnél jobb alkotás. Az első kisfilm óriási baromság, teljesen kilóg lefelé. Innentől viszont egyre jobbá válik, a másodikat rossznak nem mondanám, de azért jónak sem, a Rodriguez és Tarantino által rendezett 3. és 4. részek pedig jól voltak megírva, és megnevettettek.

Varázslatos, aranyos és izgalmas történet. Számomra az Azkabani fogoly után a második legjobb rész az egész szériából. Itt még kicsit lassabb a tempó, többet foglalkozik a film a roxforti mindennapokkal, de ez egyáltalán nem tesz neki rosszat, sőt.

Érdekes történet egy sérült és velejéig gonosz emberről, aki mások szomorúságában leli örömét. Egy lakótömb gondnokaként az életvidám Clara megkeserítését tűzi ki legújabb céljául, mindezt meglehetősen beteg eszközökkel. Meglehetősen sokkoló és para a film, Luis Tosar pedig zseniális a főszerepben.

Aki imádta/utálta a Ragyogást, annak üzenném, hogy mind műfajilag, mind hangulatában teljesen más, sokkal inkább mainstream, és még horrornak sem mondanám. Ettől függetlenül egy tök izgalmas film jó vizuális megoldásokkal, Rebecca Ferguson pedig főgonosznak is szuper. Én a hossza ellenére élveztem, bár az utolsó félórát feleslegesnek éreztem, kár volt azt a szálat beleerőltetni.

Nem mondom, hogy a végére nem fárasztott kissé le a film, de többnyire nagyon jó poénok/szállóigék vannak benne, olyan stílusban, amilyet a későbbi Leslie Nielsen filmek (pl. Csupasz pisztoly) is képviselnek.

Tök aranyos kis film, tele jó karakterrel, valamint vegyesen drámai és habkönnyű komikus jelenettel. Már az alaphelyzet is nagyon tetszett, ahogy a nagyböjt idején a konzervatív kisfalu polgármestere (Alfred Molina kiváló alakításában) keresztes hadjáratot indít a csokoládébolt ellen. Bármikor simán megtekinthető alkotás.

Elszalasztott lehetőség
Nagyon jól, egy őrült fekete komédiaként indult a film. Oystein Aarseth vokalistát keres a zenekarába, hogy egy új műfajt alkosson, és nemzetközi sikerre tegyen szert. A kissé morbid, de annál tehetségesebb Pelle személyében úgy tűnik, meg is találja erre a megfelelő embert, azonban a dolgok végül másképp alakulnak. Az első fél-háromnegyed óra alapján simán mehetne rá a 4 csillag, a film tele van energiával, jó a tempója. A második felében sajnos több ponton is elvérzett, leginkább a forgatókönyv miatt. Egyrészt maga a Mayhem zenekar és annak hatása a metal szcénára nagyon halványan van bemutatva. Jómagam nem vagyok jártas a norvég black metalban, ezért nem bántam volna, ha többet megtudok e... több»

Könnyed és komolytalan volt, de a karakterek, a a rendezőre jellemző vizualitás és humor engem ennek ellenére is teljesen magával ragadott. Ahogy általában a filmjeiben, itt is megvan a szokásos sztárparádé, Bill Murray, Cate Blanchett és Willem Dafoe a legjobbak, de Owen Wilson is tetszett, akitől jó alakítást eddig csak Wes Anderson filmben láttam.

Egy fokkal rosszabb az első résznél, de még így is szórakoztatott. A fő karakterek még mindig iszonyat jók, főleg Woody Harrelson. Ellenben az új mellékszereplők nem nagyon sikerültek, a legtöbb erőltetett volt, egyedül Rosario Dawson tett rám pozitív benyomást.

A látványvilága rendben van, de a HP filmektől több okból is elmarad. Egyrészt a karakterek sem sikerültek annyira jól, főleg az Eddie Redmayne által alakított főszereplő, akiről nagyon kevés derül ki (mondjuk a mugli pék jópofa volt). A történet fő szála jó lenne, de az első órában alig viszik előre, inkább aranyos lényeket mutatnak be egymás után ahelyett, hogy a sztorival foglalkoznának. Amikor igazán felpörögne, nagyon hamar vége lesz, ezért bár a második fele akciódús, egyben túlzsúfolt is.

Kultikus film, és ez teljesen érthető. Minimalista eszközök mellett szerethető karakterekkel és nagyon jól megírt szövegkönyvvel operál. A történet maga nem nagy kunszt, két boltos egy napját mutatja be, és lényegében különálló szkeccsfilmként is működnének az egyes jelenetei. Ha elkapja az embert a hangulata, garantáltan nagy mosollyal a száján nézi végig.