Mesterséges intelligencia által vezérelt gyilkos ház Amikor szinte nem telik úgy el egy hét, hogy ne fussak bele valamelyik hírportálon egy olyan cikkbe, hogy a mesterséges intelligenciával megáldott kütyük hol is tartanak jelenleg fejlettség szintjén, és erre a napokban rátalálok jelen filmecskénkre, gondoltam, teszek is vele egy próbát, merthogy a kíváncsiságomat azért sikeresen felkeltette a Margaux címre keresztelt alkotás. Lássuk hát, hogy milyen is lett!
Amikor belefutottam a film előzetesébe, be kell valljam, annyira nem voltam meggyőződve arról, hogy tartalmas, minőségi szórakozást fog nyújtani eme produkció (bár a történetének a koncepciója mindenképp érdekesnek tűnt előjáróban). A film történetének alaptézise finoman szólva is lerág... több»
A zöld zselatin lény Gondolom, sok ember számára ismerős az a fajta érzés, amikor egy filmtartalom annyira felkelti a kíváncsiságát egy adott film iránt, hogy ad egy esélyt az adott produkciónak. Nos, jómagam is így voltam a The Being című filmmel. Azt mondjuk nem mondanám, hogy teljes mértékben megbántam a ráfordított közel másfél órát, de hogy nagy valószínűséggel piszok hamar fog a feledés homályába veszni eme alkotás az én emlékezetemben, abban szinte biztos vagyok, ugyanis jelen filmünk kimondottan gyengére sikeredett.
Pedig biztatóak voltak a filmmel kapcsolatban az előjelek, ugyanis kimondottan kedvelem a 80-as évek sci-fi horror műfaját. Ráadásul a film tartalma is kedvemre valónak tűnt, és még egy isme... több»
A mélység árnyai Árok. Mielőtt még a mozikba került volna eme alkotás, volt szerencsém egyszer-kétszer belefutni az előzetesébe, ami finoman szólva, nem is kicsit keltette fel az érdeklődésemet. Jelen produkcióval szemben, ugyanis kimondottan közel áll a szívemhez, a mélytengeri sci-fi horror mint műfaj. Ezen dolgok együtthatója miatt, amikor végre 2020 év elején, megérkezett a hazai mozikínálatba az Árok, az első közt voltam, akik jegyet váltottak rá, de sajnos végül annyira nem voltam megelégedve a látottakkal. Viszont az elmúlt napokban, az egyik filmkedvelő barátommal folytatott beszélgetés során, felmerült a mélytengeri sci-fi horror, mint zsáner, és meglepődve tapasztaltam, hogy a legnagyobb sajnálatom... több»
Család mindenáron Immáron a harmadik részéhez (és egyben az utolsó felvonásához) értem az 1987-ben útjára indított Mostohaapa-trilógiának, és be kell valljam, örülök, hogy nem készült több folytatása. Oké, 2009-ben még készült egy remake is, de szerintem már így is több felesleges folytatás készült az első részhez. Na de nézzük, hogy miért is lett annyira rossz a Mostohaapa 3!
Az első igazán szembetűnő negatívumom a harmadik résszel kapcsolatban az volt, hogy maga az első két rész főszerepét betöltő Terry O'Quinn színész sem vállalta ismét el a szerepét, pedig ha volt bármi fajta aprócska pozitívum is az első két részben, az pont az ő színészi játéka volt (mondjuk már a második részben sem lett oly erős az a... több»
Visszatér az őrült családbarát mostohaapa Jó pár napja volt szerencsém az 1987-ben bemutatott első részéhez ennek a szériának, és ha nem is voltam maradéktalanul megelégedve az első felvonásával, de nem bántam meg a megtekintésére fordított közel másfél órát. Emiatt jutottam végül arra az elhatározásra, hogy miért is ne tegyek egy próbát a két évvel később, 1989-ben készített folytatásával. (Mindezt írom úgy, hogy az első rész befejezése egyáltalán nem indokolta a folytatás elkészítését).
Nos, ha kicsit elnézőbb lennék A mostohaapa második részével, akkor nyugodtan adhattam volna erre a részre is ugyanúgy három csillagot, mint az első felvonására, ugyanis szinte majdhogynem pontról-pontra másolja az első részét, csak egy kicsit pep... több»
Az őrült családbarát mostohaapa színre lép Sokat hallottam már A mostohaapa című thriller (horror) trilógiáról, de mindeddig még nem volt szerencsém hozzá, ezért gondoltam, pótlom a lemaradásomat eme produkcióval szembe (vagyis mondhatjuk úgy is, hogy majd az első rész megtekintése után elválik, hogy folytassam-e a trilógiát, aminek ráadásul 2009-ben készült még egy remake-je is).
A rendező, Joseph Ruben eleinte nem akarta elvállalni a film rendezését, ugyanis túlzottan erőszakosnak és véresnek találta a forgatókönyvet, de végül mégis csak sikerült a producereknek rávenniük, és azt kell írjam, a film rendezés terén bőven meg is állta a helyét. Egyes pletykák szerint Joseph Ruben többek közt azért nem szerette volna elvállalni a film... több»
Boldog, édes álmok jöjjenek Kevés olyan filmet tudnék hirtelen megemlíteni, amelynek ennyire erőteljesen sikerült volna korábban megérintenie, mint ennek a produkciónak. Pedig biztosra vélem, hogy vannak még ehhez hasonló, zseniális alkotások, de itt annyira erőteljesen sikerült magával ragadnia a filmnek, hogy még az apróbb hibái sem tűntek fel igazán. Nézzük hát, hogy mivel is sikerült mindezt elérnie nálam a Mike Flanagan rendezésében készült Mielőtt felébredek című horror-fantasy-drámának.
Véleményemet, mint már oly sokszor, ismételten a film történetével kezdeném, hisz itt határozottan igaz az, hogy ez adja jelen produkciónk sava-borsát. Álmok. Gondolom, mindenki tudna legalább egy olyan alkalmat megemlíteni eddi... több»
Filmek a VICO-kazetták sorából Mint oly sokszor, a napokban újra rám tört a nosztalgiázás iránti vágy, és mint ilyenkor lenni szokott, elmerülök a megboldogult vhs-korszak hol igencsak harmatos, hol pedig nagyon is szórakoztató filmjei közt. E képen akadtam rá, a Tales from the Darkside: The Movie-ra (idehaza legtöbben, a Történetek a sötét oldalról címen ismerté vált alkotásra, amit anno annak idején, a Vico forgalmazásában láthattunk). Nézzük egy kicsit a mélyére eme filmnek.
Maga a film címe, a Tales from the Darkside: The Movie is arra utal, hogy valamikor ezen a címen, futhatott egy tévésorozat is, ami igencsak hasonló felépítéssel bírt, mint a mára már klasszikusnak számító Mesék a kriptából sorozat. Igen, a Tales f... több»
Trash filmen még nem szórakoztam ennyire jól Az elmúlt hosszú hétvége lehetőséget kínált arra, hogy újra összeüljek egy-két gyerekkori cimborámmal, és valami egészen különleges filmmel pihentessük az agytekervényeinket. Ennek apropója során került szóba, a Willy mesevilága című igencsak furcsa alkotás. Persze horrorrajongóként hallottam már egyes dolgokat eme filmről, de ahogy az egyik barátom mondta: "ennek a filmnek az igazi élvezeti értékéhez, mindenképp kell egy jó társaság, és pár üveg söröcske" (és milyen igaza is volt).
Tulajdonképpen akár fontos szabályokat is mellékelhettek volna a készítők ennek a filmnek a megtekintéséhez előjáróban.
1. Ne vedd komolyan!, ugyanis ha bármiféle értelmet keresne a film nézője majd ebben a tör... több»
Egy szerethető tipikusan 80-as évekbeli, kevésbé ismert horrorfilm Az 1981-ben bemutatott Hell Night című horrorfilm már egy jó ideje fenn volt a megnézendő filmek listáján nálam, de szerencsére az elmúlt napokban volt szerencsém hozzá, így legalább ezen elmaradásomat is tudtam pótolni eme alkotással szemben. Ugyanis a Tom DeSimone rendezésében készült Hell Night című film, mára már egy ízig-vérig b-kategóriás klasszikusnak számít a maga módján, amit sajnálatos módon, mindeddig semmilyen formában nem jelent meg kis hazánkban. Na de nézzük hogy mit is tartogat jelen alkotásunk a nézőinek.
Véleményemet egy kis visszatekintővel indítanám, ugyanis amikor jó pár évvel ezelőtt elkészítettem magam számára egy kis összegzést azon horrorfilmekről, amiket majd idővel... több»
Aki másnak vermet ás… Ha nem tudnám, hogy jelen filmünk alapját egy 2011-ben megjelent belga képregény szolgáltatta, akkor jómagam is élnék azzal a bizonyos gyanúperrel, hogy A tulajok című produkció csupán egy gyenge koppintása a 2016-ban bemutatott Vaksötét című filmnek. Na de nézzük, hogy miért is nem sikerült még a közelébe sem érnie A tulajoknak a fentebb már megemlített, Vaksötét című filmnek!
Nem áll szándékomban részletesen vagy akárcsak felületesen is összehasonlítani a két filmet, hisz két külön produkcióról beszélhetünk itt, bár be kell valljam, jelen filmünk megtekintését pont az inspirálta nálam, hogy a legtöbb, filmekkel foglalkozó oldalon szinte egyöntetűen összehasonlították a két produkció, és t... több»
Döcögős szórakozás Nem tudom, ki hogy van vele, de ha egy horrorfilmről úgy nyilatkoznak a különféle sajtóorgánumok, hogy az év talán egyik legjobb horrorfilmje (vagy bármiféle hasonló jelzőkkel illetik), akkor már általában fogni szoktam a fejemet, ugyanis olyan felhajtást generálnak az adott produkció körül, hogy az esetek nagy százalékában számomra messze elmarad annak a minősége attól a felhajtástól, amiben én is reménykedni szoktam vele kapcsolatban. Nos, a 2022 vége felé bemutatott Barbár című film is pont ilyen volt nálam. A film megtekintése után legörgettem a hozzászólásokhoz (a véleményem megírása után el is olvasgattam őket), mert arra voltam kíváncsi, hogy az oldal felhasználói miként is vélekedtek... több»
A nagyra nőt vaddisznó Az elmúlt napokban egy igazán nagynak nevezhető filmes elmaradásomat pótoltam jelen filmünk esetében, hisz szinte az összes állatos horrorfilmekkel foglalkozó listán megtalálható a Russell Mulcahy rendezésében készült, 1984-es Pokolszülött című alkotása. Nos, nem állítom, hogy mindeddig nem hallottam volna erről az alkotásról, de csak az elmúlt napokban szántam rá magamat a film megtekintésére. Bár be kell valljam, magam sem értem, hogy miért csak most, hisz alapból kedvelem az állatos tematikájú horrorfilmeket, a film elkészülte is arra az időszakra datálható (80-as évek), melyek kimondottan közel állnak a szívemhez, és ha ehhez még hozzáadjuk, hogy egy ausztrál produkciót tisztelhetünk a P... több»
Ebben azért több volt Nagyon régóta fenn volt már a megnézendő filmek listáján nálam eme alkotás, ugyanis még valamikor a vhs-korszak idejében volt szerencsém hozzá (bár, ha jól emlékszem, talán német nyelven csupán). Emiatt pedig kimondottan örültem annak, amikor a napokban sikerült végre ráakadnom erre a filmre. Lássuk hát, hogy miként is teljesít Ken Wiederhorn filmje, az Eyes of a Stranger!
Mivel eltelt nálam legalább huszonöt-harminc év az első megtekintése óta, így szinte alig emlékeztem bármire is a filmből, így írhatnám akár azt is, hogy az újdonság erejével kezdtem bele a nézésébe (bár azért néhol beugrottak egyes jelenetei). A filmet – műfaját tekintve – valahová a thriller és horror határvonalára lőné... több»
Az elátkozott videókazetta Valahogy úgy voltam az ázsiai filmes felhozatallal, hogy még anno gyerekkoromban kimondottan kedveltem őket (mert hát ki nem kedvelte – főleg az idő tájt – Jackie Chan karatés bohóckodásait), de ahogy teltek az évek, úgy veszett a múlt ködébe fiatalkoron kedvelt műfajú alkotásai, és úgy fordultam egyre gyakrabban a horror műfaja felé. Nem mondhatnám, hogy nem próbáltam megkedvelni az ázsiai horrorfilmes felhozatalt, de a legtöbbjüket úgy ismertem meg, hogy akkor volt már szerencsém az amerikai feldolgozásukhoz (ami sok esetben elég erőteljesen eltértek az alapjául szolgáló filmekhez képest). Egy szó, mint száz, régebben valamilyen oknál fogva egyszerűen a legtöbb ázsiai horrorfilmet testideg... több»
A felesleges visszatérés A Mániákus zsaru 3.: A hallgatás jelvényével egy újabb filmes franchise végére értem, bár igaz, hogy némiképp nyitva hagyták a széria befejezést, de mivel jelen produkciónk minősége igencsak elmarad az előtte készített két rész színvonalától, és immáron eltelt 30 év, nem gondolnám, hogy érdemes lenne folytatni (talán ezért is röppentek fel még 2017-ben és 2018-ban olyan hírek, hogy nem folytatást kap majd a széria, hanem remake-et). Na de nézzük, hogy miként is teljesített a széria utolsó felvonása.
A film történetileg ott veszi fel a fonalat, ahol a három évvel ezelőtti második rész befejeződött, és ebben semmi meglepő nincs, hisz már a második felvonásban igencsak erőteljesen belengették a... több»
Visszatér a halott rendőr Szűk két évre az első Mániákus zsaru bemutatása után William Lusting ismét elvállalta a rendezési feladatokat a második felvonásra, amit – akárcsak az első részt – most is Larry Cohen (1936–2019) forgatókönyvéből hoztak tető alá.
Az első résznek nem sikerült a mozipénztárakból visszatermelnie a költségvetését, viszont, amint bemutatták videokazettán a filmet, ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés iránta, ez pedig egyből zöld utat biztosított a második felvonásához. Mondjuk abból a szempontból nem volt nagyon nehéz dolga a forgatókönyvírónak, hogy miként is hozza vissza a történet negatív karakterét, ugyanis már az első rész legvégén igencsak erősen utaltak arra, hogy Matt Cordell karaktere még ... több»
A halott rendőr bosszúja A Mániákus zsaru című film egy ízig-vérig 80-as évekbeli akció-horror, amit olyan neves stábtagok hoztak össze, mint William Lustig (akit leginkább az 1980-ban bemutatott Elmebeteg című film rendezőjeként ismertem meg) a rendezői székben. A forgatókönyvért az a Larry Cohen (1936-2019) felelt, akit pedig az It's Alive trilógiájával vált ismerté számomra. Már eme két úriember neve is elegendő lett volna számomra ahhoz, hogy kíváncsian üljek neki közös munkájuk eredményéhez, de ehhez még hozzáadódtak olyan színészek nevei is, mint Tom Atkins, Bruce Campbell és persze nem utolsó sorban még Robert Z'Dar (1950-2015). Mindehhez tegyük hozzá még azt is, hogy a 80-as évek egyik kult-klasszikusáról be... több»
A fonott kosár lény Előre elnézést kérek amiatt, hogy jelen véleményemet egy aprócska kitekintővel indítom.
Kezdésként már most szeretném leszögezni, hogy a Basket Case (egyesek talán a Másfél test, egy lélek címen ismerhetik) egyáltalán nem egy jó film. Sőt, kimondottan gyengének is nevezhetném, de van pár olyan film, amihez még gyerekkoromban volt utoljára szerencsém (ezáltal pedig szinte az egész alkotást mára már a szürke köd fedi az emlékeimben). Abból a korszakból, amikor még a videókazetták voltak a menők, és azon belül is a legtöbb a narrátoros (alábeszélős) változatban. Akkoriban egy normál hosszúságú videokazettára általában két filmet rögzítettek, de persze, ha maradt még egy kevés hely a szalagon, ... több»
Véres mocsári láptúra A film rendezőjét, Adam Greent egyszer megkérdezték egy interjú során, hogy honnan eredt a film története, és a kérdésre adott válasza igencsak érdekes, ugyanis még gyerekkorában egy erdei nyári táborban töltötte az idejét, és ott rémisztgették a gyerekeket azzal, hogy aki elkószál az erdőben, az magára vessen, ugyanis egy baltás gyilkos garázdálkodik a fák sűrűjében. Ez annyira megragadhatott Mr. Green emlékezetében, hogy mikor a filmes pályát választotta elhíiatottságának, filmre is vitte mindezt, persze kissé a saját ízlésvilágával kiszínezve. Tehát a film ötlete már régóta megvolt a rendezőnek, arra pedig, hogy mindez egy vérbő slasher horrorfilm formájában testet is öltsön, egészen 2006... több»
60 Margaux, a gyilkos otthon (2022)
Amikor szinte nem telik úgy el egy hét, hogy ne fussak bele valamelyik hírportálon egy olyan cikkbe, hogy a mesterséges intelligenciával megáldott kütyük hol is tartanak jelenleg fejlettség szintjén, és erre a napokban rátalálok jelen filmecskénkre, gondoltam, teszek is vele egy próbát, merthogy a kíváncsiságomat azért sikeresen felkeltette a Margaux címre keresztelt alkotás. Lássuk hát, hogy milyen is lett! Amikor belefutottam a film előzetesébe, be kell valljam, annyira nem voltam meggyőződve arról, hogy tartalmas, minőségi szórakozást fog nyújtani eme produkció (bár a történetének a koncepciója mindenképp érdekesnek tűnt előjáróban). A film történetének alaptézise finoman szólva is lerág... több»