Az irodaház csapdájában Sok nagyon jó filmhez volt szerencsém még a videotékák letűnt korszakából, és időről-időre, kimondottan szeretek eme alkotásokból mazsolázni. Itt a Mafab oldalán, a megnézendő filmjeim listájának a nagy százalékát, eme alkotások teszik is ki, így ha egy jóféle nosztalgiázásra vágyom filmek terén, csak felcsapom eme listán szereplő produkciók egyikét, és más indulhat is az esti kikapcsolódás. Na persze a nem kevés eltel idő, sok esetben megszépíti az emlékeimben eme filmeket, és olykor be kell hogy lássam, hogy az idő vasfoga, van amikor csúnyán kikezdte már eme produkciókat, de jelen alkotásuk esetében, ez szerencsére egyáltalán nincs így. Na de lássuk, hogy mit is kapunk a másfél órás játék... több»
Tinédzserkorom egyik nagy kedvence Mikor a baráti társaságomban szóba kerülnek tinédzserkorunk klasszikusai (műfajoktól teljesen függetlenül), érdekes módon szinte senki nem szokta megemlíteni az 1992-es Őrült Stone, avagy 2008: A patkány éve című alkotást, de ha valamilyen okból kifolyólag felmerül eme film, szinte egyöntetűen kijelenthetjük, hogy nagyon is szerettük mindnyájan eme produkciót. Sőt még akár idézgetjük is a hatalmas egysorosait, mert hát azokból is akad jó pár benne. Talán pont eme emlékek miatt éreztem azt, hogy időszerű lenne egy újranézése ennek a filmnek, illetve azért is, mert jómagam is kimondottan kedveltem anno eme produkciót, a számos ostobasága ellenére is. Na de ezek után lássuk, hogy mit is kapunk ... több»
Második nekifutásra sem lett sokkal jobb Az ördögűző előzményfilmje Az elmúlt pár hét folyamán leporoltam a DVD-lejátszómat, és előástam régmúlt DVD-s gyűjteményemből az eddigi öt Ördögűző-filmet, ugyanis nemrég érkezett meg a hazai mozik műsorára a legújabb felvonása a szériának, Az ördögűző: A hívő, ami sikeresen fel tudta kelteni az érdeklődésemet. Bárkiben joggal merülhet fel ama kérdés, hogyha a legújabb Ördögűző-film felkeltette az érdeklődésemet, akkor miért is vesztegettem arra az időmet, hogy előtte végigmenjek a széria korábbi felvonásain. Erre kimondottan egyszerű választ tudnék adni, ugyanis az 1973-ban bemutatott Az ördögűző című film a mai napig az egyik nagy kedvencem, továbbá megkerülhetetlen mesterműnek is tartom a horror műfaján belül. Sajn... több»
Filmek a narrátoros videókazetták felhozatalából: Holdcsapda Talán még jó páran emlékeznek az úgynevezett narrátoros (avagy alábeszélős) videókazettákra. Nekem személy szerint kimondottan sok efféle filmhez volt szerencsém még gyerekkoromban, és hát be kell hogy valljam, imádtam ezen tiltott termését a videókazettás korszaknak. Talán eme gyermekkori imádatom késztettet arra, hogy nosztalgiázás gyanánt felleljek az elkövetkező időszak során egy-egy e módon bemutatott alkotást. Persze mára már szinte egyfajta kihívás így megtekinteni egy olyan filmet, amit anno annak idején csak így láthattunk (vagyis hallhattunk) kis hazánkban. Sokan talán úgy gondolhatják, hogy csak az ismeretlen filmekhez készítettek narrátoros avagy alábeszélős változatot, de ez nem... több»
Ördögűző negyedik, avagy ötödik rész? Nyakunkon a soron következő Ördögűző-film (2023. 10. 12-vel), amit David Gordon Green készített, és egyből egy trilógia első felvonásaként érkezik Az ördögűző: A hívő. Bizonyára sokaknak ismerős lehet ez a felállás, hogy egy korábbi ismert horrorfilmes szériát egyből trilógiaként próbálnak feléleszteni, ráadásul a fentebb említett rendezővel. Ugyanis még 2018-ban pont ezzel a formulával leheltek életet a Halloween-szériába, aminek az első felvonása az én elvárásaimat még maximálisan ki tudta elégíteni, de sajnos a trilógia további részei egyre gyengébbek lettek az én szememben (be kell hogy valljam, nem kicsit tartok attól, hogy hasonló utat fog bejárni az új Ördögűző-trilógia is, de persze ... több»
Az aszteroida réme Gyerekkoromban rajongtam az efféle olcsó és igencsak erősen Zs kategóriás sci-fi horrorfilmekért, ezért az elmúlt napok folyamán két efféle filmmel szerettem volna nosztalgiázni egyet. Az egyik ilyen produkció az 1991-es Jéghideg űr címen bemutatott alkotás volt, míg a másik, jelen filmünk, az 1996-os Kőbe zárt halál. Nos a Jéghideg űr című film nem igazán tudta beteljesíteni azon elvárásaimat, ami a nosztalgiázásra szőtt igényeimre irányult volna, ugyanis megdöbbenve véltem felfedezni, hogy a Jéghideg űr egy pofátlanul elkészített újrafeldolgozása volt az 1982-es Forbidden Worldnek (vagy talán ahogy ismerhetik páran még a narrátoros videókazetták idejéből, a Tiltott világnak). Mivel annak a... több»
Légió Nos mivel hamarosan megérkezik a magyar mozik kínálatába a legújabb Ördögűző film, amit az a David Gordon Green készített, aki már egyszer egészen jól visszahozott a köztudatba egy nem kisebb horror klasszikust – ez volt a 2018-as Halloween –, ami igaz, idővel trilógiává nőtte ki magát (ami bár nem történt volna meg, mert hát míg a 2018-as Halloween számomra maximálisan hozta az elvárásokat, a további folytatásai igazi mélyrepülést produkáltak nálam). Bár már most vannak bizonyos félelmeim a hamarosan érkező Az ördögűző: A hívővel kapcsolatosan, de végül a film előzetesének sikerült meggyőznie arról, hogy majd adjak neki egy esélyt, de addig, amíg megérkezik az új film, úgy gondoltam, hangol... több»
Szörnymitológia Barker módra Clive Barker eme filmjéhez csak pár évvel ezelőtt volt szerencsém először, és töredelmesen bevallom, akkor annyira nem is nyerte el a tetszésemet. Egy amolyan közepecske filmnek tudtam le magamban, amiben voltak értékelhető dolgok, de valahogy úgy éreztem, hogy sokkal, de sokkal több maradt benne, mint ami végül bemutatásra került belőle. Nos az elmúlt napokban azért néztem újra jelen filmünket, mert ráakadtam az úgynevezett rendezői változatára, ami közel 20 perccel több tartalmat szolgáltatott, mint amit korábban láttam belőle. Bár igaz, hogy nem néztem újra a vágott verzióját, így csak emlékezetből próbáltam meg összehasonlítani a két különböző hosszúságú kiadását, de azt kell hogy írjam,... több»
Csigaveszély Gyerekkorom óta rajongok a horrorfilmekért, hisz jelen produkciónk is teljes mértékben alátámasztja azt a bizonyos elképzelésemet arról, hogy csak az emberi képzelőerő képes megszabni bizonyos témájú filmek elkészítését. Ugyanis ki gondolná azt, hogy a meztelencsigákat is be lehet állítani gonosz és puszitó lényekként. Oké persze én is ismerek olyan horrorfilmeket a 40-es és az 50-es évek derekán gyártott filmes korszakból, ahol a filmkészítők szinte majdhogynem minden élőlényből képesek voltak mutálódott, emberevő szörnyeket kreálni. De könyörgöm, jelen filmünk a 80-as évek végéből származik, és az alapjául szolgáló könyvet is 1982-ben írta Shaun Hutson angol író. Tehát adva van az a kérdés... több»
Egy kínosan rossz film Gyerekkoromban rajongtam az efféle Zs kategóriás sci-fi horrorfilmekért (bár eme alkotások címeit mára már egyfajta jótékony homály fedi, és nem is valószínű, hogy túl sok energiát is beleinvesztálnék eme produkciók felkutatásába), de mivel a minap mindezen emlékek eszembe jutottak, így gondoltam, nosztalgiázok egyet valami efféle kategóriájú filmmel. Így jutott eszembe az 1991-es Jéghideg űr című alkotás, aminek a videókazettás borítójával számos esetben találkoztam anno még a videótékák polcain (aminek valami egészen elképesztően emlékezetesre sikeredett a VHS-borítója, kár, hogy a film belbecse messze elmaradt attól). Na de lássuk, hogy mit is kapunk a kicsivel több mint 70 perces játékid... több»
Folytatódik a délutáni matinéba ágyazott, könnyed horrorfilmecske Pont egy hete néztem újra egyfajta nosztalgiázás gyanánt az 1987-ben készített A kapu című filmet, és hát mivel még igencsak frissnek nevezném annak a produkciónak az emlékeit, így arra gondoltam, mi lenne, ha szerencsét próbálnék a három évre rá készített folytatásával, A túlvilág kapujával. Ehhez a filmhez nem volt szerencsém fiatalkoromban, így hát most nem lesz annyira befolyásoló az a bizonyos nosztalgiafaktor, mint az elődjénél. Na de lássuk, hogy hozza-e azt a színvonalat a második felvonása A kapunak, vagy csak szimplán a felesleges folytatások halmazába kerül jelen filmünk, A túlvilág kapuja.
Bár igaz, hogy az elmúlt napokig mindeddig még nem volt szerencsém ehhez a filmhez, de hall... több»
Lágyan ringadozó rémálom Valamikor még a kereskedelmi csatornák megjelenése előtt volt szerencsém először (és egyben utoljára) ehhez a filmhez, és mivel szinte már alig rémlett bármi is a Phillip Noyce rendezésében készült Halálos nyugalom című produkcióból, így stílszerűnek éreztem az újranézését. Tulajdonképpen annyi maradt meg a tudatom mélyén ebből a filmből, hogy egy egész jó kis thrillert tisztelhettem anno benne, de persze azóta eltelt nem kevés idő. Na de lássuk, hogy mennyire is állta ki az idő próbáját a Halálos nyugalom című alkotás.
Nem tudom, miért, de az emlékeimben egy kimondottan félelmetes és igencsak feszült thrillerként maradt meg eme film, de amikor a napokban újranéztem, sajnálatos módon már csa... több»
Agylény, avagy filmek a videótékák alsó polcairól Valamikor még a VHS-korszak idejére datálható az, amikor először láttam a videótékák polcain eme filmnek a borítóját, de valamilyen okból kifolyólag már akkor sem igazán tudott meggyőzni arról, hogy számomra mindenképp szükséges lenne a kikölcsönözése (pedig ha jól emlékszem, még egész pofás kis borítója volt, csak hát az a fránya tartalom). Azóta eltelt nem kevés év, és eme időszak alatt többször is halottam vagy olvastam róla véleményeket (ezen véleményeknek a nagy százaléka nem feltétlenül minősítette egy jó filmnek, de sokak szerint néhol egyfajta szórakoztató trash élmény tudott nyújtani, de voltak olyanok is, akik szerint egy érdekes darab lett). Talán pont eme vélemények miatt adtam v... több»
Délutáni matinéba ágyazott, könnyed kis horrorfilmecske A magyar származású Takács Tibor 1987-es A kapu című filmjét csakis azért raktam anno annak idején fel a megnézendő filmjeim listájára, mert még anno valamikor gyermekkoromban láttam valamelyik német tévécsatorna műsorán (SAT1, RTL vagy a PRO7-en), és számomra eme gyermekkori filmes élmények felértek a videótékákból kikölcsönzött videókazetták varázsával (írom mindezt úgy, hogy még az sem zavart eme filmek esetében, hogy túl sok mindent nem értettem a német nyelvből). Tehát egy jókora nosztalgiabombára számítottam eme film esetében. Na de lássuk, hogy vajon mit is kapunk a közel másfél órás játékideje alatt.
Létezik pár olyan horrorfilm, aminek a létjogosultságát nem pontosan értem, mivelhog... több»
Idegen emlékek Egy filmes ismerősöm hívta fel a figyelmemet Justin Dix első rendezői munkájára, a 2012-es Crawlspace-re (vagy ahogy még talán halhattunk a filmet, a Szervizalagútra). Mielőtt még elkezdtem volna nézni a filmet, máris két bizakodásra okot adó dolgot fel is fedeztem eme produkciónál. Az egyik, hogy Ausztráliából származik (egyszerűen valamilyen okból kifolyólag igencsak közel állnak eme nemzet filmtermései a szívemhez), míg a másik dolog, ami felkeltette a figyelmemet a filmmel kapcsolatban, az IFC Films logó az elején. Nos nem azt állítom, hogy nem csalódtam volna már sajnos eme stúdió egyes filmjeiben, de valahogy sokkal több pozitív filmes élményben részesítettek ezidáig, mint negatívban. ... több»
Vonaljegy a pokolba, hát persze, hogy a VICO filmje Anno a VHS-korszak egyik igencsak ismert filmes kiadója volt idehaza a VICO. Az ismerősi körömből még most is van olyan személy, aki vagy úgy hivatkozik erre a kiadóra, hogy a sárga színű kazetták forgalmazója (ugyanis a filmjeinek egy jelentős százalékát sárga színű kazettákon hozta forgalomba a megszokott fekete színű kazetták helyett), vagy pedig a kiadó mottója kerül szóba, ami valahogy úgy hangzott hogy: „a VICO filmjei az ön kedvenc filmjei”. Amikor esti szórakozásomnak eme filmet választottam, jó párszor eszembe jutott eme VICO-s mottó a film nézése alatt, merthogy egyszerűen nem tudtam átlendülni azon, hogy egy mennyire gyenge produkcióhoz van szerencsém (és még a nosztalgia sem igaz... több»
Hiába a kiváló filmes helyszín Mivel igencsak terjedelmesre duzzadt az elmúlt évek során a megnézendő filmjeim listája, így az elmúlt napokban ismételten eme listának az alkotásai kívánták szolgáltatni az esti szórakoztatásomat. Jelen esetben egy 1986-ban készített Nico Mastorakis-film került sorra, méghozzá A szél címen. Előjáróban két dolgot tudtam erről az alkotásról. Az egyik, ami még a videotékák időszakára datálható, mégpedig hogy ez a filmborító szinte beleégett az emlékeimbe, de a filmet sajnos annak idején soha nem tudtam kikölcsönözni (mert mindig megelőztek). A másik dolog, amit tudtam előjáróban a filmről, hogy valami egészen elképesztő atmoszférával bíró helyszínen forgatták. Na de eme kitérő után térjünk is ... több»
Az újraélesztő elixír Jó pár éve kerülgettem már a Reanimátor című film megtekintését, sőt, ha az emlékeim nem csalnak, egyszer-kétszer már neki is kezdtem, amikor szóba került a baráti társaságom jóvoltából, de akkoriban soha nem néztem meg az elejétől a végéig. Ennek az okát mindmáig homály fedi, és csak feltételezni tudom, hogy akkoriban azért nem néztem meg, mert valahogy valami egészen másra számítottam vele kapcsolatosan. Talán mindezen dolgok miatt is döntöttem úgy a napokban, hogy pont itt lenne az ideje annak, hogy végre megnézzem az elejétől a végéig eme sokak által szeretett, kultikus filmet. Na de eme apróbb kitérő után, térjünk is rá arra, hogy vajon milyen is lett a Reanimátor című film.
Röviden: vé... több»
Egy csendes kisváros, ahol valami nagyon nincs rendben Egyik este nézegettem a megnézendő filmjeim listáját itt az oldalon, és azon tanakodom, hogy vajon mi okból vezérelve tettem eme produkciót be ebbe a listába, merthogy sem a film posztere, sem az előzetese, és még csak a véleményezők száma sem indokolta mindezt. Talán a stáblista miatt (bár őszintén bevallom, az sem igazán veretes), vagy talán a rövidke tartalomjegyzéke volt az, ami valamikor felkeltette az érdeklődésemet az Impulse című alkotás felé. Persze az ok részben másodlagos, a lényeg, hogy vajon mit is tartogat a nézőjének a film.
Mivel mondhatni, hogy szinte semmi elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban, így csak abban reménykedtem, hogy a rendező személye, név szerint Graham Bak... több»
Vámpírok városa Stephen King második regénye, az 1975-ben írt Salem's Lot (idehaza a Borzalmak városa címen adták ki könyvben) volt az első olyan King adaptáció, amelyet egyből tévére készítették minisorozatként, de eme okfejtésem máris pontosításra szorul. Ugyanis A gonosz házának létezik egy olyan vágása is, ami lényegesebben rövidebb (kicsivel több mint egy teljes órával) mint amit az amerikai tévécsatornára készült változata takart. Ráadásul erre a vágásra azért volt szükség, mert a forgalmazó a Warner Bros, végül az erősen vágott verzióját, több országban is mozikba küldte (érdekes hogy az amerikai mozikat ez a változat teljesen elkerülte). Na de ezen apró kitérő után, térjünk is rá a filmre, és lássuk... több»
66 Csapdában (1989)
Sok nagyon jó filmhez volt szerencsém még a videotékák letűnt korszakából, és időről-időre, kimondottan szeretek eme alkotásokból mazsolázni. Itt a Mafab oldalán, a megnézendő filmjeim listájának a nagy százalékát, eme alkotások teszik is ki, így ha egy jóféle nosztalgiázásra vágyom filmek terén, csak felcsapom eme listán szereplő produkciók egyikét, és más indulhat is az esti kikapcsolódás. Na persze a nem kevés eltel idő, sok esetben megszépíti az emlékeimben eme filmeket, és olykor be kell hogy lássam, hogy az idő vasfoga, van amikor csúnyán kikezdte már eme produkciókat, de jelen alkotásuk esetében, ez szerencsére egyáltalán nincs így. Na de lássuk, hogy mit is kapunk a másfél órás játék... több»