Csak azért átlagos számomra, mert Han Solo játszik benne. 2 óra dög unalom semmittevés, idióta hangeffektekkel, teljesen kiszámítható történésekkel - egy C kategóriába süllyedő film.
Kultikus sorozat, jó néhány nagyszerű színésszel. De alapvetően egy félreértelmezett generáción átívelő fals megismerés - tele alkoholszaggal átitatott hatalomvággyal, csalóka csillogással.
A klasszikus hőskori horrormozik közül talán az egyik legjobb. Bár kétségtelen van jó néhány klisé jellegű momentum és megmosolyogtató dolog benne. Ám, ellentétben az említésre sem méltó folytatással, a sejtelmes és hátborzongató storyline mellett eme darab hihető drámaisággal operál. Persze, egy filmesztéta sem merné az A kategóriába sorolni kivételesen, de azért a 10 legeredetibb horrorfilm környékén talán ott van.
Kés, olló - gyermek kezébe nem való. Avagy a suszter maradjon a kaptafájánál. Most 20 év elteltével méginkább érezni, hogy nem lehet helyettesíteni sem Kubrick-ot, sem J Nicholson-t. S ekkora távlatból most már - véleményem szerint - nem is merné senki sem remake-elni. Olyan kb. mint Gus van Sant Psycho-ja, persze ő azt mondta, tisztelgés a mester előtt (na erről lehet vitatkozni).
Sajnos már a film első jelenetei, majd a találkozás sem ragadott meg úgymond. Elképzelhetetlen szituáció - volt szerencsém hasonló helyzetben megtapasztalni egy hasonló kaliberű arisztokrata vendégszeretetét, ahol dolgoztam. Ne vicceljenek már! Annyira életszerűtlen, oly elképzelhetetlen, pocsék film.
Rettentően ízléstelenül kivitelezett alaptörténet, patch adams-szerű ömlengő, nyálas, szirupos jelenetekkel, tipikus "minden rózsaszín" aláfestő zenével. Elképesztő, hogy ezek után de Niro hogy tudta megmenteni a sztorit, de olyan módon, hogy azt a filmet még nem ismerő és a rom-kom iránt alapvetően szkeptikus néző sem gondolná még lázálmaiban sem.
Érdemes a megtekintésre - még a kényes ízlésű filmkritikusok szerint is - mert a megtörtént esemény alapján megjegyzés több, mint helytálló. S, hogy miért? Talán mert oly sok hasonló indíttatású mozi mellett, az emberiség történelmének legtitkosabb, legrémísztőbb és legérthetetlenebb jelenségének óvodásokhoz hasonló próbálgatások útján való meg nem ismerésének istentelen áldozatait képzelheti bele a néző a képkockák léleksoraiba, hogy aztán rejtett tudattalában kínzó könnyek közt vallja be önmagának, nem tudja el dönteni igazán, kinek is szurkolt igazán a látottak alapján.
Ki hitte volna, hogy ugyanaz a rendezője a filmnek, mint a blockbuster Ördögűző folytatásának - mely utóbbi akkorát bukott, mint egy szamár a fogathajtó vb-n. A Gyilkos túra viszont nagyon eredeti és kiváló - ahogy a hozzászóló írja - ennyi év távlatából is. A sorok írója nagy rajongója fenomenális tehetségű honfitársunk Zsigmond Vilmos operatőri munkásságának, aki nélkül természetesen nem lett volna ezen alkotás sem ugyanaz. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a képsorok meghökkentően eredetiek és velőtrázóan az arcodba csapnak - pestiesen szólva nem fog a filmen az idő.
Mióta érdemes Clint Eastwood filmet nézni? A válasz: mióta Ő rendezi. Talán négy-öt olyan filmje akad, amely mérföldkő, és érdemes rááldozni néhány órát. Művészfilm és mégsem, szórakoztató és drámai, lenyűgöző és magával ragadó. A Fakó lovas, a Nincs bocsánat után, aki még nem látta ezt a filmet, azt kérdezhetné, mit akar már megint puskával a kezében Eastwood? Megigazulást - ez nem is kérdés. De milyen dilemmák közepette, és milyen segítőtársakkal - az már más dolog.
Mint az köztudott, filmet nézni akkor jó, ha az ember észre sem veszi, hogy ez csak egy film, amit éppen néz. Ha nem így lenne, az a készítők hozzáértését tenné megkérdőjelezhetővé. Sajnos azonban ennél a filmnél mind a színészek, mind a stáb szinte tökéletes munkát végzett - így óhajtott kívánságunk - és talán nem csak a magam nevében szólok - hogy végre csak egy percre hadd lássuk hogy vége a snittnek és a kulisszák mögé nézhessünk, mert annyira kínos az egész - nos ez nem jön létre. Mert minden szinte a helyén van - így marad a gyomorszorító, ujjharapdáló atmoszféra.
Sajnos a kritikus hozzászólóval értek egyet. A történet alapfelállása jó, de rengetegszer kicsúszik a nyomasztó-félelmetes dimenzióból és átcsap nevetségessé. Úgy vélem, hogy a főszereplő igen komikus néha. Ja és nem igazán tudják az amerikai kontinensen, milyenek is a cigányok valójában.
Több feldolgozás közül ez a 62-es és a 86-os - mivel korban hozzánk közelebb van - a legkiválóbb talán. Az előbbi jogosan szélsőségesen magán viseli a korszak jellemző külsőségeit, kosztümös jellegét. A karakterek jellemábrázolása megszívlelendő igazán, Brando is kitett magáért és Bligh-t is eléggé szívtelen kifejezésmóddal alakította színészünk.
Az 1986-os feldolgozást már eleve - a sorok írója szerint - magával ragadja a zene, összehasonlíthatatlanul más, mint a korábbi film katonai induló szerű egyvelege. A történet bár rövidebb, sokkal érzelem gazdagabb valahogyan. Itt Fletcher (M.Gibson) sem csak smúzol, mint egy diplomata, hanem emocionálisan átadja magát a történésnek (főleg a lánynak... több»
Önmaga műfajában igen kiváló film, de a helyén kell kezelni mindenképpen. A hagyományos szoft akció-thriller számos elemét csúcsra járatja és válik roppant élvezhetővé Ha valaki esetleg a szofisztikáltabb dramaturgia, színészi játék iránt érzékeny és zokon venné az egyes C-kategória irányba kacsingató jeleneteket, attól még ne ítélje el sem előre, sem rezümé gyanánt, hanem ha ne talán még nem látta, tekintse egy jól kikapcsoló, izgalmas esti filmnek.
Ne nézze senki az Imdb értékelést, illetve ne ez alapján utasítsa el, mert nagy élményről maradna le - mint oly sok más film esetén itt is alul értékeli a nagyközönség. Talán az első kritikusi vélemény az lehetett, hogy A. Molina tökéletes választás volt, S. Field szintén a tökéletes végletekig frusztrált aggódó anya - fantasztikus.
A film első részében az apa jellemfejlődése szinte patikamérlegen követhető nyomon, átalakulása, amint a vak hit újra átveszi teljes lénye fölött az uralmat, lenyűgöző és persze félelmetes. Vajon ki tudta volna, hogy a Moody n-edik vegzálása a kórházban az utolsó is lesz egyben és egy hatalmas keresztút járás és megigazulás gyújtópontja. Az egész Irán-i tartózko... több»
78 Temetetlen múlt (2000)