A műsorvezető és nézőközönség metaforikus viszonya Ugyanolyan elven működik, mint egy hadsereg vagy egy szolgálat, de annál még körmönfontabb. Ha bepillant egy kívülálló – fogalma sincs, mi folyik, mik a szabályok, a célok, sajátos belső nyelvezete van. Végeredményben nem egyetlen hírcsatorna, hanem az egész médiagépezet kerül górcső alá a történetben. Általában mindenki főként egy aspektusát tudatosítja magában - nevezetesen a televíziót – amikor e szóban forgó fogalomra asszociál, ám a rádió, az újságok és a többi mellett gyakorlatilag minden olyan információátadó forrás ezen halmazba tartozik, amely valamiről a tömegek számára véleményt formál. És itt most hatványozott értelemben szerepel a tömeg kifejezés, olyan kontextusban, amivé a sa... több»
A drámai töltet hiánya sajnos már a film elején felfedezhető, a hosszához képest a mondanivaló csekély, a karakterek gyakran kiesnek a szerepükből. Nem mondhatni, hogy a főszerepeket alakító színészekhez illő darab.
A maga nemében páratlan filmtörténeti kuriózum A maga nemében páratlan filmtörténeti kuriózum, egy valódi polgárpukkasztó darab. Egy – a társadalmi konvenciók által mélységesen megvetett, partvonalra taszított, mégis annyira az ösztöneiben elevenen élő – létmódnak a mélységeibe tekinthet bele a néző. Természetesen sok minden, ami ezzel együtt járt, és a nihil mindennapjainak, a szétforgácsolódó egzisztenciának a velejárója – mint a kábítószerek, a szabados erkölcs, a létfelélő, kicsapongó életvitel – az együtt járt a hancúrmozival. Mondhatni, annak kötelező tartozékai voltak – melyet nem is rejtenek véka alá a készítők, de amit egyébként is sejthet a közönség.
Hogy hogyan is lehet a filmezés alsó szakosztályának a termékeit piacra dobni... több»
Több kérdés is felmerül a főszereplővel kapcsolatban: ha valaki a családját elveszíti, akkor körmönfont pszichopata ámokfutásba kezd, esetleg az is volt már? A bosszú több év után hidegvérű gyilkosságnak minősül? Nagyon úgy tűnt.
Infantilis alaptörténet, érthetetlen - de rendkívül érdekfeszítőnek beállított - konfliktushelyzet. Anthony Hopkins filmográfiájának mélyrepülése, teljesen távol áll tőle a karakter, még ha valaha volt egy A bárányok hallgatnak is. A film az újkori hollywoodi mozihoz "méltó".
A szorongás manifesztálódása Csupó Gábor – Amerikában élő rajzfilmes és producer – ifjúsági filmje a tizenéves kori szerelemről, a bennünk rejlő csodákról, megismerésről és csalódásról. Ahogyan a társadalom valóságosnak látszó problémái, tragédiái át-átszüremkednek a gyerekek, az ifjúság érájába, és annyira valóságos módon hatnak rájuk.
Nem a valóságtól elrugaszkodott dolog a képzeletbe át-átlépni, feltéve, ha nem a szürreálisba jutunk. Ugyanakkor az ide-oda való ugrálás bizonyosan megviseli a tudatot, amikor már nem tudni, melyik az igazi valóság. Vagy nem is inkább igazi, hanem az, amelyikben szívesebben kialakítjuk a saját határainkat vagy törvényt alkotunk, mint az istenségre vágyó álmodozók. Angyalszárnyuk van, de... több»
Órási kliséhalmaz, melyben érthetetlen döntések, és ennél fogva abszurd, a személyes életutat neurózisba hajló módon, végzetesen predesztináló történéseknek lehet a néző tanúja. Erőltetett a konfliktus feloldása.
Alan Rickman emlékére Alan Rickman emlékére. Aki számára vélhetően ezen film csupán egy humoros kis epizód volt a filmművészeti karrierjében. Tudvalevően – mint rendszerint jó néhány, a Brit-szigetekről kikerült, de a nagyközönség számára is ismertté vált személyiség esetében – ő is mint színpadi színész kezdte karrierjét. Tagja volt a neves – magyar fordításban nem is igazán ismert, inkább csak az eredeti nyelvi környezetben meghonosodott alakjában ismert – Royal Shakespeare Theatre társaságának.
Azzal együtt, hogy Rickman filmjeiben – Isten tudja, miért – főleg intrikus vagy gonosz személyiségeket formált meg, inkább a drámai hangvétel impresszív előadásmódja jellemző rá. Egyébként is az általa bevallott filme... több»
Kortalan gyöngyszem A film hőskorának egyik gyöngyszeme, utolérhetetlen érzelemkavalkád. Nem az egyetlen, de az egyik legikonikusabb film, amely a maffia benső köreibe enged betekintést. Az, hogy ez a közkeletű szó a szervezett bűnözés kifejezéssel analóggá vált, már magától értetődő, ám ahogyan a jelenség együtt fejlődött a modern kor dekadenciájával, egykori kétes nimbusza elvesztette minden romantikáját. A két részben ez egymással némiképp kontrasztba is hozható.
„Ezt nem tehetjük meg..” – szól a családfő, és komolyan mérlegel; tévedés ne essen, nincsen szó kifejezett gátlástalanságról, amely mindenen és mindenkin átgázol. Ami zavarba ejtő lehet Don Corleone számára is, ha pénzt ajánlanak fel a kívánalomért... több»
Teljes megsemmisülés Valóban, a film, vagy inkább minisorozat címe kissé megtévesztő, már azok számára, akik végignézik eme igen érdekfeszítő történetet az emberiség egy lehetséges jövőjéről. A fentebb említett jövő sajnos már nem rejt magában túl sok perspektívát, sem dilemmát. Választási lehetőség sem áll fenn valójában, inkább csak egy döntés egy lehetséges utazás megkísérlésére vagy elvetésére. Az eredeti filmcím – mint ismert – egy Whitman költemény címe, melynek baljóslatú sorai végig felsejlenek a történet szálai között.
A posztapokaliptikus dráma még a hidegháborús időszak atomháborús szorongásait adja vissza, ahol még az emberiség végét egy mindent eltörlő nukleáris holokausztban sejtették meg. Termész... több»
Az amerikai (rém)álom Az elvileg megtörtént eseményeken alapuló film felütését egy szörnyen degenerált gondolkodású, számító családfő még betegebb gondolatfoszlánya indítja útjára, amely amolyan Coen módjára egy egészen elképesztő erőszakhullámot indít el. Sajnos mindhiába a sok torz tükör és kegyetlen burleszk-szerű paródia, az északi kontinens legihletettebb vidéke ontja magából a minden bizonnyal valóban valahol valamikor megtörtént sztorikat. Alkalmanként azt tapasztaljuk, hogy a készítők sokszor bevallják, nem hozzáadtak a történethez – erőszakmennyiség szempontjából –, hanem épphogy az élét próbálták oldani a meghökkentő cselekményeknek.
A Coen fivérek sosem kerteltek. Aki ismeri néhány főbb művüket, az t... több»
Szemléletek ütközése Sok szempontból maradandó film, különösen a tekintetben, hogy Robin Williams első olyan főszerepe, melyben lehetőséget kapott a kissé intrikus karaktermegformálásra oly módon, hogy az nem nélkülözött némi komikumot sem. A később már tőle megszokottá lett – önmagát alig komolyan vevő –, kissé kacagtató szerepek azért újra és újra feltűnnek esetében a legváratlanabb helyzetben. Ezen elvitathatatlan jelenség némileg rányomja a bélyegét azok számára, akik Williams teljes életműve részeként tekintenek e darabra. Nem csoda, hiszen a korábbi és a későbbi szerepeiben visszatérnek ugyanazok a gesztusok, melyek miatt őt többen a filmes komédia skatulyájába zárták. Ennek ellenére észrevehetők elismerés... több»
Szerelmi sokszög... Az, hogy szenvedélyek és szerelmi sokszögek, egyszerűen nem képes kifejezni azt a légkört, ami eluralja eme mozit. Középpontjában egy dimenzión túli, vad érzékiség húzódna, de valójában nincs, ehelyett inkább egy végtelen vágyspirál, amit láthat a néző, mely mindenkit önmagába húz, mint a távoli fekete lyukak, amelyek még a fényt is magukba szippantják.
Nem titok, minden korszaknak megvoltak az ún. aktuális szépségideái és szimbólumai, másképpen ünnepelt sztárjai, akiknek az olykor sajnos közönségesebbnél ízléstelenebb érzelemvilágú írók sokkal több ordenáré szerepet szántak, mint amennyit képesek voltak eljátszani. S valóban, ponyvaregényszerűen ontották magukból a jellegzetesen kéjsóvár ... több»
A lelkedért cserébe bármit megkaphatsz Bizony nem túl hosszú azon filmek sora, melyek a sziporkázóan realisztikus horrorokat kiötlő Stephen King tollából származó művek adaptációi, s valóban nívósak is. Természetesen tagadhatatlan az a miliő, amelyet akkor érez az ember, ha egy vaskos King regényt a kezébe vesz. Az általában terjengősre sikerült művek ritkán olvashatók ki egy nyaralás alatt, és közben folyton azt találgatja szegény olvasó, vajon honnan származnak ezek a szürrealisztikus gondolatok. És ráadásul ebben a műfajban átszellemülten, a képzelet minden kis idegvégződésébe belekapaszkodó módon alkotni egyáltalán nem egyszerű, vászonra átültetni pedig még kevésbé.
A misztikus horror sajátságai a mozivásznon persze már a fe... több»
Tökéletes szolgálat Ezúttal az eredeti filmcím és a magyar fordítás is elképesztő módon találó. Bár a magyar nyelv – sajátos kifejezőerejénél fogva – sokkal jobban utalhat egy rendkívül magával ragadó érzelemvilággal megtöltött történet miliőjére és mondanivalójára, kissé pikírt módon szólva az eredeti cím is valóban talányos. Talán szinte minden hűvös és melankolikus estére ajánlott, keserédes, könnyed dráma a Napok romjai, avagy „az idő, amely még hátravan nem is oly hosszú életünkből, rettentően értékes”. A történet egy visszaemlékezés, melynek filmkockáit az egykoron együtt szolgáló komornyik, Mr. Stevens (Anthony Hopkins), valamint kedves házvezetőnője, Ms. Kenton (Emma Thompson) idéz fel.
A mozi kerettört... több»
Szárnyaló kreativitás Csak kevesen állják meg a helyüket a kamera mindkét oldalán, pusztán személyiségükből, attitűdjükből fakadóan. A filmtörténet során persze azért számtalan alkalommal lehettünk tanúi annak, hogy valaki nem csupán rendező, főszereplő, de még egyéb titulust is magáénak mondhat egy alkotás során, ez azonban ritka. Egy másik aspektusa a jelenségnek, amikor valaki nagyon is el tudja magát képzelni a reflektorok fényeiben, belógó mikrofonokkal és így tovább, ugyanakkor saját elképzelése és ízlésvilága van az adott film megvalósítását illetően. Gondolhatunk itt például a közelmúltban is még tevékeny – szinte példátlanul sikeres – Woody Allenre. Igencsak sajátos figurának számított termékeny filmkarr... több»
„Gyönge edények vagyunk, meg sem szabadna érinteni egymást” Igazi kuriózumról van szó ezen mozi kapcsán, két tekintetben is: főszereplőink pályájuk kezdetén lévő, de már szárnyaikat jócskán bontogató színészek. Ez Gene Hackman esetében még inkább igaz, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a film előtt egy évvel a producerek szemében még csak egy "törpe" volt. A források alapján – tudniillik – a Keresztapa szereplőválogatásán ily módon esett Al Pacinóra a választás, aki mellesleg a híres színésztanár, Lee Strasberg kiváló tanítványa volt.
Jó néhány hónap forgatás és a premier sikerei után a kissé elhamarkodott véleményformálás már szinte sértésnek tűnt, de Coppola bízott benne, és mint azt tudhatjuk, a művészi-alkotói profil a rendez... több»
A háború pokla felemészt Tulajdonképp egy bizonyos aspektusban szorosan kapcsolódik a 70-es évek végén és a nyolcvanas években készült, a vietnami háborúról szóló filmekhez. Gyakorlatilag az elsők közül való, amely igazán nagymérvű rendező kezei közül került ki. Egy évvel vagyunk az ún. béketárgyalások lezárulása után, az eredmény infernális – már ami a háborúban akár katonaként, akár civilként történt részvételt illeti. Százszor, ezerszer visszahallottuk már, mennyiben más az íróasztal mögül konstatálni a folyamatok eredményeit, majd újabb ezrekkel megtölteni egy hadtáp egységet szállító repülőgépet hadügy- vagy külügyminiszterként, mint netán magas rangú tisztként részt vállalni benne. A kezeid ritkábban lesznek v... több»
A háború lélektana Négy jelentős film is készült a második indokínai háború – vagy közismertebb nevén a hírhedt vietnami háború – kvázi feldolgozására lelki-szellemi és morális értelemben az egyén és az egész amerikai társadalom részéről. A kiemelkedőbbek ezek közül a Szarvasvadász (1978), közvetlenül ezután az Apokalipszis most, illetve a Szakasz (1986), mely elviekben a legautentikusabb kellene, hogy legyen, minthogy Oliver Stone mint katona vett részt a háborúban, valamint nem hagyhatta érintetlenül a téma Stanley Kubrickot sem, aki 1987-ben az Acéllövedék c. drámájával rukkolt elő.
Mind a négy film igazi dráma, más-más oldalról mutatja meg a háború (s nem kifejezetten a vietnami háború) egy-egy aspektusát... több»
85 Hálózat (1976)
Ugyanolyan elven működik, mint egy hadsereg vagy egy szolgálat, de annál még körmönfontabb. Ha bepillant egy kívülálló – fogalma sincs, mi folyik, mik a szabályok, a célok, sajátos belső nyelvezete van. Végeredményben nem egyetlen hírcsatorna, hanem az egész médiagépezet kerül górcső alá a történetben. Általában mindenki főként egy aspektusát tudatosítja magában - nevezetesen a televíziót – amikor e szóban forgó fogalomra asszociál, ám a rádió, az újságok és a többi mellett gyakorlatilag minden olyan információátadó forrás ezen halmazba tartozik, amely valamiről a tömegek számára véleményt formál. És itt most hatványozott értelemben szerepel a tömeg kifejezés, olyan kontextusban, amivé a sa... több»