Ruggero Deodato újabb botrányfilmje Mikor meglátom egy film elején Ruggero Deodato (1939–2022) nevét, akaratlanul is a kannibálos horrorjai jutnak az eszembe (1977-es Az utolsó kannibál világ, vagy az 1980-as Cannibal Holocaust, avagy az 1984-es Szállj el messze), pedig rendezett más filmeket is, ráadásul nem is minden esetben a horror műfaján belül (talán a legismertebb ilyen filmje az 1987-es Barbár fivérek volt), de jelen filmjét, a Ház a park szélént nyugodtan a horror műfajába sorolhatjuk. Bár sok helyen olvastam már, hogy sokan inkább a thriller kategóriájába sorolják jelen filmjét (amibe nem is lehet belekötni), de jómagam mégis inkább úgy érzem, hogy az emberi lélekre gyakorolt hatása miatt, én inkább a horror műfajába... több»
A Három anya-trilógia második felvonása Dario Argento neve számomra egybeforrt a horror műfajával (még úgy is, hogy elsősorban leginkább az úgynevezett giallo műfajában érezte igazán otthonosan magát), ugyanis még 1977-ben elkészítette a Sóhajok című filmjét, amit a mai napig az egyik leghátborzongatóbb alkotásaként tartok számon, a 70-es évek időszakából. Dario Argento a Sóhajok című filmjével első alkalommal merészkedett a giallok adta műfaji határokon túlra, és hát azt kell hogy írjam, hogy zseniálisra sikeredett az olasz úriember első látogatása a horror birodalmába, és talán emiatt is voltak igencsak magasak az elvárásaim a Pokol című filmjével kapcsolatban, amiben némiképp tovább fűzi a Három anya történetszálát. Azon nézők ... több»
Olasz trash gyöngyszemek, Alien 2 - Sulla Terra Már egy jó ideje tervben volt nálam ennek a filmnek a megtekintése, és még úgy is, hogy az ismerőseim óva intettek tőle, ugyanis egy hamisítatlan trash lenne az olasz filmgyártás egy igencsak bűnös időszakából. Bűnös időszaka alatt arra kell gondolni itt, hogy az olasz filmesek a 70-es és 80-as években közkedvelten szerették meglovagolni más országok filmes sikereit, így születhettek meg olyan alkotások, amelyek vagy azon filmek koppintásaik voltak, vagy egyszerűen csak olyan címen mutatták be őket, amelyekből a nézők arra gondolhattak, hogy az ismert sikerfilm folytatásához lesz majd szerencséjük. Nos jelen filmünk a fentebb említett két csoport közül az utóbbiba tartozik, mert hát egy évve... több»
Nem egy megszokott kannibálos horrorfilm A film rendezőjének, Antonio Margheritinek (1930–2002) sikerült alaposan meglepnie ezzel a produkciójával, ugyanis elég más jellegű filmre készültem elöljáróban, mint amit végül is kaptam. Merthogy már a film címválasztása is arra utalt, hogy csak egy soron következő, kannibálos horrorfilmet fogok kapni, amit az olasz és a spanyol filmesek tömegével ontották magukból a 70-es és a 80-as évek közt. Oké, persze azért ne gondoljuk azt se, hogy a Kannibálok támadása című filmben annyira elrugaszkodnának a készítők az alapoktól, sokkal inkább kissé máshogy közelítik mindezeket meg, és hát be kell hogy valljam, ennek azért vannak előnyei, és persze hátrányai is. Na de lássuk, hogy mik is ezek az el... több»
Egy film, amelyet a történetének a kivitelezése tett tönkre Mindig is közel álltak a szívemhez a 80-as évek eurohorrorjai, és talán elsősorban emiatt van az, hogy ha egy kicsit gyengébb minőségű alkotásra akadok, akkor is elnézőbb vagyok vele kapcsolatban. Vagyis mondhatnám, hogy ez idáig ezt vettem észre magamon, de a Bruno Mattei (1931–2007) és Claudio Fragasso nevével fémjelzett Virus (alis Hell of the Living Dead, alias Zombie Creeping Flesh) című filmben több olyan jelenettel találkoztam, amely eme jóhiszeműségem fölé tudott végül kerekedni. Na de nézzük, hogy milyen is lett eme produkció.
Arra azért készüljön fel előjáróban a film nézője, hogy olyan képsorokkal fog találkozni eme produkció esetében, amelyeknek a létjogosultságát erőteljesen meg... több»
Színre lép a Magas Ember A Phantasm szériáról mindeddig nem túl sokat tudtam, ami abból a szempontból egy igencsak szégyenletes dolog számomra, hogy lelkes horrorrajongóként tartom számon magamat, és erre itt van egy klasszikus horrorszéria, amit ezidáig egyáltalán nem ismertem. Bár kimondottan érdekes volt számomra az is, hogy a legtöbb horrorfilmekben jártas ismerőseim közül is csak páran ismerik eme szériát. Mindezek után úgy éreztem, hogy elérkezett az időt arra, hogy talán az egyik legnagyobb horrorfilmes hiányosságomat pótoljam. De vajon mi lehet az oka annak, hogy ennyire kevesen ismerik eme szériát? Talán ennyire rossz film lenne? Vagy talán valami egészen más áll mindennek a hátterében. Nézzük hát, hogy mil... több»
Egy ökológiai horror a 70-es évek végéből Jó ideje már annak, hogy kíváncsivá váltam a John Frankenheimer (1930–2002) rendezésében készült, Jövendölés című produkcióra, de mindeddig valahogy mindig elkerültük egymást, egészen mostanáig. A film megtekintése előtt mindössze annyit tudtam róla, hogy bizonyos értelembe véve, egyfajta szörnyfilmet tisztelhetünk majd benne, de hogy mindezt majd milyen minőségben tálalják a készítők a nézők felé, az már egy másik kérdés volt. Nézzük hát, hogy mit is tartogat eme produkció a nézőjének!
Mint oly sokszor, most is a történettel kezdeném, ráadásul jelen filmünk esetében mindez duplán megéri, merthogy egy kimondottan jól összerakott sztorit hozott össze a forgatókönyvíró, David Seltzer. Maga a f... több»
Egy egyedi Frankenstein filmfeldolgozás Mikor meglátom Roger Corman nevét egy film elején, akkor szinte sose tudom előre megjósolni, hogy mire is számíthatok előjáróban, majd az adott produkcióval kapcsolatban, ugyanis Roger Corman neve mára már egy fogalom. Hihetetlen filmográfiával rendelkezik az 1926-ban született úriember. Több mint 500 filmnél tevékenykedett mint producer, ez még úgy is elképesztő szám, ha figyelembe vesszük, hogy ezen filmeknek egy igencsak jelentős százaléka valahol a B vagy a Zs kategóriás filmek közé sorolható, de jómagam mindeddig nem futottam tőle bele olyan alkotásba, amelyet nem tartottam volna szórakoztatónak. Jelen produkciónk esetében is ez a helyzet, ráadásul úgy tűnik, hogy ez volt Mr. Corman uto... több»
Hogy mi marad majd meg évekkel később a nézőnek ebből a részből? Az Evil Dead egy kultikus franchise, amelynek még a 80-as évek legelején készítette el az első részét Sam Raimi, és rövid időn belül egy amolyan igazi horror klasszikusként él majd tovább, sokunk emlékeiben. Nos az Evil Dead filmekre finoman szólva sem használhatjuk azt a fajta kifejezést, hogy szinte egymást érték volna a folytatásai (nem úgy, mint a 80-as évek mára már szintén klasszikusaiként felemlegetett Péntek 13-filmeket, avagy a Rémálom-filmeket), hisz 1981-től egészen 1992-ig mindössze csupán három rész készült. A klasszikus trilógia, amely egybenőtt Sam Raimi rendezővel, és eme filmekben visszatérő karakterével, Ash-sel, avagy Bruce Campbellel. Majd hosszú-hosszú szünet következett... több»
Filmek a videotékák alsó polcairól – A halál istene Sokan sokszor használják azt a fajta kijelentést, hogy „régen minden jobb volt”, és ezt számtalan alkalommal halottam már, hogy a filmeknél is közkedvelten szokták mondogatni (amiben persze azért van némi igazság is), de jelen filmünk esetében ez a felvetés egyáltalán nem állja meg a helyét. Emlékszem, már gyerekkoromban is nagy kedvvel nézelődtem a videotékák kínálatában, és még az alsó polcaira helyezett filmek választéka is vonzott, hisz akkor még egyáltalán nem zavart, hogy ezeket a helyeket a legtöbb esetben B vagy akár Zs kategóriás produkcióknak tartották fenn. Nos fizikálisan, ha jól emlékszem, nem találkoztam anno annak idején jelen filmünkkel a videotékák polcain, de ha mégis belef... több»
Már megint az Olaszok és az ő koppintásaik Nem oly rég belefutottam egy karton videokazettába egy amolyan bolhapiacfélén, és bár már nem vagyok videokazettagyűjtő, de mivel jó pár számomra teljesen ismeretlen filmcímet láttam a dobozban (és pofátlanul kevésbe került mindez), így hát nosztalgiázás gyanánt megvásároltam eme dobozt. Mivel a legtöbb filmről, ami eme doboz tartalmát képezte, nem is halottam mindeddig, ezért hát találomra választottam ki a soron következő filmet (amelynek igazán beszédes lett a magyar címe, méghozzá a „A sátán anyja”). Lássuk hát, hogy mit is tartogat a nézőjének a film.
Miután megnéztem a filmet, rájöttem hogy hallottam én már ezt meg azt erről az alkotásról egy-két olyan ismerősömtől, akik szinte már-már... több»
The Disturbance, filmek az ismeretlenből Sok helyen látom, hogy az embereknek egy része újra elkezdte gyűjteni avagy vadászni a videókazettákat. Ez valószínűleg sokaknál kimondottan furcsa lehet, főleg, ha azt nézzük, hogy egyes videókazetták kisebb vagyonokért váltanak tulajdonost. Na mármost jómagam nagy valószínűséggel soha nem fogok odáig jutni, hogy egy VHS-ért több ezret, vagy akár több tízezreket kiadjak, még akkor is, ha az adott film egy igazi ritkaságnak számít, de be kell hogy valljam, hogy van egy kimondottan igazgató nosztalgikus érzete annak, hogyha valaki 2023-ban, videókazetta ritkaságokra vadászik. Hogy véleményemet eme filmről miért is kezdtem így? Hát azért, mert pont így futottam bele ebbe az alkotásba. Nem igaz... több»
Egy véres és durva feldolgozás, de vajon jobb, mint az eredeti? Sam Raimi 1981-es Evil Dead – Gonosz halottját 2013-ban érte el az úgynevezett remake-láz, és be kell hogy valljam, hogy emiatt az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett. Sírt, mert mint oly sok horrorrajongó, én is akaratlanul felszisszennek, ha meghallom, hogy egy kultikus horrorfilmhez készítenek remake-et. Viszont ott van ugyebár a mérlegnek a másik nyelve, hogy vannak és lesznek is olyan rajongók, akik nagy örömüket lelik abban, ha Hollywood visszanyúl egy már bevált ötlethez, és elkészítik a modernizáltabb változatát az adott klasszikusnak. Jómagam nem túlzottan kedvelem a remake-eket, de be kell hogy valljam, vannak olyan alkotások, amikre kimondottan ráfér egyfajta ráncfelvarrás (... több»
Elfogultságból jár a három csillag Az elmúlt napokban olvastam, hogy előzményfilmet kap Stephen King 2019-es Kedvencek temetője, méghozzá már 2023. október 6-án, Pet Sematary: Bloodlines címen elérhetővé is válik eme produkció, akkor ötlött fel bennem, hogy van egy komoly filmes elmaradásom 2022-ből, méghozzá az új Tűzgyújtóról lenne szó. Amikor tavaly a magyar mozik kínálatába megérkezett jelen filmünk, be kell hogy valljam, erősen gondolkodtam azon, hogy adjak-e neki egy esélyt arra, hogy moziba nézzem-e majd meg, avagy majd az otthon kényelmében. Végül az utóbbi nyert, én pedig jó ideig el is felejtkeztem a létezéséről. Ez azért lehetséges, mert hiába tartom magamat nagy Stephen King-rajongónak, valahogy az 1980-ban megírt... több»
Filmek a videotékák alsó polcairól Anno annak idején Ridley Scott 1979-ben elkészítette talán minden idők legjobb sci-fi horrorját, az Alient, és onnantól kezdve számos filmkészítő megpróbálta elkészíteni a saját verzióját is belőle, ez leginkább a 80-as évek olasz filmgyártására volt igaz, akik szinte minden amerikai vagy angol kasszasikernek elkészítették a saját verziójukat (a legtöbb esetben leginkább megmosolyogtató végeredménnyel). Voltak persze olyan filmesek is, akikbe nem szorult azért annyi ambíció, hogy megpróbálják lemásolni Ridley Scott klasszikusát, számukra elegendő volt csupán annyi, hogy meglovagolják az Alien film/filmek sikerét, és hát erre ideális táptalajt szolgáltatott a 80-as és 90-es videókazettás idős... több»
A felhőkarcoló réme, hát persze, hogy a Vico filmje Kétség sem férhet ahhoz, hogy gyermekkorom egyik legmeghatározóbb videókazetta-forgalmazója a Vico volt, amit a legtöbben csak úgy emlegettek, hogy a sárga színű kazettás kiadó (ami nagyrészt igaz is volt, hisz a kazettáinak a zöme valóban sárga színnel került forgalomba, de azért bőven akadt a jól ismert fekete színezetűből is), de nekem mégis a két leggyakrabban használt mottója miatt vált annyira emlékezetessé eme videókazetta-forgalmazó (az egyik: „a Vico filmjei az Ön kedvenc filmjei”, míg a másik: „hát persze, hogy a Vico filmje”). Nem kérdés, hogy számos, mára már igazi kuriózumnak avagy klasszikusnak számító filmnek volt a kiadója idehaza a Vico, de azért azt is érdemes megemlíteni, ... több»
Hiába a klasszikus jelző 1992-ben érkeztünk el a Sam Raimi által rendezett Evil Dead-trilógia záró darabjához. A forgalmazó stúdió kérésére elhagyták a címből az Evil Dead 3-at, de ettől még mindenki tudja, hogy A sötétség serege címen bemutatott alkotás, a Gonosz halottak-trilógia harmadik felvonása, ami persze egy rövidke összefoglalóval indít, az előző részekben látottakról. A barátaim egytől egyig klasszikusnak tartják eme részt is, akárcsak, mint a két korábban készített részt, de be kell hogy valljam, számomra ez a legkevésbé kedvelt rész, ebből a franchise-ból. Na de nézzük is, hogy miért.
Talán elsősorban azért nem kedvelem annyira a trilógia befejezésének szánt utolsó felvonását, mert itt már csak nyomokban... több»
A cápacsalétek felszolgálva Az elmúlt hetekben futottam bele ennek a filmnek az előzetesébe, és mivel valamilyen ismereten okból kifolyólag, majdhogynem kielégíthetetlennek merném mondani a cápás filmek iránti vágyamat (oké, ez alól azért kivételt képeznek a SyFy és az Asylum stúdióktól származó förmedvények), ezért gondoltam, teszek vele egy próbát, még akkor is, ha nem csak a mafab, de szinte majdnem minden filmes portál véleményezői erőteljesen lepontozták. Ezek dolgok ismeretében finoman szólva sem helyeztem magasra a filmmel kapcsolatban azt a bizonyos lécet, na de lássuk, hogy valóban ennyire rosszra sikeredet-e a Harapás címre keresztelt produkció!
A film előzetesében elsősorban az fogott meg, hogy itt annyira ... több»
Komfortzónámon túli élmény Alex Garland olyan filmek forgatókönyvének a megírásával tette le a névjegyét kezdetben, mint A part, a 28 nappal később vagy a Napfény. Majd kis idő múlva kipróbálta magát, mint rendező, olyan filmek elkészítésénél, mint az Ex Machina, vagy az Expedíció című alkotások. Mindezen felsorolt filmek esetében (teljesen mindegy, hogy forgatókönyvíróként vagy rendezőként vett részt bennük) tagadhatatlan tény, hogy mindegyik egészen egyedi alkotás lett. Ezen filmek után pedig el is érkeztünk Alex Garland harmadik rendezéséhez, a Menhez (amit idehaza frappánsan az Ők címre kereszteltek, pedig a film ismeretében az eredeti cím sokkal helyénvalóbb lett volna).
Régóta tervezgettem ennek a filmnek a meg... több»
A rémület partja, hát persze, hogy a Vico filmje Umberto Lenzi (1931–2017) és olasz filmes stábja gondolt egyet a 80-as évek végén, és úgy döntöttek, hogy átutazzák a fél világot, és Amerikában forgatnak egy filmet (ez volt a Rage, olaszul Furia primitiva, vagy ahogy sokan ismerik, a Dühöngő majom 1988-ból). A filmet elsősorban azért szándékoztak Amerikában elkészíteni, hogy hátha ezzel majd az amerikai mozik műsorára is felkerülhet (de végül csak csupán videókazettán jelent meg Amerikában a film). Mikorra befejezték a Dühöngő majom felvételeit, utazhatott volna haza a komplett stáb, de Lenzinek erről teljesen más volt az elképzelése, ugyanis egy másik filmes ötlet is lapul a zsebében, méghozzá a Halálpart forgatókönyve. Lenzi zsenialitásá... több»
50 Ház a park szélén (1980)
Mikor meglátom egy film elején Ruggero Deodato (1939–2022) nevét, akaratlanul is a kannibálos horrorjai jutnak az eszembe (1977-es Az utolsó kannibál világ, vagy az 1980-as Cannibal Holocaust, avagy az 1984-es Szállj el messze), pedig rendezett más filmeket is, ráadásul nem is minden esetben a horror műfaján belül (talán a legismertebb ilyen filmje az 1987-es Barbár fivérek volt), de jelen filmjét, a Ház a park szélént nyugodtan a horror műfajába sorolhatjuk. Bár sok helyen olvastam már, hogy sokan inkább a thriller kategóriájába sorolják jelen filmjét (amibe nem is lehet belekötni), de jómagam mégis inkább úgy érzem, hogy az emberi lélekre gyakorolt hatása miatt, én inkább a horror műfajába... több»