Édes a bosszú A bosszú témáját már kismilliószor feldolgozták a hollywoodi filmstúdiók és más filmgyártó nemzetek, de számomra valahogy mindig időtállóak lesznek eme tematikával foglalkozó alkotások. Ugyanis a bosszú egy nagyon is emberi tulajdonság, és emiatt nagyon könnyen képes a nézőjét magával ragadnia. Emlékszem, még tinédzser koromban, talán az első bosszúfilm, amit láttam, az 1974-es Bosszúvágy volt, Charles Bronsonnal (1921-2003), majd szép sorban jöttek a hasonszőrű alkotások (a Nincs bocsánat 1992-ből, A holló 1994-ből, a Kill Bill 2003-ból), és még számos efféle alkotás, eme témakörből, és én a legtöbbjét kedveltem is. Eleinte leginkább az akció műfajában találkozhattunk túlnyomó részben a bos... több»
Ördögűző tanítványok Általában az adott év utolsó heteiben mindig készítek magamnak egy kis összeállítás azon horrorfilmekről, amelyek valamilyen okból kifolyólag felkeltették a kíváncsiságomat, és már csak a következő évben kerülnek majd bemutatásra. A Daniel Stamm rendezésében 2021-ben készített Démoni fény című alkotás is így kerülhetett fel a 2022-ben legjobban várt horrorfilmjeim listájára, bár a sors kiszámíthatatlansága miatt végül nem sikerült a tavalyi évben moziban megtekintenem ezt a produkciót (és lehet, hogy ennek most végül örülhetek is, merthogy finoman szólva sem nyerte el a tetszésemet a film), így végül csak most tudtam pótolni eme elmaradásomat. Lássuk hát, hogy milyen is lett a Démoni fény cí... több»
Egy kiemelkedő családdráma, a múlt szellemeivel átitatva Rengeteg pozitív véleményt hallottam már erről a sorozatról, de jómagam csupán az elmúlt napokban jutottam el odáig, hogy belekezdjek a Mike Flanagan rendezésében napvilágot látott Netflixes szériába, és be kell valljam, sok mindenre fel voltam készülve vele kapcsolatban, de amit végül kaptam, az nem csak alaposan meglepett, de elképesztően szórakoztatott is.
Elöljáróban megemlíteném, hogy egyáltalán nem tartom magamat nagy sorozatfogyasztónak (ha egy héten egy-két epizódot meg tudok nézni egy szériából, akkor már szinte teljesítettem is magamban a sorozatok iránti vágyamat), de ez a széria teljesen magával ragadott. Továbbá ez a sorozat „büszkélkedhet" azzal a ténnyel, hogy majdnem két-hár... több»
A hangsúly a megtévesztésen van Ritkán választok magamnak úgy filmet, hogy a Mafab felhasználóinak a véleményeit elolvasom az adott film megtekintése előtt, de ez esetben kivételt tettem. Ugyanis két olyan felhasználó is igencsak pozitívan állt ehhez az alkotáshoz, akiknek a véleményeikre oda szoktam figyelni (ezért is pacsi és köszönet Sabnock Sanatorynak és BoBamburgnak), merthogy jómagam a filmelőzetese alapján bizonyára nagy eséllyel nem ezt a filmet választottam volna esti szórakozásom alapjának. Pedig hallottam már eme alkotásról, ráadásul a kritikusoktól is sok dicséretet zsebelt be anno, de mindeddig nem éreztem túl nagy késztetést arra, hogy pótoljam ezen elmaradásomat a filmmel kapcsolatban, ráadásul azóta elkész... több»
Mutáns patkányok az apokalipszis után A szívemhez mindig is közel állt a 70-es és 80-as évek olasz horrorfilmes felhozatala, így amikor egy kis nosztalgiázásra vágyom, első körben eme időszakból keresgélek valami fogamra valót. Ezúton akadtam rá jelen filmünkre is, amihez még fiatalkoromban volt utoljára szerencsém, amikor még tombolt idehaza a VHS-őrület, és ezek közül igencsak sok volt az úgynevezett magyarosított, hang-alábeszélős változat. Tehát jelen filmünkkel ismételten jegyet váltottam arra a bizonyos nosztalgiavonatra, már csak az a kérdés, hogy miként is vélekedek immáron felnőtt fejjel a Rats – Notte di terrore című alkotásról.
Mielőtt még elmerülnék az úgynevezett eurotrash (amihez egyértelműen eme alkotás is beleta... több»
Egy kissé propagandagyanús alkotás Nem oly régen volt szerencsém belefutni a Take Back the Night című alkotás előzetesébe, és előjáróban nekem úgy tűnt, hogy egy „kellemes” kis horrorfilmet tisztelhetek majd Gia Elliot rendezői debütálásában, de sajnos még a film játékideje alatt rá kellett döbbennem, hogy itt egyáltalán nem a horror van előtérbe helyezve (ugyanis az csupán alibiként van jelen benne). Lássuk hát, hogy mit is tartogat a nézőjének a magyarul csak Éjjelre kereszt produkció!
Rendkívül csalódott vagyok ezzel a filmmel kapcsolatban, merthogy már belefutottam pár olyan produkcióba, ahol az előzetese igencsak mást ígért, mint amit végül is kapni fog a néző. Nos, az Éjjel is pont egy ilyen film, ugyanis az előzetese ... több»
Mesterséges intelligencia által vezérelt gyilkos ház Amikor szinte nem telik úgy el egy hét, hogy ne fussak bele valamelyik hírportálon egy olyan cikkbe, hogy a mesterséges intelligenciával megáldott kütyük hol is tartanak jelenleg fejlettség szintjén, és erre a napokban rátalálok jelen filmecskénkre, gondoltam, teszek is vele egy próbát, merthogy a kíváncsiságomat azért sikeresen felkeltette a Margaux címre keresztelt alkotás. Lássuk hát, hogy milyen is lett!
Amikor belefutottam a film előzetesébe, be kell valljam, annyira nem voltam meggyőződve arról, hogy tartalmas, minőségi szórakozást fog nyújtani eme produkció (bár a történetének a koncepciója mindenképp érdekesnek tűnt előjáróban). A film történetének alaptézise finoman szólva is lerág... több»
A zöld zselatin lény Gondolom, sok ember számára ismerős az a fajta érzés, amikor egy filmtartalom annyira felkelti a kíváncsiságát egy adott film iránt, hogy ad egy esélyt az adott produkciónak. Nos, jómagam is így voltam a The Being című filmmel. Azt mondjuk nem mondanám, hogy teljes mértékben megbántam a ráfordított közel másfél órát, de hogy nagy valószínűséggel piszok hamar fog a feledés homályába veszni eme alkotás az én emlékezetemben, abban szinte biztos vagyok, ugyanis jelen filmünk kimondottan gyengére sikeredett.
Pedig biztatóak voltak a filmmel kapcsolatban az előjelek, ugyanis kimondottan kedvelem a 80-as évek sci-fi horror műfaját. Ráadásul a film tartalma is kedvemre valónak tűnt, és még egy isme... több»
A mélység árnyai Árok. Mielőtt még a mozikba került volna eme alkotás, volt szerencsém egyszer-kétszer belefutni az előzetesébe, ami finoman szólva, nem is kicsit keltette fel az érdeklődésemet. Jelen produkcióval szemben, ugyanis kimondottan közel áll a szívemhez, a mélytengeri sci-fi horror mint műfaj. Ezen dolgok együtthatója miatt, amikor végre 2020 év elején, megérkezett a hazai mozikínálatba az Árok, az első közt voltam, akik jegyet váltottak rá, de sajnos végül annyira nem voltam megelégedve a látottakkal. Viszont az elmúlt napokban, az egyik filmkedvelő barátommal folytatott beszélgetés során, felmerült a mélytengeri sci-fi horror, mint zsáner, és meglepődve tapasztaltam, hogy a legnagyobb sajnálatom... több»
Család mindenáron Immáron a harmadik részéhez (és egyben az utolsó felvonásához) értem az 1987-ben útjára indított Mostohaapa-trilógiának, és be kell valljam, örülök, hogy nem készült több folytatása. Oké, 2009-ben még készült egy remake is, de szerintem már így is több felesleges folytatás készült az első részhez. Na de nézzük, hogy miért is lett annyira rossz a Mostohaapa 3!
Az első igazán szembetűnő negatívumom a harmadik résszel kapcsolatban az volt, hogy maga az első két rész főszerepét betöltő Terry O'Quinn színész sem vállalta ismét el a szerepét, pedig ha volt bármi fajta aprócska pozitívum is az első két részben, az pont az ő színészi játéka volt (mondjuk már a második részben sem lett oly erős az a... több»
Visszatér az őrült családbarát mostohaapa Jó pár napja volt szerencsém az 1987-ben bemutatott első részéhez ennek a szériának, és ha nem is voltam maradéktalanul megelégedve az első felvonásával, de nem bántam meg a megtekintésére fordított közel másfél órát. Emiatt jutottam végül arra az elhatározásra, hogy miért is ne tegyek egy próbát a két évvel később, 1989-ben készített folytatásával. (Mindezt írom úgy, hogy az első rész befejezése egyáltalán nem indokolta a folytatás elkészítését).
Nos, ha kicsit elnézőbb lennék A mostohaapa második részével, akkor nyugodtan adhattam volna erre a részre is ugyanúgy három csillagot, mint az első felvonására, ugyanis szinte majdhogynem pontról-pontra másolja az első részét, csak egy kicsit pep... több»
Az őrült családbarát mostohaapa színre lép Sokat hallottam már A mostohaapa című thriller (horror) trilógiáról, de mindeddig még nem volt szerencsém hozzá, ezért gondoltam, pótlom a lemaradásomat eme produkcióval szembe (vagyis mondhatjuk úgy is, hogy majd az első rész megtekintése után elválik, hogy folytassam-e a trilógiát, aminek ráadásul 2009-ben készült még egy remake-je is).
A rendező, Joseph Ruben eleinte nem akarta elvállalni a film rendezését, ugyanis túlzottan erőszakosnak és véresnek találta a forgatókönyvet, de végül mégis csak sikerült a producereknek rávenniük, és azt kell írjam, a film rendezés terén bőven meg is állta a helyét. Egyes pletykák szerint Joseph Ruben többek közt azért nem szerette volna elvállalni a film... több»
Boldog, édes álmok jöjjenek Kevés olyan filmet tudnék hirtelen megemlíteni, amelynek ennyire erőteljesen sikerült volna korábban megérintenie, mint ennek a produkciónak. Pedig biztosra vélem, hogy vannak még ehhez hasonló, zseniális alkotások, de itt annyira erőteljesen sikerült magával ragadnia a filmnek, hogy még az apróbb hibái sem tűntek fel igazán. Nézzük hát, hogy mivel is sikerült mindezt elérnie nálam a Mike Flanagan rendezésében készült Mielőtt felébredek című horror-fantasy-drámának.
Véleményemet, mint már oly sokszor, ismételten a film történetével kezdeném, hisz itt határozottan igaz az, hogy ez adja jelen produkciónk sava-borsát. Álmok. Gondolom, mindenki tudna legalább egy olyan alkalmat megemlíteni eddi... több»
Filmek a VICO-kazetták sorából Mint oly sokszor, a napokban újra rám tört a nosztalgiázás iránti vágy, és mint ilyenkor lenni szokott, elmerülök a megboldogult vhs-korszak hol igencsak harmatos, hol pedig nagyon is szórakoztató filmjei közt. E képen akadtam rá, a Tales from the Darkside: The Movie-ra (idehaza legtöbben, a Történetek a sötét oldalról címen ismerté vált alkotásra, amit anno annak idején, a Vico forgalmazásában láthattunk). Nézzük egy kicsit a mélyére eme filmnek.
Maga a film címe, a Tales from the Darkside: The Movie is arra utal, hogy valamikor ezen a címen, futhatott egy tévésorozat is, ami igencsak hasonló felépítéssel bírt, mint a mára már klasszikusnak számító Mesék a kriptából sorozat. Igen, a Tales f... több»
Trash filmen még nem szórakoztam ennyire jól Az elmúlt hosszú hétvége lehetőséget kínált arra, hogy újra összeüljek egy-két gyerekkori cimborámmal, és valami egészen különleges filmmel pihentessük az agytekervényeinket. Ennek apropója során került szóba, a Willy mesevilága című igencsak furcsa alkotás. Persze horrorrajongóként hallottam már egyes dolgokat eme filmről, de ahogy az egyik barátom mondta: "ennek a filmnek az igazi élvezeti értékéhez, mindenképp kell egy jó társaság, és pár üveg söröcske" (és milyen igaza is volt).
Tulajdonképpen akár fontos szabályokat is mellékelhettek volna a készítők ennek a filmnek a megtekintéséhez előjáróban.
1. Ne vedd komolyan!, ugyanis ha bármiféle értelmet keresne a film nézője majd ebben a tör... több»
Egy szerethető tipikusan 80-as évekbeli, kevésbé ismert horrorfilm Az 1981-ben bemutatott Hell Night című horrorfilm már egy jó ideje fenn volt a megnézendő filmek listáján nálam, de szerencsére az elmúlt napokban volt szerencsém hozzá, így legalább ezen elmaradásomat is tudtam pótolni eme alkotással szemben. Ugyanis a Tom DeSimone rendezésében készült Hell Night című film, mára már egy ízig-vérig b-kategóriás klasszikusnak számít a maga módján, amit sajnálatos módon, mindeddig semmilyen formában nem jelent meg kis hazánkban. Na de nézzük hogy mit is tartogat jelen alkotásunk a nézőinek.
Véleményemet egy kis visszatekintővel indítanám, ugyanis amikor jó pár évvel ezelőtt elkészítettem magam számára egy kis összegzést azon horrorfilmekről, amiket majd idővel... több»
Aki másnak vermet ás… Ha nem tudnám, hogy jelen filmünk alapját egy 2011-ben megjelent belga képregény szolgáltatta, akkor jómagam is élnék azzal a bizonyos gyanúperrel, hogy A tulajok című produkció csupán egy gyenge koppintása a 2016-ban bemutatott Vaksötét című filmnek. Na de nézzük, hogy miért is nem sikerült még a közelébe sem érnie A tulajoknak a fentebb már megemlített, Vaksötét című filmnek!
Nem áll szándékomban részletesen vagy akárcsak felületesen is összehasonlítani a két filmet, hisz két külön produkcióról beszélhetünk itt, bár be kell valljam, jelen filmünk megtekintését pont az inspirálta nálam, hogy a legtöbb, filmekkel foglalkozó oldalon szinte egyöntetűen összehasonlították a két produkció, és t... több»
Döcögős szórakozás Nem tudom, ki hogy van vele, de ha egy horrorfilmről úgy nyilatkoznak a különféle sajtóorgánumok, hogy az év talán egyik legjobb horrorfilmje (vagy bármiféle hasonló jelzőkkel illetik), akkor már általában fogni szoktam a fejemet, ugyanis olyan felhajtást generálnak az adott produkció körül, hogy az esetek nagy százalékában számomra messze elmarad annak a minősége attól a felhajtástól, amiben én is reménykedni szoktam vele kapcsolatban. Nos, a 2022 vége felé bemutatott Barbár című film is pont ilyen volt nálam. A film megtekintése után legörgettem a hozzászólásokhoz (a véleményem megírása után el is olvasgattam őket), mert arra voltam kíváncsi, hogy az oldal felhasználói miként is vélekedtek... több»
A nagyra nőt vaddisznó Az elmúlt napokban egy igazán nagynak nevezhető filmes elmaradásomat pótoltam jelen filmünk esetében, hisz szinte az összes állatos horrorfilmekkel foglalkozó listán megtalálható a Russell Mulcahy rendezésében készült, 1984-es Pokolszülött című alkotása. Nos, nem állítom, hogy mindeddig nem hallottam volna erről az alkotásról, de csak az elmúlt napokban szántam rá magamat a film megtekintésére. Bár be kell valljam, magam sem értem, hogy miért csak most, hisz alapból kedvelem az állatos tematikájú horrorfilmeket, a film elkészülte is arra az időszakra datálható (80-as évek), melyek kimondottan közel állnak a szívemhez, és ha ehhez még hozzáadjuk, hogy egy ausztrál produkciót tisztelhetünk a P... több»
Ebben azért több volt Nagyon régóta fenn volt már a megnézendő filmek listáján nálam eme alkotás, ugyanis még valamikor a vhs-korszak idejében volt szerencsém hozzá (bár, ha jól emlékszem, talán német nyelven csupán). Emiatt pedig kimondottan örültem annak, amikor a napokban sikerült végre ráakadnom erre a filmre. Lássuk hát, hogy miként is teljesít Ken Wiederhorn filmje, az Eyes of a Stranger!
Mivel eltelt nálam legalább huszonöt-harminc év az első megtekintése óta, így szinte alig emlékeztem bármire is a filmből, így írhatnám akár azt is, hogy az újdonság erejével kezdtem bele a nézésébe (bár azért néhol beugrottak egyes jelenetei). A filmet – műfaját tekintve – valahová a thriller és horror határvonalára lőné... több»
78 Köpök a sírodra (2010)
A bosszú témáját már kismilliószor feldolgozták a hollywoodi filmstúdiók és más filmgyártó nemzetek, de számomra valahogy mindig időtállóak lesznek eme tematikával foglalkozó alkotások. Ugyanis a bosszú egy nagyon is emberi tulajdonság, és emiatt nagyon könnyen képes a nézőjét magával ragadnia. Emlékszem, még tinédzser koromban, talán az első bosszúfilm, amit láttam, az 1974-es Bosszúvágy volt, Charles Bronsonnal (1921-2003), majd szép sorban jöttek a hasonszőrű alkotások (a Nincs bocsánat 1992-ből, A holló 1994-ből, a Kill Bill 2003-ból), és még számos efféle alkotás, eme témakörből, és én a legtöbbjét kedveltem is. Eleinte leginkább az akció műfajában találkozhattunk túlnyomó részben a bos... több»