Édesapja, William Franklin Beedle vegyész, édesanyja, Mary Blanche Ball tanár volt. Két öccse volt, Richard és Robert. Hároméves korában William és családja a Calfironia állambeli South Pasadenába költözött, Hollywood szomszédságába. William itt járt középiskolába, és itt került közelebb a színészkedéshez az iskolai színjátszókörben. Miután elvégezte a középiskolát, egy rövid ideig az apjának dolgozott, eközben elvállalt egy kisebb színházi szerepet, ahol egy 80... Több
Édesapja, William Franklin Beedle vegyész, édesanyja, Mary Blanche Ball tanár volt. Két öccse volt, Richard és Robert. Hároméves korában William és családja a Calfironia állambeli South Pasadenába költözött, Hollywood szomszédságába. William itt járt középiskolába, és itt került közelebb a színészkedéshez az iskolai színjátszókörben. Miután elvégezte a középiskolát, egy rövid ideig az apjának dolgozott, eközben elvállalt egy kisebb színházi szerepet, ahol egy 80 éves öregembert kellett eljátszania.
Egy hollywoodi „tehetségvadász” itt csapott le rá; egyből behívta egy meghallgatásra, és szerződést ajánlott a Paramount filmstúdiónál, de a fiú sokáig nem kapott jelentős szerepeket. Itt nevezték át hivatalosan William Beedle-ről William Holdenre. Első főszerepét az 1939-es Golden Boy-ban kapta Barbara Stanwyck és Lee J. Cobb oldalán. Holden nem kezdett túl jól az első próbákon, és szóba került, hogy lecserélik, de Stanwyck közbenjárása segítségével végül sikeresen helytállt, és a film sikeres lett a mozikban.
A következő években nem sikerült hasonló szerepeket kapnia. 1943-ban bevonult a hadseregbe, így több évig nem szerepelt a filmvásznon, a háború után pedig nehezen sikerült szerepekhez jutnia. Az 1940-es évek végén jellemzően a mosolygós, jóképű férfi szerepét játszotta el, főként másodkategóriás filmekben, de akadtak sikeres filmek is: Dear Ruth (1947), Rachel and the Stranger (1948). Első jelentősebb színészi kihívását a Golden Boy után a The Dark Past (1948) című filmben kapta, ahol egy pszichopata gyilkost kellett játszania.
Az 1950-es években az igazi áttörést filmes karrierjében az Alkony sugárút (1950) hozta meg, amely meghozta William Holden első Oscar-jelölését is. Ezután az 1950-es évek nagy részében a filmipar egyik legnagyobb sztárjává nőtte ki magát, 1956-ra ő lett a legnagyobb bevételt hozó filmsztár, letaszítva a trónról John Wayne-t. Nem sok filmszínésznek sikerült egymás után zsinórban annyi kasszasikert hozó filmben játszania, mint Holdennek. A 17-es fogolytáborban nyújtott alakításért 1954-ben elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.
Az 1960-es éveket Holden filmes karrierje leívelésének tartják, egyre több filmje bukott meg a mozikban, és maga színész is elgondolkodott a visszavonuláson. Azonban az 1969-ben bemutatott A vad banda igazi kasszasiker lett, ami újabb löketet adott Holden pályájának. Az 1970-es évek elejére azonban újra lefelé kezdett ívelni a karrierje, és az újabb nagy bevételt hozó filmre 1974-ig kellett várni (Pokoli torony), majd 1976-ban az óriási sikert aratott Hálózattal megkapta harmadik és egyben utolsó Oscar-jelölését. Élete utolsó éveiben nem igazán kapott jelentős szerepeket.
1941-ben házasodott össze Brenda Marshall színésznővel, akivel 30 évig, azaz 1971-ig együtt voltak. Két fiuk született, Peter és Scott, valamint Holden adoptálta Marshall első házasságából született lányát, Virginiát. Két fia születése után Holdenen vaszektómiát végeztek el, így több gyereke már nem lehetett. Nagyon sok futó kapcsolata volt felesége mellett, melyek közül kiemelkedik az Audrey Hepburnnel való viszonya, akivel majdnem össze is házasodott. De viszonyt kezdett még Grace Kelly-vel és a francia színésznővel, Capucine-nel is. 1971-ben elvált Marshalltól, és 1972-től haláláig Stefanie Powersszel volt együtt.
William Holden színészi karrierje mellett az afrikai vadvilág megmentéséért fáradozott, amiért Kenyában földet is vásárolt. Halála után Stefanie Powers „William Holden Wildlife Foundation” névvel egy szervezetet is létrehozott, amelyet azóta is működtet. A színész fiatalkora óta alkoholproblémákkal küzdött, többször megpróbált leszokni az ivásról, mindhiába. 1981. november 12-én Santa Monica-i otthonában elesett és beverte a tarkóját az éjjeli szekrénybe, de annyira részeg volt, hogy nem tudott segítséget hívni, így elvérzett. Holttestét négy nappal később találták meg, hamvait a Csendes-óceánba szórták.
(JcWh)
