Ez meg mi?
Nem igazán tudom, hol és hogyan kezdjem a mondanivalómat, annyira képtelen vagyok kezelni és értékelni a filmben látottakat. Talán az én hibám, de a cím és a műfaji besorolás alapján egy érdekes és látványos giallót vártam, ehelyett kaptam egy gyenge valamit, amivel kapcsolatban nehéz megnyilvánulni. A film rettenetesen vontatott és unalmas, az első kétharmada lényegében véve csak szenvelgés, valamiféle lélektani dráma akart volna lenni (talán), de annak is erőtlen. Az alapötlet sem kimondottan eredeti; mindig oda lyukadunk ki, hogy a főszereplőt lehet gyanúsítani a gyilkosságok elkövetésével, de rettenetesen erőltetett sok megoldás, mint pl. a természet lágy ölén sétálgatva a fickó kezében... több»
Egy örökös klasszikus A Mikor a csontváz ébred igazi B kategóriás mozi, két színészlegendával (Christopher Lee-vel és Peter Cushinggal) a főszerepben. Írhatnám, hogy horror, de szerintem ez csak részben igaz. A film zömében ugyanis egy egzisztencialista/családi drámát kapunk, és csak kb. a történet utolsó harmadában pörögnek fel kissé az események. A kezdés kifejezetten lassú, az alkotók bőven hagytak időt a családdal való megismerkedésre. Adott egy idősödő tudós (Peter Cushing), aki szinte megszállottan kutatja az óriási lény csontvázának titkát, és korszakalkotó felfedezésről álmodozik (mindezt a viktoriánus Angliában): úgy véli, hogy az elpusztult élőlény a neandervölgyi ember elődje lehetett, ami hitelesíthet... több»
Nehéz istennek lenni, de embernek lenni is az Elöljáróban annyit szeretnék megjegyezni, hogy alapvetően nem vagyok híve a könyvek és a belőlük készült filmek összehasonlításának, hiszen mindkettő más-más műfaj (ámbár időnként ökölbe szorul a kezem, ha azt látom, hogy egy regényt, elbeszélést stb. meghamisítanak az alkotói szabadság nevével visszaélve, és teljesen kiforgatják a sztorit). Jelen esetben azonban ellentmondok önmagamnak, több okból is. Egyrészt a Sztrugackij fivérek kisregénye életem egyik legjobb olvasmányélményével szolgált – pedig rengeteget olvastam, főleg gyerekként és kamaszként, igaz a Nehéz istennek lenni könyvváltozatához csupán tavaly jutottam hozzá –, másrészt mind a kisregény, mind a film önmagában is egészet alk... több»
Kissé ügyetlen, mégis magával ránt Nehéz megszólalnom a film megtekintése után, valamiért nem tudom egyértelműen rossznak kikiáltani ezt az alkotást, holott azt azért nem lehetne róla állítani, hogy a színvonala az egeket verdesné, mégis van benne valami iszonyú sötétség (átvitt értelemben), komorság, ami egyes pillanatait érdekessé teszi. A Penge a sötétben – noha van magyar címe – tudomásom szerint sosem futott idehaza, de talán érdemes lenne arra, hogy legyen egy magyar nyelvű verziója, még, ha a felhozatal második vonalába sorolható is. Mindamellett azonban a film a megváltásra váró, de azt soha el nem érő, a félelmei, szégyenfoltjai elől magányba zárkózó modern ember szörnyűséges frusztrációiról, pszichés torzulásairól, ... több»
Hosszú perceken át nézhetjük a cirkuszi produkciókat Joan Crawford főszereplésével eddig csupán egyetlen normális és értékelhető filmet láttam, a Mi történt Baby Jane-nel? c. klasszikust, a többi néhány jóindulattal is csak a "feledhető" kategóriába sorolható be. Így jártam a szóban forgó alkotással is, rettenetesen gyenge produkcióról van szó, amire a magyar ábécé utolsó betűjét tudnám alkalmazni. Az alapötlet nem lett volna rossz – noha kétségtelenül nem mondhatjuk rá, hogy különösebben egyedinek számítana –, és a tettes motivációja sem érdektelen, de az egész megvalósítás kritikán alulira sikeredett.
Kezdjük ott, hogy a történet fő vonulata meglehetősen soványka, ráadásul unalmas is az egész film, lényegében véve nincsenek is kimondottan po... több»
Leporoltam, de vissza is teszem a képzeletbeli filmespolcra Az Anna és a farkasok bizonyos szempontból erős, ám valamiért számomra mégis gyenge dráma, illetve társadalmi szatíra. Erős, mert jobb pillanataiban fojtogató, sűrű atmoszférát tud teremteni, viszont az én szememben a film legfőbb gyengeségét az erőltetett szimbolizmus, a sarkított/didaktikus látásmód, illetve a személyek archetipikus jellege adja. Erőltetett a történet szimbolikája, hiszen nem is annyira jelképes a mondanivaló, szerintem eléggé könnyen felfogható, mit is szeretett volna elérni itt a rendező: a haldokló Franco-diktatúra látleletét adni. Ebből is fakad a sztori kissé szájbarágós megfogalmazása, az erkölcsi tanmesévé gyengülő, noha kétségtelenül érdekesnek ígérkező alapötlet, ... több»
A macska, amelyik ott sem volt Noha a filmet Dario Argento ún. állattrilógiájának tagjaként szokás aposztrofálni, a címben szereplő "macska" valójában egy korbácsfajta, és csupán egy dialógusban elejtett félmondat utal a címre, amelynek kb. semmi köze sincs a produkció tartalmához. És hogy indításként valami személyeset is elmondjak: Argento második rendezése számomra kicsit csalódást jelentett, noha el kell ismernem, hogy vannak benne jó ötletek, sőt, még a humor is a helyén van, nem teng túl, nem blőd, de képes oldani a feszültséget. Azt a feszültséget, amely viszont sajnálatos módon sokszor leül a filmben. Jól indul a darab, érdekes a vak férfi és az általa nevelt kislány párosa, egy nagyon is szerethető és emberi kett... több»
Barokkosan túlzsúfolt, de szerethető Az Életerő B-kategóriás mozi ugyan, mégis a jobbak közül való; kicsit szerencsésebb konstellációval akár elsőrangú produkció is lehetett volna. Tobe Hooper, akinek a nevéhez rendszerint másodvonalbeli filmek címe kapcsolódik, ezzel az alkotásával ugyan nem tudta elérni A texasi láncfűrészes mészárlás sikerét, mindamellett mégis a kvalitásosabb termékei közé kell számítanunk (főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Bőrpofáék sztorija után az 1970-es évek második felében, és az 1980-as évek elején csupán olyan gyengus munkákra futotta tőle, mint pl. az Eaten Alive, A gonosz háza, vagy a The Funhouse). Bár a történet alapvetően mintha lopkodna – khmm... ihletet merítene – más filmekből (a motívumok ... több»
Kínszenvedés a köbön Nagyon gyenge film, valószínűleg már az elkészültekor is annak számított. A történet a korszakban (is) népszerű misztikus jelenségek ábrázolására épít, de katasztrofálisan gyenge megvalósításban. Eredeti ötlet lett volna ugyan az, hogy a tettes a testi mivoltából kvázi szellemként kilépve követi el a gyilkosságokat, de a bosszúhadjárat bemutatása meglehetősen unalmasra sikeredett. Azt elismerem, hogy akad néhány vicces haláleset a filmben, mint pl. a zuhanyzóban a forró víztől megfővő és a zuhanykabin üvegén áteső, kissé szadista hajlamú nővéré, vagy a piperkőc és kapzsi ügyvédé, aki vígan áriázik, amikor ráesik egy hatalmas betontömb. Ami számomra nagyon zavaró volt, az többek között a szer... több»
Tömény kínszenvedés és igénytelenség
Ritka beteg és ritka rossz film. Az első félidő tömény kínszenvedés a néző számára is, nem történik semmi, csak értelmetlen és fölösleges jelenetek sorjáznak egymás után értelmetlen és fölösleges dialógusokkal, amelyek csak időhúzásra jók. Mert egyébként a tényleges cselekmény annyira kevéske, mint a szélben tovaröppenő lepkefing, egy kb. 10 perces filmben is el lehetett volna mondani a lényeget.
A történet csupán annyi, hogy egy fickó bekattan a tengeren, amikor meg akarja enni a halott gyerekét, hogy elűzze az éhségét, és véletlenül agyonszúrja a tiltakozó feleségét, ezért lesz emberevő. (Amúgy valóban nagyon logikusnak tűnik, hogy egy tengeren hánykolódó gumicsónakban lényegében véve sem... több»
Vissza nem térő, elvesztegetett órák Amikor a filmnek vége lett, csak ültem és bámultam magam elé, miközben feltolultak bennem a kérdések: Mi a franc volt ez? És egyáltalán mi a francra volt jó? Mert hogy ez a film Lamberto Bava egyik legrosszabb alkotása, az kétségtelen. Bár giallóként szokták meghatározni a műfaját, már nem sok köze van a 90-es évekre egyébként is erejét vesztett és mind formailag, mind tartalmilag kiüresedett olasz sikertermékhez, amely a 70-es években (de még a következő évtizedben is) több, mára már klasszikussá nemesedett produkcióval tudta megörvendeztetni a nézőket. Nekem végig az volt az érzésem, hogy az alkotók amolyan "csinálni kellene egy filmet, mert van rá pénz" hozzáállással láttak neki a dologna... több»
Csalódás A Shaolinok szövetsége sajnos ötlethiányban szenvedő film, amely semmi extrát sem nyújt a hasonló műfajú produkciókhoz képest. Ezeknek egy része – már amennyit láttam – egy kaptafára készült, kevéssé színvonalas iparosmunka, nagyjából hasonló témákat variálva, sok sablont egymásra dobálva. Amennyire észrevettem, mintha lenne egy forgatókönyv váz, amit tetszés szerint kiszínezhettek az alkotók, de valójában csak kevesen voltak képesek az éppen aktuális filmet a nézhető színvonal fölé tornázni, és eredetiség hiányában megragadtak a középszerűségnél. Kicsit tündérmeseszerű alkotások ezek, kicsit olyanok, mint a szappanoperák, az egyszerű nézőt próbálják szórakoztatni, és kiragadni őt a mindenna... több»
"Vérszegény ujjgyakorlat"
Bár a filmet sok esetben giallóként aposztrofálják, valójában inkább egy, a korai 70-es évek ritmusában készült thriller, nem túl érdekfeszítő cselekményszövéssel és kissé avíttas hangulattal. Sajnálattal (és némi malíciával) említhetjük meg azt, hogy az alkotás legszínvonalasabb része a fényképezés; egyebek terén nem sok érdekességgel vagy egyediséggel tud szolgálni.
A történet a hasonló zsánerfilmek sok sablonját felhasználja (titokzatos autóval szaladgáló arctalan gyilkos, aki sötét ruhában, bőrkesztyűben dolgozik, és természetesen mindenhová akadálytalanul be tud jutni, ki is tudja deríteni, hogy a leendő áldozatai éppen hol tartózkodnak; majdnem áldozattá váló fiatal nő, aki magánnyom... több»
Cardone felügyelő nem huny szemet... A rendőrség csak áll és néz az egyike azon kevés poliziescónak, amely eljutott Magyarországra (noha manapság már talán alig ismert, valószínűleg zömmel csak a középkorúak és az annál idősebbek számára mondhat valamit a cím), ráadásul az elkészülte után nagyon hamar, hiszen 1975-ben már el is készült hozzá a szinkron, méghozzá micsoda magyar hangokkal! Jómagam feltételezem, hogy nem minden ok nélkül, hiszen jó példát adhatott a film a korabeli kapitalista társadalom kritikájához. Elmondhatjuk, hogy ez az alkotás – mint a hasonló zsánerfilmek – is valós problémákra (a bűnözés elharapózására, a rendőrség erélytelenségére, a bűnözés és a rendőrség összefonódásaira) reflektál, ám szerintem érezhe... több»
Élettelenül vánszorgó cselekmény Antonio Margheriti nevével még sosem találkoztam, erre az alkotására is csak véletlenül leltem rá. Úgy tűnik, a film a giallo műfajának az 1960-as évek végi, 70-es évek eleji sikersorozatát kívánta meglovagolni, csak éppen nem túl hatékonyan. A történetben a giallo és a gótikus horror műfaji elemei keverednek, és még azt sem mondhatjuk, hogy nincsenek benne bizarr vagy érdekes összetevők (pl. unokatestvérek szerelmeskedése, a nemességet érintő társadalomkritika), valamiért mégsem áll össze az egész egy jónak nevezhető produkcióvá.
A nyomasztó atmoszféra jól tetten érhető, a cselekmény helyszínéül egy kastély szolgál, amely tele van titkos átjárókkal, föld alatti labirintusokkal, no és persze... több»
Egy kisember tragédiája A Második lehetőség – avagy egy lehetséges magyar címváltozatban Másolatok – egy rendkívül sűrű atmoszférájú, nyomasztó hangulatú film, amely egy kisember tragédiáját meséli el, miközben éles kritikát fogalmaz meg az "amerikai álomról" is. Arthur Hamilton, egy idősödő férfi szorongva, izzadva ül egy vonaton, miután egy titokzatos ember egy cetlit adott át neki. Ezzel a rejtélyes nyitánnyal belépünk a borzalmak világába, ám ebben az esetben John Frankenheimer ügyesen játszik a történettel, hiszen a néző jóval kevesebbet tud az ügy hátteréről, mint a főszereplő, így kíváncsian figyelheti, vajon mi is lehet ennek a szorongásnak az oka. (Persze már a főcím is nagyon szokatlan, a torz optikával k... több»
Gyengécske limonádé... Gyengécske limonádé, amelyben a krimi és a vígjáték elemei vegyülnek, de ez a koktél sajnos nem igazán ütős, még a rangosnak mondható főszereplői gárda ellenére sem. Az egyik legfőbb probléma számomra az volt a filmmel, hogy, noha vannak érdekes momentumai (pl. néhány fura figura), nem igazán sikerül atmoszférát teremtenie, és hiányzik a néző figyelmét lekötő izgalmasság. Ez az alkotás kriminek sajnos nem elég feszült, vígjátéknak pedig nem elég humoros, mintha a kettő között lavírozna, és egyik megoldás mellett sem merné letenni a garast, vagy más szemszögből nézve: mindkét műfaj jellemzői közül kevés került bele a történetbe. Pedig nem lett volna rossz az alapötlet, és az sem feltétlenül, ... több»
Csalódás Sajnos elég gyenge film, főleg mai szemmel nézve, én többet vártam előzetesen ettől az alkotástól. Noha az alapötletben nincs semmi extra (a bébiszitter rémül halálra), sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. (És egyébként akár a 8 évvel későbbi Ismeretlen hívás c. filmre is asszociálhatunk a kezdés alapján, hiszen ott ugyanezt a szituációt dolgozták fel, csak kissé más módon.) A cselekmény nagyon lassú folyású, sokáig a semmit ragozzák, nincs meg az atmoszférateremtés, a történet se nem izgalmas, se nem félelmetes, és nem azért, mert nem folyik patakokban a vér. Az egész filmnek van valami amatőrfilmes hangulata, a karakterek elnagyoltak. Érdekes lett volna annak alaposabb boncolgatás... több»
Emlékképek... Bevallom, korábban sosem találkoztam még Jean Rollin nevével, erre a filmjére is csak véletlenül bukkantam rá. A történet leírása felkeltette az érdeklődésemet, de a film valamiért mégsem igazán nyerte el a tetszésemet. A téma nem lett volna rossz, viszont sajnos sok gyengesége van ennek az alkotásnak.
Műfajilag nehezen besorolható darabról beszélünk, szerintem a paranoiafilmek egyik európai képviselőjéről van itt szó (bár ebben az esetben nem thrillert kapunk, mint mondjuk a Parallax-gyilkosságok vagy A Keselyű három napja című amerikai filmek esetében, sokkal inkább drámát, amelynek van egy kis krimis/horroros felhangja). Úgy vélem, ez a produkció egyrészt a nukleáris sugárzástól való rett... több»
Kár, hogy csak ennyire futotta Lucio Fulci véres, brutális és komor rémmeséje a New York-i mocsok világába kalauzolja el a nézőt, miközben éles kritikát fogalmaz meg az "amerikai álomról" is. Bevallom, bennem felemás érzéseket keltett ez a film, egyrészt érdekes volt a kilátástalanság ábrázolása és a rendkívül nyers képi világ, másrészt viszont a történet eléggé gyenge és sablonos, ami kicsit kiábrándulttá is tett. A sztori több szálon fut, nehezen követhető, hogy kinek mi is a szerepe az egészben, és vannak olyan szereplők is, akik fontosaknak tűnnek, de kiderül róluk, hogy valójában jelentéktelen figurák, akik csak "tölteléket" jelentenek a filmben. Közben persze a rendező ügyesen tereli a gyanút a különböző szereplőkre... több»
50 Follia omicida (1981)
Nem igazán tudom, hol és hogyan kezdjem a mondanivalómat, annyira képtelen vagyok kezelni és értékelni a filmben látottakat. Talán az én hibám, de a cím és a műfaji besorolás alapján egy érdekes és látványos giallót vártam, ehelyett kaptam egy gyenge valamit, amivel kapcsolatban nehéz megnyilvánulni. A film rettenetesen vontatott és unalmas, az első kétharmada lényegében véve csak szenvelgés, valamiféle lélektani dráma akart volna lenni (talán), de annak is erőtlen. Az alapötlet sem kimondottan eredeti; mindig oda lyukadunk ki, hogy a főszereplőt lehet gyanúsítani a gyilkosságok elkövetésével, de rettenetesen erőltetett sok megoldás, mint pl. a természet lágy ölén sétálgatva a fickó kezében... több»