Durva és erőszakos film. Vincent Cassel és Hubert Koundé ragyogóan játszottak. A film nagyon jól mutatja be a kilencvenes éveket, erőszakos és brutális valójában. Mathieu Kassovitz egy pompás, drámai mozit rakott le elénk.
Jeff Bridgesen kívül (akit nagyon nem kedvelek pedig) a színészek inkább bénáztak, mint játszottak. A története olcsó ponyva, a kivitelezése szintén. Nálam gyenge, rosszabb napokon pedig csak simán rossz.
Amilyen jól indult, olyan meseszerű semmi lett belőle. A bicska kinyílt a zsebemben, miért így kellett befejezni? Mire jó az egyik oldal sárba tiprása. A film csak felhergel, aminek veszélyes következményei is lehetnek.
Nia Vardalos egy tündéri csaj, nekem nagyon bejön. Aranyos, bájos, és sugárzik a lénye. Ami a filmnek is jót tett, de maga a sztori is jó lett. Egyszóval a kevés olyan vígjáték egyike, amit örömmel néztem.
Rettenetesen rossz és unalmas. Will Smith és Martin Lawrence párosa kipukkant, mint maga a sztori. Huszadrangú, CGI-vel teletömött nagy semmi. Joe Pantoliano az egyetlen, akit értékeltem. Paola Nunez, mint egy harci csivava, végignyüzsögte a filmet.
A kissé magas homlokú Cage sokadik rossz mozija. Jessica Biel plusz Julianne Moore, na és Peter Falk, hát őket sajnálom. Cage egy rossz színész, így őt inkább nem értékelném.
Rob Cohen egyik gyenge és unalmas, szupermacsós, trutyivúdos, csöpögős, mindig győzős filmje. Ezerszámra van ilyen, és hálistennek egyik rosszabb, mint a másik.
Hogy Trier normális-e? Talán. Tud-e rendezni? Valószínűleg. Rendezett-e már egy értelmes, sokak igényét kielégítő filmet? Nem, és ez most sem jött össze. Annyira elvont alkotás, hogy az ember feje belefájdul, hogy történjen már valami. De sajnos semmi, és már ez is valami.
Hofi Géza és Koós János zseniálisan előadott duettje hét teljes percben a házat teljesen ellepő egerek miatt. Laza, könnyed és gyönyörű. Egyszer mindenkinek hallania kell. Ja, és persze közben néznie sem árt.
Kesztyűs bábtechnikával készült remekmű, ami a mai napig aktuális és megunhatatlan. Mondanivalója, látványvilága, szereplői, minden-minden tökéletesen klappol. A két fő szinkronhang Bodrogi Gyula (Süsü) és Sztankay István (királyfi). A zene természetesen Bergendy. Az írója Csukás István, a rendezője Szabó Attila volt. Nekem is az egyik legnagyobb kedvenc. Örök és klasszikus.
Egyik nagy kedvencem volt, aztán később, felnőtt fejjel tudtam meg, ez is az úgynevezett "papírkivágásos" technikával készült. Bánffy György és Gálvölgyi János tolmácsolásában főleg zseniális.
A Bergendy együttes nagyon kellemes zenéjére az aranyos kis gyurmafigura átváltozik, kilapul, megnyúlik, esernyővel, macskával játszik. Egyszóval aranyos kalandokat él át. Kis lurkóknak kötelező.
Marais mint Angyal. Megnéztem, és nem is csalódtam benne. Korának megfelelő, komikumokkal, bunyókkal átszőtt krimije, ami ma már nem úgy hat az emberekre, persze a mai tempó már más, de kicsit szakmai szemmel nézve semmi gond vele. Egyszóval, ha látjuk valahol, ne kapcsoljuk el!
Csinos a szoknyád, kedves felügyelő! Louis de Funés visszatért. Mint ahogy társai is, a gyönyörű Myléne Demongeot, Jean Marais és a többiek. Mivel Fantomas is feltűnt a színen, hőseink ismét akcióba lendültek. Csatlakoztak újak is, például Henry Serre (André Berthier), a csalárd titkár, továbbá Jean-Roger Caussimon (Lord McRashley) és Francoise Christophe (Lady McRashley), a kastély úrnője, aki bizony összeszűri a levet a titkárral. Akinek a karaktere nagyon tetszik, pedig tényleg minimális szerepe van a filmben, az Guy Delorme (maffiafőnök).
Na igen, valamit a filmről is, amit ugyanúgy André Hunebelle és Marcel Grignon hozott össze. Sokak szerint ez már egy kissé erőltetett film, de szerintem abszolút nem az, hiszen amúgy is ... több»
A rém visszatér! Hőseink újra itt vannak, és szinte semmi sem változott. A stábban maximum annyi, hogy nem egyedül André Hunebelle rendezte a filmet, hanem betársult mellé Haroun Tazieff is. Elöljáróban elmondom, talán még ütősebbre, komikusabbra sikerült, mint a trilógia első része. Már a kezdés sem semmi, ahogy Juve felügyelő átveszi a kitüntetést. Zseniálisra sikeredett.
Van egy nagyon jó karakter, akit kihagytam, vagyis pontosabban kettő, akiknek a szerepük nem számottevő, de valahogy mégis ott vannak, jelen vannak, hozzátartoznak a filmhez. Ez Henri Attal, aki Fantomas egyik katonája vagy testőre; a másik egy szintén kissé bugyuta tekintetű rendőr, akit Michel Dupleix személyesít meg. Nekem mind a két ... több»
Melanie Griffith egy bombasztikus csaj volt ebben az időben, vele és persze Peter Falkkal el lehetett adni egy igencsak közepesre sikeredett krimi-vígjátékot. Olyan egyszer nézős, de megmondom őszintén, láttam már sokkal rosszabbat is.
78 A gyűlölet (1995)