Filmek a videotékák alsó polcairól Anno annak idején Ridley Scott 1979-ben elkészítette talán minden idők legjobb sci-fi horrorját, az Alient, és onnantól kezdve számos filmkészítő megpróbálta elkészíteni a saját verzióját is belőle, ez leginkább a 80-as évek olasz filmgyártására volt igaz, akik szinte minden amerikai vagy angol kasszasikernek elkészítették a saját verziójukat (a legtöbb esetben leginkább megmosolyogtató végeredménnyel). Voltak persze olyan filmesek is, akikbe nem szorult azért annyi ambíció, hogy megpróbálják lemásolni Ridley Scott klasszikusát, számukra elegendő volt csupán annyi, hogy meglovagolják az Alien film/filmek sikerét, és hát erre ideális táptalajt szolgáltatott a 80-as és 90-es videókazettás idős... több»
A felhőkarcoló réme, hát persze, hogy a Vico filmje Kétség sem férhet ahhoz, hogy gyermekkorom egyik legmeghatározóbb videókazetta-forgalmazója a Vico volt, amit a legtöbben csak úgy emlegettek, hogy a sárga színű kazettás kiadó (ami nagyrészt igaz is volt, hisz a kazettáinak a zöme valóban sárga színnel került forgalomba, de azért bőven akadt a jól ismert fekete színezetűből is), de nekem mégis a két leggyakrabban használt mottója miatt vált annyira emlékezetessé eme videókazetta-forgalmazó (az egyik: „a Vico filmjei az Ön kedvenc filmjei”, míg a másik: „hát persze, hogy a Vico filmje”). Nem kérdés, hogy számos, mára már igazi kuriózumnak avagy klasszikusnak számító filmnek volt a kiadója idehaza a Vico, de azért azt is érdemes megemlíteni, ... több»
Hiába a klasszikus jelző 1992-ben érkeztünk el a Sam Raimi által rendezett Evil Dead-trilógia záró darabjához. A forgalmazó stúdió kérésére elhagyták a címből az Evil Dead 3-at, de ettől még mindenki tudja, hogy A sötétség serege címen bemutatott alkotás, a Gonosz halottak-trilógia harmadik felvonása, ami persze egy rövidke összefoglalóval indít, az előző részekben látottakról. A barátaim egytől egyig klasszikusnak tartják eme részt is, akárcsak, mint a két korábban készített részt, de be kell hogy valljam, számomra ez a legkevésbé kedvelt rész, ebből a franchise-ból. Na de nézzük is, hogy miért.
Talán elsősorban azért nem kedvelem annyira a trilógia befejezésének szánt utolsó felvonását, mert itt már csak nyomokban... több»
A cápacsalétek felszolgálva Az elmúlt hetekben futottam bele ennek a filmnek az előzetesébe, és mivel valamilyen ismereten okból kifolyólag, majdhogynem kielégíthetetlennek merném mondani a cápás filmek iránti vágyamat (oké, ez alól azért kivételt képeznek a SyFy és az Asylum stúdióktól származó förmedvények), ezért gondoltam, teszek vele egy próbát, még akkor is, ha nem csak a mafab, de szinte majdnem minden filmes portál véleményezői erőteljesen lepontozták. Ezek dolgok ismeretében finoman szólva sem helyeztem magasra a filmmel kapcsolatban azt a bizonyos lécet, na de lássuk, hogy valóban ennyire rosszra sikeredet-e a Harapás címre keresztelt produkció!
A film előzetesében elsősorban az fogott meg, hogy itt annyira ... több»
Komfortzónámon túli élmény Alex Garland olyan filmek forgatókönyvének a megírásával tette le a névjegyét kezdetben, mint A part, a 28 nappal később vagy a Napfény. Majd kis idő múlva kipróbálta magát, mint rendező, olyan filmek elkészítésénél, mint az Ex Machina, vagy az Expedíció című alkotások. Mindezen felsorolt filmek esetében (teljesen mindegy, hogy forgatókönyvíróként vagy rendezőként vett részt bennük) tagadhatatlan tény, hogy mindegyik egészen egyedi alkotás lett. Ezen filmek után pedig el is érkeztünk Alex Garland harmadik rendezéséhez, a Menhez (amit idehaza frappánsan az Ők címre kereszteltek, pedig a film ismeretében az eredeti cím sokkal helyénvalóbb lett volna).
Régóta tervezgettem ennek a filmnek a meg... több»
A rémület partja, hát persze, hogy a Vico filmje Umberto Lenzi (1931–2017) és olasz filmes stábja gondolt egyet a 80-as évek végén, és úgy döntöttek, hogy átutazzák a fél világot, és Amerikában forgatnak egy filmet (ez volt a Rage, olaszul Furia primitiva, vagy ahogy sokan ismerik, a Dühöngő majom 1988-ból). A filmet elsősorban azért szándékoztak Amerikában elkészíteni, hogy hátha ezzel majd az amerikai mozik műsorára is felkerülhet (de végül csak csupán videókazettán jelent meg Amerikában a film). Mikorra befejezték a Dühöngő majom felvételeit, utazhatott volna haza a komplett stáb, de Lenzinek erről teljesen más volt az elképzelése, ugyanis egy másik filmes ötlet is lapul a zsebében, méghozzá a Halálpart forgatókönyve. Lenzi zsenialitásá... több»
Filmek a Vico által kiadót videókazetták soraiból: Macskaszem Annak idején, amikor tombolt idehaza a videókazettaláz, létezett egy kiadó, mely a Vico néven vált ismerté, bár soka,n főleg az én korosztályomból, csak úgy emlegették ezeket, hogy a sárga kazettás filmek (ami azért nem volt teljesen igaz, bár tény, hogy a legtöbb filmjüket sárga színű kazettákon adták ki, de akadt azért fekete és zöld színekben pompázó is köztük). A Vico által forgalomba hozott filmek minősége igencsak széles skálán mozgott, hisz az ultragagyitól a minőségi szórakozást kínáló alkotásokig minden megtalálható volt köztük, és igen, még egy-két olyan film is, melyekhez a zseniális írónak, Stephen Kingnek is köze volt. Ha jól emlékszem, a Tales from the Darkside: The Movie (ideh... több»
Ash, a horrorikon Mikor 1981-ben Sam Raimi háromszázötvenezer dollárból elkészítette az első Evil dead filmet, még senki nem feltételezte volna azt, hogy a megjelenése után egy igazi klasszikus horror-franchise kezdete lesz. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az első rész közel 2,8 millió dollár bevételt termelt csupán a mozipénztáraknál, merthogy a film vitathatatlan kult-státusza csupán akkor terjedt el a világban, amikor bemutatták videókazettán. Mindenki egyfajta kult klasszikusként tekint az első részre (bevallom, jómagam is, de elsősorban a horrorfilmekre való hatása miatt), viszont számomra hiányzott valami abból a részből, méghozzá Ash, a démonirtó attitűdje, amit viszont végre megkapunk ebben ... több»
Egy szörnyű nyaralás Mindig is közel álltak a szívemhez a cápás horrorfilmek, emiatt pedig régebben szinte válogatás nélkül rávetettem magam minden újonnan érkező, e témába vágó alkotásba. Azóta persze megtanultam, hogy a SyFy és az Asylum által készített cápás filmek minősége (hogy is írjam ezt le finoman?) igencsak gyengécske. Így ezen stúdiók alkotásait próbálom kerülni, vagy csak akkor nézelődök köztük egy kicsit, ha valami trash irányzatra vágyok. Na már most jelen filmünket szerencsére nem a fentebb megemlített stúdióknak köszönhetjük, így gondoltam, teszek vele egy próbát, főleg, mivel a történetében láttam fantáziát. Lássuk hát, hogy mihez is lesz szerencsénk a The Requin című alkotás esetében.
Mint már... több»
Az ördögi lift, hát persze, hogy a Vico filmje Az 1983-ban készített A lift egy holland horrorfilm, ráadásul pedig a vhs-korszak idejére datálható. Eme két dolog ismeretében úgy éreztem, hogy ismét jegyet kell váltanom arra a bizonyos nosztalgiavonatra, hisz a holland horrorfilmes ismereteim finoman szólva is hiányosak, bár érdekességként megjegyezném, hogy pont az a pár cím, amit ismerek, avagy láttam is már, az eme film rendezőjének, Dick Maasnak a nevéhez köthető (Amszterdam, a rettegés városa, vagy a Sint című filmjei). Tehát nézzük, hogy mit is tartogat A lift című film a nézőinek.
Be kell valljam, kissé meg vagyok lőve ennek a filmnek az értékelésével kapcsolatban, merthogy nem nagyon tudtam megítélni, hogy a forgatókönyvíró és eg... több»
Filmek a Vico által kiadót videokazetták soraiból: Dühöngő majom A 80-as és a 90-es években olykor előfordult, hogy egy komplett filmes stáb vette a sátorfájukat és Olaszországból átruccantak Amerikába filmet készíteni. Az így készült alkotások között számomra két nagyon ismert film van, az egyik az 1989-es Halálpart (Nightmare Beach), a másik pedig az egy évvel korábban elkészített Dühöngő majom (Primal Rage) volt. Szerencsére anno mindkettő eljutott kis hazánkba is, bár az is igaz, hogy csak a vhs aranykorszakában. Mostanra már felnőtt egy generáció azóta, hogy a videókazetta-láz lecsengett idehaza, és sokan nem is ismerhették meg azon filmeket, amelyek csak ekkor érkeztek és azóta is csak vhs-en jelentek meg itthon. Mivel jómagam is a videókazetták idő... több»
Egy klasszikus horrorfilm születése Gonosz halott, vagy ahogy gyerekkoromban találkoztam vele először, Az erdő szelleme. Talán ez volt az első horrorfilm, amivel gyerekkoromban találkoztam (de ha nem is az első, az biztos, hogy ez volt az első olyan horror, ami jó pár rémálmot okozott nekem). Érdekes, hogy sok helyen olvastam már azt, hogy több embernek is, akik hasonlóan még gyermekfejjel találkoztak először ezzel a produkcióval, meghatározó horrorfilmes élmény volt. Bár, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy annak idején ez a film volt az egyik legnagyobb darabszámmal rendelkező kalózkópia a videókazetták piacán, akkor annyira talán már nem is meglepő, hogy annyi embernek okozott a Gonosz halott álmatlan éjszakákat. Sokan ... több»
Kezelhetjük-e a szörnyeket emberekként? Több évnyi elmaradásaim vannak sorozatok terén (és ezeket nagy valószínűséggel nem belátható időn belül fogom pótolni), mert nem nevezném magamat nagy sorozatfogyasztónak, de azért olykor-olykor belefutok egy-két elképesztő gyöngyszembe, akárcsak jelen esetben, a Sweet Home című koreai produkciónál. Nézzük hát, hogy mit is tartogat eme drágakő a sorozat kedvelőinek!
Először úgy egy éve, egy podcastben hallottam erről a sorozatról, és finoman szólva valami elképesztő módon ajnározták ott eme szériát (talán emiatt is maradt meg az emlékeimben a sorozat címe). Majd jó pár hónappal később többször is belefutottam a Sweet Home első évadának a dicséretébe, ráadásul több filmes oldalon is, és ekko... több»
Egy eszeveszett és gyomorfogató film, a videotékák polcairól Mielőtt még Peter Jackson neve végérvényesen beíródott volna a filmtörténelembe az olyan alkotásinak köszönhetően, mint A Gyűrűk Ura-trilógia vagy a Hobbit-trilógia, eme úriember már a 80-as évek végén és a 90-es évek elején is öregbítette a hírnevét olyan neves új-zélandi filmjeivel, mint az 1987-es Ízlésficam vagy az 1992-es Hullajó!. Emlékszem, mikor megjelent idehaza a Hullajó!, szinte a legtöbb ismerősöm erről a filmről beszélt, hogy mennyire jó és hogy mennyire undorító lett, és hogy én is nézzem meg mihamarabb majd ezt a filmet, de valamilyen okból kifolyólag jómagam akkor még nem láttam Peter Jackson totális agymenését. Persze azóta pótoltam az elmaradásomat a filmmel kapcsolatban, d... több»
Menekülj ettől a filmtől! Ha van igazán csalódáskeltő film, amit az elmúlt időszakban láttam, akkor az minden bizonnyal az Alex Herron rendezésében készült Menekülj! címen napvilágot látott produkció. Hadd részletezzem pár mondat erejéig azt, hogy vajon mi is mehetett ennyire félre ennél a filmnél!
Kezdésként el kell ismerjem, voltak bizonyos elvárásaim ezzel a filmmel kapcsolatban, és mivel eme elvárásokból semmit nem teljesített be számomra eme alkotás, így egyáltalán nem kizárt, hogy a kelleténél egy kissé jobban le is pontoztam (de ha nulla elvárásom lett volna filmmel kapcsolatban, akkor sem érdemelne két csillagnál többet). Nézzük hát azon elvárásaimat, amiket a produkcióval kapcsolatban támasztottam, és azt, ... több»
Mikor az akció műfaja találkozik a kalandfilmekre jellemező elemekkel, csipetnyi horrorral fűszerezve A Kísértethajó című filmmel ismét jegyet váltottam arra a bizonyos nosztalgiavonatra, ugyanis még tinédzserkoromban talán ez volt az egyik utolsó videókazetta, amelyet anno kikölcsönöztem a kedvenc videótékámból. A nosztalgia iránti szűnni nem akaró igényem mellett sajnos egy tragikus esemény is befolyásolta azt, hogy újra eszem jutott eme produkció, ugyanis Treat Williams (1951–2023), a film főhősét alakító színész a napokban hunyt el, és bár bizonyára sokak számára nem ezzel a szerepével fog az emlékezetünkben megmaradni a filmes karrierje, de számomra igen. Nyugodj békében, Treat Williams!
Ha bármikor is felmerül egy baráti beszélgetés során az a kérdés, hogy melyek azon akció-horrorfilm... több»
A creepypasták szerelmeseinek ajánlott Egy barátom ajánlotta a figyelmembe a Channel Zero (2016–2018) című, kevésbé ismert sorozatot, aminek az első évadja mindössze hat epizódból állt (eme epizódok hossza átlagosan 45 perc volt csupán), de amikor elkezdtem nézni a szériát, férfiasan bevallom, megakadtam vele az első része után, merthogy nem éreztem azt a fajta elhivatottságot, hogy folytassam a sorozatot. Az első rész megtekintése után eltelhetett úgy egy-két hónap, mikor újra szóba került a sorozat a barátom jóvoltából, aki tovább unszolt azzal kapcsolatban, hogy mégis adjak a szériának egy esélyt, így hát újra nekigyürkőztem, és be kell valljam, végül teljesen magával ragadt a Channel Zero. Na de mi is ez a sorozat?
A Channel... több»
Egy doboz mind fölött, egy doboz kegyetlen… Rengeteg véleményben és kritikában olvastam már azt a gondolatot, hogy a horrorfilmes műfaj haldoklik, ugyanis már szinte alig akad olyan produkció eme zsánerben, amely eredeti ötletekből épülne fel, egyszóval klisék és kliséhegyek jellemzik a legjobban az épp aktuális horrorfilmünket. Nos, amikor efféle véleményeket olvasok, hogy a horror, mint műfaj már nem képes sok újdonsággal szolgálni, akkor valahol igazat is adok ezen gondolatokat fejtegető embereknek, hisz tényleg sokkal kevésbé van már jelen az újdonság ereje eme műfajnál, de én mindig azzal nyugtatom magamat, hogy talán a horror a legnehezebb műfaj, hisz mindenki mástól tud megrémülni, mindenkire más horrorjellemzők tudnak hatással... több»
A délvidéki mágiákkal foglakozó filmek szerelmeseinek erősen ajánlott Úgy tudom, hogy ez a film valamikor 2005. augusztusában volt látható a magyar mozik kínálatában, és én is valamikor akkor láthattam, így mondhatni, megérett egy újranézésre nálam A titkok kulcsa. Lássuk hát, hogy mit is tartogat a nézőjének a film!
Jelen esetben azért kezdtem a véleményemet azzal, hogy mikor is láthattam eme produkciót, mert az efféle történettel (és végső csavarral) operáló filmeknek az egyik legfontosabb tényezője, hogy adott idő elteltével még mennyire tudja magával ragadni a nézőjét (mármint abban az értelemben, hogy többszöri megnézése során is képes-e még annyira szórakoztató lenni, mint akár az első alkalommal), és hát ki kell jelentsem, hogy A titkok kulcsa című alk... több»
Egy idegek borzolására alkalmas western horror Egy kimondottan érdekes filmes próbálkozásnak tartom a 2004-ben elkészített Halott madarak című western horrorfilmet, ugyanis, ha csak egy fokkal összeszedettebb lenne a forgatókönyve, akkor talán egy maradandó alkotásként is tudnék majd emlékezni Alex Turner bemutatkozó rendezésére, de mivel nem így történt, ezért csupán három csillagra értékelném, merthogy legalább ugyanannyi pozitívumot tudnék felsorolni, mint negatívumot az adott produkció mellett. Nézzük hát, hogy mik is lennének ezek!
Alex Turnernek és a stábjának mindössze másfél millió dollár állt a rendelkezésükre, hogy tető alá hozzák eme produkciót (ami filmes költségvetési szempontból igencsak karcsúnak nevezhető), de véleményem... több»
34 Dark Universe (1993)
Anno annak idején Ridley Scott 1979-ben elkészítette talán minden idők legjobb sci-fi horrorját, az Alient, és onnantól kezdve számos filmkészítő megpróbálta elkészíteni a saját verzióját is belőle, ez leginkább a 80-as évek olasz filmgyártására volt igaz, akik szinte minden amerikai vagy angol kasszasikernek elkészítették a saját verziójukat (a legtöbb esetben leginkább megmosolyogtató végeredménnyel). Voltak persze olyan filmesek is, akikbe nem szorult azért annyi ambíció, hogy megpróbálják lemásolni Ridley Scott klasszikusát, számukra elegendő volt csupán annyi, hogy meglovagolják az Alien film/filmek sikerét, és hát erre ideális táptalajt szolgáltatott a 80-as és 90-es videókazettás idős... több»