Egy drogbáró hitelesen megjelenítve A napokban néztem újra a hírhedt kolumbiai drogbáró életét bemutató, 2017-es drámathrillert, és felidéződött bennem, hogy mennyire vártam akkoriban Fernando León de Aranoa és Javier Bardam közös produkcióját. Emlékszem, előtte átolvastam kicsit Escobar életrajzát, és később a moziban gyakran bólogattam egy-egy jelenetnél. A lényeg: inkább a sztori és a színészek, mint a rendezés és script miatt jó a film.
Nézzük előbb a színészeket. Látjuk Escobart egy drogcsempész szervezet élén, majd hatalma csúcsán és végül elhagyatva, menekülve. Javier Bardem - aki a forgatáskor a maga 48 évével még épp eljátszhatta a hatalma csúcsán (1989-ben) csak 40 éves és halálakor is pusztán 44 éves Escobart -, m... több»
Izgalmas és meglepően jó Bevallom, nem túl nagy várakozással ültem le a Személyi védelem című film elé, mert afféle nagyon átlagos "B" kategóriás Netflix-gagyiságnak tűnt, ami max. arra jó, hogy az ember a haverjára várva elüssön vele 90 percet. Nos, alaposan rácáfolt előítéleteimre Vicky Jewson rendezése és Noomi Rapace játéka is, mert egy kifejezetten izgalmas, fordulatos és kemény akcióthriller bontakozott ki előttem, ami végig fenntartotta érdeklődésemet. (A havernak le kellett mellém ülnie, hogy bevárja a végét, mert nem voltam hajlandó félbehagyni. Ez pedig jó jel nálam, mert csak színvonalas filmeknél várakoztatom a havert.) Noha női rendező, plusz két menekülő női karakter van a középpontban (és mindez egy a... több»
Statham egyik legjobbja Jason Statham a kedvenc akciósztárom, mert mindig hozzátesz valami lényéből fakadó pluszt az általa megformált karakterekhez. A szállító, a Halálfutam és a Mestergyilkos - Feltámadás mellett a Joker a legjobbja, noha rendkívül gazdag és nagyon színes a filmes palettája. A Jokerben Statham egy Nick Wild nevű figura bőrébe bújik, aki egy esendő, hibákkal teli figura. Gyengéje a kártyajáték (nagy tétekben), miközben testőrködik a kaszinók városában. Profi harcos, halálpontos céllövő és villámgyors küzdő, bárki is az ellenfél. Egy alkalommal egy nőt ért inzultust kell megbosszulnia, ami egy számára fontos nővel esett meg. Ám a bosszú tárgya nem akárki, így végül szokás szerint alvilági túlerővel... több»
Árnyéka csak az első résznek Az első részt imádom, sőt a 10 kedvenc filmem közé tartozik, ám a A galaxis őrzői 2 sajnos gyengécske film, leginkább Ego (Kurt Russell) alakja, a sok felesleges érzelmi hullámvasút, illetve rengeteg zagyvaság miatt. Bár a rendező ugyanaz: James Gunn valahogy másodjára nem találja el a siker receptjét. Vannak azért jó jelenetek, összességében csalódás volt, azóta is csak az első epizódot nézem újra. Értékelésem: 55%.
Megunhatatlan kedvenc Számolni sem tudom, hogy hányszor láttam ezt a filmet, és mindig jobbkedvre derített. Sajnos A galaxis őrzői 2 már sokkal gyengébb, de a franchise akkor is nagy kedvencem. Chris Pratt óriási ebben a filmben, ami azért is érdekes, mert más produkciókban többnyire felejthetőt nyújt. Zoe Saldana fantasztikus és Bautista is új oldalát mutatja meg. A sztori egyszerű: a gonosz Ronan és a méggonoszabb Thanos ellen összeálló kis csapat a galaxis leglazább figuráit tömöríti, akik közt ott egy mosómedve, Mordály és egy humanoid fa, Groot is. Összefognak, hogy megmentsék a világot a pusztulástól. Remek a script, és James Gunn rendező is kitett magáért. Jók a párbeszédek, tetszetősek az akciók, és valah... több»
Sokadjára megnézve is zseniális film Külön kategóriaként tekintek a kémfilmekre (mint A sakál napja, A keselyű három napja, a Kémjátszma, A tű a szénakazalban stb.), és ezek sorában igen előkelő helyre került nálam Steven Spielberg 2015-ös drámája Tom Hanks főszereplésével. Ez A kémek hídja (Bridge of Spies). Először moziban láttam, majd utána többször otthon TV-n keresztül is megnéztem, és úgy "ért bennem" a sztori, mint a jó bor: az idővel egyre nemesebb lett, egyre többre értékelődött.
Tom Hanks hihetetlenül nagyot alakít ebben a valós eseményekre épülő történetben, ahol méltó társa a vásznon a szintén zseniális Mark Rylance (Abel ezredes szerepében). Bár az alaptörténetet az élet írta, a tálalás is rengeteg fordulatot rejt... több»
Nagyon gyenge matiné - Marvel Nagy Marvel-rajongónak tartom magam, de az Örökkévalók silánysága és matiné jellege láttán nehéz elrejtenem elégedetlenségemet és csalódottságomat. Chloé Zhao kínai rendezőnő sajnos nagyon messze jár a Marvel-világ érzékelésétől, és sajnos az élvezetes filmek készítésének titkától is. Gyengék az alakítások (még a sztároké is, így Salma Hayek, Angelina Jolie is silányat nyújt), gagyira sikerültek a lények (az úgynevezett deviánsok [micsoda elnevezés WTF]) és hihetetlenül halványak az akciók is. A sztori közepes, nulla fantáziával (ami egy fantasyvilágra épülő sztorinál kimondott hátrány). Igazából az egész egy fércmunka. Sajnálom, de erőlködve sem tudok semmi pozitívumot megemlíteni az Örökké... több»
Élvezetes jégőrület kamionokkal Bevallom, engem meglepett ennek a filmnek a hatása, mivel nem vártam tőle sokat, és mégis magával ragadott. Egy üres 110 percemben néztem végig, de már első harmadában konstatáltam, hogy bejön az egész. Elhatároztam, hogy ötvenedik mafabos filmvéleményem erről a "tökös filmről" fog szólni. Elsőnek azt emelném ki, hogy Liam Neeson valahogy hiteles a sokat tapasztalt és öccsét féltő öreg kamionos-veterán szerepében. Nagyon jó a script is, de ez viszont nem meglepő, mivel Jonathan Hensleigh korábban olyan filmeket készített (és olyanokhoz írt forgatókönyvet), mint a Die Hard 3., A megtorló, illetve a Next - A holnap a múlté. Profi tehát a forgatókönyv és a rendezés, amihez hihetetlen képi világ... több»
Pörgős akcióorgia Azt tudtuk, hogy Michael Bay tud grandiózus látványfilmeket készíteni, de a Six Underground révén az is kiderült, hogy az akcióorgiáknak is nagymestere. Ez a produkció annyira pörgős, hogy szabályos biztonsági öv kell hozzá, legalábbis az elejéhez, mely nagyon "bekezd". A 6 fős kis csapat meredek bevetéseket vállal, miközben könnyedén és lazán szórja a poénokat is. A Six Underground leginkább a Fast & Furious-filmekhez hasonlítható, és bizony több területen is beelőzi azokat. Értékelésem az akciók és a pörgős tempó, illetve rendezés miatt: 70%. Talán nem az évszázad filmje, és kurosawai magasságokat se várjunk tőle, de szórakoztató és élvezetes 128 percet okoz, főleg, ha szeretjük az akciófi... több»
Szürreális világ ütős kivitelben Kissé megkésve tekintettem meg barátaim unszolására, viszont szinte egy szuszra néztem végig a Squid Game című koreai Netflix-sorozatot, és nem bántam meg. A különleges, sőt szürreális és a modern kor elfajzásaként bennünk nyomot hagyó tintahaljáték egy kegyetlen világot mutat meg nekünk, mely közvetve azt a közeget is vizionálja, mely felé társadalmunk tart. Ha nem felelsz meg az elvárásoknak, azonnal padlóra kerülsz, és talán meg is halsz. Ezt üzeni a Squid Game a maga személytelen módján. A versenyzők gyermekjátékokat játszanak, de hibázni nem lehet, aki téveszt, az azonnal meghal. Mégis több száz jelentkező indul, mert aki győz, az megnyeri egész további életét is, hisz soha többé nem le... több»
Szórakoztató széffeltörés Nekem nagyon tetszett ez a poénokkal teli, esetlenkedő, széffeltörős akcióvígjáték. Matthias Schweighöfer egyedi stílusa feldobja az egészet. Jó az alapsztori és a rendezés is. Utóbbi megint csak Schweighöfert dicséri. Nathalie Emmanuel gyönyörű, és úgy tűnik, többre is hivatott a színészi pályán. A tolvajok hadserege köröket ver előzményfilmjére. Értékelésem: 75-80%.
Jó a téma, gyengécske a kivitelezés Egy nagyon jól kitalált sztori és egészen "pofás" script mellett gyengécske kivitelezés jellemzi ezt a sztárokkal telepakolt Netflix-akciófilmet. Oscar Isaac személyes nagy kedvencem, és ebben a moziban kétségtelenül ő a legjobb, sajnos nem tudja annyira a vállán vinni az egészet, hogy az közepesnél jobb legyen. Ben Affleck és Charlie Hunnam asszisztálnak ugyan mellette, de a végeredmény így is csak maximum 55-60% -os. Egyszer újranéztem, de így is maradt az eredeti véleményem. Kár érte, mert ez a forgatókönyv lényegesen jobb filmet érdemelt volna. J. C. Chandor gyakorlatlanul közepessé tette rendezésével.
Vontatott, de érdekes Barack Obama kedvenc sorozata olyan témával foglalkozik, mely mindig is érdekelt: a Közel-Keletet megjárt amerikai katonákkal és kémelhárítással (is) foglalkozó CIA belső működésével. Claire Danes - mint lelkes CIA-elemző - nagyszerű ebben a sorozatban, és Damian Lewis is hitelesen alakítja a 8 évig arab fogságban lévő amerikai tengerészgyalogos veteránt. Sajnos azonban vontatott a tálalás, és nagyon lassan haladunk előre, így bevallom: 7-8 rész megnézése után egyszerűen ráuntam az egészre. Ennek dacára értékelésem: 65%.
Közepesnél jobb kivitel Zack Snyder kicsit meglepte a Netflix rajongóit ezzel a horrorakcióval, bár nem mindenkinél pozitív értelemben. Én elvoltam ezzel a mozival, és ugyan sokan mondnak kígyót-békát a hiteltelen, gagyi akciójelenetekre, nálam ezeket ellensúlyozta Dave Bautista és Matthias Schweighöfer játéka. Izgalmas az egész és valójában a végkifejlet is tetszetős (a sok halállal). A végeredmény egy kicsit gagyi, de határozottan "tökös" akcióhorror, amit akár kétszer is meg lehet nézni. Értékelésem közepesnél egyértelműen jobb: 65%.
Gyengécske látványfilmnek szánva Bár alapvetően szeretem Dwayne Johnson filmjeit, az augusztusban látott Dzsungeltúra nem aratott nálam osztatlan sikert. Persze akadnak benne jó poénok, vicces jelenetek és izgalmas helyzetek, a végeredmény egy A Karib-tenger kalózai light versionnek tűnik számomra. A még mindig gyönyörű Emily Blunt sokat lendít a színvonalon, és számos látványelem dob a végső értékelésen, nem lehet közepesnél erősebbre minősíteni. Nálam 45%-ig jut, vagy a híres Roger Ebert négy csillagos skáláját kölcsönvéve: kettő csillagig.
CGI-tobzódás Nagyon "mű film" lett szerintem a Venom második része, szabályos CGI-orgiába fullasztva az egészet. Tom Hardy ugyan nagy kedvencem, de ezúttal még ő sem tudja megmenteni a második részt. Mesterkélt az alaptörténet, infantilis a script, műanyagízű a látvány, és meglepetésbombaként bedobott Woody Harrelson is gyengécske. Nálam nem éri el az első fejezet színvonalát, ahol még működnek a poénok, és valahogy érdekesebb, természetesebb a történetvezetés is. Az értékelésem sajnos gyenge 50%, nagy jóindulattal.
Politikai krimi vagy propagandafilm? Ambivalens érzésekkel, de óriási várakozásokkal ültem be Keith English rendezésére, mert nagyon jól emlékszem 2006 őszének eseményeire, sőt barátaim, ismerőseim voltak akkoriban részesei több ikonikus történésnek is a fővárosban. Magam is nyomon követtem a híradásokban a TV-székház szeptember 18-i ostromát, majd az október 23-án lezajlott rendőrattackot, megdöbbenve mindkét eseményen. Így egyszerűen látni akartam, hogy Kálomista Gáborék milyen filmet hoztak össze a jól időzített mozis megjelenésre. Nos, vegyesnek érzem a végeredményt: filmként az Elk*rtuk egyáltalán nem rossz (inkább közepes), hisz kifejezetten színvonalasak az alakítások, jó a tempó és mindvégig megmarad a néző figyelmén... több»
Nem csak az amerikaiak tudnak jó háborús filmet készíteni Nagy háborús film rajongóként valódi csemege felbukkanásának vettem Az elfelejtett háború című filmet, melyet a Netflixen találtam (igen nagy örömömre). Növelte a kíváncsiságomat, hogy ezúttal nem egy amerikai blockbuster megtekintésére vállalkoztam, hanem egy sztároktól mentes, holland készítésű, kis költségvetésű produkció megnézésére. (Bár ami a kis költségvetést illeti, abban azért nem vagyok annyira biztos.)
Már az első 20 percben kellemeset csalódtam: a film egy élvezetes script mentén megrendezett, jól átgondoltan elkészített, igényes látványvilágú munka figyelemreméltó alakításokkal. Minden elismerés Matthijs van Heijningen rendező számára. A helyszín a nácik által megszállt Holland... több»
Dűne, egy unalmasra sikeredett fantasy Bár annak idején élvezettel olvastam a "Kozmosz Fantasztikus Könyvek" sorozatot, és abban is Frank Herbert regényét, a Dűnét, melynek világa tényleg elvarázsolt, Denis Villeneuve idei drámája nagy csalódást okozott számomra. Megjelennek ugyan a filmben a Dűne-világ elemei: a sivatagos Arrakis bolygó, a hatalmas férgek a felszín alatt, a titokzatos fremenek (a kék szemű őslakosok) és a császárral jobb-rosszabb viszonyt ápoló, rivalizáló főnemesi házak: Atreidesek, Harkonnenek (akik a bányászható fűszerért törik magukat), a karakterek nincsenek rendesen bemutatva, az összecsapások szegényes képi világúak, a konfliktusok, rejtélyek, fordulatok pedig kidolgozatlanul jelennek meg.
Az alaptörténe... több»
Ridley Scott egyik remekműve: Az utolsó párbaj A Mafab "aktivitást jutalmazó" mozijegyének köszönhetően néztem meg a The Last Duel című amerikai drámát, melyre történelemtanárként és Ridley Scott rajongóként is egyaránt óriási várakozással ültem be. És nem csalódtam. A látványvilág, a történetvezetés, a script és a rendezés is zseniális, nem beszélve néhány egészen kivételes alakításról. Már most kiemelném Adam Drivert, Matt Damont és Jodie Comert.
Először magáról az alaptörténetről, melyet valószínűleg történelmi forrásokból szedtek össze, tekintve, hogy az egész sztori valóban megtörtént a feljegyzések szerint. Valóban létezett ugyanis egy 14. századi francia lovag, bizonyos Jean de Carrouges (Matt Damon), aki szörnyű kálváriát járt m... több»
71 Escobar (2017)
A napokban néztem újra a hírhedt kolumbiai drogbáró életét bemutató, 2017-es drámathrillert, és felidéződött bennem, hogy mennyire vártam akkoriban Fernando León de Aranoa és Javier Bardam közös produkcióját. Emlékszem, előtte átolvastam kicsit Escobar életrajzát, és később a moziban gyakran bólogattam egy-egy jelenetnél. A lényeg: inkább a sztori és a színészek, mint a rendezés és script miatt jó a film. Nézzük előbb a színészeket. Látjuk Escobart egy drogcsempész szervezet élén, majd hatalma csúcsán és végül elhagyatva, menekülve. Javier Bardem - aki a forgatáskor a maga 48 évével még épp eljátszhatta a hatalma csúcsán (1989-ben) csak 40 éves és halálakor is pusztán 44 éves Escobart -, m... több»