Gyilkos a mosolya Lehetne vitatkozni arról, hogy hol kezdődik a slasher filmek történelme, azonban részletesen nem szeretnék most ebbe belemenni. Legyen elég annyi, hogy 1974-ben a Texasi láncfűrészes mészárlás és a Fekete karácsony jelentős alapot jelentettek, ám John Carpenter 1978-as Halloween című filmje az, melyet nagyjából minden későbbi filmes követendő példaként állított maga elé a műfajon belül.
A slasherek a '80-as években igazi virágkorukat élték, ekkoriban nem egy mára már igazi popkulturális ikonnak számító gyilkos jelent meg a mozivásznakon.
Az évtized végére azonban a filmek egyre fáradtabbak lettek, viszont két ikonikus alakot még sikerült megteremteni mielőtt beköszöntött volna a '90-es évek... több»
Mire nem jó egy adag karton... Általános meglátás, hogy az álomgyár egyre kevésbé tud új ötletekkel előállni. Emiatt érdemes néha a kisebb költségvetésű, független filmek között bogarászni. Itt-ott érezhetően kiforratlanok, ellenben sokszor látszik az alkotói gárda elszántsága, mely a filmeknek is ad egyfajta pluszt.
A Dave és a labirintus is egy ilyen kis költségvetésű mozi, melynek alaptörténete igen egyszerű: Adott Dave, az alkotói válságban szenvedő művész, aki egyik nap gondol egyet és kartondobozokból épít egy labirintust a nappali közepén. Igen ám, de az alkotás olyannyira jól sikerül, hogy Dave-nek sikerül eltévednie benne, így barátnőjének és néhány barátjának kell útnak indulnia, hogy megmentsék a fickót a kívül... több»
Szőrös? Édes? Rémes! Gyerekként hallottam a következő három szabályt, melyek egy életre az agyamba égtek:
1. Ne érje fény, főleg napfény, mert belehalhat!
2. Soha ne érje víz, ne is igyon!
3. A legfontosabb pedig, hogy soha ne egyen éjfél után!
Hiába tudom gyerekkorom óta ezt a három szabályt, én a Szörnyecskéket csak pár éve láttam először. Ezeket a kritériumokat nemes egyszerűséggel a reklámból jegyeztem meg kölyökként. A reklámból, ami nekem bőven elég volt, hogy távol tartsam magam ettől a filmtől. Anno egyenesen félelmetesnek hatott, hogy mi a fene történhet akkor, ha ezeket megszegik. Plusz volt az a bizonyos csirkeevős mondat. Na én lelki szemei előtt láttam, hogy néhány ronda kis szörnynek odadobnak pár ... több»
Az élet írja a legfélelmetesebb horrorokat A 2011. július 22-i támadások megrázták a világot. Félelmetes belegondolni ilyenkor abba, hogy igazából bármikor megtörténhet egy hasonló tragikus eset. A film elkészülte nem meglepő, mi több, igencsak jelentős, hiszen szembesíti az embereket a valósággal és segít a tragédiában érintetteknek feldolgozni ezt a szörnyűséget.
Erik Poppe rendező mesteri húzással a nézőt is az események közepébe dobja. A kamera által ugyanis mi is részesei vagyunk az eseményeknek, és egy Kaja nevű fiatal lánnyal éljük át a poklok poklát. Az operatőri bravúros; a rengeteg közeli, a kamerarángás és persze az egysnittes megoldás mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mozi egy idegtépő klausztrofób élménnyé váljon. A... több»
Minden családnak vannak titkai Igen vegyes véleményeket hallottam Ari Aster filmjéről. Sokan az utóbbi idők egyik legjobb horrorjaként tartják számon, míg mások arra hivatkoztak, hogy sokszor viccbe hajlott az egész, így nem tudták komolyan venni. Mit mondjak? Nem tartom kiemelkedő mozinak, ellenben elviselhetetlenül rossznak sem. Tipikusan jó film, ami sajnos néhány helyen megbicsaklik, a befejezéssel pedig engem picit kiábrándított.
Az Örökség rendkívül erőteljesen kezd. A nyitány a lassú kamerakezeléssel és a makett házikóval nagyon sejtelmes, majd fokozatosan úszik be a néző bőre alá a nyugtalanság is. Mihamar kiderül, hogy az elsőre fényűzően élő, igazi mintacsaládnak tűnő família nem az, aminek látszik. Aster jó ér... több»
Remek színészek, jó rendezés, kiváló hangulat és némi bohémság. Az életrajzi mozik általában vonzzák az embereket. Érdekes betekinteni egy-egy híresség életébe. Mi motiválta őket? Milyen hibákat követtek el az életben? És persze, hogy milyen hatással voltak a világra?
A Queen együttest szerintem mindenki ismeri. Aki nem, az vagy csecsemő vagy egész életét egy elzárt barlangban töltötte. Hihetetlen amit letett az asztalra ez a csapat, illetve Freddie Mercury, mint frontember. (Mondom ezt úgy, hogy annyira mélyrehatóan nem ismerem az együttes munkásságát.) Nem csoda hát, hogy az álomgyár is végre a témához nyúlt és egy remekbe szabott zenés szuperprodukció formájában vászonra vitte.
Kommentem címe azért elárulja, hogy tetszett a mozi, azonban megjegyzendő,... több»
A film, mely behálóz Kölyökként szerettem Pókember kalandjait. Laza volt, akciódús és némi drámával fűszerezett. Az évek múlásával viszont nem igazán követtem nyomon a képregényfilmeket, így Pókember újabb és újabb kalandjai is kimaradtak. Aztán feltűnt a Pókverzum első előzetese, mely nem mozgatott meg bennem semmit. A második előzetes ellenben felkeltette az érdeklődésem, a végső lökést pedig a pozitív kritikák adták. Beadtam a derekam és nem csalódtam.
A Pókember - Irány a Pókverzum visszarántott a gyerekkoromba. Percek alatt magával rántott és nem engedett el a végéig. Hihetetlen intenzív élmény, melyben megvan a '80-as évek színessége, a '90-es évek lazasága és a 2000-es évek pörgőssége. Már-már pofátlanul ... több»
Kis költségvetés, nagy hatás Amerika, az 1960-as évek elején. Herk Harvey, filmoktató épp átutazóban van Salt Lake cityn, amikor megpillantja a város melletti elhagyatott parkot. A látvány megbabonázza, és elhatározza, hogy bizony készíteni fog egy filmet, melyben ez a hátborzongató és egyben elképesztő hely is feltűnik. Felkéri hát barátját, John Cliffordot, hogy készítsen egy forgatókönyvet ezen alapgondolat köré építve. Clifford három hét múlva lerakja a kész művet. A címe: Lelkek karneválja.
A film alig több, mint 30 ezer dollárból készült és mindössze három hét alatt. A kis költségvetés érzete és az amatörizmus áthatja az egész mozit, azonban a Gonosz halotthoz hasonlóan a Lelkek karneválja is ügyesen kompenzálja f... több»
Akár egy rossz álom Martin Scorsese a filmtörténelem egyik meghatározó alakja. Számos klasszikust tett le az asztalra, azonban néhány filmje mégsem kap elég figyelmet. Ilyen a Lidérces órák is, mely meglepő módon nem egy dráma vagy egy stílusos gengsztermozi, hanem egy fekete komédia. A történet pofon egyszerű: Paul, a programozó tengeti monoton életét, míg egyik este össze nem hozza a sors Marcyval, a kissé szeszélyes, de kedves lánnyal, aki megadja egy barátnője telefonszámát, akinél jelenleg lakik. Paul nem teketóriázik sokat, még aznap éjjel felhívja a lányt. A randi összejön, azonban az este fokozatosan csap át egy abszurd rémálommá, mely az idő előrehaladtával egyre lidércesebbé válik.
Szokatlan film ez S... több»
79 Gyerekjáték (1988)
Lehetne vitatkozni arról, hogy hol kezdődik a slasher filmek történelme, azonban részletesen nem szeretnék most ebbe belemenni. Legyen elég annyi, hogy 1974-ben a Texasi láncfűrészes mészárlás és a Fekete karácsony jelentős alapot jelentettek, ám John Carpenter 1978-as Halloween című filmje az, melyet nagyjából minden későbbi filmes követendő példaként állított maga elé a műfajon belül. A slasherek a '80-as években igazi virágkorukat élték, ekkoriban nem egy mára már igazi popkulturális ikonnak számító gyilkos jelent meg a mozivásznakon. Az évtized végére azonban a filmek egyre fáradtabbak lettek, viszont két ikonikus alakot még sikerült megteremteni mielőtt beköszöntött volna a '90-es évek... több»