Harper

007 Nincs idő meghalni - csalódás és méltatlan búcsú
Óriási csalódás volt számomra a most megjelenő, 25. sorszámú James Bond-film, a No Time to Die (Nincs idő meghalni), mert a rendező, Cary Joji Fukunaga egy stílustalan drámává silányította a fél évszázados karakter legújabb történetét. A legendás titkos ügynök ezúttal egy pitiáner bosszúállóval kerül szembe (ő Safin, akit a filmben Remi Malek alakít), aki a korábbi részekkel ellentétben nem egy világot fenyegető, nagystílű milliárdos, hanem egy jelentéktelen kis senki, akit személyes bosszú vezet kifejezetten Bond és párja, Madeleine (Léa Seydoux) ellen. Már önmagában ez a sekélyes alapsztori is csalódás, de sajnos kiegészül mindez Daniel Craig enerváltan élettelen játékával és a legvégső ... több»

Idő (Old) - Shyamalan ezúttal közepeset alkotott
Nagyon vártam már Manoj N. Shyamalan, indiai származású amerikai rendező legújabb filmjét, mert nagy rajongója vagyok a munkásságának, és a Jelek, Hatodik érzék, Üveg, illetve Lány a vízben után kíváncsi voltam, mivel rukkol elő. Aztán a Mafab döntésének hála (pontosabban a "nap legjobb véleményírója" projektnek, melynek keretében én lettem nemrégiben a kedvezményezett és díjazott [amit ezúton is hálásan köszönök, jónak tartva ezt a szokást itt, a Mafabon]), nyertem egy mozijegyet, és azonnal erre a filmre használtam fel egy Cinemában. Igazából nem bántam meg, ugyanakkor picit csalódtam is. Ugyanis mind Shyamalantól, mind pedig a remek témától sokkal többet vártam. Az indiai rendező – aki m... több»

Fekete Özvegy - gyenge sztori, közepes látványvilág
Vártam már ezt a filmet, mert nagy Marvel rajongóként kíváncsi voltam a karakter előtörténetére és arra, hogy egy női rendező (Cate Shortland) vajon mit tud kihozni Natasha Romanoff spin-off sztorijából. A végeredmény számomra meglehetősen vegyes lett annak dacára, hogy Scarlett Johansson végül is nem okozott csalódást. A legfőbb gond ugyanis nem vele van, hanem az alaptörténet fantáziátlanságával, a rejtélyes, lebegő "Vörös szoba" gagyiságával és a rengeteg kihagyott lehetőséggel. No meg azzal, hogy az egész kevéssé koherens, a főgonosz Dreykov (Ray Winstone) alakjával együtt (akiről igazából nem derül ki, hogy mi a fenét akar és miért). A másik probléma, hogy Natasha Romanoff alakja szinte... több»

Az orosz Csernobil-film gyengeségei
A 2019-es HBO minisorozat annak idején nagyon tetszett, és bár van 1986-ból személyes élményanyagom is (hiszen akkoriban az általános iskolában hetedik osztályos voltam, és nagyon jól emlékszem a híradásokra meg a pánikra), jó volt képbe kerülni az atomkatasztrófa pontos részleteivel kapcsolatban. Márpedig az HBO minisorozat tökéletesen elmagyaráz mindent. Amikor később megtudtam, hogy az oroszok is készíteni fognak egy Csernobil-filmet, rögtön elhatároztam, hogy majd azt is megnézem, már csak a kiegyenlítettség jegyében is (nyugati-keleti megközelítés okán). A Netflix aztán műsortárába tette a filmet, és végre most megnézhettem. Az azonnal kiderült számomra, hogy itt egy teljesen más megkö... több»

Greenland - átélhető világvége izgalmak
A járvány előtti utolsó film volt, amit még moziban láttam, mégpedig tavaly októberben. Viszont most pár napja újra "elővettem", és megállapítottam, hogy megint tudott izgalmakat okozni számomra. Bár a téma elcsépeltnek tűnik – hiszen megint egy üstökös becsapódása fenyegeti a Földet, és ezúttal is egy család menekülését követhetjük nyomon (akárcsak mondjuk a 2012-ben vagy a Holnaputánban) –, annyi érzelmet kapunk Gerard Butler és a gyönyörű Morena Baccarin révén, hogy még ez a kissé avítt sztori is érdekessé, izgalmassá válik. Azon kapjuk magunkat, hogy a főhősökért szorítunk, és átéljük a félelmeiket is. Kiderül: Greenland, azaz Grönland szigete a megmenekülést jelenti a kiválasztott keves... több»

Stílusosan látványos, izgalmas és humoros
A 2010-es Kéjjel nappal (Knight and Day) az a film, melyet sokan középszerűnek tartanak, ám nekem mégis az egyik legnagyobb kedvencem hosszú évek óta. A rendező az a James Mangold, aki tavaly az Aszfalt királyait, előtte a Logant (2017), 1997-ben pedig a Copelandot készítette. Filmjeinek sorában a 2001-es Kate & Leopold is nagy közönségkedvenc lett. Ezúttal, a Kéjjel nappallal egy különleges hangulatú akció-kalandfilmet tett le az asztalra, rengeteg humorral. A főszerepeket Cameron Diaz és Tom Cruise játsszák, és azt kell mondjam: parádésan. Az alapsztori lényege: adott egy különleges képességekkel megáldott CIA ügynök, Roy Miller (Tom Cruise), akinek fő feladata, hogy megakadályozza egy te... több»

Az egyik legjobb börtönös - szökős film 1979-ből
A San Francisco-öböl parányi szigete, melynek neve a spanyol alcatraz (szula, vagy pelikán) szóból ered - hiszen a XVIII. században ide érkező spanyolok a sziget felfedezésekor ezt a madárfajt találták nagy számban a helyszínen - börtönéről vált híressé az 1934 és 1963 közötti időszakban működve. Alcatraz hosszú börtön-ideje alatt a szigetről csak egyetlen egyszer történt sikeres (vagy annak gondolt) szökés, mégpedig 1962-ben, amikor Frank Morris illetve John és Clarence Anglin leléptek onnan. A film ezt a híres szökést mutatja be részletesen, az akkoriban még "csak" 49 éves Clint Eastwood főszereplésével. Mai szemmel kicsit talán lassú tempójú a film, ám éppen ezért sajátos, átélhető hangul... több»

Ütős időhurkos film
Az egyik legjobb időhurkos film, az Edge of Tomorrow (A holnap határa), Doug Liman rendezésében. A néző átélheti a sztorit, mely ugyan első pillantásra valóságtól kissé lerugaszkodott, ám a srcipt úgy tálalja, hogy mégis könnyedén elhisszük és beleéljük magunkat. Egy jövőbeni disztópikus világban játszódik, ahol idegenek ostroma alatt áll a Föld és vesztésre áll az emberiség. Ám itt van Rita Vrataski őrmester (Emily Blunt) és Bill Cage (Tom Cruise), akik összefogva hatékony csapatot alkotnak és kihasználva, hogy Bill számára örökké újra-ismétlődik egy bizonyos nap, ütős tervet eszelnek ki a támadó lények legyőzésére. A holnap határa nagy kedvencem, amit akárhányszor újra lehet nézni, mindig... több»

Zavaros, időugrásos látványfilm gyenge kivitelben
Nagyon vártam már ezt a filmet, nemcsak Christopher Nolan miatt, hanem az előzetesek élvezetes akciógazdagsága és a téma érdekessége okán is. A Mafab révén nyert mozijegyekkel megnézhettem végre (ezúttal is köszönet nekik). Most pedig a produkcióról: Nolan a szememben elsősorban az Eredettel, másodsorban a Dunkirk, a Csillagok között és a Batman: Kezdődik! megrendezésével bizonyította, hogy ért a különleges témák feldolgozásához. A Tenenttel azonban sajnos csalódást okozott számomra. Egy zavaros, nehezen követhető történetet és egy minimális színészi teljesítményeket felvonultató kivitelezést rakott le elénk, mely csak látványvilágában tudta úgy-ahogy megközelíteni az elvárásokat. Azokból ... több»

Hair - a hippimozgalom és életérzés szimbóluma
Nagy kedvencem ez a film, nem csak a jó zenei betétek, slágerek miatt, hanem azért is, mert hűen bemutatja a 60-as évek hippi-mozgalmát Amerikában. Treat Williams kivételesen nagyot alakit a pacifista hippi szerepében, aki végül abba hal bele, ami ellen végig küzd (a vietnámi háborúba). John Savage a film másik nagy alakja, hiszen lényéből fakad a karakter. A "Manchester England" című dal a korszak egyik szimbóluma lett nekem máig óriási kedvencem, akárcsak az "I got Life". A Hair máig a hippi-mozgalom jelképe, érthetővé téve a 60-as évek amerikai kultúr-légkörét. Értékelésem: 85%

A Viszkis - Antal Nimród életrajzi akciófilmje izgalmas kivitelben
Annak idején, 1999-ben óriási felfordulást okozott egész Magyarországon a Viszkis néven elhíresült Ambrus Attila bankrabló elfogása (október 27-én). A végső kézre-kerítése előtti hetekben épp harminckettedik szülinapját ünneplő, erdélyi származású hokis hét év alatt (1993 és 1999 közt) 30 magyar bankot, takarékszövetkezetet, postát és egyéb pénzintézetet rabolt ki. Pályafutása alatt összesen 142 milliót tulajdonított el, melyből az említett években fényesen élt: beutazta a világot, bulizott, ivott, kábszerezett. Ám egyszer ez is véget ért, elfogták (1999. január 15-én), majd megszökött (július 10-én), újra elfogták (október 27-én), és közben megismerte az egész ország. Afféle magyar Robin Ho... több»

A 90-es évek vígjátéka, mely mindenkit jókedvre derít
Egyik nagy kedvencem az 1993-as Dave, mely a vígjáték-specialista Ivan Reitman rendezésében és Kevin Kline, Charles Grodin, illetve Sigourney Weaver főszereplésével egy tipikus 90-es évekbeli vígjáték remek sztorival és számtalan vicces jelenettel. Az említett kiváló színészek mellett kap játékidőt a Dave-ben Ving Rhames is – aki itt még némi hajjal, kevésbé kigyúrtan és mellékszereplőként alakítja a testőr szerepét –, illetve sir Ben Kingsley. A film sztorija egyszerű: az USA elnökének hasonmását, Dave Kovicot (Kevin Kline) váratlanul azzal keresik meg titokban (Fehér házi ügynökök), hogy néhány napra vállalja el Mitchell elnök helyettesítését, mert a president időközben lebetegedett (val... több»

Barlangi rém-emberek horrorja
A Descent egy nagyon izgalmas történet, mely bármilyen hihetetlennek is tűnik, de rendelkezik némi valóságszerűséggel az emberi evolúció adott szakaszában ugyanis létezett az úgynevezett barlangi ember. Ez a mai embertől annyira eltérő, hófehér bőrű, teljesen vak, ellenben kifinomult hallású, sötétben is jól tájékozódó, vadállati ösztönökkel bíró gyilkos "faj" - mely az amerikai Appalache-hegység mélyében él - a Barlang című 2005 -ös horrorfilmben egy barlangászkodó csapatra támad. A hátborzongató külsejű humanoidok a túrázók életére törnek. Neil Marshall jó érzékkel nyúlt a témához, a lánycsapat tagjait bemutatja és haláluk illetve a túlélők harca is izgalmas. Jó a script, köröm-lerágós a c... több»

Elgondolkodtató dráma a faji előítéletekről
A Ha ölni kell egy mélyen elgondolkodtató, ütős dráma 1996-ból, Joel Schumacher rendezésében. A központi téma a faji előítéletekhez való viszonyulás és egy szerencsétlen ügy kibontakozása, melyben egy kislányát megbosszuló színes bőrű apa, egy segíteni kész, filantrop ügyvéd és egy bizonyítani akaró, csinos joggyakornok-lány játsszák a főbb szerepeket. A három kulcskaraktert három kitűnő színész alakítja: az önbíráskodó apát (Carl Lee Hailey) Samuel L. Jackson, az ügyvédet (Jake) Matthew McConaughey, a gyönyörű jogászlányt pedig (Ellen Roark) Sandra Bullock. A forgatókönyv ügyesen vezeti a cselekményt: látjuk a kamaszlány elleni agressziót (a durva erőszakot nem mutatják szerencsére), látju... több»

Látványorgia és fantasy
A posztapokaliptikus steampunk műfaj egyik legjobbja a 2018-as Ragadozó városok (Mortal Engines) Christian Rivers, új-zelandi filmes rendezésében. Bár ez a sajátos fantasy kapott eddig hideget-meleget, és az IMDb oldalán is csak 6,1 pontot ért el (eddig), valójában egy nagyon látványos és szórakoztató filmről van szó. Egy olyan különleges jövőt vizionál, melyben úgynevezett gördülő városok támadják egymást ragadozók módjára. Az emberiség nagyrészt ezeken él, míg néhányan kalózkodnak és elfogottakkal kereskednek. A legnagyobb gördülő város London, itt él a huszonéves Tom (Robert Sheehan), aki miután összefut az anyja gyilkosát kereső, sebhelyes arcú Hesterrel (Hera Hilmarsdóttir), számkivet... több»

Izgalmas thriller lenyűgöző helyszíneken
Taylor Sheridan, a Sicario filmek forgatókönyvírója két drogháborús filmje között, 2017-ben készítette el a Wind Rivert, mely a szememben nagyobb siker lett, mint a Sicario két fejezete együttvéve. Már a helyszín is lenyűgöző: Wyoming egyik világtól elzárt, hegyekkel teli havas indián rezervátuma. Itt dolgozik hivatásos vadőrként Cory Lambert (Jeremy Renner), akinek élete épp válságban van egy tragédia miatt. Kamasz lányát ugyanis 3 évvel korábban megerőszakolták és megölték, aminek következtében indián származású feleségével is különváltak. Egy nap azonban újra értelmet nyer az élete, segítenie kell egy hasonló bűntény felderítésében. Éppen a körzetében ugyanis egy másik fiatal leányzót ö... több»

Dráma Afrikában, izgalmas akciókkal
Két okból figyelemreméltó Edward Zwick 2006-os akció-thrillere A véres gyémánt (melyet én inkább drámának minősítenék): az egyik DiCaprio alakítása, a másik pedig az arra történő figyelemfelhívás, hogy Afrika leginkább elmaradott részeiből emberek élete árán csempésznek gyémántokat Európába. A "véres" kitétel akkor nyer magyarázatot, amikor bepillantást nyerünk Sierra Leone polgárháború sújtotta őserdei világába, ahol a különböző fegyveres erőszakszervezetek és bandák uralják a lakosságot és gyilkolják le büntetlenül mindazokat, akik nem dolgoznak nekik a gyémántok felkutatásában, kitermelésében. Solomon (Djimon Hounsou) talál ugyan egy szokatlanul nagy gyémántot, de csak óriási kockázattal ... több»

Izgalmas pörgés
Ez a 2004-es lendületes akciófilm volt az első mozi, amiben Chris Evanst láttam. Azóta nagy kedvencem lett a színész de már itt is tehetségesen alakitotta (alig 23 évesen) a segítőkész laza fickó karakterét. A film egyik érdekessége szerintem, hogy Jason Statham rossz fiút alakít, méghozzá nagyon jól. A már nem éppen fiatal Kim Basinger is nagy átéléssel hozza karakterét és megállapítható, hogy még mindig nagyon vonzó nő. A Mobil egy szimpla sztori, de pörgős formában, izgalmas jelenetekkel és gyors tempót diktálva tud szórakoztatni. Többször megnéztem, mindig tetszett. Értékelésem: 80%

Érdekes sztori, jó karakterekkel
Bár az IMDb -n a Csatahajó közepesnél alig jobb, mindössze 5.8 pontos értékeléssel szerepel, én nagyon szeretem ezt a pörgős és annyira emberi Peter Berg filmet. Sokat gondolkodtam azon, hogy számomra miért átlag feletti és arra jutottam, hogy a karakterek és szereplők miatt. Elsősorban Taylor Kitsch játéka kimagasló, de Liam Neeson is emlékezetes a lányát féltő, rettenthetetlen admirális szerepében. Jó az alapsztori is: a Földet megtámadó idegenek elleni harc, melyben a világot egy kiszuperált tengerésztiszt és egy japán kapitány menti meg. Nálam a Csatahajó nagy kedvenc és erős 80%-os produkció, bármit is "mond" az IMDb meg a Rotten Tomatoes.

Egy önmagánál többet jelentő disztópikus akciófilm
A dél-koreai Bong Joon-ho nevét nagyon megjegyeztem 2013-ban, a Snowpiercer megtekintése után, mert egy olyan erős alkotást tett le az asztalra 7 éve, ami máig bennem maradt (és azóta is nagy kedvencem). Bár azóta még vagy tucatszor megnéztem, és minden alkalommal élményt adott számomra. Mi az elismerésem legfőbb oka? Elsősorban az, hogy az alapsztori, a téma és a mondanivaló sokkal többet jelent önmagánál. A világ kipusztulását követően jéggé fagyott világban ugyanis egy vonat jelképezi azt a zárt világot, melyben a túlélők tengetik az életüket, és amely világ a ma embere számára is a lehetőségek korlátait jelképezi. Mindannyian egy-egy zárt világban élünk ugyanis (taposómalomban dolgozva)... több»