Filmek a Vico által kiadót videókazetták soraiból: Macskaszem Annak idején, amikor tombolt idehaza a videókazettaláz, létezett egy kiadó, mely a Vico néven vált ismerté, bár soka,n főleg az én korosztályomból, csak úgy emlegették ezeket, hogy a sárga kazettás filmek (ami azért nem volt teljesen igaz, bár tény, hogy a legtöbb filmjüket sárga színű kazettákon adták ki, de akadt azért fekete és zöld színekben pompázó is köztük). A Vico által forgalomba hozott filmek minősége igencsak széles skálán mozgott, hisz az ultragagyitól a minőségi szórakozást kínáló alkotásokig minden megtalálható volt köztük, és igen, még egy-két olyan film is, melyekhez a zseniális írónak, Stephen Kingnek is köze volt. Ha jól emlékszem, a Tales from the Darkside: The Movie (ideh... több»
Ash, a horrorikon Mikor 1981-ben Sam Raimi háromszázötvenezer dollárból elkészítette az első Evil dead filmet, még senki nem feltételezte volna azt, hogy a megjelenése után egy igazi klasszikus horror-franchise kezdete lesz. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az első rész közel 2,8 millió dollár bevételt termelt csupán a mozipénztáraknál, merthogy a film vitathatatlan kult-státusza csupán akkor terjedt el a világban, amikor bemutatták videókazettán. Mindenki egyfajta kult klasszikusként tekint az első részre (bevallom, jómagam is, de elsősorban a horrorfilmekre való hatása miatt), viszont számomra hiányzott valami abból a részből, méghozzá Ash, a démonirtó attitűdje, amit viszont végre megkapunk ebben ... több»
Egy szörnyű nyaralás Mindig is közel álltak a szívemhez a cápás horrorfilmek, emiatt pedig régebben szinte válogatás nélkül rávetettem magam minden újonnan érkező, e témába vágó alkotásba. Azóta persze megtanultam, hogy a SyFy és az Asylum által készített cápás filmek minősége (hogy is írjam ezt le finoman?) igencsak gyengécske. Így ezen stúdiók alkotásait próbálom kerülni, vagy csak akkor nézelődök köztük egy kicsit, ha valami trash irányzatra vágyok. Na már most jelen filmünket szerencsére nem a fentebb megemlített stúdióknak köszönhetjük, így gondoltam, teszek vele egy próbát, főleg, mivel a történetében láttam fantáziát. Lássuk hát, hogy mihez is lesz szerencsénk a The Requin című alkotás esetében.
Mint már... több»
Az ördögi lift, hát persze, hogy a Vico filmje Az 1983-ban készített A lift egy holland horrorfilm, ráadásul pedig a vhs-korszak idejére datálható. Eme két dolog ismeretében úgy éreztem, hogy ismét jegyet kell váltanom arra a bizonyos nosztalgiavonatra, hisz a holland horrorfilmes ismereteim finoman szólva is hiányosak, bár érdekességként megjegyezném, hogy pont az a pár cím, amit ismerek, avagy láttam is már, az eme film rendezőjének, Dick Maasnak a nevéhez köthető (Amszterdam, a rettegés városa, vagy a Sint című filmjei). Tehát nézzük, hogy mit is tartogat A lift című film a nézőinek.
Be kell valljam, kissé meg vagyok lőve ennek a filmnek az értékelésével kapcsolatban, merthogy nem nagyon tudtam megítélni, hogy a forgatókönyvíró és eg... több»
Filmek a Vico által kiadót videokazetták soraiból: Dühöngő majom A 80-as és a 90-es években olykor előfordult, hogy egy komplett filmes stáb vette a sátorfájukat és Olaszországból átruccantak Amerikába filmet készíteni. Az így készült alkotások között számomra két nagyon ismert film van, az egyik az 1989-es Halálpart (Nightmare Beach), a másik pedig az egy évvel korábban elkészített Dühöngő majom (Primal Rage) volt. Szerencsére anno mindkettő eljutott kis hazánkba is, bár az is igaz, hogy csak a vhs aranykorszakában. Mostanra már felnőtt egy generáció azóta, hogy a videókazetta-láz lecsengett idehaza, és sokan nem is ismerhették meg azon filmeket, amelyek csak ekkor érkeztek és azóta is csak vhs-en jelentek meg itthon. Mivel jómagam is a videókazetták idő... több»
Egy klasszikus horrorfilm születése Gonosz halott, vagy ahogy gyerekkoromban találkoztam vele először, Az erdő szelleme. Talán ez volt az első horrorfilm, amivel gyerekkoromban találkoztam (de ha nem is az első, az biztos, hogy ez volt az első olyan horror, ami jó pár rémálmot okozott nekem). Érdekes, hogy sok helyen olvastam már azt, hogy több embernek is, akik hasonlóan még gyermekfejjel találkoztak először ezzel a produkcióval, meghatározó horrorfilmes élmény volt. Bár, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy annak idején ez a film volt az egyik legnagyobb darabszámmal rendelkező kalózkópia a videókazetták piacán, akkor annyira talán már nem is meglepő, hogy annyi embernek okozott a Gonosz halott álmatlan éjszakákat. Sokan ... több»
Kezelhetjük-e a szörnyeket emberekként? Több évnyi elmaradásaim vannak sorozatok terén (és ezeket nagy valószínűséggel nem belátható időn belül fogom pótolni), mert nem nevezném magamat nagy sorozatfogyasztónak, de azért olykor-olykor belefutok egy-két elképesztő gyöngyszembe, akárcsak jelen esetben, a Sweet Home című koreai produkciónál. Nézzük hát, hogy mit is tartogat eme drágakő a sorozat kedvelőinek!
Először úgy egy éve, egy podcastben hallottam erről a sorozatról, és finoman szólva valami elképesztő módon ajnározták ott eme szériát (talán emiatt is maradt meg az emlékeimben a sorozat címe). Majd jó pár hónappal később többször is belefutottam a Sweet Home első évadának a dicséretébe, ráadásul több filmes oldalon is, és ekko... több»
Egy eszeveszett és gyomorfogató film, a videotékák polcairól Mielőtt még Peter Jackson neve végérvényesen beíródott volna a filmtörténelembe az olyan alkotásinak köszönhetően, mint A Gyűrűk Ura-trilógia vagy a Hobbit-trilógia, eme úriember már a 80-as évek végén és a 90-es évek elején is öregbítette a hírnevét olyan neves új-zélandi filmjeivel, mint az 1987-es Ízlésficam vagy az 1992-es Hullajó!. Emlékszem, mikor megjelent idehaza a Hullajó!, szinte a legtöbb ismerősöm erről a filmről beszélt, hogy mennyire jó és hogy mennyire undorító lett, és hogy én is nézzem meg mihamarabb majd ezt a filmet, de valamilyen okból kifolyólag jómagam akkor még nem láttam Peter Jackson totális agymenését. Persze azóta pótoltam az elmaradásomat a filmmel kapcsolatban, d... több»
Menekülj ettől a filmtől! Ha van igazán csalódáskeltő film, amit az elmúlt időszakban láttam, akkor az minden bizonnyal az Alex Herron rendezésében készült Menekülj! címen napvilágot látott produkció. Hadd részletezzem pár mondat erejéig azt, hogy vajon mi is mehetett ennyire félre ennél a filmnél!
Kezdésként el kell ismerjem, voltak bizonyos elvárásaim ezzel a filmmel kapcsolatban, és mivel eme elvárásokból semmit nem teljesített be számomra eme alkotás, így egyáltalán nem kizárt, hogy a kelleténél egy kissé jobban le is pontoztam (de ha nulla elvárásom lett volna filmmel kapcsolatban, akkor sem érdemelne két csillagnál többet). Nézzük hát azon elvárásaimat, amiket a produkcióval kapcsolatban támasztottam, és azt, ... több»
Mikor az akció műfaja találkozik a kalandfilmekre jellemező elemekkel, csipetnyi horrorral fűszerezve A Kísértethajó című filmmel ismét jegyet váltottam arra a bizonyos nosztalgiavonatra, ugyanis még tinédzserkoromban talán ez volt az egyik utolsó videókazetta, amelyet anno kikölcsönöztem a kedvenc videótékámból. A nosztalgia iránti szűnni nem akaró igényem mellett sajnos egy tragikus esemény is befolyásolta azt, hogy újra eszem jutott eme produkció, ugyanis Treat Williams (1951–2023), a film főhősét alakító színész a napokban hunyt el, és bár bizonyára sokak számára nem ezzel a szerepével fog az emlékezetünkben megmaradni a filmes karrierje, de számomra igen. Nyugodj békében, Treat Williams!
Ha bármikor is felmerül egy baráti beszélgetés során az a kérdés, hogy melyek azon akció-horrorfilm... több»
A creepypasták szerelmeseinek ajánlott Egy barátom ajánlotta a figyelmembe a Channel Zero (2016–2018) című, kevésbé ismert sorozatot, aminek az első évadja mindössze hat epizódból állt (eme epizódok hossza átlagosan 45 perc volt csupán), de amikor elkezdtem nézni a szériát, férfiasan bevallom, megakadtam vele az első része után, merthogy nem éreztem azt a fajta elhivatottságot, hogy folytassam a sorozatot. Az első rész megtekintése után eltelhetett úgy egy-két hónap, mikor újra szóba került a sorozat a barátom jóvoltából, aki tovább unszolt azzal kapcsolatban, hogy mégis adjak a szériának egy esélyt, így hát újra nekigyürkőztem, és be kell valljam, végül teljesen magával ragadt a Channel Zero. Na de mi is ez a sorozat?
A Channel... több»
Egy doboz mind fölött, egy doboz kegyetlen… Rengeteg véleményben és kritikában olvastam már azt a gondolatot, hogy a horrorfilmes műfaj haldoklik, ugyanis már szinte alig akad olyan produkció eme zsánerben, amely eredeti ötletekből épülne fel, egyszóval klisék és kliséhegyek jellemzik a legjobban az épp aktuális horrorfilmünket. Nos, amikor efféle véleményeket olvasok, hogy a horror, mint műfaj már nem képes sok újdonsággal szolgálni, akkor valahol igazat is adok ezen gondolatokat fejtegető embereknek, hisz tényleg sokkal kevésbé van már jelen az újdonság ereje eme műfajnál, de én mindig azzal nyugtatom magamat, hogy talán a horror a legnehezebb műfaj, hisz mindenki mástól tud megrémülni, mindenkire más horrorjellemzők tudnak hatással... több»
A délvidéki mágiákkal foglakozó filmek szerelmeseinek erősen ajánlott Úgy tudom, hogy ez a film valamikor 2005. augusztusában volt látható a magyar mozik kínálatában, és én is valamikor akkor láthattam, így mondhatni, megérett egy újranézésre nálam A titkok kulcsa. Lássuk hát, hogy mit is tartogat a nézőjének a film!
Jelen esetben azért kezdtem a véleményemet azzal, hogy mikor is láthattam eme produkciót, mert az efféle történettel (és végső csavarral) operáló filmeknek az egyik legfontosabb tényezője, hogy adott idő elteltével még mennyire tudja magával ragadni a nézőjét (mármint abban az értelemben, hogy többszöri megnézése során is képes-e még annyira szórakoztató lenni, mint akár az első alkalommal), és hát ki kell jelentsem, hogy A titkok kulcsa című alk... több»
Egy idegek borzolására alkalmas western horror Egy kimondottan érdekes filmes próbálkozásnak tartom a 2004-ben elkészített Halott madarak című western horrorfilmet, ugyanis, ha csak egy fokkal összeszedettebb lenne a forgatókönyve, akkor talán egy maradandó alkotásként is tudnék majd emlékezni Alex Turner bemutatkozó rendezésére, de mivel nem így történt, ezért csupán három csillagra értékelném, merthogy legalább ugyanannyi pozitívumot tudnék felsorolni, mint negatívumot az adott produkció mellett. Nézzük hát, hogy mik is lennének ezek!
Alex Turnernek és a stábjának mindössze másfél millió dollár állt a rendelkezésükre, hogy tető alá hozzák eme produkciót (ami filmes költségvetési szempontból igencsak karcsúnak nevezhető), de véleményem... több»
Édes a bosszú A bosszú témáját már kismilliószor feldolgozták a hollywoodi filmstúdiók és más filmgyártó nemzetek, de számomra valahogy mindig időtállóak lesznek eme tematikával foglalkozó alkotások. Ugyanis a bosszú egy nagyon is emberi tulajdonság, és emiatt nagyon könnyen képes a nézőjét magával ragadnia. Emlékszem, még tinédzser koromban, talán az első bosszúfilm, amit láttam, az 1974-es Bosszúvágy volt, Charles Bronsonnal (1921-2003), majd szép sorban jöttek a hasonszőrű alkotások (a Nincs bocsánat 1992-ből, A holló 1994-ből, a Kill Bill 2003-ból), és még számos efféle alkotás, eme témakörből, és én a legtöbbjét kedveltem is. Eleinte leginkább az akció műfajában találkozhattunk túlnyomó részben a bos... több»
Ördögűző tanítványok Általában az adott év utolsó heteiben mindig készítek magamnak egy kis összeállítás azon horrorfilmekről, amelyek valamilyen okból kifolyólag felkeltették a kíváncsiságomat, és már csak a következő évben kerülnek majd bemutatásra. A Daniel Stamm rendezésében 2021-ben készített Démoni fény című alkotás is így kerülhetett fel a 2022-ben legjobban várt horrorfilmjeim listájára, bár a sors kiszámíthatatlansága miatt végül nem sikerült a tavalyi évben moziban megtekintenem ezt a produkciót (és lehet, hogy ennek most végül örülhetek is, merthogy finoman szólva sem nyerte el a tetszésemet a film), így végül csak most tudtam pótolni eme elmaradásomat. Lássuk hát, hogy milyen is lett a Démoni fény cí... több»
Egy kiemelkedő családdráma, a múlt szellemeivel átitatva Rengeteg pozitív véleményt hallottam már erről a sorozatról, de jómagam csupán az elmúlt napokban jutottam el odáig, hogy belekezdjek a Mike Flanagan rendezésében napvilágot látott Netflixes szériába, és be kell valljam, sok mindenre fel voltam készülve vele kapcsolatban, de amit végül kaptam, az nem csak alaposan meglepett, de elképesztően szórakoztatott is.
Elöljáróban megemlíteném, hogy egyáltalán nem tartom magamat nagy sorozatfogyasztónak (ha egy héten egy-két epizódot meg tudok nézni egy szériából, akkor már szinte teljesítettem is magamban a sorozatok iránti vágyamat), de ez a széria teljesen magával ragadott. Továbbá ez a sorozat „büszkélkedhet" azzal a ténnyel, hogy majdnem két-hár... több»
A hangsúly a megtévesztésen van Ritkán választok magamnak úgy filmet, hogy a Mafab felhasználóinak a véleményeit elolvasom az adott film megtekintése előtt, de ez esetben kivételt tettem. Ugyanis két olyan felhasználó is igencsak pozitívan állt ehhez az alkotáshoz, akiknek a véleményeikre oda szoktam figyelni (ezért is pacsi és köszönet Sabnock Sanatorynak és BoBamburgnak), merthogy jómagam a filmelőzetese alapján bizonyára nagy eséllyel nem ezt a filmet választottam volna esti szórakozásom alapjának. Pedig hallottam már eme alkotásról, ráadásul a kritikusoktól is sok dicséretet zsebelt be anno, de mindeddig nem éreztem túl nagy késztetést arra, hogy pótoljam ezen elmaradásomat a filmmel kapcsolatban, ráadásul azóta elkész... több»
Mutáns patkányok az apokalipszis után A szívemhez mindig is közel állt a 70-es és 80-as évek olasz horrorfilmes felhozatala, így amikor egy kis nosztalgiázásra vágyom, első körben eme időszakból keresgélek valami fogamra valót. Ezúton akadtam rá jelen filmünkre is, amihez még fiatalkoromban volt utoljára szerencsém, amikor még tombolt idehaza a VHS-őrület, és ezek közül igencsak sok volt az úgynevezett magyarosított, hang-alábeszélős változat. Tehát jelen filmünkkel ismételten jegyet váltottam arra a bizonyos nosztalgiavonatra, már csak az a kérdés, hogy miként is vélekedek immáron felnőtt fejjel a Rats – Notte di terrore című alkotásról.
Mielőtt még elmerülnék az úgynevezett eurotrash (amihez egyértelműen eme alkotás is beleta... több»
Egy kissé propagandagyanús alkotás Nem oly régen volt szerencsém belefutni a Take Back the Night című alkotás előzetesébe, és előjáróban nekem úgy tűnt, hogy egy „kellemes” kis horrorfilmet tisztelhetek majd Gia Elliot rendezői debütálásában, de sajnos még a film játékideje alatt rá kellett döbbennem, hogy itt egyáltalán nem a horror van előtérbe helyezve (ugyanis az csupán alibiként van jelen benne). Lássuk hát, hogy mit is tartogat a nézőjének a magyarul csak Éjjelre kereszt produkció!
Rendkívül csalódott vagyok ezzel a filmmel kapcsolatban, merthogy már belefutottam pár olyan produkcióba, ahol az előzetese igencsak mást ígért, mint amit végül is kapni fog a néző. Nos, az Éjjel is pont egy ilyen film, ugyanis az előzetese ... több»
75 Macskaszem (1985)
Annak idején, amikor tombolt idehaza a videókazettaláz, létezett egy kiadó, mely a Vico néven vált ismerté, bár soka,n főleg az én korosztályomból, csak úgy emlegették ezeket, hogy a sárga kazettás filmek (ami azért nem volt teljesen igaz, bár tény, hogy a legtöbb filmjüket sárga színű kazettákon adták ki, de akadt azért fekete és zöld színekben pompázó is köztük). A Vico által forgalomba hozott filmek minősége igencsak széles skálán mozgott, hisz az ultragagyitól a minőségi szórakozást kínáló alkotásokig minden megtalálható volt köztük, és igen, még egy-két olyan film is, melyekhez a zseniális írónak, Stephen Kingnek is köze volt. Ha jól emlékszem, a Tales from the Darkside: The Movie (ideh... több»