moov18

Nem érdemes időt tékozolni eme alkotásra. Akinek drága az életéből másfél óra, az inkább kerülje messzire. Egy stílusbravúr, horrorfilmes manipulációnak állítja be, amely önfeledt borzongást ígér. Azonban semmi eredetit nem képes felmutatni, semmi fantázia, nulla izgalom, a forgatókönyv sem volt az igazi. Az ötlet ettől eltekintve jónak tűnt, a megvalósítás volt viszont az a banánhéj, amin sikeresen elcsúsztak a készítők. Semmi feszültséget, izgalmat nem csempésztek bele a kiötlők. Unalmas, öncélú erőszakkal teli amely a történet szempontjából indokolatlan. Egyébként gyenge Kör utánzatnak tűnt, feleannyi izgalommal és feszültséggel. A Gyilkosság online című thrillerrel is igencsak egy csónak... több»

Az első résznél éppen egy árnyalattal sikerül jobbat produkálnia. Vontatottan indít, ázsiai filmekre jellemző drámával, aztán egy éles váltással találjuk magunkat a málnásban. Párszor fellázadt a gyomrom, vannak benne nem túl gusztusos, gátlásos jelenetek is. Az előzővel ellentétben itt azért láthattunk színészi játékot is, ami azért nem ártott meg. Elődjével ellentétben egy fokkal élvezhetőbb, talán még durvábbnak is nevezném. Van benne fejlődés ami több ponton visszaköszön a film nézése során. Ettől függetlenül ugyanúgy egy csillagra tudom értékelni, nekem még mindig unalmasnak, feszültségkerülőnek, semlegesnek minősült. Semmi érdemre valót nem találok benne, még ha meg is erőltetem magam.... több»

Hiteltelen színészi játék, végtelenül elfuserált rendezés. Nagyjából ennyiben nyilvánul meg a Halál művészete. Nem vagyok oda-vissza az ázsiai horrorfilmekért, van valami a habitusukban amitől nekem egyszerűen élvezhetetlenné válik. A Meghallgatás volt az egyedüli olyan keleti alkotás, amelyben pozitívan csalódhattam. Hatáskeltésben, feszültségteremtésben egyáltalán nem nyomatékosak, rendezésben sem jeleskedhetnek. Van benne néhány gore jelenet, párszor elcsodálkozhatunk a látottakon, de ennyiben ki is merül! Unalmas, üresjáratokkal átszőtt, vontatott, feszültség nélküli kis parádé ez kérem szépen. Nem is méltatom további szóra. Röviden: érdemes elkerülni. Semmilyen hangulat, lyukas történet... több»

A hollandok is megajándékoztak bennünket egy általuk készített horrorfilmmel. A mészárlás éjszakája nagyon erősen kezd: rögtön az elején múltbéli eseményeket tár elénk, ilyen például a gyermekek lefejezése, a levágott fejek karóba történő húzása. Szörnyülködhetünk rajta eleget, sőt javallott is, sokkal inkább azért mivel a film további részében semmi elemi nem történik, amin elrágódhatnánk, megborzonghatnánk, vagy megijedhetnénk. Tipikusan az erős kezdés, gyenge folytatás és még gyengébb befejezés kategória. Ezek után a (valóban) meghökkentő nyitóképsorok után, megérkezünk a jelenbe. Egy csapat fiatal, bányatúra, a gyerekgyilkos szellemének megidézése. Ebből a három összetevőből áll kis mozi... több»

Arany Málna (összes) kategória győztes
Az alapötlet kiváló lenne, a kivitelezés azonban olyan rossz, hogy félelmetes. Falánk módon zsebelte be az arany málna jelöléseket, szinte a létező összes kategóriában. Lássuk csak! Legrosszabb film kategóriában, legrosszabb remake vagy koppintás kategóriában, legrosszabb színésznő (Lindsay Lohan) kategóriában, legrosszabb filmes páros kategóriában, legrosszabb rendező kategóriában, legrosszabb forgatókönyv kategóriában, a legrosszabb ürügy horrorfilmre kategóriában. Azért ez már teljesítmény! Valóban nem sikerült valami színvonalasra, nincs létjogosultsága. Pocsék vágások, harmat rendezés, nulla feszültség. A valamit érő jelenetek közé tartozik a stigmatizáció megjelenése, érdekes továbbá m... több»

A történet folytatása sok kreativitást nem tartalmaz, nem is hozza elődjének erős színvonalát. A központi téma kiegészül az utódok nemzésének, a vérvonal frissítésének kérdésével. Szerintem jelentősen hazavágták ezzel a katonásdival a filmet, mint folytatást. Az előző rész drámaiságot, karakterfejlődést tartalmazó minőségi mozi volt, itt semmi fordulat, semmi katarzis, helyette van néhány tanácstalan, ötlettelen szereplőnk akivel nem tudunk mit kezdeni, még talán sajnálni se. A torzszülött mutánsok is illeszkedtek a filmes szituációhoz. Itt már mindentől távolodunk, azok az összetevők amelyben az első rész erőssége rejlett, mostanra eltűntek, semmissé váltak. Nem hozta a kellő feszültséget, ... több»

Sokan egyfajta alapműként emlegetik a kategóriában a Sziklák szeme című, röpke 107 perces horrorfilmet, Alexandre Aja tálalásában. A rendezőről tudni kell, hogy az ő nevéhez köthető a 2003-as Heute Tension/Magasfeszültség című igen erős francia thriller, amivel berobbant a köztudatba a műfaj rajongóinak körében. Itt már bizonyította rátermettségét a műfaj képviselőjeként. Maga Wes Craven kérte fel Aját régebbi mozija újrafeldolgozására, történetesen jelen filmünkre. Kell egy kis idő mire beindul a film, és ránk zúdítja kissé perverz és mesteri fantáziájának szüleményét. Megoszlanak a vélemények a fórumokon, valakinek nagyon bejövős mozi volt ez a Sziklák szeme, valakinek csalódás. Ízlések és... több»

Végre nem egy kiszámítható tömegcucc
Alexandre Aja tehetsége, érzéke a horrorkészítéshez vitathatatlan. A kegyetlenkedést, brutalitást új, magasabb egyben művészi szintre emeli. Különösen egyedi alkotás ez a Magasfeszültség, egyrészt a film kimenetele miatt. Egyáltalán nem a megszokott, kiszámítható tömegcucc. Másodsorban egy rejtély lengi be hentesünket, akinek nem mellesleg alig adnak a szájába valamiféle szöveget. Valósághű ábrázolás, intenzív filmélmény, feszültség jellemzi a filmet. Nem a tipikus klisékkel teli slasher, a csavarral abszolút földbe döngöltek, hatalmas meglepetésként ért. Érdekes, borzongató zenei aláfestés, komor hangulatvilág, a helyszínválasztás is megérdemli, hogy kiemeljem a film síkjából. Egyszerű de n... több»

Ott folytatódik ahol az első rész végére pont került. Nem tudtam először ez mennyire jó ötlet, tekintve, hogy az első filmmel is problémáim voltak. Unalmas volt és túl merev. Előítéletekkel, elvárásokkal felvértezve vágtam hát bele a második részbe. Kíváncsi voltam vajon ezúttal, hogy sütik el a dolgot. Talán okultak az első részből és összedobtak egy olyan filmet ami joggal áldozhat a műfaj oltárán. Voltak benne egészen pattanásig feszült jelenetek is, ugyanakkor mintha a Sarah Michelle Gellar főszereplésével készült első részt láttam volna újfent, új színészekkel, új kontextusban. Nem volt túl okos ötlet leforgatni és megcsinálni, de erre mondják: már késő bánat. Voltak egészen nevetséges ... több»

Szívrohamot nem kaptam, a jeges rémület, idegborzolás elmaradt. Voltak benne unalmasabb-intenzívebb jelenetek egyaránt. Akad néhány kimondottan feszült pillanat is, kevésbé feszült pillanat is. Nálam a középkategóriát nem tudta megugrani, megmaradt annak a kis filmnek aminek szánták. Szintén Japán eredetivel rendelkezik jelen filmünk, ezt rendkívül fontos kihangsúlyozni. Bár, nem kell ezeken a dolgokon meglepődni. A Kör, Fekete víz, Mezsgye. Csupán néhány a listáról. Készül a koreai-japán nemzetiségű Audition/Meghallgatás átültetése is amcsi verzióba. Na, kíváncsi leszek abból is mit fognak kihozni. Valamit tudhatnak a vágott szemű barátaink, ha ennyire kapósak a forgatókönyveik, és az álomg... több»

Ott folytatódik ahol az első abbamaradt. Vissza viszik Sarah-t a barlangba, arra a helyre ahol a sok szörnyűség történt. Külön tetszett, hogy Juno karakterét is visszahozták. Feszültségben, izgalmakban erősen próbál felzárkózni az első részhez. A befejezés is tetszett, akárcsak az, hogy ott vették fel a szálat és folytatták ahol korábban azt befejezték. Próbál ugyan túllépni a megmásíthatatlan, utánozhatatlan első részen, próbálja azokat az elemeket felsorakoztatni és beépíteni aminek azt korábban sikerült felvirágoztatnia, de itt ez nem működik maximálisan. Hatáskeltésben volt kissé lemaradva, különben minden klappolt. Nekem tetszett, főként ha abból a gondolatból indulok ki, hogy folytatás... több»

Egész pörgős kis mozi lett ez a Barlang. Legalábbis olyan értékeket képvisel és vonultat fel, amelyet a műfaj többi szereplője nem mondhat el magáról. Kellőképp izgalmas, semmivel sem véresebb mint amire itt szükség van. A látvány lenyűgöző, aprólékos, részletesen kidolgozott. A barlang mélyén található szörnyfajzatok is elég belevalóra sikerültek. Sokszor zavart, már-már bántotta a szemem, hogy vagy nem láttam semmit, vagy nagyon gyengén, így sokszor lemaradhattunk a lényegi részeiről az eseményeknek. A párbeszédek, jellemek, szituációk nem túlzóak, nem erőltetettek, nem görcsösek. Minden úgy alakul ahogy az törvényszerű lenne az adott kontextusban. Könnyen lehet, hogy sokakból fóbiát vált ... több»

Szintén egy alkotás a régi filmélményeim közül. Nagyon átlagos. Egyébként sem kedvenceim a zombis filmek, mindegyik ugyanarról szól, ugyanaz a séma, az eljárás. Túlélni, túlélni, túlélni. Előbb utóbb elcsépeltté és vontatottá válik. Mintha csak egy képet tennének elém, hogy nézegessem a nap minden percében. Nem változik benne semmi, nem lesz jobb vagy rosszabb attól, hogy kitartóan fixírozom. Hiába nézegetem, semmi meglepő nem történik. Itt is ugyanez ez a szisztéma. Nézem és semmi sem változik, ha meg mégis akkor az kiszámítható és érdektelen. Kellőképp régen láttam, de szinte előttem van Mena Suvari savanyú tekintete, nem hajlandó kikopni a fejemből. A zombik is látványosra sikerültek, ráj... több»

Amolyan horror-vígjátékszerűség lett ez, a gusztustalanabbik fajtából. Teljesítményben és minőségben még az elődje is felülüti, pedig azért az sem lett valami csodálatraméltó. Bár, elég régen láttam ettől függetlenül nem fűlik a fogam az újranézéséhez. Nem is teljes részletességgel emlékszem a dolgokra, de nem is bánom! Amit elfelejt az ember, az valószínűleg nem lehetett valami észveszejtő, így nem is kár érte. Egyébként annak idején a Cabin Fever: Patient Zero-val, azaz a Kabinláz harmadik részével is tettem próbát, de körülbelül kemény negyed órát húztam le belőle. Nagyon ritka az, ha valamit végig se bírok nézni, nem is volt rá nagyon precedens eddig, viszont annál megtörtént. Egyszerűen... több»

Nagy rajongója vagyok Eli Roth munkásságának, viszont nem ez a kis költségvetésű horror az oka annak, hogy megkedveltem személyét. Nem is értem, hogy tudta ezt összehozni. Olyanokat pakolt le az asztalra mint a Green Inferno, Knock-Knock. Ez viszont kilóg a sorból, minőségben és élményben sem hozza az elvárt szintet. Annak idején elég meredek kritikák, szakmai elismerések érték a filmet, sokan számomra érthetetlen okokból dicsőítették és magasztalták az egekbe. Nem értettem az okát. Pedig esküszöm többször is megnéztem, de nekem valahogy nem jött át. Valószínűleg bennem leledzik a hiba. Tény, hogy van benne valami elvont, valami beteg zsenialitás, ami maga Eli Roth személyét is áthatja, de h... több»

Az alapanyag nem volt rossz, nyilván, hiszen egy igazán sikeres, japán horror adta a hátterét. Azonban nem pipálhatjuk ki az amerikaiaknak, ahhoz túl semmilyen lett. Sok helyen olvastam, hogy milyen félelmetes, életteli kis horror ez, hát nem tudom. Akkor az illető vagy nem látott belőle sokat, vagy jót. Mindenesetre ezt a baklövést már nem nézhetjük el nekik. Az indítás az erősre sikerült a film többi részéhez képest, azt is gondolhattuk, hogy talán valami jóféle lesz, de a cselekmény előrehaladásával be kellett látni, hogy tévhit volt ezt feltételezni. Fokozatosan gyengül a film a történet szempontjából, a karakterek erősen fakulnak, így a végére egy rendszertelen marhaság lesz belőle. Egy... több»

Ez a film tulajdonképpen, rólunk, emberekről szól. Arról, hogy meddig vagyunk képesek elmenni egy bizonyos cél érdekében, amely számunkra mérhetetlenül fontos ahhoz, hogy továbbléphessünk az életben. Amit láthattunk a képernyőn teljesen korrekt módon mutatja, milyen kegyetlen is az emberi faj. A film tulajdonképpen egy nulldolláros, ismeretlen szereplőkkel televágott ízig-vérig feszült, izgalmas, pulzáló thriller. Mindig rácsodálkozok, mikor sikerül ilyen intenzív filmélményt létrehozni, felépíteni szinte a semmiből. Hatásosan szemlélteti az emberi viselkedést és az emberek közti ellentéteket, meglehetősen negatív szemszögből de annál találóbb módon, hogy milyenek is vagyunk mikor egy célért... több»

A szomszéd fiút és a Mostohaapát fogták, összegyúrták és megkaptuk a Vérfagyasztó felújításokat. A címmel ellentétben semmiféle hátborzongató vagy ijesztő nincs a filmben. Tipikusan kábelre gyártott kis szösszenet. Egy közkereseti televíziós csatornán este, a kilenc órás sávban nyugodt szívvel lenyomhatják. Teljességgel unalmas, sablonos, klisés. Annyiszor láthattuk már ezt, ráadásul semmiben sem tud többet, újat mutatni. A néző várna valami elemit, valami letaglózót, de semmi! Eltelik 86 perc és rájöttünk, hogy nem történt semmi. A feszültség sosem jön meg, kerülgeti ugyan mint macska a forró kását, de egyáltalán nem éreztem egy percig sem idegtépőnek vagy frusztrálónak, sőt még vérfagyaszt... több»

Néhány gyenge próbálkozás után ismét egy erőteljes, merész, ijesztgetős film került 2005-ben a mozikba, Kate Hudson főszereplésével. A mai, fiatal korcsoportokat megcélzó filmekkel az a probléma, hogy úgy hiszik a készítők, elég egy hirtelen bevillanó árnykép és egyből padlót fogunk. Na erre cáfol rá erősen A titkok kulcsa. Nem merül ki az öncélú ijesztgetésekben, nyikorgó ajtókban, hűtőszekrényből kinyúló kezekben. Itt valami egészen másról van szó kérem szépen. Tipikusan az a film, amit jobb ha úgy ülünk le megnézni, hogy egyáltalán nem tudunk róla sokat. Elöljáróban csupán annyit, hogy egy izgalmas, lenyűgöző végkifejlettel rendelkező misztikus-thriller, ami után egyszerűen elvesznek a sz... több»

Aja Magasfeszültségével elindult valami a francia filmgyártásban. Valami ami nagyon jó és sosem akarjuk, hogy véget érjen. Gens bemutatkozó filmje ugyan nem olyan tökéletes mint az Inside, vagy a Martyrs, de abszolút hozza a franciáktól elvárt és megszokott vaskos kis horrort. Vannak jelenetek ahol a néző gyomra összeszorul, ahol értetlenkedve, meghűlve figyeljük a brutalitásból jelesre vizsgázó filmet. A mozi tele van a legkülönfélébb nyalánkságokkal. Végtagcsonkolástól kezdve a kreatív kínzásmódokon keresztül, mindenféle cenzúrát kerülve. A filmbéli hotelt üzemeltető család helyzete kísértetiesen emlékeztethet minket a texasi láncfűrészes filmek famíliájára. Könnyen párhuzamot lehet vonni ... több»