Harper

A közepes Bond-filmke egyike
Az első magyarországi Bond-film megjelenése, azaz 1989 óta nagy kedvencem a Bond-franchise és egészen addig, amíg Fukunaga meg nem ölte a karaktert egy nővel pótolva a figurát (Nincs idő meghalni), lelkesen vártam minden újabb és újabb fejezetet. A 25 epizód közt vannak gyengék, közepesek és 10 kifejezetten jó is (mint a nálam abszolút aranyérmes Casino Royale, az ezüstérmes Aranyszem és a bronzérmes Holnap markában). A sajnos Spectre egyértelműen közép-kategória, messze nincs az első 10-ben. Bár Christoph Waltz nagy kedvencem, itt túltolja az egészet és Craig is gyengébb mint a többi 4 Bond-filmjében. Az alaptörténet is feledhető, de leginkább a végkifejlet gyenge. Viszont némelyik akciójel... több»

A legjobb folytatás
Az egyik legjobb valaha készült folytatás A bolygó neve: Halál. Jó a sztori, a forgatókönyv és még a rendezés is. Akárhányszor újranézhető. Nálam ez egy 90%-os film.

Tiniszenvedély magas hőfokon
Az ablakomon át egy tipikus tinifilm, talán annyi egyediséggel, hogy a megszokottnál szenvedélyesebb jelenetekkel pakolták tele. A spanyol Hidalgo család egyik tagja iránt heves szerelemre lobbanó szomszédos tinilány, Raquel (Clara Galle) kezdetben visszautasításban részesül, ám idővel érdeklődni kezd iránta a jóképű és gazdag Ares (Julio Peña). A kapcsolat beteljesedik, a fiatalok egymáséi lesznek. Az egyetlen probléma Ares családja, mely nem nézi jó szemmel a dolgot. Aki ezt a filmet választja, jó adag erotikára számítson, egyebekben átlagos "B" kategóriás szórakozás.

Az alaptörténete teljesen átlagos horrorsztori, az 1974-es epizód folytatása, sajnos nem túl eredeti módon. Viszont látványban erős ez a film, véres jelenetek tömkelegével. Ugyanakkor a sztorit illetően akadnak bosszantó dolgok is, mint például, hogy simán mászkál a rendőrök közt a kifejezetten szörnyeteg külsejű bőrpofa (Mark Burnham), aztán, hogy egy néptelen kísértetvárosban akarnak főhőseink virágzó vállalkozást indítani, és harmadikként, hogy kisportolt, vékony fiatalok nem tudják lefutni a 150 kilós, 60 éves hájpacnit, aki még egy bazi nagy láncfűrészt is cipel utánuk. Pozitívum viszont, hogy minden gyilkosságot élethűen látunk, szó szerint testközelből, kiélve borzongás iránti vágyunk... több»

Uncharted: szellemes, látványos, izgalmas
Nagy várakozás előzte meg részemről az Uncharted premierbemutatóját, bár bevallom: korábban nem ismertem azt a videójátékot, melynek előzménysztorija a film. Travis Knight rendező kitett magáért, és a sok animációs gyerekfilm után (Doboztrollok, Kubó és a varázshúrok) most végre egy igazi, látványos kalandfilmet készített. Az Uncharted egészen jól felépített forgatókönyvet kapott egy remek rendezéssel. De sikerének igazi titka - ahogyan ezt a filmek1percben blogomon is leírtam ("Solo"-ként) - a főszereplők szellemes játéka. Az 50 évesen is remek formában lévő Mark Wahlberg és a kigyúrt Tom Holland ugyanis kitűnően "működnek" a filmvásznon. Párbeszédeik, akcióik, közös jeleneteik eredetiek, j... több»

Agatha Christie krimi látványosan
Bár rá kellett döbbennem: a krimi nem éppen az én műfajom, ám ha mégis ilyesmit néznék, akkor Kenneth Branagh feldolgozása és Poirot-értelmezése tetszene a legjobban. Agatrha Christie regényeit ugyanis határozottan nehéz filmre vinni. Az 1890 és 1976 között élt angol írónő a karakter-ábrázolás, történetfűzés és rejtély-alkotás nagymestere, ám a helyzet az, hogy ezekről nem könnyű látványos és mozgalmas filmet készíteni. Kenneth Branaghnak mégis sikerült. Ehhez ugyan el kellett kissé távolodnia Agatha Christie 100 éve megalkotott és avítt Poirot-karakterétől, de határozottan megérte. Branagh Poirot-figurája színesebb egyéniség lett, kicsit a maihoz közelebb álló jellemzőkkel. Érdeklik a nők, ... több»

Midway: alábecsült, de nagyon látványos háborús film
A 2019-es, Roland Emmerich rendezte Midway című történelmi akciódráma annak idején kapott hideget és meleget is, bár kétségtelenül nem annyi becsmérlést, mint Emmerich idei mozija, a balsikerű gagyiság: a Moonfall. A Midway egy valós tengeri csatát mutat be, mely 1942 júniusában zajlott az USA és Japán tengeri flottája között, mégpedig a Csendes-óceánon. Ez az ütközet lett Ázsia Sztálingrádja, vagyis az az összecsapás, mely megfordította a háború menetét a legnagyobb kontinensen. A film remekül mutatja be a két flotta harcát, bár érdekes módon indokolatlanul hosszú bevezetéssel látja el a filmet. Visszamegyünk ugyanis a Pearl Harbor-i bombázásokig. Luke Evans vadászpilótát alakít, akinek kul... több»

Agatha Christie-regény látványos vonatozással
A Halál a Níluson moziban történő megtekintése előtt mindenképp újra meg akartam nézni a Gyilkosság az Orient expresszen című 2017-es krimit, nem csak azért, mert mindkettőnek ugyanaz a rendezője, Kenneth Branagh, és azonos az írója is, Agatha Christie, hanem mert tényleg hasonló stílusvilágot jelenítenek meg: Hercule Poirot (Kenneth Branagh) elegáns, belga magánnyomozó fantasztikus detektívmunkáját. A kivételes koponya ezúttal is zseniális (mindkét filmben), meseszerű bajszáról végig nem tudjuk levenni a szemünket (szintén egyik filmben sem). A figura az 1910-es évektől nyugdíjas koráig utazza be a világot, miközben sorra fejti meg a különböző bűneseteket. A Gyilkosság az Orient expresszen ... több»

Különösen veszélyes, hogy mennyire közepes és mégis látványos
Sokan vártuk a Netflix nagyágyúnak beharangozott sztárparádéját, a Különösen veszélyes bűnözők című akcióvígjátékot, de sokan csalódtunk is a végeredményben. Csalódtunk, mert bár valóban látványosra sikeredett, valójában közepeske lett. Az alapsztori egyszerű és kiszámítható, a karakterek gagyik, a színészi alakítások pedig felejthetőek. Rawson Marshall Thurber sablonos rendezéssel valósította meg saját forgatókönyvét a Dwayne Johnson - Ryan Reynolds - Gal Gadot sztárhármassal dolgozva. Ebből az egészből születhetett volna egy valóban ütős dolog is, de mégis a gagyi felé fordult az összkép. Tőlem a közepes 50-60% -ot kapja.

Nem igazi Will Smith-film
Sokan szeretjük Will Smith-t a maga vagány stílusával, kemény bunyóival, beszólásaival és rengeteg akciójával, melyek alatt mindig laza és vicces. Akár kétszázzal repeszt Miamiban, akár épp laposra ver valakit, a jó öreg Will mindig jópofa. A Gemini Man azonban nem illeszkedik korábbi stílusához, ezúttal komor, meggyötört, fiatal klónja pedig robotszerűen érzelemmentes. Az alapsztori sem túl jól kitalált: Henry Grogan (Will Smith) egy élvonalbeli bérgyilkos, aki a DIA kormányügynökségnek dolgozik, és aki ellen egyszer csak egy hozzá mindenben hasonló fiatal hasonmást küldenek. Henry megküzd vele, és megismeri az igazságot: a srác valójában a klónja, akit a likvidálására küldtek. Felbukkan a ... több»

Felkavaró és érdekes egyszerre
Anne Frank, a második világháború poklában a nácik elől bujkáló holland kislány felkavaró naplót hagyott hátra az utókorra. Lejegyezte mindennapjait, például az aprócska és titkos lakásrészben zajló kapcsolatokat, vitákat és szerelmi viszonyt is, mely a mostoha körülmények dacára kialakult közte és a másik család kamaszfiúja között. A naplót elolvasva régóta vártam egy színvonalas dokumentumfilmre, mely feldolgozza Anne történetét. Ez az alkotás méltó emléket állít a tragikus sorsú lánynak és halálának.

Meglepően jó
Scott Frank élő példája annak, hogy a forgatókönyvírókból kiváló rendezők lehetnek, amit most A vezércsel című, Golden Globe- és Emmy-díjas sorozat is bizonyít. Ez a film ugyanis zseniális, remek sztorival és kiemelkedő karakterteremtéssel. Bár a központi figura, Beth Harmon kitalált karakter, ez a tény semmit nem von le abból a különleges helyzetkialakításból, hogy az 50-es és 60-as években hogyan boldogulhat egy nő a világ sakkélvonalában. Maximális elismerés jár Anya Taylor-Joy különleges alakításának, akinek játéka elképesztően jó. Értékelésem: 85%.

Bár az Adam Sandlerhez kötődő Happy Madison Productions nem éppen a magas színvonalú filmjeiről híres, ezt a sportvígjátékot nagy várakozásokkal néztem, mert lévén, hogy állítólag valós alapokon nyugszik. Aztán megtudtam: nem éppen így van, mert Sandlerék kicsit csúsztatták a központi karaktert illetően. A valódi Sean Payton ugyanis igenis sportszerűtlen volt, és a sportág szégyene. Bár a script kimosdatja és valamiféle hőst kreál belőle, erősen kilóg a lóláb. De nem csak ez a gond a filmmel. Gyengécske, kiszámítható és klisékkel, közhelyekkel teli. Csalódás, ami nálam max. 40%-ot ér.

Elgondolkodtató űrdráma
Annak idején, 2016-ban a moziban nézve nagyon elgondolkodtatott az Utazók című film. Most újra megnézve ugyanazt a hatást gyakorolta rám. Morális kérdéseket feszeget, mint például azt, hogy lehet-e annyira önző, kétségbeesett és magányos valaki, hogy saját boldogságáért feláldozza valaki más jövőjét. Mert ebben a sztoriban EZ a fő dilemma. A központi figura, Jim (Chris Pratt) felébreszti hibernációjából a vele utazó Aurorát (Jennifer Lawrence), amivel eldönti a nő életét, egy halálig tartó, kettesben töltött 50-60 évre "ítélve" a lányt. Aztán szerelem szövődik közöttük, és a férfi feláldozná magát a nőért. Ekkor jön a következő kérdés: van olyan erős szerelem, mely teljes önfeláldozást "sz... több»

Véres, izgalmas, abbahagyhatatlan
Sokadik koreai film (és sorozat), amit az elmúlt fél évben láttam, pedig korábban nem hittem volna, hogy egyszer rákattanok az ázsiai horrorokra, thrillerekre és krimikre. Brutálisan véres az All of us are dead, tele kőkemény jelenettel. Közben viszont ambivalens módon infantilisek a karakterek (azzal együtt is, hogy gyerekekről van szó) és néhol egészen gagyi párbeszédeket kapunk. De mégis a lendületes cselekményvezetés a legjobb az egészben, vagyis a zombik elől folyamatosan menekülő középiskolások izgalmainak sora, melyek miatt képtelenek vagyunk abbahagyni, ha egyszer elkezdtük. Értékelésem: erős 75%.

A David Hackl - Scott Eastwood páros (rendező és főszereplő) remek kis akcióthrillert rakott össze így év elejére, sok lövöldözéssel és néhány rejtéllyel. Nálam ez lett Scott Eastwood eddigi legjobb filmje. Érdekes a sztori: a testvére szigetére hazatérő, temetésre érkező egykori bérgyilkos harca a területet megtámadó profi hitman-brigáddal. Értékelésem: 75%, Scott Eastwood marconasága, a lövöldözős jelenetek árnyaltsága és Mel Gibson sztoriba csempészése miatt. Újranézem később egészen biztosan.

Nem tipikus Guy Ritchie-film
Guy Ritchie nagyon jellegzetes filmeket készít, keze munkája azonnal felismerhető. Ám az Egy igazán dühös ember nem tipikus Guy Ritchie-film. Alig kapunk a fekete humorból, kevés a fanyar helyzetkomikum és minimális az abszurditás is. Ellenben látványos az egész, jók a karakterek, izgalmas az alapsztori és nagyot megy Jason Statham is a főszerepben. Nekem bejött az is, hogy a cselekmény folyton ugrál az időben, így lassan, fokozatosan ismerjük meg a legfőbb karaktert, akit egyszerűen csak "H"-nek hívnak a filmben (Jason Statham). Értékelésem: erős 70%.

Meglepően jóra sikerült
Mindig örömteli dolog, ha egy régi, történelmi eseményt új szemszögből filmesítenek meg. Ez történt most is a München című, Christian Schwochow rendezte drámával: az 1938-as müncheni konferenciát merőben más megvilágításban láttatja. Két fiatal diplomata izgalmas összefogását láthatjuk azért, hogy Chamberlain, a brit prime minister ne írja alá Hitler szégyenletes felosztási tervét Csehszlovákiáról. Nekem tetszett, ahogyan Ulrich Matthes is Führerként (a Bukásban még Göbbels volt). Értékelésem a filmre: erős 65%.

Gyengécske film, nem méltó Emmerichhez
Előrebocsátom, hogy szeretem Roland Emmerich filmjeit. Az idén 66 éves, homokosságát nyíltan felvállaló német rendező olyan sikerfilmeket készített, mint a A függetlenség napja (1996), a Hazafi (2000), Holnapután (2004), 2012 és a Tökéletes katona (1992). Van érzéke a nagyívű, látványos megoldásokat megkövetelő katasztrófafilmekhez, ám ezúttal a Moonfall-lal nagyon mellényúlt. Ez a sztori rengeteg sebből vérzik és kimondottan fantáziátlan. Ám sci-fi és katasztrófafilm egyvelege éppen fantáziátlan nem lehet. Ehhez jön sajnos a klisék sorozata, az elcsépelt karakterek, sablonos párbeszédek és kiszámítható jelenetek sokasága. Egyedül a látványvilág értékelhető. Nálam nagy csalódás volt, elsősor... több»

Romantikus és szórakoztató, a negatív mainstream dacára
Nagyon sok bántást kapott ez a film, többek közt a Cinematrixtól is egy teljesen sablonos véleményvezéri írásban. Úgy döntöttem, hogy már csak azért is megnézem, megtudva: valóban jogos-e a mainstream média többségi lehúzó véleménye. Bizony meglepődtem, mert egy nagyon is aranyos kis történetet kaptam, szórakoztató kivitelben. Persze nem az évszázad filmje és Oscar-esőre sem számíthat, de kimondottan élvezetes sztori. Az igaz, hogy kicsit kiszámíthatóak a történet "fordulatai", de mindent kárpótol az a természetesség, ami ebből a filmből árad. A főszereplő, a 26 éves Laura Marano egész lényéből báj fakad, és ellentétben a Cinematrix lehúzó álláspontjával, igenis hihető róla, hogy érdeklik a ... több»