Szórakoztató széffeltörés Nekem nagyon tetszett ez a poénokkal teli, esetlenkedő, széffeltörős akcióvígjáték. Matthias Schweighöfer egyedi stílusa feldobja az egészet. Jó az alapsztori és a rendezés is. Utóbbi megint csak Schweighöfert dicséri. Nathalie Emmanuel gyönyörű, és úgy tűnik, többre is hivatott a színészi pályán. A tolvajok hadserege köröket ver előzményfilmjére. Értékelésem: 75-80%.
Jó a téma, gyengécske a kivitelezés Egy nagyon jól kitalált sztori és egészen "pofás" script mellett gyengécske kivitelezés jellemzi ezt a sztárokkal telepakolt Netflix-akciófilmet. Oscar Isaac személyes nagy kedvencem, és ebben a moziban kétségtelenül ő a legjobb, sajnos nem tudja annyira a vállán vinni az egészet, hogy az közepesnél jobb legyen. Ben Affleck és Charlie Hunnam asszisztálnak ugyan mellette, de a végeredmény így is csak maximum 55-60% -os. Egyszer újranéztem, de így is maradt az eredeti véleményem. Kár érte, mert ez a forgatókönyv lényegesen jobb filmet érdemelt volna. J. C. Chandor gyakorlatlanul közepessé tette rendezésével.
Vontatott, de érdekes Barack Obama kedvenc sorozata olyan témával foglalkozik, mely mindig is érdekelt: a Közel-Keletet megjárt amerikai katonákkal és kémelhárítással (is) foglalkozó CIA belső működésével. Claire Danes - mint lelkes CIA-elemző - nagyszerű ebben a sorozatban, és Damian Lewis is hitelesen alakítja a 8 évig arab fogságban lévő amerikai tengerészgyalogos veteránt. Sajnos azonban vontatott a tálalás, és nagyon lassan haladunk előre, így bevallom: 7-8 rész megnézése után egyszerűen ráuntam az egészre. Ennek dacára értékelésem: 65%.
Közepesnél jobb kivitel Zack Snyder kicsit meglepte a Netflix rajongóit ezzel a horrorakcióval, bár nem mindenkinél pozitív értelemben. Én elvoltam ezzel a mozival, és ugyan sokan mondnak kígyót-békát a hiteltelen, gagyi akciójelenetekre, nálam ezeket ellensúlyozta Dave Bautista és Matthias Schweighöfer játéka. Izgalmas az egész és valójában a végkifejlet is tetszetős (a sok halállal). A végeredmény egy kicsit gagyi, de határozottan "tökös" akcióhorror, amit akár kétszer is meg lehet nézni. Értékelésem közepesnél egyértelműen jobb: 65%.
Gyengécske látványfilmnek szánva Bár alapvetően szeretem Dwayne Johnson filmjeit, az augusztusban látott Dzsungeltúra nem aratott nálam osztatlan sikert. Persze akadnak benne jó poénok, vicces jelenetek és izgalmas helyzetek, a végeredmény egy A Karib-tenger kalózai light versionnek tűnik számomra. A még mindig gyönyörű Emily Blunt sokat lendít a színvonalon, és számos látványelem dob a végső értékelésen, nem lehet közepesnél erősebbre minősíteni. Nálam 45%-ig jut, vagy a híres Roger Ebert négy csillagos skáláját kölcsönvéve: kettő csillagig.
CGI-tobzódás Nagyon "mű film" lett szerintem a Venom második része, szabályos CGI-orgiába fullasztva az egészet. Tom Hardy ugyan nagy kedvencem, de ezúttal még ő sem tudja megmenteni a második részt. Mesterkélt az alaptörténet, infantilis a script, műanyagízű a látvány, és meglepetésbombaként bedobott Woody Harrelson is gyengécske. Nálam nem éri el az első fejezet színvonalát, ahol még működnek a poénok, és valahogy érdekesebb, természetesebb a történetvezetés is. Az értékelésem sajnos gyenge 50%, nagy jóindulattal.
Politikai krimi vagy propagandafilm? Ambivalens érzésekkel, de óriási várakozásokkal ültem be Keith English rendezésére, mert nagyon jól emlékszem 2006 őszének eseményeire, sőt barátaim, ismerőseim voltak akkoriban részesei több ikonikus történésnek is a fővárosban. Magam is nyomon követtem a híradásokban a TV-székház szeptember 18-i ostromát, majd az október 23-án lezajlott rendőrattackot, megdöbbenve mindkét eseményen. Így egyszerűen látni akartam, hogy Kálomista Gáborék milyen filmet hoztak össze a jól időzített mozis megjelenésre. Nos, vegyesnek érzem a végeredményt: filmként az Elk*rtuk egyáltalán nem rossz (inkább közepes), hisz kifejezetten színvonalasak az alakítások, jó a tempó és mindvégig megmarad a néző figyelmén... több»
Nem csak az amerikaiak tudnak jó háborús filmet készíteni Nagy háborús film rajongóként valódi csemege felbukkanásának vettem Az elfelejtett háború című filmet, melyet a Netflixen találtam (igen nagy örömömre). Növelte a kíváncsiságomat, hogy ezúttal nem egy amerikai blockbuster megtekintésére vállalkoztam, hanem egy sztároktól mentes, holland készítésű, kis költségvetésű produkció megnézésére. (Bár ami a kis költségvetést illeti, abban azért nem vagyok annyira biztos.)
Már az első 20 percben kellemeset csalódtam: a film egy élvezetes script mentén megrendezett, jól átgondoltan elkészített, igényes látványvilágú munka figyelemreméltó alakításokkal. Minden elismerés Matthijs van Heijningen rendező számára. A helyszín a nácik által megszállt Holland... több»
Dűne, egy unalmasra sikeredett fantasy Bár annak idején élvezettel olvastam a "Kozmosz Fantasztikus Könyvek" sorozatot, és abban is Frank Herbert regényét, a Dűnét, melynek világa tényleg elvarázsolt, Denis Villeneuve idei drámája nagy csalódást okozott számomra. Megjelennek ugyan a filmben a Dűne-világ elemei: a sivatagos Arrakis bolygó, a hatalmas férgek a felszín alatt, a titokzatos fremenek (a kék szemű őslakosok) és a császárral jobb-rosszabb viszonyt ápoló, rivalizáló főnemesi házak: Atreidesek, Harkonnenek (akik a bányászható fűszerért törik magukat), a karakterek nincsenek rendesen bemutatva, az összecsapások szegényes képi világúak, a konfliktusok, rejtélyek, fordulatok pedig kidolgozatlanul jelennek meg.
Az alaptörténe... több»
Ridley Scott egyik remekműve: Az utolsó párbaj A Mafab "aktivitást jutalmazó" mozijegyének köszönhetően néztem meg a The Last Duel című amerikai drámát, melyre történelemtanárként és Ridley Scott rajongóként is egyaránt óriási várakozással ültem be. És nem csalódtam. A látványvilág, a történetvezetés, a script és a rendezés is zseniális, nem beszélve néhány egészen kivételes alakításról. Már most kiemelném Adam Drivert, Matt Damont és Jodie Comert.
Először magáról az alaptörténetről, melyet valószínűleg történelmi forrásokból szedtek össze, tekintve, hogy az egész sztori valóban megtörtént a feljegyzések szerint. Valóban létezett ugyanis egy 14. századi francia lovag, bizonyos Jean de Carrouges (Matt Damon), aki szörnyű kálváriát járt m... több»
007 Nincs idő meghalni - csalódás és méltatlan búcsú Óriási csalódás volt számomra a most megjelenő, 25. sorszámú James Bond-film, a No Time to Die (Nincs idő meghalni), mert a rendező, Cary Joji Fukunaga egy stílustalan drámává silányította a fél évszázados karakter legújabb történetét.
A legendás titkos ügynök ezúttal egy pitiáner bosszúállóval kerül szembe (ő Safin, akit a filmben Remi Malek alakít), aki a korábbi részekkel ellentétben nem egy világot fenyegető, nagystílű milliárdos, hanem egy jelentéktelen kis senki, akit személyes bosszú vezet kifejezetten Bond és párja, Madeleine (Léa Seydoux) ellen.
Már önmagában ez a sekélyes alapsztori is csalódás, de sajnos kiegészül mindez Daniel Craig enerváltan élettelen játékával és a legvégső ... több»
Idő (Old) - Shyamalan ezúttal közepeset alkotott Nagyon vártam már Manoj N. Shyamalan, indiai származású amerikai rendező legújabb filmjét, mert nagy rajongója vagyok a munkásságának, és a Jelek, Hatodik érzék, Üveg, illetve Lány a vízben után kíváncsi voltam, mivel rukkol elő. Aztán a Mafab döntésének hála (pontosabban a "nap legjobb véleményírója" projektnek, melynek keretében én lettem nemrégiben a kedvezményezett és díjazott [amit ezúton is hálásan köszönök, jónak tartva ezt a szokást itt, a Mafabon]), nyertem egy mozijegyet, és azonnal erre a filmre használtam fel egy Cinemában.
Igazából nem bántam meg, ugyanakkor picit csalódtam is. Ugyanis mind Shyamalantól, mind pedig a remek témától sokkal többet vártam. Az indiai rendező – aki m... több»
Fekete Özvegy - gyenge sztori, közepes látványvilág Vártam már ezt a filmet, mert nagy Marvel rajongóként kíváncsi voltam a karakter előtörténetére és arra, hogy egy női rendező (Cate Shortland) vajon mit tud kihozni Natasha Romanoff spin-off sztorijából. A végeredmény számomra meglehetősen vegyes lett annak dacára, hogy Scarlett Johansson végül is nem okozott csalódást. A legfőbb gond ugyanis nem vele van, hanem az alaptörténet fantáziátlanságával, a rejtélyes, lebegő "Vörös szoba" gagyiságával és a rengeteg kihagyott lehetőséggel. No meg azzal, hogy az egész kevéssé koherens, a főgonosz Dreykov (Ray Winstone) alakjával együtt (akiről igazából nem derül ki, hogy mi a fenét akar és miért). A másik probléma, hogy Natasha Romanoff alakja szinte... több»
Az orosz Csernobil-film gyengeségei A 2019-es HBO minisorozat annak idején nagyon tetszett, és bár van 1986-ból személyes élményanyagom is (hiszen akkoriban az általános iskolában hetedik osztályos voltam, és nagyon jól emlékszem a híradásokra meg a pánikra), jó volt képbe kerülni az atomkatasztrófa pontos részleteivel kapcsolatban. Márpedig az HBO minisorozat tökéletesen elmagyaráz mindent.
Amikor később megtudtam, hogy az oroszok is készíteni fognak egy Csernobil-filmet, rögtön elhatároztam, hogy majd azt is megnézem, már csak a kiegyenlítettség jegyében is (nyugati-keleti megközelítés okán). A Netflix aztán műsortárába tette a filmet, és végre most megnézhettem. Az azonnal kiderült számomra, hogy itt egy teljesen más megkö... több»
Greenland - átélhető világvége izgalmak A járvány előtti utolsó film volt, amit még moziban láttam, mégpedig tavaly októberben. Viszont most pár napja újra "elővettem", és megállapítottam, hogy megint tudott izgalmakat okozni számomra. Bár a téma elcsépeltnek tűnik – hiszen megint egy üstökös becsapódása fenyegeti a Földet, és ezúttal is egy család menekülését követhetjük nyomon (akárcsak mondjuk a 2012-ben vagy a Holnaputánban) –, annyi érzelmet kapunk Gerard Butler és a gyönyörű Morena Baccarin révén, hogy még ez a kissé avítt sztori is érdekessé, izgalmassá válik.
Azon kapjuk magunkat, hogy a főhősökért szorítunk, és átéljük a félelmeiket is. Kiderül: Greenland, azaz Grönland szigete a megmenekülést jelenti a kiválasztott keves... több»
Stílusosan látványos, izgalmas és humoros A 2010-es Kéjjel nappal (Knight and Day) az a film, melyet sokan középszerűnek tartanak, ám nekem mégis az egyik legnagyobb kedvencem hosszú évek óta. A rendező az a James Mangold, aki tavaly az Aszfalt királyait, előtte a Logant (2017), 1997-ben pedig a Copelandot készítette. Filmjeinek sorában a 2001-es Kate & Leopold is nagy közönségkedvenc lett. Ezúttal, a Kéjjel nappallal egy különleges hangulatú akció-kalandfilmet tett le az asztalra, rengeteg humorral. A főszerepeket Cameron Diaz és Tom Cruise játsszák, és azt kell mondjam: parádésan.
Az alapsztori lényege: adott egy különleges képességekkel megáldott CIA ügynök, Roy Miller (Tom Cruise), akinek fő feladata, hogy megakadályozza egy te... több»
Az egyik legjobb börtönös - szökős film 1979-ből A San Francisco-öböl parányi szigete, melynek neve a spanyol alcatraz (szula, vagy pelikán) szóból ered - hiszen a XVIII. században ide érkező spanyolok a sziget felfedezésekor ezt a madárfajt találták nagy számban a helyszínen - börtönéről vált híressé az 1934 és 1963 közötti időszakban működve. Alcatraz hosszú börtön-ideje alatt a szigetről csak egyetlen egyszer történt sikeres (vagy annak gondolt) szökés, mégpedig 1962-ben, amikor Frank Morris illetve John és Clarence Anglin leléptek onnan. A film ezt a híres szökést mutatja be részletesen, az akkoriban még "csak" 49 éves Clint Eastwood főszereplésével. Mai szemmel kicsit talán lassú tempójú a film, ám éppen ezért sajátos, átélhető hangul... több»
Ütős időhurkos film Az egyik legjobb időhurkos film, az Edge of Tomorrow (A holnap határa), Doug Liman rendezésében. A néző átélheti a sztorit, mely ugyan első pillantásra valóságtól kissé lerugaszkodott, ám a srcipt úgy tálalja, hogy mégis könnyedén elhisszük és beleéljük magunkat. Egy jövőbeni disztópikus világban játszódik, ahol idegenek ostroma alatt áll a Föld és vesztésre áll az emberiség. Ám itt van Rita Vrataski őrmester (Emily Blunt) és Bill Cage (Tom Cruise), akik összefogva hatékony csapatot alkotnak és kihasználva, hogy Bill számára örökké újra-ismétlődik egy bizonyos nap, ütős tervet eszelnek ki a támadó lények legyőzésére. A holnap határa nagy kedvencem, amit akárhányszor újra lehet nézni, mindig... több»
Zavaros, időugrásos látványfilm gyenge kivitelben Nagyon vártam már ezt a filmet, nemcsak Christopher Nolan miatt, hanem az előzetesek élvezetes akciógazdagsága és a téma érdekessége okán is. A Mafab révén nyert mozijegyekkel megnézhettem végre (ezúttal is köszönet nekik).
Most pedig a produkcióról: Nolan a szememben elsősorban az Eredettel, másodsorban a Dunkirk, a Csillagok között és a Batman: Kezdődik! megrendezésével bizonyította, hogy ért a különleges témák feldolgozásához. A Tenenttel azonban sajnos csalódást okozott számomra. Egy zavaros, nehezen követhető történetet és egy minimális színészi teljesítményeket felvonultató kivitelezést rakott le elénk, mely csak látványvilágában tudta úgy-ahogy megközelíteni az elvárásokat. Azokból ... több»
Hair - a hippimozgalom és életérzés szimbóluma Nagy kedvencem ez a film, nem csak a jó zenei betétek, slágerek miatt, hanem azért is, mert hűen bemutatja a 60-as évek hippi-mozgalmát Amerikában. Treat Williams kivételesen nagyot alakit a pacifista hippi szerepében, aki végül abba hal bele, ami ellen végig küzd (a vietnámi háborúba). John Savage a film másik nagy alakja, hiszen lényéből fakad a karakter. A "Manchester England" című dal a korszak egyik szimbóluma lett nekem máig óriási kedvencem, akárcsak az "I got Life". A Hair máig a hippi-mozgalom jelképe, érthetővé téve a 60-as évek amerikai kultúr-légkörét. Értékelésem: 85%
72 A tolvajok hadserege (2021)
Nekem nagyon tetszett ez a poénokkal teli, esetlenkedő, széffeltörős akcióvígjáték. Matthias Schweighöfer egyedi stílusa feldobja az egészet. Jó az alapsztori és a rendezés is. Utóbbi megint csak Schweighöfert dicséri. Nathalie Emmanuel gyönyörű, és úgy tűnik, többre is hivatott a színészi pályán. A tolvajok hadserege köröket ver előzményfilmjére. Értékelésem: 75-80%.