Ennyi évtized távlatából most már tudjuk, hogy miért annyira jó, hisz Glenn Close minden bizonnyal a ’80-as, ’90-es évek legjobb színésznője volt. Ezt a filmet is kézen fogva vezeti, a forgatókönyv számos jellegzetes fordulatot tartogat.
A Pierre Richard és Gerard Depardieu egyik legjobb közös filmje. Remekül ötvözi a valósághű krimit a szokatlan témájú vígjáték-elemekkel. Még egy romantikus mozzanatot is megért.
Hatalmas, művészi alkotás! Minden bizonnyal állítható, hogy a történelmi filmek egyik legimpozánsabb darabja. A kényes ízlésű, és szigorú kritikusok szerint meglehetősen túlcizellált. De akkor mi mondható a Kleopátra c. monumentális giccsparádéról, melynek egyetlen központi témája, hogy Elizabeth Taylort, mint a 60-as évek egyik erotikus szimbólumát, Kleopátraként ünnepelik.
Sokáig tartotta a 11 Oscart, azután az ezredfordulón rájöttek, hogy ez egyáltalán nem méltányos, ezért A Gyűrűk Ura harmadik részét megszórták 11 aranyszobrocskával. Ekkora az akadémia renoméja már jócskán leáldozott, mélységekbe szállt alá. A Ben Hur idején még nem így volt, szinte minden kategóriában sok volt a valóban színvonalas alkotás. Főle... több»
Már a címben is fellelhető némi rejtett utalás egy nem titkolt perszonalizáció felé, mégpedig az eredeti címet tekintve sokkal kivehetőbben. Ha eljátszunk egy percre a gondolattal, hogy a magyar fordítás alapján inkább egy határozó típussal adja vissza a címet, míg az eredeti olyan, mintha egy élő személy szavai lennének. Jóllehet az én, a robot kifejezés természetesen már önagában egy megszemélyesítő szófordulat.
A valamikori (közel) jövőben a társadalom – magától értetődően – ismét két pártra szakadt, azokra, akik a civilizáció magasztos jelentőségét a hálószobafalukra akasztva imaginálják, valamint a szkeptikusokra. Több mint valószínű, hogy a kettészakítottságnak ily módon való megvalós... több»
Agyonmosott alapsztori - de ennek ellenére nézhető (lett volna). Egyébként többször is nézhető, ha a filmesztétikai értékek hiányától eltekintünk. Mindent elmond, hogy Dennis Hopper cameóján és Gary Busey kis szösszenetén kívül elég nehéz élvezhető jelenetet találni.
Szellemi töltekezés Egyáltalán nem sorolható tipikusan a harcművészeti filmek közé, vagyis az alapkoncepció nem kimondottan – jelen esetben a karate – népszerűsítésére irányul. Viszont annak demonstrálására is kiváló. (Egyébként például sem Pat Morita, sem William Zabka nem rendelkezett gyakorlattal. Pat Morita ismert komikus volt akkoriban. A szíves olvasó egyébként találhat audio-vizuális tartalmat Ralph Macchio és Pat Morita „közös” castingjáról).
Mint az tudvalevő, a küzdősport – mint egy adott film témája – egyaránt a távol-keletről érkezett, többnyire Japánból vagy Kínából. Természetesen az ilyen jellegű filmek témafeldolgozása meglehetősen avítt a nyugati szemnek. Ennek kissé szerethetőbbé tételét még a ... több»
Boncolgatni a tényeket? A műfajában egészen utánozhatatlan érzelemvilágú darab; elképesztő filmes élményt nyújt, a misztikus thriller műfajában példaértékű.
Nagyon sajátos atmoszférával rendelkezik, ikonikus zenéje még Mike Oldfield-et is megihlette – még andalítóbb – és a misztikus légkörnek a felhangját tökéletesen aláfesti. Az legendás mottó (majdnem minden epizód főcíme végén látható) a történetfolyam úgymond prológusa sokan nem tudják, a nyomozópáros egyik tagjának, Scully-nak (Gillian Anderson) a szavai Moulder ügynökhöz (David Duchovny). Nem kevésbé rejtjelezett mondat, mint egy jelenségek könyvbeli strófa, vagy egy megfejtett hieroglifa. Ennek a hatalmas mélységeket sejtető sornak később az egyes epizódok ... több»
Egy elvárt erkölcsi elégtétel Végeredményben egy konvencionális észak-amerikai zsánerfilmről van szó, tele a műfajra jellemző sajátosságokkal. Ugyanakkor egy igazán szórakoztató film, nem mellesleg tele drámai töltettel, erkölcsi tanulságokkal. Érdekesség (volt akkor), hogy Mel Gibson a mozifilm rendezője, ami a modern filmgyártásban akkor valahogy kezdett bevett szokássá válni. Vagyis hogy egy valódi filmsztár mind a főszerepet, s a történet vászonra vitelének nem kis kihívásait is magáénak tudhatja.
A műfaji kereteken belül végtére is egy jól összeillesztett mozi. Témája súlyosnak tűnik, de voltaképp egy személyes drámának a közösségre gyakorolt hatásait dolgozza fel, s azt a mozzanatot, hogyan talál egymásra két lél... több»
A műsorvezető és nézőközönség metaforikus viszonya Ugyanolyan elven működik, mint egy hadsereg vagy egy szolgálat, de annál még körmönfontabb. Ha bepillant egy kívülálló – fogalma sincs, mi folyik, mik a szabályok, a célok, sajátos belső nyelvezete van. Végeredményben nem egyetlen hírcsatorna, hanem az egész médiagépezet kerül górcső alá a történetben. Általában mindenki főként egy aspektusát tudatosítja magában - nevezetesen a televíziót – amikor e szóban forgó fogalomra asszociál, ám a rádió, az újságok és a többi mellett gyakorlatilag minden olyan információátadó forrás ezen halmazba tartozik, amely valamiről a tömegek számára véleményt formál. És itt most hatványozott értelemben szerepel a tömeg kifejezés, olyan kontextusban, amivé a sa... több»
A drámai töltet hiánya sajnos már a film elején felfedezhető, a hosszához képest a mondanivaló csekély, a karakterek gyakran kiesnek a szerepükből. Nem mondhatni, hogy a főszerepeket alakító színészekhez illő darab.
A maga nemében páratlan filmtörténeti kuriózum A maga nemében páratlan filmtörténeti kuriózum, egy valódi polgárpukkasztó darab. Egy – a társadalmi konvenciók által mélységesen megvetett, partvonalra taszított, mégis annyira az ösztöneiben elevenen élő – létmódnak a mélységeibe tekinthet bele a néző. Természetesen sok minden, ami ezzel együtt járt, és a nihil mindennapjainak, a szétforgácsolódó egzisztenciának a velejárója – mint a kábítószerek, a szabados erkölcs, a létfelélő, kicsapongó életvitel – az együtt járt a hancúrmozival. Mondhatni, annak kötelező tartozékai voltak – melyet nem is rejtenek véka alá a készítők, de amit egyébként is sejthet a közönség.
Hogy hogyan is lehet a filmezés alsó szakosztályának a termékeit piacra dobni... több»
Több kérdés is felmerül a főszereplővel kapcsolatban: ha valaki a családját elveszíti, akkor körmönfont pszichopata ámokfutásba kezd, esetleg az is volt már? A bosszú több év után hidegvérű gyilkosságnak minősül? Nagyon úgy tűnt.
Infantilis alaptörténet, érthetetlen - de rendkívül érdekfeszítőnek beállított - konfliktushelyzet. Anthony Hopkins filmográfiájának mélyrepülése, teljesen távol áll tőle a karakter, még ha valaha volt egy A bárányok hallgatnak is. A film az újkori hollywoodi mozihoz "méltó".
A szorongás manifesztálódása Csupó Gábor – Amerikában élő rajzfilmes és producer – ifjúsági filmje a tizenéves kori szerelemről, a bennünk rejlő csodákról, megismerésről és csalódásról. Ahogyan a társadalom valóságosnak látszó problémái, tragédiái át-átszüremkednek a gyerekek, az ifjúság érájába, és annyira valóságos módon hatnak rájuk.
Nem a valóságtól elrugaszkodott dolog a képzeletbe át-átlépni, feltéve, ha nem a szürreálisba jutunk. Ugyanakkor az ide-oda való ugrálás bizonyosan megviseli a tudatot, amikor már nem tudni, melyik az igazi valóság. Vagy nem is inkább igazi, hanem az, amelyikben szívesebben kialakítjuk a saját határainkat vagy törvényt alkotunk, mint az istenségre vágyó álmodozók. Angyalszárnyuk van, de... több»
Órási kliséhalmaz, melyben érthetetlen döntések, és ennél fogva abszurd, a személyes életutat neurózisba hajló módon, végzetesen predesztináló történéseknek lehet a néző tanúja. Erőltetett a konfliktus feloldása.
Alan Rickman emlékére Alan Rickman emlékére. Aki számára vélhetően ezen film csupán egy humoros kis epizód volt a filmművészeti karrierjében. Tudvalevően – mint rendszerint jó néhány, a Brit-szigetekről kikerült, de a nagyközönség számára is ismertté vált személyiség esetében – ő is mint színpadi színész kezdte karrierjét. Tagja volt a neves – magyar fordításban nem is igazán ismert, inkább csak az eredeti nyelvi környezetben meghonosodott alakjában ismert – Royal Shakespeare Theatre társaságának.
Azzal együtt, hogy Rickman filmjeiben – Isten tudja, miért – főleg intrikus vagy gonosz személyiségeket formált meg, inkább a drámai hangvétel impresszív előadásmódja jellemző rá. Egyébként is az általa bevallott filme... több»
Kortalan gyöngyszem A film hőskorának egyik gyöngyszeme, utolérhetetlen érzelemkavalkád. Nem az egyetlen, de az egyik legikonikusabb film, amely a maffia benső köreibe enged betekintést. Az, hogy ez a közkeletű szó a szervezett bűnözés kifejezéssel analóggá vált, már magától értetődő, ám ahogyan a jelenség együtt fejlődött a modern kor dekadenciájával, egykori kétes nimbusza elvesztette minden romantikáját. A két részben ez egymással némiképp kontrasztba is hozható.
„Ezt nem tehetjük meg..” – szól a családfő, és komolyan mérlegel; tévedés ne essen, nincsen szó kifejezett gátlástalanságról, amely mindenen és mindenkin átgázol. Ami zavarba ejtő lehet Don Corleone számára is, ha pénzt ajánlanak fel a kívánalomért... több»
Teljes megsemmisülés Valóban, a film, vagy inkább minisorozat címe kissé megtévesztő, már azok számára, akik végignézik eme igen érdekfeszítő történetet az emberiség egy lehetséges jövőjéről. A fentebb említett jövő sajnos már nem rejt magában túl sok perspektívát, sem dilemmát. Választási lehetőség sem áll fenn valójában, inkább csak egy döntés egy lehetséges utazás megkísérlésére vagy elvetésére. Az eredeti filmcím – mint ismert – egy Whitman költemény címe, melynek baljóslatú sorai végig felsejlenek a történet szálai között.
A posztapokaliptikus dráma még a hidegháborús időszak atomháborús szorongásait adja vissza, ahol még az emberiség végét egy mindent eltörlő nukleáris holokausztban sejtették meg. Termész... több»
79 Végzetes vonzerő (1987)